CSILLAGKAPURÓL ÉS FÉREGLYUKAKRÓL – MÁSKÉPPEN
Nem mindig esik jól, amit kigondoltatnak velem, mert felforgat mindent,
amit eddig hittem. Az alábbi is egy ilyen.
Tudjuk, vannak a Földön különleges erőközpontok, „csillagkapuk”,
„féreglyukak” stb. Ezek elképesztők, úgy tűnnek, hogy különleges
eltűnések központjai, megdöbbentő helyek, mert nem értjük – s talán én
sem… –, mi miért történik, csak emberek egy része tudja, hogy vannak,
a másik része meg erősen kételkedik ebben is, mint szinte minden újban.
Magam sok különleges dolgot tapasztalhattam meg (többhöz tanúm is
volt), s némelyik egészen elképesztő volt, lassan dolgoztam fel, de
megéltem időugrást, térugrást, teljesen kívülről nézhető földi állapotokat.
Tudom, mikről beszélek.
Most másfajta megközelítést használok, amit lehet, hogy nagyon nehéz
lesz megérteni. Kicsit visszaugrok, hogy érthetőbb legyek.
Meggyőződésem, hogy mi itt a Földön egy jól becsomagolt, manipulált
tévedésben élünk, amit az emberiség sajnos természetesnek vesz. Jól le
lettünk korlátozva, s nem Isten részéről. Az egész tér-időnorma
szubjektív, amit mégis valóságnak vesznek. Kérdezni és gondolkodni sem
tudnak másként. Igaz, nehéz is.
Tehát kissé rebellis meglátást közlök. A valóságtól egészen eltér - amit
persze senki sem tud, meddig és hogyan van…–, szóval mélyebben
elgondoltan az egész felfogás hamis, logikátlan. Úgy tűnik, egy jól
célzott, több évezredes blokkal van lefogva, s azt gondolom, hogy miután
igazából még nem vagyunk képességeink tudatában sem, előbb fel kéne
„ébredni”. Keveset tudunk, de azt már tudjuk, hogy agyunk
kapacitásának kis részét használjuk fel, illetve nem ismerjük fel, mire
lehetnénk képesek. A DNS nagy része is ismeretlen. Azt, hogy minden
rezeg, vibrál, a frekvenciákat sem ismerjük teljesen, de az összes
lehetséges erőféléről sincs sejtelmünk stb. Tehát egy csomó olyan
ismertlen vagy tévesen ismert dolog van, ami fals útra vitt és fog vinni.
Abból az alapból kellene kiindulni, hogy tulajdonképpen, ahogy az anyag
szerkezetét 50 évvel ezelőtt tanították (mint tutit), ha jól belegondolok,
mára ebből semmi sem így van. Csak 50 év…! S akkor rá kell kérdeznem,
hogy a mai ember tud-e valami hiteleset Istenről, a lelkéről, okokról,
hogy a halál micsoda, az Istennel való kapcsolatunk micsoda? A
különböző identitások, illetve lények megjelenése között milyen kapcsolat
lehet, hol tartanak? Tulajdonképpen nem tudjuk, illetve rosszul tudjuk.
Olyan szinten buták vagyunk, mint mikor a geocentrikus világképben
gondolkoztak. A fenti kérdéseket illetőleg a mi megközelítésük most pont
olyan hamis/torz, mint a geocentrikus világkép. De legalább tudom, hogy
semmit sem tudunk.
Habár a mostani teleszkópjainkkal messzebb látunk, de mi az a messze?
Tudunk a multiverzumról stb. de ez összességében mégis olyan nulla
szinten való gondolkodás, mint a geocentrikus világképnél. Ezt a hamis
világképet mi nem tudjuk egykönnyen feloszlatni, sok az iszapba ragadt
ember (kb. 98%), s aki kidugja a fejét, azt a többiek különböző módokon
szétverik… mit képzel magáról, ez őrült… gondolják. Nos, változtatni
kéne, hogy haladjunk az igazság felé, tehát egyszer ki kéne nyitni a testi
buránkat és rájönni, hogy nem a halottak halottak, hanem mi vagyunk
azok, akik el vagyunk zárva az igazi élettől, az igazi különböző
színű/szintű létezésektől.
Mit akarok ezzel mondani?
Azt is, hogy jön az észrevétel – de ezt sem igazán hiszik… – a
csillagkapukkal, a különböző dimenzióugrásokkal, a különböző
eltűnésekkel, a különböző olyan helyekkel kapcsolatban, amik vannak,
csak rosszul ítéljük meg őket. A tudati mátrixnak egyfajta megnyilvánulásai.
Azt gondolom, hogy ki kéne magunkat léptetni a testi zárványból, és a
gondolkodás szabadságát függetleníteni minden politikai, szociológiai,
társadalmi és vallási gátaktól, és szabadon kéne gondolkozni. Ehhez
elsősorban Isten segítségét kéne kérni, hogy vezessen, nélküle ez nagyon
veszélyes lenne. Kell az ellenőrzés, mert enélkül az emberek
képzelődhetnek, és idővel kóklerkednek, mindenből pénzt csinálnak, ez
pedig se nem képzelődés, se nem a pénzcsinálás helye.
Például vegyük ezeket a különböző kapukat, amiket most tér-idő-,
dimenziókapuknak stb. hívunk. Mi van akkor, ha így nincsenek?! Jelenség
van, de nem a kapukkal? Ez is olyan lehet, mint pl. 3000 évvel ezelőtt az
égen fénnyel, durrogással repülő dolgokat Istennek hittek, holott lehet,
hogy csak valamiféle intelligencia volt. Okom van feltételezni, de nem
biztos, hogy úgy van, esetleg ember megy át valahova valamiféle kapun
át. De saját „magából kilépve”, s „bármeddig” el tudna menni, és van
olyan ereje, hogy vissza tud jönni, ha akar. Ehhez nem kell az anyagi
világ konstellációinak az eredménye, csak egyrészt a tudattal való bánás.
Nem tudom, mennyire érthető, de azt gondolom, hogy ez sokkal kevésbé
sci-fi, inkább egy másfajta, nyitott gondolkodás eredménye. Ha az egyén
vissza tudja szerezni azt a képességét, ami van, de eddig zárványt,
blokkot kapott, ha ezt leszednénk, mindenféleképpen azok a lények
lehetnénk, akik valójában vagyunk.
Jelenleg esetleg halálunk után jövünk rá, hogy kik lehettünk volna.
Teilhard de Ch. a zseni keresztény. „Teilhard pontosan abban az órában
jött, amikor az emberiség tudatára ébred annak, hogy sorsa közös és
csak két formában gondolható el: vagy eviláginak, vagy
transzcendensnek. Kiállt az útkereszteződésre és megmutatta a mai
embernek az egyedül járható utat.” 1 Valójában magam is ezt a célt
szolgálom, még ha nem is értik meg.
(Pável Márta)
1 SZABÓ FERENC: TEILHARD ÖNMAGÁRÓL

