Félni kell-e a ufóktól vagy nem? Spirituális...

 Pável Márta

Félni kell-e a ufóktól vagy nem?

Nézem a Discovery műsorán a NASA X aktákat, és kissé elgondolkodom azon, amiket a filmben mutatnak. Nem tudom, mennyi a valóságtartalma, de ha fele igaz, már akkor is elég félelmetes a dolog. Például, talán a Hattyú csillagképben, ahogyan változik a csillag fényereje, lehet, hogy egy civilizációra utal. Mintha napelemeket vagy valami hasonlót tettek volna köré. Vagy, ha végig gondoljuk azt, hogy a Plútón fekete csúszó valamiket mutatnak, majd végül megállapítják (?), hogy az jég…! Gyanús.

Túlságosan sok véletlen van, például hogy a Holdon, vagy a világűrben miket láttak. Ha mindennek csak a töredéke igaz, már akkor is szinte tárgyi, fizikailag dokumentálható bizonyítékunk van, hogy körülöttünk különböző lények vannak, nem is kevesen, sőt, úgy tűnik, hogy folyamatosan megtalálhatóak.

Azt már régebben elmondtam, hogy ha az ufók negatív irányultságúak lennének irányunkban, akkor már mi rég nem lennénk. De mi van akkor, ha olyan lények frissen fedeztek fel bennünket, akik netalántán most menekülnek a bolygójukról?  Bizonyosan sokkal intelligensebbek, mint mi, és talán alig várják, hogy kihaljon az ottani (itteni…) őket zavaró létforma. Például, ahogy előttünk is ki kellett halni a sárkányféléknek, hogy nekünk legyen létterünk - igaz azt nem mi halasztottuk ki, habár ki tudja, mi volt az ok?

Nem tudhatjuk, hogy mekkora az a különbség, amitől esetleg partnernek vesznek minket, vagy mekkora az erkölcsi érzés bennük, ami a mi megmaradásunkat hosszú távon biztosítaná. (Gondoljunk bele, halljuk-e a hangyák üvöltését, amikor mint zavaró tényezőt kiirtjuk őket.)

Lehet, hogy csupa gyerekesség az az elképzelésem, hogy talán még ők segítenek minket abban, hogy a Földünk jól megmaradjon, és békében együtt éljünk. (No, ez naivság részemről, több okból is az.) Ha egy bolygó környezete pusztulóban van, és a lakóinak menekülni kell más helyre (tegyük fel, hogy a miénk még egy darabig lakható, habár most már ez ügyben is elég erős kétségeim vannak), akkor miért ne jönnének akár megszállási céllal is.  A következő ellenvélemény egy kis logikus tini lánytól (Lillától) származik: Ha ezek jó, kedves ufók, akkor nem fogják elfoglalni a földünket. Talán keresnek egy másik hasonló bolygót, ahol ugyanilyenek az életfeltételek. Ha viszont gonoszak, és meg akarnának ölni minket, akkor sem biztos, hogy megteszik. Ahogy az sem biztos, hogy el akarják foglalni a földünket, mert azért mi eléggé kihasználtuk, lepusztítottuk, és már a légköre is rossz. Szóval, abszolút nem biztos, hogy céljuk elfoglalni a mi  Földünket. Kieső helyen vagyunk, célszerűbb lenne keresni nekik egy újabb, jobb bolygót, valószínűleg jobban megéri egy érintetlen bolygóra, vagy egy kevésbé veszedelmes fajhoz beköltözni, olyanokhoz, akik nem tetszik ennyire tönkre a saját élőhelyüket.  

Kérdésem: mi a reális középút, hogy ne legyünk optimisták, de ne akarjuk mindjárt a legrosszabbat sem feltételezni? El kell ismerni, hogy mindkettő benne van a kalapban.

A spirituális kisugárzás hatása

Tudom, sci-finek hangzik, ha arról írok, milyen lehetne a hathatós védekezésünk az ufók ellen. Azt gondolom, fizikailag semmi esélyünk sincs.

A másik megoldás spirituális, de nem tudjuk, el sem képzeljük, hogy a mi tudatunk meddig ér, és milyen mélységig tud más lényekre hatással lenni. A mi emberi tudatunk rendkívüli is lehet, mivel a testünket életben tartó lélek örök és Istentől való, ez pedig biztosnak vehető.    

_{https://hu.wikipedia.org/wiki/Hippói_Szent_Ágoston} Szt Ágoston: „A lélek anyagtalan szellemi valóság. Anyagtalanságát legfőképp az bizonyítja, hogy olyan valóságokat is képes megragadni, melyek nem anyagi természetűek.^[16]”

Ebben kellene bíznunk, hogy csak az az élet jöhet ránk, amit még elfogadunk vagy kollektíven akarunk. Ezt Szt. Ágoston is mondta, az következik be, amit mi akarunk. Viszont a kollektív akarással baj van. A mai földlakók nem összeszedettek, nem tudnak együtt valami jó célért akarni, mert szét vannak esve.

A különböző földi, és egyéb érdekek, és lehetőségek mentén tudtailag is, nagyon megosztottak vagyunk. Ugyanakkor vannak olyan csoportok, akik spirituálisan jók lennének, de nem koordináltak. Amint látom, spirituálisak nem annyira ego mentesek, mint kéne, így nem lehet egységbe kovácsolni, egy akarat felé vinni őket. Ha a  spirituális akarás összeszedett lenne, azt mondhatnánk, hogy sok lúd disznót győz alapon, ha párezer nagyon erősen meditáló ember fókuszálni tudna, üzenne, akkor  távol tartaná a Földtől az összes veszélyeztető, zavaró lényt.

Sajnos a mai emberi intelligencia nem ismeri fel azt, hogy ilyen irányban is fejleszteni, tanítani kellene a fiatalokat. Ők könnyebben megtaníthatóak lennének, és a mi AQUILA a csoportunk ezt meg is teszi, de az a pár tucat ember nem sok. Persze itt nem mindig a számszerűség, hanem a képviselt, birtokol erő nagysága az, ami számíthat.

Az biztos, hogy nem tud mindenki tanítani, és nem is lehet mindenkit erre képessé tenni. Ez sok más mindentől is függ. Azért nem mindenki tanítható meg, mert a spirituális képessége nem mindenkinek hegedűhúr érzékenységű. De akik érzékenyek, azoknak a többi érdekében össze kellene fogniuk - a többinek meg támogatva tisztelni őket-, mert egy szobából is képesek lennének megvédeni a Földet. S ez nem túlzás, tudom, miről beszélek.

 Speciális iskolákat kellene létrehozni, és olyan képzésben kéne részesíteni azokat, akiknek erre lelki füle/hallása van, ami spirituális védelmet adna a többi embernek is. Nem véletlenül kaptuk Istentől ezt a képességet. Ennek elhanyagolása olyan, mint ha valakinek ugyan két keze van - de már időtlen idők óta az emberi a társadalom elfeledtette vele…- és csak az egyiket használja. Mi úgy látjuk, hogy az embereknek azt a képességet, ami Istentől kapott, saját érdekükben használniuk kell, és ez még nem azt jelenti, hogy ez ezoterikus vagy mágikus lenne. Sajnos ma a különböző vallások – mivel ez ügyben sincsenek a csúcson…- ezt húzzák rá, és félelemkeltő értetlenségük miatt sem alakult ki, hogy az ember igazi mélységét megmutathassa. Kifejlesztésére pedig pont annyira szükség van, mint arra is, hogy valaki megtanuljon olvasni, vagy akár kézműves munkát végezni.   30 éves tapasztalatunk szerint ez természetes dolog lenne.

Igaz, hogy a társadalom vezető (uralkodó, elnyomó, kizsákmányoló) részének sem érdeke, hogy erős spirituális működése legyen az embereknek, mert az igen nagy öntudatot is ad, és nem tudnák őket irányítani.

Ma is félnek azoktól, akik spirituálisan erősek, mert a földi sivár, de erős gazdasági érdekeket hordozó szokások, költekezések, ösztönéletek felnagyítása működésüknek köszönhetően erősen csökkenne.

Az egyik ilyen visszatartó a dolog, a bulvár lapokból folyó testiség, szex érzelem, szerelem nélkül, szinte ez a kizárólagos téma. Ebben nagyon sokan kedvüket lelik, pedig legnagyobb akadály abban, hogy valaki spirituálissá lehessen.  _Uo.XXXV.f. Szt Ágoston ”Van a kísértésnek más, sok okon veszedelmesebb fajtája is. A testi kívánkozáson kívül ugyanis, amely minden érzéki élvezetnek és gyönyörködésnek alapja, - jaj tönkre megy ennek minden tőled elrugaszkodott szolgája, - a léleknek is van kívánkozása: az orrát mindenbe beleütő, hiábavaló kíváncsiság, amely a test érzékei segítségével, nem ugyan testileg élvezni, hanem a testen keresztül tapasztalni igyekszik s ilyen mivoltát a tudomány és kutatás köntösébe szereti bujtatni.”

 Lapok tucatjai ebből élnek, nekem szánalmas téma az, hogy kinek mekkora a melle, vagy mi látszik ki. (Nem is tudom elképzelni, hogy normális ember ilyen szinten legyen, ez hogy lehet elég, hogy ezeket olvassa.) Az én szememben ez a fokozott szexéhség, állati ösztönösség, leépülés magasfoka. Könyörgöm, ez nem ember, nem a nagybetűs  Ember, aki csak ennek él, mert erre minden állat képes! Az igazi lelki ember az egy unikum!