Pável Márta
KÉRDÉSEK
ÉS VÁLASZOK UFÓKKAL KAPCSOLATBAN
Várnai Zseni: Távoli
bolygók küldöttei jöttek,
Találkoztál
velük, oly természetesen viselkedtek.
Mint a majmok magad felé mutogattál,
S
makogtad; ember vagy.
De
válasz nélkül hagytak
És
elrepültek az Antartiszra.
Kis
idő múlva ismét megálltak előtted;
magyarul
kérdeztek,
de
mire felelhettél volna,
elfelejtetted
az anyanyelvedet.
Tanácsot
kérni ezek után?
Nem
vagyok olyan öreg
Mint
a jövevények,
Nem
vagyok olyan bölcs,
mint
a százötven évesek,
akiknél öregebbek voltak a küldöttek.
Ha
találkoznék velük,
Tanácsot
kérnék, hogy mit tanácsoljak neked.
Vannak-e idegen lények=UFO-k?
Igen vannak, sokkal többen, mint gondolnánk.
Ártalmasak nekünk, embereknek?
Akiket ismerek, illetve akikről tudok, azok
nem. De összességében sem, mert nem valószínű, hogy azok lennének, ugyanis akkor
az emberiség nem érte volna meg ezt a kort a Földön. Sokkal előbb eltávolítottak
volna minket. Az viszont kérdés, hogy az emberiség ártalmasnak tekinti-e azt, hogy
egyénileg, kollektíven, akár szellemileg és egyéb módon, bizonyos egyedeket
manipulálnak, akik valószínűleg anno ebbe bele is egyeztek.
Hol vannak, hol léteznek?
Szerintem az egész
világegyetem tele vannak különböző értelmes élettel. Tehát mindenütt vannak. S
mivel a dimenziók egymásra épülnek, ez még több ok arra, hogy ezt állítsam.
Miért nem tapasztaljuk meg a jelenlétüket
szemtől szemben, rosszul keressünk?
Igen, ez van. S ne humanoid lényeket keressünk, mert az
elég kevés van, viszont még a világűr is bizonyos szinten lakott. Elképesztő létformák vannak, ami nem is
látható a szemnek, és nem is tapintható. Nem készült fel az emberiség az eltérő
formák keresésére. Ha látható például egy sötétzöldes massza, azt nem gondolja
senki életnek, pedig abban is lehet igen magas fokú értelem. Nagyon sokféle
megnyilvánulás van, és nagyon nagy alázatot kíván tőlünk az, hogy ezt
felismerjük, és így keressük őket. Pontosan ezért nehéz megmondani, mert nagyon
sokfélék, és a keresési módszerünk beszűkült, mert többnyire oxigén-, szén-
vagy szilíciumalapú feltételek szerint keresünk. Messze nem így kéne keresni,
és nem csak azt, amit a műszereinkkel mérni lehet, ugyanis az érzékelő
szerveinket ezekre a műszerekre építettük, hanem ezen túl is kéne lépni, mert
java részük más tartományban létezik.
Mit akarhatnak tőlünk?
Nagyon sokféle ok
lehet. Egyrészt lehet, hogy egy kikísérletezett fajta vagyunk, ami további
kísérleteknek van kitéve. Természetesen vannak szelekciók is, meg amit mutációnak
hívunk (hirtelen előjön, és az sem érthető miért), de vannak olyan leépülések is,
amiben egyedek kiszóródnak. De ez nem egy-két év alatt lejátszódó esemény,
hanem több száz vagy ezer év alatt. Tehát az, hogy mit akarnak tőlünk, az
nagyon sokféle választ igényel. Egyrészt lehet, hogy egy in vivo laboratórium
vagyunk nekik, egy kísérleti telep, de az is lehet, hogy ez egy fajnemesítési
folyamat, amiben ők is részesülnek, illetve amit esetleg elvesztettek, azt itt
még pótolhatják. Nem ismerjük őket, így a teljes okot sem, viszont vannak
kilengések ezekben az életfajtákban is, és ezt még nekünk nem nagyon lehet
megérteni, hogy a szemléletük, hogy működik.
Mi az a hibridizáció, amit sokszor hallunk?
Ez a hibridizációs kapcsolat főleg a szürke lények körében
zajlik az emberrel, valószínűleg nagyon közel állunk genetikailag egymáshoz. Tudni kell, hogy a szürke lények fölött vannak
magas fehérek, nem ismert pontosan a viszonyuk, talán munkakapcsolatban vagy
hierarchikus kapcsolatban élnek. A magas fehérek sokkal hívőbbek,
spirituálisabbak, „fényérzékenyebbek”, mint a szürkék, de ők is erősen hajlanak
arra, hogy spirituálisak legyenek, amit az idők folyamán elvesztettek, s ennek
észlelik a kárát is. Valószínűleg a hibridizáció azért zajlik le, s olyan
embereket keresnek, akik spirituálisabbak, és genetikailag, erkölcsileg is
tisztábbak, natúrabbak, és belőlük meg magukból akarnak egy új fajt csinálni,
amit a hibák kiküszöbölésével és az általuk elvesztett képességek beépítésével dolgozzák
össze. Úgy tűnik, egy ellenállóbb, embertől némileg kisebb termetű, kreolabb, de
nagyon tehetséges lények létrehozása a cél. Ezek a szürke lények nagyon
jószándékkal vannak, segítőkészek, nem kell félni tőlük. Ők valószínűleg
születésünk előtt megegyeztek velünk – csak a többség nem emlékszik rá… –, hogy
milyen segítő, nemesítő programban veszünk részt, el kell fogadni, hogy
segíteni kell egymást. Semmi probléma nem származik abból, ha fölösleges
petesejtet vagy egyéb sejteket kiemelnek – úgyis a menstruációval eltávozna –,
vagy a testünkből se hiányzik egy-egy sejt, nem kell hisztizni, részt kell
venni ezekben a programokban kulturáltan és segítőkészen, mert ennek van haszna
is. Mi haszna van? Azt látom, hogy akik ebben a programjukban benne
vannak, azokat később is figyelemmel kísérnek, tehát – mondhatnám – ismerik a hála
fogalmát. Ha beteg lenne a donor ember, akkor később is meggyógyítják, és
nagyon sok olyan szervi bajt ki tudnak küszöbölni, ami másként nem megy, például
kicserélnek egy méhet, vagy különböző készülékek behelyezésével a refluxot
leveszik, megszüntetik stb. De sok mást is meg lehetne említeni, amit
megtesznek, és nem úgy, hogy kérik őket, hanem saját maguk veszik észre, hogy
probléma van, és akkor egy éjszaka segítenek, de azért hagynak nyomot, nem
félelmetesek, de tudatják, hogy megcsinálták.
Hogy kellene az embereknek viselkedni az UFO-jelenséggel
szemben?
Kulturáltan fel kellene
fogni azokat, amiket pl. leírtam, és nem hisztériázni kéne, hanem józanul megérteni
a dolgokat. Mondok egy egyszerű példát. Ha nekem van mondjuk egy kutyám,
aki sok mindenre megtanítható, szeretem, és ha látom, hogy valami baja van,
akkor – azért, mert szeretem – elviszem orvoshoz, netalántán csináltatok neki –
ha úgy kell – műlábat, vagy megműtetem. Mi nekik nem háziállatok vagyunk, de várhatóan
együttműködő lények, ők is így gondolnak ránk, hogyha valami baj van, és
együttműködtünk, jó szándékkal vagyunk, akkor ők is — igaz, rapszodikusan, de
időnként – segítenek rajtunk.
Mikorra érhetjük el, hogy teljes
kapcsolatfelvétel lesz az ember és az idegen lények között?
Hát erre a kérdésre nehéz a válasz, mert nagyon sokféle
lény van. Legvalószínűbb, hogy legelőször a szürkékkel kerülünk közelebbi kapcsolatba,
meg az üveglényekkel, valamint a nagy fehérekkel. Valószínűleg…!? Lehet, de nem
tartom valószínűnek azt, hogy a fizikai dimenzióban lesz a kapcsolat. Nekünk a
dimenzió meghatározásunk szubjektív, sok más sáv is van, amik időnként
átlóghatnak egymásba. A szürke lények sem teljesen három- és négydimenziósak,
tehát félig meddig tudnak ilyenek és olyanok is lenni – a 4D közelebbi nekik –.
Az üveglények is nagyon halványan észlelhetőek, azt mondom, hogy a három és
négy dimenziók közöttiek. Nekünk kell finomítani, tovább kell menni…, akkor
észlelni lehet őket, és a minimális anyagi létüket is. A kapcsolatfelvétel inkább
tudati szinten történhet, és nem fizikai síkon, mert igazából mi is szellemi
lények vagyunk, csak elkorcsosultunk. Valószínűleg ők azokkal a lényekkel akarnak
kapcsolatban lenni, akik hajlandóak újból visszatérni a régi formájukba, mert
ők azt a formát akarják nekünk, és nem ezt a nagyon anyagi síkra lezuhant
formánkat.
Végezetül, ki vagyok én, s hogy merem ezeket
állítani?
Az ufo-sas felületen
azért kezdtem el foglalkozni az ufókkal, mert lassacskán szeretném elmondani amennyi
tapasztalatom, illetve amennyi kapcsolatom van. (Itt lehet nevetgélni, meg gúnyolódni, azok legyenek
szívesek tegyék le ezt a lapot, én kockafejű, zárt szellemű emberekkel nem
tudok mit kezdeni, és ez nem nekik szól.) Szóval az, amiket leírtam, a tapasztalataimon
alapulnak. S ha figyelik az összes UFO-jelenséget, a kapcsolatfelvételeket, akkor
összeállt a kép, hogy mindegyik korrelál egymással. Tehát nem álmodtam, és nem
légből kapott, hanem hasonlóképpen zajlanak le másutt is. Ezek csak
valószínűleg egy-egy részt képviselnek, és nem az egészet látjuk még egyben, mert
ehhez egy kicsit transzcendensen kell állni az embernek, hogy merje egybe nézni
a dolgokat, magát is kívülről belehelyezve. Az emberiségre nem mint egy egyedi
jelenségre kell nézni, hanem mint egy nagy egész történésnek egy icipici részére,
amibe szervesen illeszkedünk.
