Pável Márta
Interjú egy kontakttal
Igaz, vagy nem igaz sorozat.
Tegyük fel - vagy ne…? -, hogy kapcsolatom van egy olyan lénnyel - úgynevezett kontakttal -, aki talán egy jól álcázott hibrid stb., de a környezete nem tudja, csak én. Sok kérdésem van, nem is tudom hol kezdjem, hogy végre rávehettem arra, hogy válaszoljon, hogy miről, hogy vélekedik.
Első kérdésem:
- Ma reggel láttam, hogy az arabok felküldtek Mars szondákat, és hogy szeretnék majd benépesíteni a Marsot. Kérdésem: szeretne-e a Marson lakni?
- Laknék bárhol, de nagyon régen és nagyon sokfélék vagyunk itt a Földön, nekem ez megszokott, és kényelmesebb, mint egy úttörő munka bárhol. Tehát nem szeretnék a Marsra menni.
- Milyennek látja azokat az embereket, akik nem olyan hibridek, mint ön?
- Sajnálom őket, szeretnék néha javítani rajtuk. Némelyiken meg is tesszük, mert valamelyik megengedi, de a többség szenved a szerves romlandó testében. Nem is tudja, hogy lehetne másként is.
- Mit tenne Ön a földi túlszaporodás ellen, mivel már lassan nyolcmilliárd felé közeledünk?
- Ez nagyon komoly téma, igaz, hogy mi más, nektek nem látható sávban is tudunk lenni, de attól még a környezeti tényezők vannak: fény és víz, meg egyebek. Nem úgy, mint rátok, de hatással vannak ránk is, és nagyon nem mindegy, hogy öt-, egy- vagy nyolcmilliárd, hogy miért és hányan szennyezik a Földet. Ez ügyben sürgősen tennie kéne az emberiségnek, de nem ismerik fel a bajt.
- Önöknél van olyan, hogy szerelem?
- A szerelem egy felajzott emocionális állapot, nálunk, a félig-meddig embereknél ezt nagyrészt kiiktatják, mert sokkal kulturáltabb módja is van a szaporodásnak. A szerelem pedig úgy érezzük és látjuk, hogy kivetkőzteti magukból az embereket. Ez nekünk nem cél, ugyanakkor látjuk, hogy nagyon szép érzés lehet, s ez elgondolkoztató. De hát ez maradjon meg az embereknek.
- Mit gondol, mikor tudja meg az emberiség, hogy köztünk vannak ilyen félig humanoidok, vagy minek nevezzem, mint Ön, vagy különböző kísérleti alanyok, akik embernek néznek ki?
- Az emberiség, hogy egyből megtudja a választ, az nem jó. Fokozatosan fogja megtudni, s nem egységesen, csepegtetve. Amúgy sokan tudják, ahogyan ön is rájött. Szerintem meg kéne, hogy tudják, mert nekik is egy módszer lenne arra, hogy a testüket kijavítsák. De így nem megy, a babonás félelem az fő akadályuk. Mi ráérünk.
- Ha kapcsolatot akarunk Önökkel létesíteni, és mi kérjük, hogy jöjjenek, jönnek-e?
- Nem, vagy nagyon ritkán. Az egész attól függ, ki milyen, miért akar kapcsolatot létesíteni. Ez inkább olyan, ami felülről működik…, nem az ember felől jöhet. Mi tudjuk, hogy milyen az alantas emberi kíváncsiság, vagy újságcikk, vagy kiforgatás, nem tudnak csőbe húzni minket. Ha komoly, rugalmas, okos, tisztességes a személy, akkor meg már úgyis tudja, hogy vagyunk.
- Ha vége lenne az emberi létformának, akkor mi lenne Önökkel?
- Semmi, tovább élnénk, erre alkottatunk.
- Mit gondol magukról, hogy csakúgy elrabolnak embereket különböző céllal?
- Nem így látom, mert önök születésük előtt ebbe beleegyeztek, még ha nem is emlékeznek rá. Most ha akarják, ezt vissza is vonhatják. Akkor mi baj az egésszel, hogy fajok nemesítését is segítik, káruk nem lesz belőle. Sőt, egyes kiemelt személyeket fokozottan segítünk, óvunk, mert fontosak nekünk. Nem beszélve arról, hogy hálásak vagyunk, hogy beleegyeztek a kereszteződésbe, beleegyeztek abba, hogy mi fejlesszük tovább ezt az egész formát, ami értelmes formának tűnik.
- Igaz-e, hogy az idegen lények valami módon bántani akarják az emberiséget, vagy veszélyeztetnék?
- Ez egy nagyon nagy butaság! Ha akartuk volna bántani, akkor már rég nem lennének. Mi még akkor is a békés egymás mellett élésben gondolkodunk, ha repülőkkel, fegyverrel megtámadnak minket. Az világos, hogy bénítással stb. kiszedjük a kezükből az ártó dolgokat, hatástalanítjuk. Ez úgy vélem jogos, s hogy eközben pl. egy agresszív támadó repülő lezuhan, azt maga okozta magának.
- Tudjuk, hogy az emberek sokszor kellemetlenek - még nekünk is -, mit gondolnak/tesznek velünk, ha némelyek erősen negatívok, „büdösek” lelkileg, testileg.
- Ez van, de bántani nem bántanánk senkit, mert az univerzális szabályoknak ellentmondanánk. Ezt csak az ember nem tartja be.
- El tudná képzelni, hogy beleavatkozzanak az emberiség dolgába, pl. a rák gyógyszerét megmondanák?
- Értem. Gondoljon bele, milyen változás lenne. Mennyi emberi életet mentenénk meg. Már rég megtehettük volna, és némely lénynek - akik kérdezték is - meg is mondtuk. De valamiért nem hitték el, valami gát van, mintha meg akarnának halni rákba. Szememben ez a tudat alatt eldöntött öngyilkosságuk egyfajta kivitelezési módja. Pont ezért nehéz ebbe beleavatkozni.
- Úgy véli, hogy ez tőlünk függ?
- Hát valahogy így. Mivel ez egy komplex, mindenre kiterjedő betegség, több tényezős, tehát elsősorban a fejben dől el, és ehhez az embernek is oda kéne tenni magát. Tehát nem úgy működik, hogy van egy tabletta / csodaszer, és ezzel kész. Nem így van.
- Elgondolkoztató amit mond, ezt nem is gondoljuk, ja.
- Erre nevelni kéne, önvizsgálat stb.
- Amikor látjuk a filmeket, hogy mennyi UFO jelenség van, akkor ön mit érez magában? Somolyog vagy azt mondja: hogy szerencsétlenek, a szemüknek se hisznek, …?
- Hát igen, jogos ez is, az is. Egy része valóban mese, másrészt a babonás, hisztérikus emberiség az igazat is szétfantáziálja. Sokszor azt hozzák ki, hogy támadni akarunk, holott nem, de védekezni fogunk. Sok csalás van, vannak jó földi gépek is, amik nem „UFOK”. De vannak igazi megfigyelések, ennek oka van. Akarjuk, hogy lassan tudjanak rólunk.
- Igen ám, de a kormányok mindig, mindent letagadnak, mi ennek az oka?
- Sokféle, de nem jó az irányuk, minket az erőviszonyok megváltoztatására akarnának, nem nemes céllal, ebbe mi nem megyünk bele. Ismétlem, akivel mi kapcsolatot akarunk, azokkal már felvettük, és a továbbiakban is fel fogjuk venni. Ők komolyabb emberek, és őket már úgy vesszük, ahogy a mi embereinket. Így húzódik szét ez a határ.
- Végezetül: amikor archeológusok, geológusok találnak különböző több millió éves tárgyakat pl. egy arany nyakláncot, fémpoharat stb., és önöknek is a tudomására jut, akkor mit éreznek, mit gondolnak, hogy van ez?
- Hát én ilyenkor jókat szórakozom, olyan, mint mikor egy ősember megtalálná mondjuk a liftnek a kulcsát, azt sem tudja, hogy mi az a lift, azt sem tudja, hogy kellene nézi, hogy ez mi? Nem tudja egymáshoz illeszteni a dolgokat, korokat, történéseket sem. Viszont a többségi zavaros gondolkodás miatt kombinálni annál jobban tudnak. Ilyenkor úgy érzem, hogy szólnom kéne, de hát nem illik, nem célszerű beleavatkozni egy társadalom fejlődésébe.
- Köszönöm a beszélgetést.
