Pável Márta:
Hol lehetett Atlantisz?
Ez az írás az igaz vagy nem igaz írások közé tartozik, és döntsék el Önök, hogy valóságos lehet-e.
Nagyon sokszor felmerül a kérdés, hogy hol volt Atlantisz, ha egyáltalán volt…? Rengeteg elképzelés, meggyőződés, találgatás született ez ügyben, de egyik sem találkozott azzal, amit most leírok. Igaz, vagy nem..., ez itt a kérdés?
Már láttam, hogy Sarti, Szardínia és Marokkó lett meggyanúsítva azzal, hogy ott rejlik a titok, de más egyéb szigeteken, meg a világ különböző tájain, mindenhol úgy vélték, hogy megtalálták Atlantiszt.
Nem szeretnénk a találgatók körébe tartozni. Mivel ez a kérdés minket is érdekelt, a magunk spirituális módszerével megnéztük, volt-e, ha igen…, hol volt Atlantisz, és kik voltak az atlantisziak.
Ismétlem, egy spirituális élmény után – igaz vagy nem igaz…? –, merjük azt leírni, hogy hogyan lehetett ez az egész, hol lehetett Atlantisz. De először is nézzük meg, ki volt Atlantisz lakossága. Úgy tűnt, hogy ők egy sokkal fejlettebb, humanoid vagy talán keverék civilizáció részei voltak, akik egy elég nagy pusztítást végző földi kataklizma után megmaradtak. Viszont idővel a barlangokban elbujt, túlélő emberek elkezdtek egyre jobban szaporodni, és a kettő civilizáció között igen nagy különbség volt. Miután zavaró hatású volt rájuk nézve a primitív emberi lények kíváncsiskodó, néha támadó közelítése, a nagyon egyszerű viselkedés és eszközhasználat stb., így ők egyre inkább visszavonultak. Egy idő múlva úgy gondolták, hogy elzárják magukat ettől a kialakult újfajta emberiségtől, ezért Gibraltártól távolabb kb. itt: Észak-Atlanti Óceán 35.938931, -7.244984, az óceánban jó mélyen a parttól távolabb csináltak egy teljesen megtévesztő műszigetet. Ez enyhén kör alakú volt, s köröskörül a sziget szélén magas hegyek voltak a dús növényzettel. Körbe a sziget partjainál, a víz alatt be lehetett menni tengeralattjárókkal és hajókkal is, miután úgy szerezték be a világ különböző részeiről a dolgokat, amik kellettek nekik. Viszont ezek természetes alagutaknak, bejáróknak tűntek, tehát a kinti kíváncsiskodó népségeknek gyakorlatilag lehetetlen volt ezt megközelíteni. Ezt biztosították a kívülről gyakorlatilag megközelíthetetlen magas hegyek. Valamint tudtak olyan fajta pszichés ráhatást is csinálni, ami nem károsította az embereket, de kellemetlenné tette számukra, ha meg akarták volna közelíteni a szigetet, így inkább lemondtak róla. Ugye ma is ismerünk ilyet pl. az infrahangot, amivel oszlatják a tömeget. Hát ők ezt réges-rég ismerték, alkalmazták a saját védelmük érdekében.
Hova lettek, miért nincsenek ott a szigeten, hol a sziget? Nagyon egyszerűnek tűnt a kapott válasz. Miután egyre több ember lett, egyre fejlődtek és egyre inkább kíváncsiskodóbbak voltak, ők ebbe belefáradtak. Ez a társadalom bezárkózott, és gyakorlatilag megfáradt, nem vívtak, így egyre lejjebb vitték a szigetet, s végül elég sokáig a Déli-sarkon voltak, talán ezer évig is. Ott éltek, jól álcázott körülmények között voltak, mára már csak a nyomaik lehetnek. Már nincsenek ott, úgy tűnik, megoldották a tovább menést, végleg elhagyták a Földet. Ezt jól is tették. Viszont nem bizonyított, de kósza hírek vannak arról, hogy mi mindent találhatunk ott. Ezért lehet az, néha elég érdekes anomáliákat fedeznek fel, hogy mik lehettek ott, hogy talán valami kutató állomás és egyebek vannak a Déli-sarkon... Idővel minden titokra fény derül.
Igaz, vagy nem igaz, Önökre bízom az eldöntését.
