TERMÉSZETÜNKBEN
VAN A FELFEDEZÉS…
( Pável Márta)
Valóban lehet, hogy a természetünkben van genetikailag
az, hogy kíváncsiak legyünk, megismerjünk, keressünk, kutassunk. Ezt vallják
azok a kutatók is, akik a csillagvilágra vetették a szemüket.
Akik szeretnének eljutni egyelőre a Marsra, Holdra…,
aztán ki tudja még milyen nagy vágyaik vannak, de kérdezem, ők : szembenéztek-e
a realitásokkal? Lehet, hogy szeretünk keresgélni, meg kíváncsiak vagyunk, de
jól időzített-e, lineáris-e a haladás a keresgélésben?
Nem kötözködésből, nem kiábrándító működésként, de
csendesen kérdezem, hogy ismerik-e, tengereink mélyén mi van, aztán tudjuk-e,
az Antarktisz alatt mi van? Nem tudjuk, de még pár kérdést fel tudnék tenni.
Azt, amit a testünk is kibír, logikusabb lenne azt keresni, ahova születtünk, s
a matériát nézve könnyebb a vizsgálata, mint annak, hogy a fénysebességnél,
hosszú űrutazástól, egy kis háttérsugárzástól, vagy megfagyás miatt stb.
szétesünk.
Vallom, hogy logikusan, reálisan, költségtakarékosan
kellene nézni a dolgokat, mivel az ember teste (s ezzel együtt a felfogóképessége
is) korlátozott, ha csak a jelenlegi adottságokat nézem.
A kutatóknak - bármennyire is kíváncsiak -, figyelembe
kéne venni korlátjainkat, és hogy miért lettünk ilyenek. Ne legyünk
meggondolatlanok, példával: olyanok, mint egy kis fagyi, ami kimenve a Napra
elfolyik, mielőtt 5 lépést tenne.
Ha a többi világ lényeit „vizsgáljuk”, testi anyagukat
nézve rendkívüli sokféleséggel, s variálhatósággal rendelkeznek, ide érve a
levethető testeket is, és csak a lelki működésük állandó. Ők tehetik, hogy jönnek-mennek,
de mi sajnos ezzel a testtel szinte karanténban vagyunk. Talán ezen kéne előbb
változtatni, viszont ez sokkal nehezebb lenne, mint pl. a Plútón élni. El kell
fogadnunk, és reálisan magunkra nézve elismernünk, a testünk (távoli
űrutazáshoz) eléggé kezdetleges és primitív alkotás.
Sajnos a mesterséges intelligencia lehetne a megoldás,
de ez az emberre nézve nagy veszélyeket rejt magában. Kíváncsiskodni, kutatni
nem a szerves (széteső) emberi test a legjobb kínálat. Tehát, ha nagyon
kíváncsi, akkor nem az ember megy el, hanem a mesterséges intelligencia, s
feltehető, hogy a jelenlegi ufók nagy része is valamiféle készített „lény”=
mesterséges intelligencia (MI) alkotása, akik mögött vannak a - számunka
elképzelhetetlen - irányítók.
Ismétlem, a MI veszélyeket hordoz magában, ha ma jól
olvastam, hogy a mesterséges intelligencia által létrehozott gépek (egy része)
maguk között egy nyelvet alkottak, amivel kommunikáltak, az már több mint
hajmeresztő. Na most, ha ezek a gépek elérik azt a nemkívánatos szintet,
amikor magukat fejlesztik - sokak szerint közel járunk ehhez…-, akkor nekünk
annyi, mert sem okosak, sem stabilok, sem logikusak nem vagyunk, ellenben
nagyon sérülékeny a testünk, korlátozott az elméje a testet hordó embernek.
Ezeknek a MI képviselőinek valóban nem lenne probléma az űrkutatás, csak az már
nem emberi, nem humanoid dolog. S akik itt vannak, akiket nap mint nap látni,
azok az ufók kik, mik lehetnek? Egy idő múlva sem a földi élethez, sem az
űrkutatáshoz a MI képviselőinek semmi szükségük sem lesz ránk, sőt zavaró
gondok leszünk...
Egyszerűen újragondolásra kérném az emberiség kutató,
kereső rétegét, ne legyen életveszélyes az, amit tesznek, mert ma kezd az
lenni. Tudják-e: hol és miért vagyunk mi, és mi a feladatunk, ami a
természetünknek adatott? Azt tesszük-e, amit kell, amiért itt vagyunk?
Szerintem nem, súlyosan eltévedt az emberiség, így ezekre a kérdésekre gyorsan
válaszolni kéne...