AZ UNIVERZUM CSENDJE … VAGY MI VAGYUNK SÜKETEK? (Pável Márta)

 

AZ UNIVERZUM CSENDJE … VAGY MI VAGYUNK SÜKETEK?

(Pável Márta)

 

A cikk megírására – ez a kissé depresszív felfogás – adta a löketet.

https://intercontactnews.com/2026/04/25/miert-ijeszti-meg-jobban-a-tudosokat-az-univerzum-csendje-mint-egy-invazio/

Általában tetszenek a cikkek, amik ezen a felületen megjelennek. Erről sem mondom azt, hogy nem tetszik, hanem azt mondanám, hogy szerintem eléggé egyoldalú és depresszív a téma megközelítése. Miért mondom ezt? Ugyanis, ha nem lenne tapasztalatom arról, hogy van másfajta élet, akkor nem írnám le az ellenvéleményemet.

 Megjegyzem Dr. Roberto Assagioli MESTEREK HITVALLÁSAI című írásában olvasható: Azt az igazságot, ami nekem megadatott, azon az úton vizsgálják meg, amelyen én is megtaláltam. 

Hát azokkal a módszerekkel kellene vizsgálni, de ahogy a fenti idézetből is kitűnik, ahogy ő eljutott az Ő (szintje szerinti) igazságára, akkor amit én állítok, azt is bizonyíthatnám, de mindaddig nem lehetséges, amíg a hitetlenkedők nem hajlandóak magukat olyan helyzetbe helyezni, hogy képesek legyenek a mélyebb és magasabb én működtetésével lévő igazság megismerésére. Mivel többnyire képtelenek, így vagy elfogadják, vagy nem, én, mint akinek ezekről tudomása van, nem tudok másképp gondolkodni.  Tudom (mert megfelelő szinten kapcsolatom van velük…), hogy vannak   ismeretlen lények, nem is kevesen és innentől kezdve a cikk nem tud elkeseríteni, hanem inkább felhívnám pár fontosabb dologra a figyelmet a fent idézet cikkből: De Bostrom elismer valami mást is: “A szűrő lehet, hogy nem egy esemény, hanem egy felismerés. A civilizáció elér egy pontot, ahol megérti az akadályok mértékét – és megáll.”

A szűrőkről írjunk, vagy gondolkozzunk egy kicsit. Úgy gondolom, joggal   vagyunk valami módon kiszűrve, elszigetelve, elzárva pl. a Naprendszerből való kilépésből, vagy ma akár a Marson való hosszú távú életből stb. Itt a Földön, ezen viszonyokhoz alkalmazkodott biofizikai, biokémiai szerves működésünk nem teszi lehetővé, hogy más bolygókon tartósabban éljünk. Halál lenne a vége, nagyon sok mindenben károsodnánk, ezt nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez egyfajta blokk, szűrő stb., segítség, míg tovább nem jutunk.

Ez van, ezt érdemes megjegyezni az ábrándozások közepette is. Szerintem, ettől még nem veszett el semmi, ettől még nem kell azt gondolni, hogy egyedül vagyunk a Világegyetemben. Nagyon nem vagyunk egyedül, sőt azt mondanám, sokkal több létező lény van, bármilyen, sok-sok milliárdnyi formájú, mint amit valaha is el tudunk képzelni, és ez nem fantazmagória, nem hipotézis, ez valóság, de az hipotézis, hogy mennyien lehetnek, mert azt nem tudom.

Ha logikusan gondolkodunk, akkor valamifajta szűrőnek kell lennie a többi lény védelmében is, mert gondoljunk bele, mi is kerítéseket csinálnunk, hogy a róka ne vigye el a tyúkot, vagy ne jöjjön be a medve, vagy rácsot teszünk az ajtóra, hogy embertársunk, ha garázdálkodni akarna, ne tudjon betérni. Tehát mi is használjuk ezeket a szűrőket, csak más léptékben.  Miután az emberiség a fejlettségének még – szerintem – elég primitív szakaszában van, lásd: felbújtható, üvöltözésre kényszeríthető, háborúzik, nem gondolkodik se logikusan, se ésszerűen, nem jókor lázad, nem akarja magát fejleszteni stb. Összeségében nem túl magasszintű emberként működik. Olyan fajta primitív tulajdonságokkal rendelkezik, amit még a pl. a háromszáz évvel előttünk járó lények is már joggal kiszűrnek, mert köszönik szépen, ezt nem kérik, és valljuk be, én sem kérném, sőt itt is rosszul érzem magamat ettől.

A lények, akik vannak(!), azok   kapcsolatot teremtettek némely emberrel, de csak azokkal, akik ezt a kapcsolatot elbírják, meghallják, működtetik és eléggé cizelláltak ahhoz, hogy ezt felfogják, partnerek legyenek. Nem véletlen, és nem mese az, több ember elmondja, hogy beszélt velük, kapcsolatban vannak stb. Ez annak, aki hitetlen, aki nem bírja magát olyan szintig feltornászni, hogy ő is méltó legyen egy ilyen kapcsolatra, elfogadhatatlan és gúnyt űz belőle.

Erre is mondok egy példát: ha két macskám van, az egyik egy nagyon buta cicus, a másik pedig egy nagyon értelmes macska – mert például nekünk ilyen van, akivel lehet beszélgetni, megért mindent, és a kisugárzásából még azt is meg lehet érteni, hogyan kommunikál –, tehát teljesen más macska. A kettő macska között nagy a különbség, ami meghatározza, hogy emberként, hogyan viselkedek a macskával. Ugyanez van az idegen lényeknél is, hogy viselkednek az emberrel, mekkora a különbség ember és ember között. A kapcsolatot ez határozza meg, ezen nem kell fölháborodni, ezen nem kell elkeseredni, ez ilyen, és teljes mértékig jogos.

uo. Azt mondják nekünk, hogy az űr hemzseg a civilizációktól, de még nem vagyunk elég érettek a közvetlen kapcsolathoz. A hazugság abban rejlik, hogy a valószínűséget tényként fogadjuk el, figyelmen kívül hagyva a bizonyítékok teljes hiányát. Olyan egyenleteket találnak ki elméleti tudósok, hogy csak a galaxisunkban több ezer idegen világot ígérnek nekünk, és mi elhisszük nekik a szavukat.  Ez a megjegyzés nem pozitív, hanem egyfajta becsapás érzetet keltett, de a valóság az, pl. csak annyit kéne végig gondolni, hogy mennyi a mi hallási, szaglási, vagy látási tartományunk, csak az általunk felfedezett tartományokhoz képest mindenhol elmondhatjuk, hogy ez egy vékony „csík”. Eleve…, hogy lehet abból kiindulni, ha mondjuk látni egy érzékelhetőségi „csíkon”, ahol jobbra-balra tartományok vannak, vagy már van pár eszköz, amellyel valamennyire szélesebben/túl látunk, honnan tudjuk, hogy ennek hol a vége, hogy jelenthetjük ki azt, hogy az nincsen. Hogy jelenthetjük ki, hogyha pl. valaki nekünk integet, de a mi szemünk képtelen arra, hogy ezt meglássa, hogy nincsen, nem integetett senki. Valójában nekünk kell alkalmassá tenni az anyagi testünket arra, hogy túllépjen a földi magunkon és ezeket a jelzéseket felfogja, hogy lehessen valami szintű kapcsolat. Én ezt a kapcsolatot a magam finomított módján fent tudom tartani, még akkor is, ha a félvilág hülyének vesz, de ez senkit nem érdekel, legalábbis engem nem.

Van az a keleti ábra, ahol három majom ül, az egyik nem lát, a másik nem hall, a harmadik nem beszél, sajnos ebből nem mind a három igaz, mert beszélni beszélnek, többnyire zagyvaságokat. Az, hogy nem, vagy beszűkülten látunk, és nem mindent hallunk, az biztos. Hibás, csökkent érzéskeléseink miatt nem állíthatjuk, hogy semmi sincs, semmilyen más lény sem létezik. Alázattal, intelligenciával tenni kellene ahhoz, hogy mindenki alkalmas legyen a kapcsolatra, így hát ki kéne bújni a bőrükből, de nem fogják tudni megcsinálni, mert nem olyan egyszerű a dolog. Ugyanakkor hallgatni kéne azokra, akik tudnak dolgokat, és nem lehetne hülyézni őket, mert azok talán felnyitnák a tudatukat. 

A cikk írja a bizonyítékok teljes hiányát, hát itt látszik egyfajta gondolkodási ketrec, ugyanis a lényeg, hogy több dimenzióban is elhelyezkedhet a lény. Például a vonal és a gömb nem hozható össze – igaz, primitív példa –, de ha több dimenzióban helyezkedik el, akkor nem lehet direkt bizonyítékot hozni, csak mindig a megfelelő helyről és megfelelő módon lehetne.

Még a mi három dimenziónkban is lehetnek rejtett dolgok a szemünk, a tudatunk elől – de erről már írtam párszor – pl., ha a hangyát nézem – a cikkben is a hangyát említik –, tehetek zárványokat elé, kiöntözhetem vízzel stb., fogalma sincs, hogy vagyok és mit tettem, nem fogja fel, de ez velünk is előfordulhat. Lehet, hogy valami más ott van előttünk, egy szobában lakunk vele… látási/felfogási tartományon kívül, de még mindig a három dimenzióban, és akkor a többiről ne is beszélünk. Megtehetjük (de mi nem…), ahogy a cikkben meg is tették, hogy erről nem vesznek tudomást, hanem keseregve kijelentik, hogy bizonyítékok hiányában nincsenek.

A bizonyítékokra visszatérve, hogyha annyira bizonyítékot akarunk, elmondom, rengeteg van. Ha az ember nézi a különböző filmeket, a koreai háború alatti ufós jelenségektől a NASA-n keresztül a tengerészekig, az orosz, brazil forrásokban stb. rengeteg olyan megmagyarázhatatlan jelenséget lehet felfedezni, aminek, ha a tizede igaz, akkor is sok, és ott már általában szűrve adják azt, ami nagy valószínűséggel idegen lények létezésére következtethető. Vagy például hiteles fotók vannak villámgyorsan száguldozó szerkezetekről, ahol víz, levegő nem akadály.  Ezek nem mesék.  Nem kéne az egészet annullálni csak azért, mert nekünk erre a három dimenzióban nincsen megfogható direkt bizonyítékunk, erről nem ők tehetnek, hanem mi.

Nem akarom ezt a cikket a végtelenségig ragozni, inkább csak azt mondom, hogy fogjuk fel, amit ő is ír, hogy törékenyek vagyunk, szerintem még nagyon fejletlenek, az emberiség többsége nem alkalmas a kapcsolatfelvételre. Előfordul – több eset is van –, hirtelen pánikot kapnak, vagy lövöldözni kezdenek, tehát az emberiség még nagyon gyerekcipőben jár.

Igen fölnézünk a csillagokra, fellövik a műholdat, meg az űrállomást, ezek már valamiféle kis lépések. Idővel rá fognak jönni arra, hogy nem fogunk tudni továbbmenni, mert a szerves létünk akadályoz, s nem is kicsit, igen, ez is egy szűrő. A következő lépés pedig az, hogy az ember magát alakítja át, vagy az anyagi testét hátrahagyva kilép magából (meg lehet tenni, csak keveseknek...) és úgy megy tovább, vagy olyan emberi tudattal megáldott biorobotokat   szerkeszt, amelyek emberszerűek. Az emberi tudatnak olyan anyagban kellene lennie, amelyik nem romolható, mindent kibírhat, variálható. Ehhez még jó pár száz év kellene, de ezt a különböző (idegen)lények simán megtudják csinálni. Úgy érzem, ők ebben partnerek is lennének.  Nem kellene félni az újtól. Mondok egy nagyon egyszerű példát; a fotogray szemüveg tulajdonképpen elképzelhetetlen volt pl. 200 évvel ezelőtt, hogy egy szemüveg besötétedik a fényre, ma már tudjuk, hogyha a benne lévő részecskék elfordulnak, akkor sötétebb, és ha nincs fény, akkor visszafordulnak.  Ezen az alapon elgondolkodhatnánk, nekünk is lehetne –most nagyon átvitt értelemben – olyan testünk, amelyik olyan irányba fordul, és olyan tulajdonságokat vesz föl, ami az adott környezetben kell, vagy akár hibernálni tudja magát stb. Ezt ezek a lények; akik idejárnak, vagy itt is élnek, simán meg tudják tenni, csak még az emberiség nem akarja, nem tudja, vagy félősen félretolja.

Végezetül úgy érzem, nincsen semmi probléma, nem vagyunk rossz helyzetben. Lássuk be, éppen most kezd a majom belenézni a tükörbe és felismeri saját magát, most kezd az ember belenézni az univerzumi tükörbe és felismeri a korlátait, viszont látja, hogy a tükör mást is mutat. Egy olyan valóságot, amit elképzelni is nehéz, de ez a valóság sokkal valóságosabb, sokkal másabb. Ennek valamennyi részébe be tudok/tudunk tekinteni, de szerintem még mi is az út elején járunk, habár jóval messzebb mentünk, mint az átlagos gondolkodás. Nincs ok a pánikra, mi a földi létben egyfajta fejlődésben vagyunk, többen éppen kezdenek fölébredni, és ha ezt nem háborúzásra használják, hanem jószándékú fejlődésre, akkor egy idő után bármeddig eljuthatnánk.

 

CSILLAGKAPURÓL ÉS FÉREGLYUKAKRÓL – MÁSKÉPPEN

 CSILLAGKAPURÓL ÉS FÉREGLYUKAKRÓL – MÁSKÉPPEN

Nem mindig esik jól, amit kigondoltatnak velem, mert felforgat mindent,

amit eddig hittem. Az alábbi is egy ilyen.

Tudjuk, vannak a Földön különleges erőközpontok, „csillagkapuk”,

„féreglyukak” stb. Ezek elképesztők, úgy tűnnek, hogy különleges

eltűnések központjai, megdöbbentő helyek, mert nem értjük – s talán én

sem… –, mi miért történik, csak emberek egy része tudja, hogy vannak,

a másik része meg erősen kételkedik ebben is, mint szinte minden újban.

Magam sok különleges dolgot tapasztalhattam meg (többhöz tanúm is

volt), s némelyik egészen elképesztő volt, lassan dolgoztam fel, de

megéltem időugrást, térugrást, teljesen kívülről nézhető földi állapotokat.

Tudom, mikről beszélek.

Most másfajta megközelítést használok, amit lehet, hogy nagyon nehéz

lesz megérteni. Kicsit visszaugrok, hogy érthetőbb legyek.

Meggyőződésem, hogy mi itt a Földön egy jól becsomagolt, manipulált

tévedésben élünk, amit az emberiség sajnos természetesnek vesz. Jól le

lettünk korlátozva, s nem Isten részéről. Az egész tér-időnorma

szubjektív, amit mégis valóságnak vesznek. Kérdezni és gondolkodni sem

tudnak másként. Igaz, nehéz is.

Tehát kissé rebellis meglátást közlök. A valóságtól egészen eltér - amit

persze senki sem tud, meddig és hogyan van…–, szóval mélyebben

elgondoltan az egész felfogás hamis, logikátlan. Úgy tűnik, egy jól

célzott, több évezredes blokkal van lefogva, s azt gondolom, hogy miután

igazából még nem vagyunk képességeink tudatában sem, előbb fel kéne

„ébredni”. Keveset tudunk, de azt már tudjuk, hogy agyunk

kapacitásának kis részét használjuk fel, illetve nem ismerjük fel, mire

lehetnénk képesek. A DNS nagy része is ismeretlen. Azt, hogy minden

rezeg, vibrál, a frekvenciákat sem ismerjük teljesen, de az összes

lehetséges erőféléről sincs sejtelmünk stb. Tehát egy csomó olyan

ismertlen vagy tévesen ismert dolog van, ami fals útra vitt és fog vinni.

Abból az alapból kellene kiindulni, hogy tulajdonképpen, ahogy az anyag

szerkezetét 50 évvel ezelőtt tanították (mint tutit), ha jól belegondolok,

mára ebből semmi sem így van. Csak 50 év…! S akkor rá kell kérdeznem,

hogy a mai ember tud-e valami hiteleset Istenről, a lelkéről, okokról,

hogy a halál micsoda, az Istennel való kapcsolatunk micsoda? A

különböző identitások, illetve lények megjelenése között milyen kapcsolat

lehet, hol tartanak? Tulajdonképpen nem tudjuk, illetve rosszul tudjuk.

Olyan szinten buták vagyunk, mint mikor a geocentrikus világképben

gondolkoztak. A fenti kérdéseket illetőleg a mi megközelítésük most pont

olyan hamis/torz, mint a geocentrikus világkép. De legalább tudom, hogy

semmit sem tudunk.

Habár a mostani teleszkópjainkkal messzebb látunk, de mi az a messze?

Tudunk a multiverzumról stb. de ez összességében mégis olyan nulla

szinten való gondolkodás, mint a geocentrikus világképnél. Ezt a hamis

világképet mi nem tudjuk egykönnyen feloszlatni, sok az iszapba ragadt

ember (kb. 98%), s aki kidugja a fejét, azt a többiek különböző módokon

szétverik… mit képzel magáról, ez őrült… gondolják. Nos, változtatni

kéne, hogy haladjunk az igazság felé, tehát egyszer ki kéne nyitni a testi

buránkat és rájönni, hogy nem a halottak halottak, hanem mi vagyunk

azok, akik el vagyunk zárva az igazi élettől, az igazi különböző

színű/szintű létezésektől.

Mit akarok ezzel mondani?

Azt is, hogy jön az észrevétel – de ezt sem igazán hiszik… – a

csillagkapukkal, a különböző dimenzióugrásokkal, a különböző

eltűnésekkel, a különböző olyan helyekkel kapcsolatban, amik vannak,

csak rosszul ítéljük meg őket. A tudati mátrixnak egyfajta megnyilvánulásai.

Azt gondolom, hogy ki kéne magunkat léptetni a testi zárványból, és a

gondolkodás szabadságát függetleníteni minden politikai, szociológiai,

társadalmi és vallási gátaktól, és szabadon kéne gondolkozni. Ehhez

elsősorban Isten segítségét kéne kérni, hogy vezessen, nélküle ez nagyon

veszélyes lenne. Kell az ellenőrzés, mert enélkül az emberek

képzelődhetnek, és idővel kóklerkednek, mindenből pénzt csinálnak, ez

pedig se nem képzelődés, se nem a pénzcsinálás helye.

Például vegyük ezeket a különböző kapukat, amiket most tér-idő-,

dimenziókapuknak stb. hívunk. Mi van akkor, ha így nincsenek?! Jelenség

van, de nem a kapukkal? Ez is olyan lehet, mint pl. 3000 évvel ezelőtt az

égen fénnyel, durrogással repülő dolgokat Istennek hittek, holott lehet,

hogy csak valamiféle intelligencia volt. Okom van feltételezni, de nem

biztos, hogy úgy van, esetleg ember megy át valahova valamiféle kapun

át. De saját „magából kilépve”, s „bármeddig” el tudna menni, és van

olyan ereje, hogy vissza tud jönni, ha akar. Ehhez nem kell az anyagi

világ konstellációinak az eredménye, csak egyrészt a tudattal való bánás.

Nem tudom, mennyire érthető, de azt gondolom, hogy ez sokkal kevésbé

sci-fi, inkább egy másfajta, nyitott gondolkodás eredménye. Ha az egyén

vissza tudja szerezni azt a képességét, ami van, de eddig zárványt,

blokkot kapott, ha ezt leszednénk, mindenféleképpen azok a lények

lehetnénk, akik valójában vagyunk.

Jelenleg esetleg halálunk után jövünk rá, hogy kik lehettünk volna.

Teilhard de Ch. a zseni keresztény. „Teilhard pontosan abban az órában

jött, amikor az emberiség tudatára ébred annak, hogy sorsa közös és

csak két formában gondolható el: vagy eviláginak, vagy

transzcendensnek. Kiállt az útkereszteződésre és megmutatta a mai

embernek az egyedül járható utat.” 1 Valójában magam is ezt a célt

szolgálom, még ha nem is értik meg.

(Pável Márta)

1 SZABÓ FERENC: TEILHARD ÖNMAGÁRÓL

A FÖLDÖNKÍVÜLI ÉLET, VAGY A FÖLDÜNKÖN ISMERETLEN ÉLET? (Pável Márta)

 

A FÖLDÖNKÍVÜLI ÉLET, VAGY A FÖLDÜNKÖN ISMERETLEN ÉLET?
 (Pável Márta)

Ezt a két fogalmat fontos lenne elkülöníteni, mert nagyon más a kettő. Ha nézi az ember ezeket a különböző NASA és History-n futtatott filmeket, akkor az jut eszembe, hogy csak kicsi sávban, beszűkített módon keresünk életet, szinte csakis olyan fajta életet, mint mi vagyunk. S csak olyan bolygón, ahol olyanok lehetnek, amin mi is vagyunk.
Viszont ez nem reális, nem logikus, mert sokkal több lehetőség van, amire ma koncentrálni kéne.  
A Földön szinte biztos, hogy vannak olyan fajta lények, amelyek nem humanoidok, vagy ha megmutatják magukat, és  tán  annak mutatják meg magukat aki „kibírja”, akkor sem biztos, hogy azok olyanok, mert föl tudják venni a humanoid formát. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy általában hozzánk hasonlóak a földönkívüliek. Sőt, biztosan nem!
Az, hogy mi az élet, szintén problémás, mert szerintem elsőre nem vennék életnek - vagy fejüket vakarásznák csak, hogy mi ez - ha pl. egy sűrű, zöldes folyékony valamivel szembesülnének, ami értelmesebb, mint mi. Pedig a jelek szerint van ilyen is. Másfelől sokkal több kapcsolatunk is van, amit nem ismernek el.
Okai számtalanok.  Elgondolkodom azon, mit is szeretnénk - hogy végre bevallják az igazságot -, hogy olyan legyen, mint a postás, hogy becsenget, kezet fog és bemutatkozik egy ufo/uso/uap (bárminek hívjuk őket) stb.?  Ezekhez hasonló vágyak erősen naivok és irracionálisak. Szerintem ez nem fog bekövetkezni, mert az idegen lények jól ismerik az ember természetét, viszont réges rég megvan a keresésük módja, és alkalmas egyénekkel a kapcsolatrendszerük is.
Ez nekem egy kicsit színházasdi a világ „uraitól”, mert hogyha UFO/UAP-oknak, meg USO-knak stb. nevezik, amiket láttak pl. a haditengerészet, pilóták, szakemberek, akkor miért mondják, hogy „ha vannak”? Szinte már mindenki látott nem manipulált fotókat /akiket érdekel/, el kellene ismerni, hogy vannak.  
Ami még elmaradott az emberi gondolkodásban, hogy más, nem humanoid lényekre - pedig ezek is sokan vannak - egyáltalán nem felkészült az emberiség, s azt sem tudná hova tegye ezeket a felismeréseket, nemhogy elfogadja. Össztársadalmilag - s erre nevelni is kellene-, a tagadások helyett egy olyan viselkedést kéne produkálni, hogy elfogadóbb legyen az emberiség, akkor közelebb kerülünk ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen a jelenlétük.
A címben leírt: A FÖLDÖNKÍVÜLI ÉLET, VAGY A FÖLDÜNKÖN ISMERETLEN ÉLET az, amiről beszélünk. Mind a kettőről, ami nem ugyanaz. Ugyanis minden jel szerint kb. 2 tucat faj állandóan vagy részlegesen itt van, sőt lehet, hogy előbb voltak itt, mint mi. Igaz ismeretlenül, mert sok ok miatt jobbnak látják magukat rejtve tartani, ismerve az emberi vehemenciát. A másik, akik közben jönnek - ki tudja honnan - és mennek is. Vagy valahol a közelünkben, pl. a Naprendszerben van a bázisuk.
Azok a szövegek, hogy politikai, vallási, biztonsági és emberi hisztériát okozna a nyilvánosságra hozataluk, kissé sántít. Nagyon nagy sumákolás van itt, igaz országonként különböző mértékben. Az a „viszony”, félrevezetés, amit teremtenek, tarthatatlannak vehetnék, és sokan konteónak, de félek nem az.  Nem is tudjuk igazából, hogy az emberiséget igazából ki irányítja és honnan. Tehát itt nagyon sok nyitott kérdés van, amit tisztázni kéne, ha hagynák.

Mindenképpen tényleg alkalmassá kéne tenni az embereket  a valóság befogadására, hogy a Földön sok ismeretlen, értelmes lény van, s ez nem kérdés, hanem tény.
Ahogy megy az idő felettem, egyre inkább látom, hogy rendkívül sok területen megvezetik az embereket. Ilyen elsősorban az Istenről alkotott gyenge, hamis, nem transzcendens felfogás. A vallások - érdekeiknek megfelelően -  nem mélységében közlik az isteni valóságot. A történelem gyakran helytelen, torzított, hamis. A tudományos világ széles területein egy-egy érdekcsoport sokszor évtizedekig hathatós pressziót gyakorol a valóság felett, a hatalomban lévők különböző hiúsági, pénzügyi, hatalmi kérdések miatt akadályozzák a fejlődést. Nem engedik az ellenmondást, a felforgató újításokat.
Sajnos nagyon is idetartozik az egész ismeretlen, idegen lények köre is, régi megrögzött, jól megtollasodó létükben ingatná meg a világ vezetőit.  Közismertségük – hogy tele van a világ élettel…-, nagy lendületet adna az embereknek lelkileg és öntudatilag is.
Mit tehetünk ezek ellen? Magam részéről írogatok. Nyitogatom az elmét, de szerintem sokkal többet is lehetne tenni, főleg, ha fiatalabb lennék. 

kép FB