Pável Márta
A „UFO ”LÉNYEK AZ ORRUNK ELŐTT VANNAK, MÉGSEM AKARJUK ŐKET ÉSZREVENNI…
Érdekes alkotás az ember, vannak dolgok, amik kiverik a szemüket, mégis vakon mennek, mert különböző okokból nem akarnak látni. Ilyen az, amikor egyik csalja a másikat, de a megcsalt utoljára értesül róla. Vagy több olyan orvost is ismertem, aki rákban haldokolt, és 70%-a azt mondta, tudja, hogy meg fog halni, csak annak örül, hogy nem rákban. Nem mondtam el neki, ő hány rákbeteget fedezett fel, most miért nem ismeri magán fel? Sőt, volt egy orvos barátnőm, amelyik azt mondta: rosszindulatú a daganata, de nem rákos, mégis, egy héten belül halott volt. Ilyen és hasonló esteket sorolhatnék napestig, és ezek közé tartoznak az ufós estek is. Úgy, ahogy van, letagadják, vagy hirtelen nem akarnak rájuk emlékezni. Miért?
Ismertem egy orosz származású hölgyet, aki mesélte, hogy Szibéria déli részén nőtt fel. A család egy késő délutáni órában kint vacsorázott a teraszon, utána teázás közben beszélgettek, majd egyszer csak látja; két Hold van az égen, jobbra is egy, meg balra is egy. Mondja az anyjának: nézd anya, két Hold van az égen. Ő is megnézi és kommentálja: igen kettő, és teázgatnak tovább. / Nos, ekkor akartam felrobbanni!/ Akkor rárivalltam: „Hogy nem gondolkoztál el te, a diplomás, hogy miként lehet ez? A második nem lehetett a Hold!” Ő ártatlanul nézett rám, mondta: ’Kicsit (???....) furcsa volt, de nem foglalkoztunk vele. Igen, akkor nem, de most, ahogy mondod, valóban érdekes.” (Akkor miket gondoltam, senki ne tudja meg…)
Nos, ezek a dolgok ilyenek. Hogyan állíthatják, hogy soha senki nem látogatott meg minket, ha ennyire vakok és süketek erre az emberek?
Ugyanezt teszi a sajtó is, szinte bosszantásig teszik. Vannak letagadhatatlan jelenségek, amiket persze átlátszó indokkal letagadnak, és ebbe belemennek az emberek. Vannak olyan esetek, amikor semmi más nem jöhet számításba, mint az általunk még nem ismert lények, de letagadják, államilag is kollektív tagadás van!
Miért? Mi a bajuk? Mitől félnek? Miért nem akarnak látni? Tudatalatt tudják a dolgokat, csak soknak érzik?
Rengeteg találgatás és agyalgás van ebben az ufós témában: hogy voltak-e itt, vannak-e egyáltalán, vannak-e idegen lények, látogattak-e minket, vagy látogattak, de jönnek-mennek, stb.! Válaszom: IGEN, többszörösen IGEN, tudom vannak. Lehet az ismeretlen lényekkel kommunikálni, csak teljesen másként, mint ahogyan – ufót ugyan sosem észlelt…, de – magukat kinevezett ufós szakértők etetik az embereket. Itt is vannak, voltak is, lesznek is. Jönnek is, jöttek is.
Olyanok vagyunk, mint egy pályaudvar, ehhez hozzá kellene szokni, nem úgy viselkedni, mint a gyerek, aki megijed egy árnyékától, mamájához menekül=tagadásban él. Még akkor is így van ha a Tejútrendszer perifériáján vagyunk, a lelkeknek mikor helyet kérnek ez nem számít.
De továbbra sem értem, hogy miért van ekkora bizonytalanság ebben a témában. Számomra - aki nyitott elmével, érdeklődve, rugalmas szemlélettel élek, minden jó szándékú lényt elfogadok, és senkit sem gyűlölők…–, nem annyira fantasztikus, sem nem különleges ez a dolog. Ugyanis az egyértelmű, hogy az anyagi világ azért van, mert lényeknek ad helyet – és itt messze nem humanoid lényekről beszélünk –-, elmondható, iszonyú sokféle élet lehet; a széntől, a szilícium alapoktól, a finomabb energiától, a fényben úszkálótól, és az ember számára teljesen elképzelhetetlen módon is lehet élet.
Legyenek velem gondolati úttörők; mi lenne, ha hasonlatom szerint az ember él, mint egy galamb, aki nézi a magokat, a vizet, a párzást stb. egyszer csak körülnézne és megértené az embert (mint az „idegen lényeket”…) aki nézi, aki szívesen kommunikálna vele, de eddig nem jött össze. Pedig mindig egymás mellett éltek, de a galamb (miként az ember az ismeretlen lényekről) nem vesz tudomást, vagy fejletlen a tudata és nem képes rá, csak páran…, hát ez egy nagy kérdés, miért nem veszünk a nyilvánvalóról tudomást.
Sok lap foglalkozik a kételyeinek a közlésével, ami a megoldás felé évtized óta egy millimétert sem mozdult el. Olyan cikkeket közölnek; amikben azt mondják, hogy nincsen élet, vagy nincs bizonyíték arra, hogy meglátogattak volna bennünket, vagy több millió évvel ezelőtt jöttek, stb. Minden elhangzik és annak az ellenkezője is. Ez eléggé szánalmas, nem beszélve arról, hogy a gondolkodásuk csak az emberi lehetőségeken alapul pl. Tejútrendszer és a benne levő csillagrendszerek hogyan mozognak, és hogy mikor közelíthetik meg egymást, arra várnak, jöjjenek-e, ez is lehet, de ilyen távolság áthidalása nem ezeken alapul. Ez gyerekded gondolkodás, nekem az, erősen XXI. századi emberi gondolkodása, és a csillagok világában vagy az civilizáció tekintetében nem így mennek a dolgok.
A másik az, hogy nem győzöm elmondani, hogy az idegenek nem halottak, ha egy civilizáció kihal – s van ilyen; lehet életképtelenné, depresszívvé, öngyilkossá stb. válik – akkor lesz másik. Ronda amit mondok, de vetésforgó van itt is.
Biztosak lehetünk abban, hogy amit mi földönkívülinek veszünk, annak egy része nem földönkívüli, mert itt él, a másik része pedig valóban földönkívüli és néha ellátogat ide is. Okai sokfélék lehetnek.
Az is kérdés, hogy mennyire érdekes a földönkívülieknek a Földünk. Most azt gondolom, hogy csak nyugalomban várnak, milyen újabb lehetőségek lesznek, amikor az ember kinyírja önmagát, közel állunk ehhez.
Mindenkinek mondom, messze nem vagyunk egyedül, sőt! Még humanoid lények is lehetnek, mert földszerű bolygó akár tízmilliárd is lehet a mi csillagvárosunkban. Így abszolút lehetetlen, hogy akár humanoid jellegű lények ne legyenek, de erősen különböző fejlődési fázisban.
Végezetül; nem az a legnagyobb problémám, hogy vannak-e vagy nem. Inkább az, miért tagadják meg/le őket? Ezzel csak rosszat tesz az ember önmagának. Ők szinte az orrunk előtt táncolnak, jókedvűen incselkednek velünk. (Pl. összeszedik 2 tucat órámat, két napig egy sincs meg, majd reggelre sorra rakva az asztalon vannak. Ilyenkor csak jó érzéssel van az ember és vigyorog, igen, értem, jelzést volt, vagytok, sőt humorotok is van, szerettek is.) Lehet, hogy álomban, félálomban stb. jelentkeznek. Ezerfajta módon adják a jelzéseket felénk, csak észre kell venni.
Nem értem, miért nem akarjuk őket észrevenni?
