Pável Márta
UFO / ISMERTELEN JELENSÉGEK CAÍUS PLINIUS SECUNDUS LEÍRÁSA NYOMÁN
Forrás végig: Téka könyvk. C. PLINIUS SECUNDUS A TERMÉSZET HISTÓRIÁJA
„válogatott részek az I—VI. könyvekből csillagászati és földrajzi ismeretek az ókorban.
Plinius halála idején (a Vezúv kitörésekor, tehát 79. augusztus 24—25-én) 56 éves volt, ezek szerint születésének ideje i. sz. a 23. év végére vagy a 24. év elejére tehető.” „Élete utolsó évében a Nápoly melletti Misenumban állomásozó római flotta parancsnokaként működött.”
„…A Naturális história Plinius munkája kimagasló, rendkívüli jelentőségű alkotás. Plinius mentette meg számunkra az ókor természettudományi ismeretanyagát, hiszen mintegy 2000 oly szakmunkát használt fel, melyeknek legnagyobb része az idők folyamán elveszett. Munkája tudománytörténeti szempontból felbecsülhetetlen forrás, és tükrözi az ókor ismereteit, a kor szellemét, az emberek gondolkodását, problémáit, sőt még babonáit is. Többszáz ókori szerző nevét, munkáinak címét és tartalmát csupán Pliniustól ismerjük és csupán annyit, amennyit ő írt róluk. Az ókor művészetének történetét, a rajzolás, festészet, szobrászat, építészet fejlődését is ő írta le kimerítő módon (ugyanis ő a művészetet ugyancsak a természettudományok közé sorolta azon az alapon, hogy ez is a természetet tükrözi).”
A leírás alapján láthatjuk, nem egy bulváríró volt. Így kellőképpen meglepett az, amiket alább írt, minden kommentálás nélkül, mint egy eltűrt, megszokott jelenséget adta tovább.
Idézem (az aláhúzásos kiemelés tőlem):
„11.31. Több Napról Néha egyszerre több Nap is látható; ezek nem a Nap felett, sem nem alatta, hanem tőle rézsútos irányban, nem túl közel hozzá és nem a Földdel ellentétes ponton helyezkednek el, nem éjszaka, hanem mindig nap keltekor és napnyugtakor láthatók. Úgy hírlik, hogy a Boszporusz táján déli időben több Napot is láttak, melyek kora reggeltől naplementéig megmaradtak. Őseink gyakran láttak egyszerre 3 Napot is, mint például Sp. Posthumus és Q. Muntius [i.e. 174], továbbá Q. Martius és M. Porcius [i.e. 118], továbbá M. Antonius és P. Dolabella [i.e. 44], vala mint M. Lepidus és L. Plancus konzulsága idején [i.e. 42] történt. A mi időnkben is láttak ilyen jelenséget az isteni Claudius császár uralkodása idején, akkor, amikor Cornelius Orsitus volt konzul társa [i.sz. 51]. Mostani időkig azonban 3 Napnál egyszerre többet nem láttak...”
Figyeljük meg, ennek az írásnak nincs hatásvadász jellege, egyszerűen közli a tényeket. Még csak rá sem kérdez, mi lehet az. Pedig akkoriban semmiféle levegőben közlekedő járművet nem ismertek. Talán gyakoribbak lehettek az ismeretlen égi látogatók, mint gondolnánk? S akkoriban nem is tagadták le...?
„11.32. Több Holdról Cn. Domitius és C. Fannius konzulsága idején [i.e. 122] 3 Holdat figyeltek meg, és azokat sokan éjszakai Napnak nevezték. 11.33. Nappali világosság éjszaka Megvilágított eget éjszaka is észleltek C. Caecilius és Cn. Papyrius konzulsága idején [i.e. 113], és sokszor máskor is az égbolt oly világos volt, mint nappal.”
Durván 2000 éve - ilyet manapság nem látni, legalább is nem tudok róla...-, jó lenne tudni, mik lehettek ezek a „Holdak”? Mi célt szolgáltak? Kik működtették, és most miért nem? Sok ötletem lenne, tán egyik vadabb, mint a másik (de még gondolkodom rajta J). A kínaiak most terveznek valamiféle Hold féle fellövését utcai városi világításnak. Azonban ezt akkor nem ilyen célra használhatták, különben is mi célból használták volna. Mindenesetre nem tudjuk.
„11.33. Nappali világosság éjszaka Megvilágított eget éjszaka is észleltek C. Caecilius és Cn. Papyrius konzulsága idején [i.e. 113], és sokszor máskor is az égbolt oly világos volt, mint nappal. 11.34. Ég pajzsok L. Valerius és C. Marius konzulsága idején [i.e. 100] egy alkalommal naplementekor az égbolton nyugatról keletre egy égpajzs haladt át szikrákat hányva.”
Számomra minden belemagyarázás nélkül ennek járműnek kellett lennie. Mit csinálhattak az ismeretlen lények földközelben, ami ekkora világosságot okozott? Lehet, hogy volt a Föld körül egy hatalmas anyaűrhajó, azt vélték hol Napnak, hol Holdnak? Ez hipotézis, de izgalmas témát feszeget.
„11.35. Égi csodajelenségek Többen láttak valamely csillagból kiváló szikrát lezuhanni, mely a Földhöz közeledve állandóan növekedett, és miután oly nagyra nőtt, mint a Hold, nappali világosságot árasztott a Földre, majd visszavonulva az ég felé, fáklyává változott. Ilyesmi csak egyszer történt Cn. Octavius és C. Scribo nius konzulsága idején [i.e. 76], E tüneményt Licinius Syllanus prokonzul is kíséretével együtt végignézte.”
Ez a szkeptikusoknak azért lesz baj, mert erre semmiféle ’ez egy ünnepi lufi, vagy meteorológiai légbalon, illetve gyakorló repülő, hitleri gyártású ufó stb.’ szöveg - amivel ma megbélyegeznek minden jelenséget -, rá nem süthető. Ez az, ami!!! Lehet a fejeket vakarni, hogy mi ez. Nem ennyire fényeset Tószegen én is láttam 2 év alatt 3x is, ami felfénylett - addig egy öklömnyi állócsillagnak látszott a házunk felett -, és surrogást hallatva iszonyú gyorsan eltűnt az ég felé, Mindez éjjel történt, de addig mit keresett a házunk fölött? J
„11.36. Csillagok „futkosásáról" „Csillagfutkosást" is észleltek, és minden ilyen alkalommal a tünemény oka is kiderült, mert azon a vidéken rendszerint vad szélvihar keletkezett. Olyan csillagokat is ismerünk, melyek a föld vagy a tenger fel színét súrolva száguldanak tova.(???)”
Lehet, hogy szélvihar keletkezett a száguldó csillag miatt, és nem fordítva? Figyeljünk, azt írja Plinius minden alkalommal, ergo többször is előfordult. Szuper.
„11.57. Az égből hallott fegyver és trombitazajokról Arról is értesültünk, hogy a cimberek elleni háború [i.e. 101] idején fegyverek zöreje és trombiták harsogása hallatszott az égből. Ezt többször észlelték előbb is, ké sőbb is. Marius harmadik konzulsága [i.e. 89 Í03] idején a tudertaiak és az amerínek látták, hogy a keletiek összemérve erejüket a nyugatiakkal, égiháborút vívtak, mely a nyugatiak vereségével végződött. Gyakran látták égni az eget, mely kevésbé csodálatos tünemény, mivel ilyenkor nagyobb tűz kapott a felhőkbe.”
Megvallom, soha nem hittem komolyan az ősi idegenek egymással való háborúzásban, de ebben a hitemben ez a rész most megingatott. MI lehetett ez, valóban idegen lények ütközete? Szomorú, ha ők is harcolnak egymás ellen. Az igaz, a fentebbi világokban ugyanúgy megvan gonosz is, mint a jó. Ez komoly háborúzásnak tűnik. Mi fölött, miért csaphattak össze? Egy biztos, nagy erők működhettek.
Végezetül ez Plinius megállapítása: „A madarak közül a villám nem csap a sasba, amelyet ezért a villám fegyverhordozójának tartanak.”
