2020. augusztus 9., vasárnap

AZ IDEGEN LÉNYEK IS ISTEN FENNHATÓSÁGA ALATT VANNAK?

 Pável Márta

AZ IDEGEN LÉNYEK IS ISTEN FENNHATÓSÁGA ALATT VANNAK?

Ez sok embert érdekel, és a teológia alapvető kérdése lehet.

A válasz IGEN, minden látható és láthatatlan egy azon elv szerint működik, a tisztulás, visszatértés miatt. Menjünk a részletekbe, és az emberi gondolkodás hiányosságaira keressünk tiszta válaszokat. Kedvenc oldalon olvastam ezt a cikket – a kép is onnan származik –, amiből folyamatosan idézni fogok, mert nekem olyan, mint amikor a teniszezőnek visszaütögetésre adogatják a labdákat.

https://sg.hu/cikkek/tudomany/85030/az-idegenek-is-reszei-isten-tervenek

Az idegenek is részei Isten tervének? című cikkből: „A legnagyobb kihívással alighanem a keresztényeknek kellene megküzdeniük,...”

Nem hinném, és így, hogy keresztény, nagyon általánosító, mert a katolikusok sokkal jobban nyitottak erre a kérdésre, mint pl. a protestánsok.  Uo. „»Más szavakkal Jézus a klingonokért is meghalt volna?« - kezdte beszédét Christian Weidemann, a németországi Ruhr Egyetem filozófia professzora…”id.jpg

Hát, nekem már itt bugyuta a kérdés is, mert más lények nem biztos, hogy megfeszítették volna Jézust, vagy más lényeknek, ha leül közéjük tanítani (esetleg többször is) majd elegánsan távozhat, tán az is elég lett volna, vagy ha pár kiválasztottnak lélektől lélekig üzen, beszél és a többiek pedig (itt ugyan csoda lenne) a kiválasztottaknak hisznek stb. Látható, rengeteg variáció van, ezért kissé nyomorult a prof. kérdése.

Uo. „Ha a teljes teremtés, ami magába foglal 125 milliárd galaxist, egyenként több százmilliárd csillaggal, ahogy azt a csillagászok tudni vélik, akkor mi van, ha ennek a töménytelen csillagnak egy-két bolygóján szintén fejlett civilizáció él?…” Igen, és akkor mi van, arról senki sem tehet – közülünk –, hogy mindent letagadnak és abnormálisan (túl földiesen, zártan…) gondolkoznak e téma felől  (is). Szerintem mindenütt van élet és kimondhatatlan számú variációban, látható és nekünk láthatatlan sávokban. Ez a katolikusoktól sem idegen! (Lásd a pápai megnyilvánulásokat…) Mind okkal van, lehetőséget kaptak a kiszakadás utáni visszatérésre.

Uo. „Miért jött volna csak a Földre Jézus a világegyetem összes benépesített bolygója közül, magára hagyva Isten többi teremtményét?” Ki mondta – rajtuk kívül –, hogy csak a Földre jött? Senki! Isten a maga módján, kellő időben, a lényeknek megfelelő közlési módot választva mindenütt lehetőséget ad, és adott is. Aki anyagi világokban van – bármilyen finom anyagi… –, ők mind elmentek Istenből, így bizonyos szinten „vétkesek”, így annak is /mindenkinek – aki nem maga az Isten – szüksége van a kiszabadításra, s Isten ezt meg is teszi.

Uo. Weidemann: „Ezért, vajon Jézus őket is megmentette? Az állásfoglalásom szerint nem. Ha pedig nem, akkor a mi helyzetünk rendkívül kivételes a világegyetem intelligens lényei között.”  Logikailag is rém gyenge kérdések folytatódnak, mint fent említettem, Isten mindenkit megmentett (más kérdés, elfogadták-e, mert a szabad akarat mindenhova kiterjed!!!), ami valószerűtlen, az az, hogy Jézusnak hívták, mert ha egy zöld kis lénynek jelenik meg, teljesen az ő formájukat felöltve, akkor nem hinném, hogy éppen Jézus lenne a neve, de Isten akaratából és okán vannak ott. A mi helyzetünk semmiképpen sem kivételezett, elmondhatatlan számú tucat részei vagyunk.
Uo. „...kalkulációkból kiindulva, hogy mennyi civilizáció létezhet az univerzumban és milyen hosszú egy bolygó és civilizációja várható túlélése, Isten inkarnációinak körülbelül 250 helyen kellett volna egyidejűleg jelen lenniük, feltételezve, hogy minden inkarnáció körülbelül 30 évig tartott, számolgatott Weidemann, aki szerint, ha Isten valóban testet öltött és Jézus Krisztus születésével emberi alakot öltött, akkor ez nem lehetséges…”  Nos, számolgatni vélhetően tud…, de ezen már sírni tudnék, a fejemet  fogom, ha ö professzor… akkor baj van, nagy baj az oktatással is. De vissza erre a zagyvaságra. Hát csak neki W. úrnak nem lehetséges (de amúgy igen), hogy Jézus Krisztus emberalakot öltött.  Könyörgöm, Isten nem egy darab, formailag behatárolt személy, időben sem behatárolt identitás. Ő végtelen, az időtlen, Ő az abszolútum, minden Benne van, Ő körül fogja, s mi vagyunk benne a zárványok!!! Az, hogy akár millió helyen legyen egyidejűleg, az nem kérdés, Neki az az alap, mi vagyunk Benne, mint kis mazsola világok; érthető?
Uo. „Thomas Hoffmann protestáns lelkész, … az intelligens élet felfedezése valószín
űleg mély önvizsgálatra kényszeríti majd az összes hívőt, bármilyen vallási felekezethez tartozzanak is, a kereszténység lehet az első és egyetlen, ami belebukhat az új ismeretekbe.” Hűha, ezt a teológiát, felfogást nem bírnám elviselni. Ők lehet, hogy belebuknak ilyen zártsággal, recsegő dobozzal a fejükön, de a katolikusok nem fognak. Mi Isten önmagát a végtelenségig elosztó szeretetét élvezzük, ismerjük, s ez nem áll meg egyetlen lénynél sem. Mindenki belefér Isten lelkébe és a miénkbe is.
Az, hogy a mohamedánoknak mi fér bele, és most hogyan viselkednek, akár a keresztényekkel…, bennem megkérdőjelez mindent. A hinduknál ez a gondolkodás mindig is természetes volt.  

Uo. „Hoffmann szerint mindezek ellenére sem jelentene súlyos problémát az intelligens idegenek felfedezése a kereszténységnek, hiszen a vallás már számos tudományos kinyilatkoztatást élt túl eddig is. »A vallás mindenekelőtt konzervatív« - magyarázta Hoffmann a SPACE.com-nak. Szinte bármit az arcába lehet vágni, mégis alig rezdül meg, majd idővel visszaáll a minden a régi kerékvágásba. Láttunk már erre néhány példát a történelem során...” Úgy látszik, Hoffmann Úr reálisabb, nyitottabb, és némileg igaza is van. Azt hiszem, a keresztényeknél, ha eljönne egy idegen lény misére, meglepődnének, de ha a pap elmondaná, amit kell, befogadnák, eleinte kissé távolságtartóan, de idővel tán még élveznék is a jelenlétüket.

Nekünk, az AQUILA-nak az, hogy Isten mindenütt VAN és minden lénynek helyet adott magában, természetes, holott keményen katolikus keresztények vagyunk. Nem is értjük, Isten jóságát, önmagában helyet adó szeretetét miért kellene egy planétára vagy bármibe bekorlátozni? Ő végtelen, minden szinten az. Sőt, azt is tudom, sok lény azért keres minket – akik hívók vagyunk –, mert a hitevesztettek /elgépiesedett, lelkileg haldokló/ és más lényeknek kell belőlünk valami, ami lehetőséget ad nekik a hitük, spiritualitásuk visszaszerzésére. Hogy ez mi, azt nem tudom, de nem DNS, hanem sokkal több, amit még nem is tudunk, hogy van.

Várnai Zseni

  CSAK KÉKEN BÁMULT RÁM AZ ÉG... 

(részlet)

Az égre néztem: nem felelt,

Nem értette, mit kérdezek.

Az ég oly messze, messze van,

nem érzi, amit érezek.

Csak kéken bámult rám az ég,

a nap mosolygott fényesen,

nem értette, mit kérdezek,

a távol, égi értelem.

2020. augusztus 5., szerda

ELŐZŐ ÉLETI EMLÉK

 ELŐZŐ ÉLETI EMLÉK

Sorozat része: igaz vagy nem?

Az előző életi történet(?) 

Elmélkedésben láttuk, hogy Törökország szélén lévő hegység barlangos részén voltunk - többen is-, de akkor ott akik jobban együvé tartozók, mi hárman fiatal férfiak álltunk. A nap lemenőben volt és  pirosló fényével szembe sütött. Messze az Ural hegység végét lehetett látni. Mi nem lehetünk több 20 évesnél, de  mindnyájan egy keresztény titkos csoporthoz tartoztunk, rongyokba öltözött (más nem volt…) szerzetesek voltunk. Nem tudtuk pontosan, de körülbelül 1500 -as években járhattunk, és a mohamedánok nem nagyon rajongtak értünk, és ezért kellett titokban, a barlangokban menekülve élni.

 Ezzel együtt nagyon boldogok voltunk, minden percünk Istenért lángolt, jó volt, míg végleg el nem kaptak bennünket. Az elfogásunk előtt nem hiányzott semmi, szegények voltunk, nagyon kevés ételünk volt, de kézzelfoghatóan velünk volt az Úr. Csak Istenről és újabb és újabb felismeréseinkről beszélgettünk. Kincset hordoztunk, nekünk akkor ott Isten valóban egyedül elég volt! Amikor – egy éjjel- elfogtak bennünket, akkor mindegyikünket karddal kivégeztek, gyorsan ment. Gyakorlatilag Istenért haltunk meg. Megrázó volt, ezt tudni,  de furcsa volt átélni azt a békét, nyugalmat.

Későbbi évek folyamán - már a mostani földi életünkben-  3-an ismét összekerültünk, de messze nem voltunk egy korúak, sem egyneműek. Most is minden hittük az Istent,  tudtunk elmélkedni, így együtt néztük meg a múltat, és egymásra ismertünk. Furcsa öröm volt, de ez sem tartott pár évnél tovább.  A mostani élet nem így folytatódott, mert mindenki ment a maga dolgára.  Az, hogy  most is egymásra ismertünk, egy lehetőség lett volna, de világ negatív erői mást értek el.  Megrázó volt. Teltek az évek, homályosodott az emlék, felnövekedett az ego és győzött a pénz és  a földies akarat, s nem annak az embernek maradtak meg, akik anno voltak.

 Magamra maradtam az emlékekkel.

Itt is az a kérdés -döntsék el Önök- igaz, vagy nem?

Pável Márta