2019. június 27., csütörtök

UFO / ISMERTELEN JELENSÉGEK CAÍUS PLINIUS SECUNDUS LEÍRÁSA NYOMÁN

 Pável Márta

UFO / ISMERTELEN JELENSÉGEK CAÍUS PLINIUS SECUNDUS LEÍRÁSA NYOMÁN

Forrás végig: Téka könyvk. C. PLINIUS SECUNDUS A TERMÉSZET HISTÓRIÁJA

„válogatott részek az I—VI. könyvekből csillagászati és földrajzi ismeretek az ókorban.

Plinius halála idején (a Vezúv kitörésekor, tehát 79. augusztus 24—25-én) 56 éves volt, ezek szerint születésének ideje i. sz. a 23. év végére vagy a 24. év elejére tehető.” „Élete utolsó évében a Nápoly melletti Misenumban állomásozó római flotta parancsnokaként működött.”

„…A Naturális história Plinius munkája kimagasló, rendkívüli jelentőségű alkotás. Plinius mentette meg számunkra az ókor természettudományi ismeretanyagát, hiszen mintegy 2000 oly szakmunkát használt fel, melyeknek legnagyobb része az idők folyamán elveszett. Munkája tudománytörténeti szempontból felbecsülhetetlen forrás, és tükrözi az ókor ismereteit, a kor szellemét, az emberek gondolkodását, problémáit, sőt még babonáit is. Többszáz ókori szerző nevét, munkáinak címét és tartalmát csupán Pliniustól ismerjük és csupán annyit, amennyit ő írt róluk. Az ókor művészetének történetét, a rajzolás, festészet, szobrászat, építészet fejlődését is ő írta le kimerítő módon (ugyanis ő a művészetet ugyancsak a természettudományok közé sorolta azon az alapon, hogy ez is a természetet tükrözi).”

A leírás alapján láthatjuk, nem egy bulváríró volt. Így kellőképpen meglepett az, amiket alább írt, minden kommentálás nélkül, mint egy eltűrt, megszokott jelenséget adta tovább.

Idézem (az aláhúzásos kiemelés tőlem):

11.31. Több Napról Néha egyszerre több Nap is látható; ezek nem a Nap felett, sem nem alatta, hanem tőle rézsútos irányban, nem túl közel hozzá és nem a Földdel ellentétes ponton helyezkednek el, nem éjszaka, hanem mindig nap keltekor és napnyugtakor láthatók. Úgy hírlik, hogy a Boszporusz táján déli időben több Napot is láttak, melyek kora reggeltől naplementéig megmaradtak. Őseink gyakran láttak egyszerre 3 Napot is, mint például Sp. Posthumus és Q. Muntius [i.e. 174], továbbá Q. Martius és M. Porcius [i.e. 118], továbbá M. Antonius és P. Dolabella [i.e. 44], vala mint M. Lepidus és L. Plancus konzulsága idején [i.e. 42] történt. A mi időnkben is láttak ilyen jelenséget az isteni Claudius császár uralkodása idején, akkor, amikor Cornelius Orsitus volt konzul társa [i.sz. 51]. Mostani időkig azonban 3 Napnál egyszerre többet nem láttak...”

Figyeljük meg, ennek az írásnak nincs hatásvadász jellege, egyszerűen közli a tényeket. Még csak rá sem kérdez, mi lehet az. Pedig akkoriban semmiféle levegőben közlekedő járművet nem ismertek. Talán gyakoribbak lehettek az ismeretlen égi látogatók, mint gondolnánk? S akkoriban nem is tagadták le...?

 

„11.32. Több Holdról Cn. Domitius és C. Fannius konzulsága idején [i.e. 122] 3 Holdat figyeltek meg, és azokat sokan éjszakai Napnak nevezték. 11.33. Nappali világosság éjszaka Megvilágított eget éjszaka is észleltek C. Caecilius és Cn. Papyrius konzulsága idején [i.e. 113], és sokszor máskor is az égbolt oly világos volt, mint nappal.”

Durván 2000 éve - ilyet manapság nem látni, legalább is nem tudok róla...-, jó lenne tudni, mik lehettek ezek a „Holdak”? Mi célt szolgáltak? Kik működtették, és most miért nem? Sok ötletem lenne, tán egyik vadabb, mint a másik (de még gondolkodom rajta J). A kínaiak most terveznek valamiféle Hold féle fellövését utcai városi világításnak. Azonban ezt akkor nem ilyen célra használhatták, különben is mi célból használták volna. Mindenesetre nem tudjuk.

„11.33. Nappali világosság éjszaka Megvilágított eget éjszaka is észleltek C. Caecilius és Cn. Papyrius konzulsága idején [i.e. 113], és sokszor máskor is az égbolt oly világos volt, mint nappal. 11.34. Ég pajzsok L. Valerius és C. Marius konzulsága idején [i.e. 100] egy alkalommal naplementekor az égbolton nyugatról keletre egy égpajzs haladt át szikrákat hányva.”

Számomra minden belemagyarázás nélkül ennek járműnek kellett lennie. Mit csinálhattak az ismeretlen lények földközelben, ami ekkora világosságot okozott? Lehet, hogy volt a Föld körül egy hatalmas anyaűrhajó, azt vélték hol Napnak, hol Holdnak? Ez hipotézis, de izgalmas témát feszeget.

„11.35. Égi csodajelenségek Többen láttak valamely csillagból kiváló szikrát lezuhanni, mely a Földhöz közeledve állandóan növekedett, és miután oly nagyra nőtt, mint a Hold, nappali világosságot árasztott a Földre, majd visszavonulva az ég felé, fáklyává változott. Ilyesmi csak egyszer történt Cn. Octavius és C. Scribo nius konzulsága idején [i.e. 76], E tüneményt Licinius Syllanus prokonzul is kíséretével együtt végignézte.”

Ez a szkeptikusoknak azért lesz baj, mert erre semmiféle ’ez egy ünnepi lufi, vagy meteorológiai légbalon, illetve gyakorló repülő, hitleri gyártású ufó stb.’ szöveg - amivel ma megbélyegeznek minden jelenséget -, rá nem süthető. Ez az, ami!!! Lehet a fejeket vakarni, hogy mi ez. Nem ennyire fényeset Tószegen én is láttam 2 év alatt 3x is, ami felfénylett - addig egy öklömnyi állócsillagnak látszott a házunk felett -, és surrogást hallatva iszonyú gyorsan eltűnt az ég felé, Mindez éjjel történt, de addig mit keresett a házunk fölött? J

„11.36. Csillagok „futkosásáról" „Csillagfutkosást" is észleltek, és minden ilyen alkalommal a tünemény oka is kiderült, mert azon a vidéken rendszerint vad szélvihar keletkezett. Olyan csillagokat is ismerünk, melyek a föld vagy a tenger fel színét súrolva száguldanak tova.(???)”

Lehet, hogy szélvihar keletkezett a száguldó csillag miatt, és nem fordítva? Figyeljünk, azt írja Plinius minden alkalommal, ergo többször is előfordult. Szuper.

„11.57. Az égből hallott fegyver és trombitazajokról Arról is értesültünk, hogy a cimberek elleni háború [i.e. 101] idején fegyverek zöreje és trombiták harsogása hallatszott az égből. Ezt többször észlelték előbb is, ké sőbb is. Marius harmadik konzulsága [i.e. 89 Í03] idején a tudertaiak és az amerínek látták, hogy a keletiek összemérve erejüket a nyugatiakkal, égiháborút vívtak, mely a nyugatiak vereségével végződött. Gyakran látták égni az eget, mely kevésbé csodálatos tünemény, mivel ilyenkor nagyobb tűz kapott a felhőkbe.”

Megvallom, soha nem hittem komolyan az ősi idegenek egymással való háborúzásban, de ebben a hitemben ez a rész most megingatott. MI lehetett ez, valóban idegen lények ütközete? Szomorú, ha ők is harcolnak egymás ellen. Az igaz, a fentebbi világokban ugyanúgy megvan gonosz is, mint a jó. Ez komoly háborúzásnak tűnik. Mi fölött, miért csaphattak össze? Egy biztos, nagy erők működhettek.

Végezetül ez Plinius megállapítása: „A madarak közül a villám nem csap a sasba, amelyet ezért a villám fegyverhordozójának tartanak.”

2019. június 19., szerda

SOROZAT Találkoztam ufókkal…

 Pável Márta

SOROZAT

Találkoztam ufókkal…

Az  alábbi csoportosításban nem mondom meg, hogy a történet igaz, vagy hamis esemény. Fantáziálás vagy csak egyszerűen agyalgás, mese stb. De e sorok között van az igazság, valamelyik valóságos.

A történeteket mindig úgy közvetítem, hogy elsőszám első személyben mondom el a „találkozást”.

1-es számú találkozás:

Ez egy 30 éves történet. Egy este, amikor a híreket olvasták, azt hallottam, hogy ufó szállt le USA-ban és egy parasztbácsi fegyverrel rájuk lőtt,

megsebesítette őket és úgy mentek vissza a hajóra. Ezen nagyon felháborodtam és fogadkoztam, én ilyet soha nem tennék. Bármennyire is félelmetesek,

ijesztőek, teljesen mások, vagy akármilyen formában is lennének, én soha nem bántanám őket.  KI VOLTAM KELVE MAGAMBÓL, mekkora barbárság beléjük lőni, ez nagyon rossz fényt vet az emberiségre. Ilyen gondoltokkal, így morogva feküdtem le.

Emeleten alszom, éjszaka volt, nyitva volt az erkélyajtó, erősen sütött a hold, mondhatnánk, telihold volt. Arra eszméltem, hogy az erkélyen állok és valahogy furcsán testileg lebénítva, de aggyal észnél voltam. Olyan erősen telihold volt, hogy olvasni lehetett volna, teljesen tisztán láttam;  velem szemben egy DERÉKIG ÉRŐ fekete PÓK VOLT. Mindenki tudja és gondolom az idegen lények előtt is nyilvánvaló minden tudásom, gondolatom… - hogy a póktól félek legjobban. A pókfóbiám beteges, a látvány is iszonyatos hatással

van rám, de ez… félméterre tőlem derékig ért. A szemei kissé oldalt ültek és nagyon sok apró kockaszerű felosztásban voltak, egyik-egyik akkora volt, mint a két tenyerem együtt.  A szeme nagyon sok, mozaikszerű külön is teljes részből állt.  Előttem állt iszonyatosan szőrös lábain. Ami megalázó és

megleckéztető volt, az a jókedv ami gondolatátvitellel sütött belőle…, tudta, mit fogok reagálni, ezen mulatott...  Láttam, a szeme mosolyog.

Ha tehettem volna - ennek ellenére félelmemben-, helyben agyoncsapom (…) vagy ha nem vagyok lebénítva, leugrok az erkélyről, az biztos. Nem bírtam mozdulni sem. Tudtam, megkaptam a leckémet, én is megöltem volna, mert ilyen hebrencs az ember, s ők ismernek minket. Ezt akkor, ott az

erkélyen ezt simán bebizonyították, a tükör teljes volt.

Éreztem, hogy megszégyenültem, éreztem, visszakaptam, hogy én megszóltam más embert, s én sem vagyok jobb.

Nevelnek engem, az idegen lények tudták, hogy a tudatomban mi van, mi az, amit legjobban utálok és amitől félek, ők felvették ezt a formát megleckéztetni és sajnos elbuktam ezt a próbát.

Reggelre és azóta is nagyon mérges vagyok és szégyellem magamat, hogy így be tudták mutatni, milyen vagyok.  Nagyon sokat tanultam belőle és tudom, hogy fejlődnöm kell, hogy elfogadható legyek más lények számára is.