A HALÁLTÓL KELL-E FÉLNI?

 Pável Márta

A HALÁLTÓL KELL-E FÉLNI?

Az ember megszületik. Ilyenkor nagyon közel állunk a vászonhoz,

 és semmit nem értünk az egészből. Csak a rengeteg fényt és

 színt vesszük észre. Azonban ahogy idősebbek leszünk,

egyre hátrébb lépünk, és kezdjük megpillantani a képet.

A kis színpöttyök virágformát öltenek, emberekké olvadnak össze,

kutyákká. Lesz rálátásunk. De amikor valaki örökké él...

 vagyis ha örökké élne, akkor folyamatosan

távolodnia kellene a képtől, és a festmény hamarosan

csak egy élénk színű négyszög lenne valahol messze a távolban.

Még mindig emlékeznénk arra, hogyan nézett ki közelebbről,

 de valójában már nem látnánk.

És addig kellene távolodnunk tőle, míg végül a színek is eltűnnének,

és a kép már csak egyetlen fénypont lenne. Tommy Wallach

 

Az emberek általában és jogosan az ismeretlentől félnek, való igaz, hogy a legkevesebben azt tudják, hogy mi van a halál után. Mivel erre mindenki kíváncsi, az emberek mindenre vevők. Vannak olyan nevetséges anomáliák, amivel félig intelligensnek sem mondható műsorvezetők butítják a népet. A napokban például a tévében, egy lelkizős műsorban azt lehet hallani egy műsorvezetőtől, hogy ő hisz a reinkarnációban, de az élet utáni életben nem (?). Hujuj, akkor hogy is van ez az ő kis butuska fejében? Ezek olyan logikátlan gondolkodások, amik kiverik a biztosítékot, hogy mennyi butasággal etetik az embereket.

     Térjünk vissza a lényegre, a halál után van élet, amit én biztosan tudok! S ezt a cikket csak ennek a tudásnak a jegyében írom.  (Kérem a kedves Olvasót, ha nem hiszi, akkor is vegye hipotézisnek, hogy mégis elgondolkozhasson.) Ergo, vegyük most úgy, hogy ez biztos. Nos, akkor két lehetőség van, vagy örömmel van ott az illető, vagy nem! A lényeg az, hogy attól függ, hogy milyen érzés lesz neki a halál után, hogy itt milyen életet élt, milyen motivációval élt. Aki nagyon ragaszkodik a Földhöz, az valószínű nagyon hamar vissza is akar jönni, ő nem akar belemerülni az Istenbe, mert eddigi életében sem akart belemerülni. Valamiféle testhez kötöttség a motivációja, majd újra valami anyagféléhez köti. Ám akinek elege lett ebből az egész anyagi, meg különböző minőségű világokból, az végre rájön arra, hogy kiszakadhat és befejezheti, és nem kell neki időtlen időkig újra és újra forogni.

Kell e félni a haláltól ?

A halálnak van egy igen kedvezőtlen kezdő fázisa, a haldoklás – ami a testtől elszakadás ténye…–, és ez független attól, hogy ki milyen életet élt, hogy Istenben leledzik-e majd a végén. Majdnem mindenkinek többnyire azért van egy olyan vágya, hogy ez a lehető legrövidebb szakasz legyen, egy perc vagy még az is sok, de ne legyenek hónapok, mert az még az embert jobban elriasztja az egész haláltól. Aki látja, hogy három hónapig, fél évig valaki élő halottként fekszik, és semmi sem jó neki, mert borzalmas fájdalmat kínozzák, az egy iszonyatos látvány, senki nem szeretné magának, sem másnak.

Tehát a haláltól való félelem egy része a haldokolástól való félelem is, ezt 100%-ig jogosnak találom. Ez ellen lehet-e valamit tenni? Nem vagyok benne biztos. Részemről azt remélem, hogy aki gyorsan élt, gyorsan eszik, gyorsan tesz mindent, az gyorsan is fog meghalni. Gondolom gyorsan elmenni nagy kegyelem is lehet, mert – főleg, ha kész van az ember és már úgy van vele, mehetünk… – mindenét összerakta magában, és azt mondja, hogy jól van Uram, akkor megyünk, amikor akarod, nekem mindegy. Remélem, nem hiszem, hogy azt az embert, aki már nem ragaszkodik a Földhöz 100x-ig kézzel, hogy azt hónapokig még itt aszalni kéne. De akinek tele van a lelke, a keze és hordoz még 100 elengedni valót, amit sehogyan sem bír elengedni, az fog hosszasan szenvedni. Ez a haldoklás – szerintem – olyan, mint amikor a vihar ki akarja tépni, ezért rázza a fát, de az kapaszkodik, nem tud kiszakadni, így a haldokló egész arca, teste belefeszül/ beleremeg ebbe a harcba, a halállal való viaskodásba. Rettenetes szemlélni, láttam ilyet is, mélyen elgondolkoztatja az embert. Lehet ettől kivétel is, mert nem ismerjük mindenkinek minden tettét, de a szentek többnyire gyorsan távoztak. Tehát aki nem kapaszkodik, annak ez könnyebb, mert azt mondja, hogy vágyódik a lelkem Isten után, alig várom, hogy Nála lehessek, menjünk. Remélhetőleg neki könnyebb lesz és gyakorlatilag egy öröm befogja betölteni, és az arcán egy megdicsőült mosoly lesz, szinte halálba ráfagyva. Viszont láttam olyat is, aki nyitott szájjal, szinte beleüvöltve a végtelenbe (mint pl. a sikoly képen), elborzadt arccal halt meg, igaz, az élete is olyan volt. 

      Míg a halál utáni lét ismeretlen, az mindaddig ismeretlen marad, míg mi lépéseket nem teszünk a megismerésére. Úgy lehet megismerni – többek között – hogy pl. meditációban meghalunk. Ez eleinte fárasztó dolog, aztán később egyre jobban megy. Azt veszem észre, hogy a többség úgy jön vissza, hogy reklamál. Maradt volna még, hogy nem törődik már a testével, nem fáj neki, hogy itt hagyja, az a távlat, amit látott, az a fényes és könnyű világ semmivel sem ér fel. Főleg akkor, ha régóta meditáló, istenhívő, ez az új létforma sokkal jobb és vonzóbb, mint az, amiben élt.

Főleg akkor érzi, amikor például megölték, sebesülései vannak, vagy súlyos beteg, mondjuk rákos, egyenesen megváltás a halál.  Az esetek nagy százalékában igen nagyon jó érzés. Minden gyötrődés, gond megszűnt és szinte légiesen szállhat tovább. A tapasztalatom az, hogy nem bánkódnak maguk fölött. (De akikkel tapasztalatom van, ismétlem, mind mélyen hívő és meditáló emberek, így nem biztos, hogy ez mindenkire igaz.) Ha valaki meditációban átéli, hogy meghalt, inkább kritikusan nézi magát, hogy „így néztem ki”…, mert az ő belső képe általában nem ilyen magáról – vissza sem akarna menni…–, hanem sokkal másabb, és szinte idegenként szemléli magát… nem is volt ez olyan jó…!  

Tudjuk, vannak, akik rövid időre távoznak és visszajönnek. Ezt nemcsak meditációs élményekből, könyvekből tudom, hanem konkrétan elmondhatom, hogy ez velem vagy 17 éve műtétemnél megtörtént. Tehát, ha az ember például egy műtét alatt rövid időre meghal; hogyha valami hibát követtek el, például kivérzett, túlaltatták, nullára leesett a vérnyomása stb., akkor lehet ilyen állapot. Ez különböző hosszúságú lehet; 1-2 perctől 10-15 percig is. Ilyenkor az illető rövid időre meghal, akkor azt érzi, hogy jaj de jó, nem fáj semmim, és amikor még azt is látja, hogy kitör a pánik, és az ajtóból visszatolják a műtőbe, mindenki nagyon fitt lett, eszelősen élesztgetik, hogy mégse azt mondják, hogy a hibájukból meghalt…! S mikor sikerrel járnak, akkor egy idő múlva az illetőnek a boldog érzése elmúlik, visszajön a kegyetlen fájdalom. Részemről akkor elég csúnya dolgokat gondoltam magamban, hogy miért nem hagytak békében, nagyon jó volt ott nekem.

Ha elgondolkodunk azokon az embereken, akik úgy halnak meg, hogy transzcendens jövőkép nélkül, tehát semmibe veszik az egészet, vagy azt mondják, hogy nincs tovább, mert semmit sem fognak érezni, teljesen vége, KO, azok nagyon hazudnak maguknak, ilyen nincs! A végső vákuumban szétesés félelmébe kerülnek. Vannak a langyosak, akik hiszegetnek, mondják… hogy jó, hát valami lehet, de hát úgyse tudom meg, mert meghaltam, ezeknek az embereknek már nem lesz kellemes meghalni. Egyrészt teljesen mást fognak látni, mint amit addig elképzeltek, másrészt nem lesznek fényes, jó élményeik. Vegyék az elméjükbe Jézus Krisztus szavait: Mt 10,32-33 „Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt, De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Ez nagyon tiszta beszéd, érteni is lehet! Ez azt jelenti, hogy ha megtagadta a fényt, az Istent, akkor a Fény nem lesz ott, amikor a testéből távozik. A lélek becsobban  egy – gyakorlatilag – vákuumba, s hosszú ideig szenvedhet a tetteitől. Főleg azoknak sokkal rosszabb lesz, akik másoknak ártottak, az egy iszonyatos dolog, mert a bűn ismételi mindig magát, állandóan átéli tette súlyát. Ez nagyon jól ábrázolt, nagyon helyesen volt a Lucifer című filmben. Tehát ezeknek az embereknek a meghalás nem lesz kellemes, sőt! Ettől lehet is félni. Részemről időben szóltam.

 Lehet-e tenni valamit a halálfélelem ellen?

Szerintem csak akkor, ha biztosan véli/ tudja, mi várja odaát. Az, aki azt hiszi, megsemmisül, annak nem hinném, hogy bármi is megszüntetné a félelmét, vagy közömbösen venné, mert ez is csak szöveg lehet. Aki úgy élt, annak nem kell félnie, csak szoknia.

Végezetül, azt gondolom, hogy az embernek, míg van léte, addig változtasson. Ha most ezt kedves embertársam elolvasta és eddig azt gondolta, hogy ő megtagadta a fényt, csak a matériára, gyűjtögetésre, ego túlsúlyra és egyébre szentelte a figyelmet, akkor a maga érdekében változtatni kellene,  Lehetősége van még addig, míg él, ezt vegye kegyelemnek, hogy szóltam, és változtasson, hogy a meghalása az inkább egy megszabadulás, egy örömforrás, egy újrakezdés, egy másfajta lehetőségek tárháza legyen. S ne az itteni tetteinek a magára húzott büntetése. Ne a sötétség, ne a céltalanság. Ha ezt megfogadták, akkor ezt az írásomat nem tettem hiába.

 Mégis, hogy pozitív legyen ennek a cikknek a zárása, azzal együtt, hogy nagyon őszinte voltam, amit írtam, teljes mértékig spirituális tapasztalatokon is alapuló volt. Még aki él, annak meg lehet tanulni, meg lehet élni is, begyakorolni a meghalást…. Akik ezen az úton járnak, meg is élték, erre ők is bizonyítékok. Habár, én úgy gondolom, hogy nem kell bizonygatni, legfőbb bizonyíték Jézus Krisztus, aki akarja hiszi, aki akarja nem, az ő baja. Én meg tudom, hogy mi van.

Sík Sándor Imádság jó halálért

Részlet…

Csak a te Arcod, – Arcod a kereszten, –
Legyen utolsó látása szememnek.
Csak annyit tudjon eldadogni még
Cserepes ajkam, pattanó agyam
Csak ezt formázza még: én Jézusom!

… Ó boldog halál, keresztény halál!
Kérhet-e jobbat a fáradt zarándok,
Mikor az ösvény egyre-egyre szűkül,
Fogy a levegő s megsejlik előtte
Szorongó ködben a Szűk Kapu torka!
Ezért könyörgök, erre adj kegyelmet,
Verejtékező getszemáni Jézus,

… Elhallgatok, Uram. Elég nekem,
Amit te mondtál, mást nem kérek én:
,,Aki bennem hisz, az nem lát halált.”
Én hiszek benned, Jézusom, – hiszek,
Segíts, Uram, hitetlenségemen.
Jöjjön ami jön, élet vagy halál,
Ilyen vagy olyan élet vagy halál,
A tied vagyok, – a Tied legyek.
Tégy velem amit akarsz. Úgy legyen.

ISZONYÚAN KESKENY SÁVBAN LÁTUNK, s így minden mást letagadnak…

 Pável Márta

ISZONYÚAN KESKENY SÁVBAN LÁTUNK, s így minden mást letagadnak…

Megdöbbent a kockaság a tudományos világban, s a félig műveltek között is, mivel többnyire kijelentik: mindenkivel baj van, úgymond patológiás, aki mást is mert látni, mint az emberiség zöme a 400-700 nm között.

A szemünkkel látottakon túl, sok mindent is láthatnánk, s ez nem fantasztikum, ha nem az ellenkezőjére nevelnének. Pl. a macska többször meggyőzött arról, hogy mást is lát, még ha meg is rémültem. De az is előfordult, hogy a kutyánk, aki ismerős bemenőknek mindig pacsit ad, egyszer látom, feszülten figyel az út felé, majd a nekem láthatatlannak pacsit adott. Hát kissé elképedtem, főleg azon is, hogy láthatóan kedvelte a nekem láthatatlant. Igen, el kell fogadni - függetlenül attól, hogy az okoskák mit mondanak -, hogy a mi látható sávunkon kívül, ebben a dimenzióban is (nem beszélve a többiről) bármi lehet, amiről fogalmunk sincs.

Mélyen elgondolkodtató az az alázatlanság, amit ma a tudományos világ művel. Nem lehet azt tagadni, ami a mi szemünk korlátoltsága miatt nem észlelhető, s ami, ha nem látom is, attól még bőven lehet egy sokkal nagyobb, bonyolultabb, élőbb világ is, itt a Földünkön is akár!! Az alábbi ábra magáért beszél!

 

http://magasztos.hu/tananyag/grafika/szinrendszerek.htm

A mi dimenzióinkban – amit, ha minden sávban láthatnánk, de nem így van… - miért ne élhetne velünk együtt más lények sokasága is. Részemről csak az a kérdés, hogy tudnak-e rólunk, s mennyit, zavarjuk-e őket, vagy eltűrnek minket, netalán tán kapcsolatban vannak velünk. A mi emberi szemünk a visszaverődő hullámokra állt rá, s azokat érzékeli fény formában. De mi van, ha ebben a hosszú sávokban vannak olyanok is – többek közt -, akik radarral kommunikálnak. Lásd a delfineket, meg van pár ilyen állat, az ő világuk az érzékelés egy részében szerintem átmenet a miénk s a láthatatlanok között. [1] Azt pontosan nem tudjuk – de ha figyelünk, megérthetünk valamicskét ebből is… -, hogy működik, és mi van. Az szinte bizonyos, hogy nagyon sokféleképpen látunk emberre lebontva is, ami igen sok tényezős. Pl. milyen az agya annak, aki a képet képezi, mihez köti, mennyire érzékeny a szem, mennyire látja a színeket, mennyire kombinatív, milyen a társadalmi közeg, vagy milyen az a szimbólumrendszer, amiben él. Nagyon sokféleképpen változhat ki, mit lát, és milyen következményeket von le. S akkor még arról nem is beszéltem, aki tudatosan ki tudja iktatni a fizikai szemét, és helyette finomabb hangolásra megy át.[2]

Visszatérve, itt, a Földünkön velünk együtt létező lényekről nincs semmi konkrét tudomásunk, csak azok által, akik kapcsolatban vannak velük - akik jelenleg többnyire még az abnormális kategóriába vannak sorolva - de nem baj, ez sem az ő bajuk… -, mert el mertek menni a megszokottól távoli tartományokba is. Azt vélem, hogy csak többségükben láthatnak minket - mert ott sem homogén a tudati kapacitás, ahogyan az embereknél sem.  Sőt azt is tudhatják, hogy mi nem látjuk őket, próbálhatnak jeleket adni, akár humorral is pl. eltüntetnek valamit, majd napok múlva visszaadják, vagy hozzánk érnek, amit mi fuvallatnak veszünk. Sokféle mód lehet, amivel fel akarhatják magukra hívni a figyelmet. S ezek a lények valóban idegenek, mert nem ismeri fel az ember őket, de nem földönkívüliek, mert mindig is itt voltak, és lesznek is. Tudok ilyen lényekről, akiket „ismerek”, azok kb. 80 cm magasak, tiszta fehér minden, olyan márványszerű, nagyon öregek, és kis klasszikus stílusú kastélyfélékben élnek. Láthatóan nem szeretnek minket, csak eltűrnek. Az viszont igaz, hogy tiszteletben tartják az akaratunkat, tehát ha az ember elküldi őket, vagy segítséget kér, az mind a két esetben működik, de nem kényszerítenek minket gyakorlatilag semmire. Lehet, hogy a Földet rongáló természetünk őket éppen úgy érinti, ha nem jobban, mint minket.

Azon sem kell meglepődni, ha a NASA űrhajósai pl. anyagszerű lényeket láttak az űrben, akik pár perc múlva eltűntek. Lehet ez sokak szemében a mese kategória, de nem tenném, mert nem minden lénynek kell levegő, sem stabil hőmérséklet, s akkor miért ne lehetnének?  Vélem, ezeket is akkor láthatják, ha ők ezt akarják.  Nem kell őket földönkívüli lényeknek venni, mert csak számunkra láthatatlanok, ettől sem kell félni, mert eddig is így éltünk, és ezután is így fogunk.  

A BESZŰKÜLT LÁTÁSUNK ELLENSZERE?

MEDITÁCIÓ, ELMÉLKEDÉS, KONTEMPLÁCIÓ, KINEK HOGYAN TETSZIK, MINEK NEVEZI. A világ különböző részein pl. a sámánok ezt hallucinogén anyagokkal oldják meg, csak úgy „veszik észre” a szemnek láthatatlan dolgokat. Szerintem ez így nem annyira irányítható dolog, mint amikor tudatosan, mindenféle bódítás nélkül uralkodunk a testünkön, lecsillapítjuk, hogy ne zavarjon. Ehhez lelki fejlettség, önuralom kell, és nem hallucinogén szerek. Az ember spirituális lény, Istenre irányított, mindig is keresgélt, mert legbelül tudja, hogy nem csak ennyi a világ. Igényli, hogy az általa valami módon sejtett, finoman érzékelt, de nem látható valóságot is megismerje. Az emberi társadalom milyenségén sokat változtatna, élhetőbbé tenné a bolygónkat is, ha errefelé terelődne a figyelem, az igény, az erkölcs stb., és akkor a hozzáállásunk, az egymáshoz való viszonyunk is más alapokon nyugodna.   Ez sajnos a mai napig nem történik meg, s ahogy elnézem az uralkodó „elit” réteget, nem is fog.

Azokba a világokba, amelyek szemünknek láthatatlanok, így át lehet menni. Jelenleg ez a legkézenfekvőbb módszer, a meditáció, amikor az érzékszerveinket kikapcsoljuk, kiüresítjük magunkat, és vevők leszünk a további kínálatra, ami nem ennyire anyagi, ami teljesen más. S kikapcsoljuk a fantáziánkat is, azt láthatjuk, amit velünk közölni akarnak. Ez a módszer (magunk és a módszer finomítása) az eszköz, valamint isteni vonzás / szeretet kérdése, hogy meddig lehet eljutni, mert ez „küszöbölve”/grádicsolva van.  Ez nem a különböző kókler lapoknak a gúnyolódási témája, hanem ezek nagyon valóságos dolgok, és az jó lenne, ha elgondolkodnának az emberek, de sajnos ezt pillanatnyilag nem teszik.  

Azon is elgondolkozhatunk, mi okból látunk csak ennyit, miért pont erre a szűk tartományra álltunk rá? Nekem a legalapvetőbb válasz, hogy mi, akik ezen gondolkodunk, ebben vagyunk, de ha körül nézünk jobbra is, balra is minden tele van élettel, ők meg így alakultak ki. Alaposan ki van használva a teremtett világ, mindenütt a lehetőségeknek megfelelően alakult ki, rendezkedett be a Föld élőlényeinek a látószerve és a többi érzékszerve is. 

LÁTNOK/ LÁTÓ EMBER…

Ma ez is gúny tárgya a primitívebbeknél, s ezekből jó sok van sajnos. Kérdés: ki a látnok?  Nem tartom másnak, mint egy finomabb érzékeléssel bíró embernek, aki nagyon normális, ebbe a képességbe nem bolondul bele, nem lesz szkizoid, hanem pontosan tudja mikor, hol van, mit lát, mit közvetít. Szerintem ezeket az embereket mély tisztelet kellene, hogy övezze, hallgatni kell rájuk /józan szűrés, kivizsgálás után, mert vannak csalók, meg valódi elmeháborodottak is/, ahogyan ez a primitívnek titulált társadalmakban van, mert ők még nem lettek elbutítva a nagy okos hitetlenkedőktől, meg az önmaguktól eltelt, pár zárt tudatú akadémikustól sem.

A látnokot nem érdekli, mit szólnak hozzá, ő biztos a dolgában, s tudja, a többi mit nem tud. Így nem is vár el tőlük mást, mint amit tesznek…! Ő megpróbálja maximálisan kihasználni a belső adottságait.  A jó látnok - ahogy a jó pap is - holtig tanul, fejlődik, egyre csak finomítja magát…!  Azt gondolom, hogy az ember nagyon sokáig vihető, szubtilizálható. Idővel nem csak egy sávot láthat, hanem sokkal többet, és helyezheti magát egyre finomabb megismerésbe, egyre messzebbre, igaz ott már tér, idő nem létezik. Ezek ma már megvalósítható valóságok - ez az életünk -, tehát ez már nem fantasztikum, ahogy a többségnek még sajnos az.   

Talán ebben a szellemben kéne lenni, akkor sem kábítószer, sem más rászokások, pótcselekvések nem lennének. Ehhez szükség lenne autentikus, jó spirituális vezetőkre, jó tanítókra.   

Mindenkinek el kéne gondolkozni azon is, hogy nem szabadna lezártnak tekinteni a rendszerünket, mert ez bajok forrása.

 

[1] Sokszor eszembe jut, nem lehet-e, hogy azért kell egyre nagyobb dioptria látásomhoz, mert másként kell már látnom?

[2] Nem azért, de ha logikusan gondolkozik valaki, előbb –utóbb rájön a leírt igazságaimra is…

MELYIK IGAZI FÖLDÖNKÍVÜLI ÜZENET ÉS MELYIK NEM?

 Pável Márta

MELYIK IGAZI FÖLDÖNKÍVÜLI ÜZENET ÉS MELYIK NEM?

Azt vélem és remélem, hogy senki sem akarja, hogy direkt becsapják, ennyire igényesek az olvasóink. Az igaz, ebben az információözön világban nehéz elválasztani az ocsút a búzától. De most próbáljuk meg.

Az utóbbi időkben beleakadtam két fő iratnak tűnő „közlésbe”: Kryon üzenetei és a 170 óra beszélgetés a földönkívüliekkel (reklámozás célja nélkül), ahol gyakorlatilag különböző üzenetek érkeznek már 20 éve az emberiség számára. Az ember mindig új információt keres, és reménykedik, hogy ez igaz is, csakhogy az információ alapos átgondolásra és megszűrésre kell, hogy kerüljön, mert nagyon sok téveszme van. Eleinte úgy tűnik, minden rendben, de alaposabban elemezve kijönnek a szarvashibák is. Mivel százszázalékos tévedés sem létezik úgy, ahogy százszázalékos igazság sem, mégis nagyon fontos a forrás, hogy honnan és mi módon, mennyire ferdítve érkezik az információ.

Pár kritérium, ami nagyon sokat elárul, hogy mennyire igaz vagy hamis valami. Mivel meggyőződésem, tudásom szerint a Világegyetem okkal, céllal van, és értelemmel bír – még ha a mai tudomány erre nem is jött rá...—, így nekem alapkritériumok:

1. Ne térjen el Istentől – ne tagadja –, a létünk okától, a lélek halhatatlanságától.

2. Hogy miért van a világegyetem, ami – már tudott isteni közlés szerint – azért van, hogy az Istentől kiáramló lelkeknek, mindegy hogy milyen formában, milyen dimenzióban vannak, helyet adjon arra, hogy felébredjenek, visszatérhessenek.

3. Minden lényben van lélek, bárhol is van, bármilyen formában is létezik, de hangsúlyozom, minden lény lelke Istentől van, és ezért halhatatlan, és vissza kell térnie az eredethez, Istenhez.

4. A lények azért mozognak önállóan, mert lelkes lények, ha elmegy a lélek, hulla marad, nos ez a halál.

5. Jézus Krisztus a megtestesült isteni személy semmiképpen sem ufó, sem nem földönkívüli lény. Ő egy kategória, s az az Istené. Ez a határ sem sérthető meg.

6. Az, hogy újra és újra reinkarnálódni akar valaki, és ez úgy van feltüntetve, hogy természetes, azt kell mondanom, hogy ez sem lehet igaz, mert Istennek nem lehet célja az örök körforgás fenntartása, sőt a legfelsőbb értelemnek, Istennek a célja ennek a megszakítása és a lények hazavitele a szenvedéssel teli világokból.

 Tehát nagyon fontos, hogy ne adjunk teret a káosznak, mert akkor eltévedünk. Sajnos az az írás rögtön hitelét veszti, amelyik kifejti, hogy egy bolygón lelketlen lények vannak. Ha egy ekkora hiba van benne, akkor lehet hinni a többi részének? Vagy hogy Jézus valamilyen ufó alakban jelenik meg, és hogy ezer valahányszor már reinkarnálódott. Nem helytálló.   

Azok az emberek, akik valamiféle információt közölnek a földönkívüliekről, lehet igaz vagy mese. Több olyan is van, aki némi valós infóval rendelkezik, de a saját feje után átrendezi: elrejti, kibővíti, illetve kidolgoz belőle egy könyvet, vagy egy hosszú cikket, és úgy gondolja, hogy ez így jó. Sok beszédnek sok az alja, sok a hibalehetőség az ilyen kibővítgetésekkel (itt is átdolgozza emberi vágyakra, esőt csinálnak, gyógyítanak, örökélet titkát tudják, segítenek, jönnek, amikor az ember kívánja stb., szép, kívánatos mese...), a végére rá sem lehet arra ismerni, ami az alapforrás volt.

Lehet, hogy maga az jó, amit kaptak, csak nem értették meg rendesen, mi a lényeg. Ez úgy lehet, mint ahogy például a Bibliát is nagyon nehéz megérteni mindenkinek, a maga mélységében, valóságában, pont ezért nem is magyarázhat ebben a témában sem tanulatlan ember.   

    Ugyanakkor probléma lehet a fordításokkal is, tehát számtalan hibát bele lehet vinni ebbe a rendszerbe, amitől már nem lesz autentikus az egész közlés. Viszont vannak olyan emberek, akiknek rugalmatlan az agyuk, s ilyen nagyon sok van, mivel ez egyfajta butaság is...! Ha ilyeneket olvasnak, azt szó szerint veszik, tehát nem tudnak józanul szelektálni, akkor a zűrzavar csak nőni fog. Ha most az itt elhangzott 20 igazságból 8 nem igaz, 12 igaz, akkor kialakult egy fals kép, mert mindent igaznak vesznek és ezáltal ők megvezetődnek. Ez elég káros dolog a továbbiakat nézve, mert ezek is okozhatják az oktalan félelmeket, igényt a szenzációkeresésre, készpénznek veszik a hamis, manipulált videókat, fényképeket.  

Itt a probléma, hogy igen széles körben megy ez a megtévesztés, s semmi köze sincs a valósághoz. Megértem, hogy az embereknek a vágyuk az, amit például a 170 óra beszélgetés az ufókkal ki is elégít, olyan, mint egy Andersen-mese; hogy jönnek az ufók, esőt támasztanak a nagy szárazságban, a darabokra tört gyerekeket újra összerakják, beszélgetnek velük stb. Ezek olyan emberi vágyak, amit ez a cikk alaposan kielégít, de közben – hogy hitelesebbé tegye magát /nekem ezzel röhejesebbé lett/ — állandóan kételkedik, meg feljelenti őket stb. Ezek számomra olyan átlátszó trükkök.   

Szeretném, hogy embertársaim számára is ez legyen, nyitott szemmel nézzék, hogy mennyire igaz ez a dolog, mennyire nem az.

Azt meg kell, hogy mondjam, hogy az UFO, az idegen földönkívüli lények téma messze nem annyira direkt, mint amennyire az írások is tálalják, kimondhatatlanul más világ az övék, s nekünk kell finomodni, hogy megértsük. Nagyon más a gondolkodás, a fogalmi rendszer, másfajta dimenziók stb. Így lehozni, ahogy sokan teszik, az olyan, mintha elmesélném, milyen illata van a rózsának, de ezt meg kellene élni, de ahhoz nekünk is változni kellene, nem is kicsit.

  Gyerekes dolog földi fogalmi szintre így lehozni azt ami így meg sem fogalmazható. Sokat ferdít a nagyon durván kimondott szavak szintjére, még csak nem is misztikusan lehozva, nem is sejtetve, hanem így direktben levágva az embernek, ez így nem igaz, nem is lehet igaz. Például nem mondhatjuk azt, hogy ha bemész egy UFO-ba, karosszékben fogsz ülni, tetejében annak még különböző fura helyek vannak, rakodóterek, mert praktikus. Ugyanakkor előadja, ahogy ufók már pár másodperc alatt akár a járműveket is átrakják, és ahol akarják, összerakják. Nos akkor minek is karosszék tárolóhellyel alul? Ugye milyen nevetséges és ellentmondásos?

 Szeretném, ha komolyan gondolkodó, kritikus lények olvasnának minket, akikkel inkább együtt gondolkodni kéne, mint mindenfélével megetetni. Az új évre azt kívánom embertársainknak, legyünk józanul kritikusak, nézzük meg azokat az elveket, amik mellett kitartunk, mert esetleg Istentől valók. Ugyanis Isten nélkül semmi sincs.  Ha valóban Istentől való, használjuk mérceként, mérjük hozzá azokat, amiket esetleg nem ismerünk, és így kiszűrhető a tévedés is.   

Egy utolsó záró gondolat. Azt gondolom, és egyre jobban látom, nehéz tisztán gondolkodni, nehéz a teremtés okáról gondolkozni, a világegyetem működtetéséről, és hogy miért van az, hogy lelkes lények vannak. Most, hogy minket Isten elvezetett sok különleges, igen spirituális ismeretig, meglepő, hogy ezeket a dolgokat mennyire nem tudják az emberek, de még az ufó lények sem mind. Úgy látom, hogy az, ami nekünk egyértelmű, az nagyon sok lénynek még fel sem fogható, mondhatnánk kínaiul van. S ez szomorú, mert ilyenkor csak a felelősség jut az eszembe, hogy miért van az, hogy mi ezt megtudhattuk, miért van az, hogy sokan még nem.