ELŐREUGRÁSOK AZ IDŐBEN?

 Pável Márta

ELŐREUGRÁSOK AZ IDŐBEN?

Három esetet ismertetek (jóval több is van), ami igaz, és még nem tudjuk, hogyan lehetséges. Ezeket a történeteket a mai napig nem tudom feledni, néha felrémlenek és gondolkodom rajtuk, főleg, hogy utána is egy párszor még hasonló dolog történt velem.

1. A Balatonról jöttünk haza autóval, többnyire felületesen alszom a kocsiban, a férjem vezet. Egyszer csak elkezdtem kiabálni, hogy jaj-jaj, nekimentünk egy autónak. Akkor még sárga színű Wartburgunk volt,  jajgattam:  összetörték, látom, folyik a vér és sírtam. Amikor már ébren voltam, meglepődve láttam, azon kívül, hogy a férjemre a frászt hoztam – mert addig csendesen aludtam –, semmi sem történt, duruzsolt a motor, békében haladtunk. Annyira valóságos volt, nem hittem el, hogy semmi sincs, hiába nézegettem körül. Mentünk vagy 2-3 kilométert, és két kocsit láttunk, félreállva az út szélén, az egyik egy olyan színű Wartburg, mint a miénk, belement valahogy a másikba, egy emberből ömlött a vér. Ugyanezt láttam és valószínűleg akkor, amikor történt! A mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy tudtam előre menni jó pár percet az időben, hogy pontosan láttam, mi történt. Nagyon remegtem, lassan engedett ki a rémületem, mivel ugyanolyan színű volt a kocsink, mint ami összetört. Bevallom, ezután hazáig nem tudtam aludni.

 

2.  A másik ilyen időben való ugrás(?): ülök a földön a szobámban a szőnyegen, előttem olvasnivaló és egy nagy üveg Jaffa ital.  A kezemben a pohárral hirtelen egy nagyon éles kép rajzolódott ki, látom, ahogy felborul a pohár és a parketta a résein befolyik a Jaffa ital. Ezek után arra gondoltam, nehogy igaz legyen, felteszem a szörpös poharat a hőtárolós kályhára, mert még véletlenül felfogom rúgni. Feltettem. Majd egy idő múlva, nem tudom miért, felültem a kályhára, és levertem a Jaffa italt, pontosan úgy belefolyt a parketta repedéseibe, ahogyan 10 perccel előtte láttam. Tehetetlenül, bosszankodva röhögtem, míg törölgettem a szörpöt a padlóról, ilyen nincs. Ez is egy érdekes dolog volt, mert később sem tudtam eldönteni, hogy előre láttam az időben, hogy bele fog folyni, vagy én hajtottam végre egy gondolatot, amit teremtő gondolat volt.

 

3. Szintén autóban ülünk, Görögországba tartunk, persze hogy aludtam. Mikor időnként ébren voltam, azon beszélgettünk, hogy mikor érhetünk Belgrádba, ahol van egy magas íven egy óra. Hány órára érhetünk oda, milyen lesz a forgalom, határ, vám stb. Megint csak aludtam, nem tudom miért, félálmomból felriadva mondom a férjemnek, de még magyar határ előtt voltunk, hogy láttam a belgrádi órát, 3:18-at mutatott, mikor elmentünk alatta. A férjem már tudja, valami nem úgy működik nálam, mint az átlagnál, csak röhögött, ja persze, s aludtam tovább. Közben már felébredtem, és amikor Belgrádban elhaladtunk az óra alatt, pontosan 3:18 volt! A mai napig nehezen tudom megmondani, hogy lehet ez, ha csak nem úgy, hogy alvás közben kijárkálok az időnkből.

A HALOTT ÜZENT..., BETARTOTTA A SZAVÁT

 Pável Márta

A HALOTT ÜZENT...,  BETARTOTTA A SZAVÁT

EZ IGAZ VAGY NEM, DÖNTSÉK EL ÖNÖK.

Egy régi munkatársam, kb. 20 évvel idősebb férfi, nagyon jópofa, agilis, jószívű, karizmatikus ember volt. Modorával sok nőt megkaphatott – és tette is –, akit pedig nem, az jó haverja lett, ilyen lettem én is. Sokat beszélgettünk (amúgy néha csak Vargának hívott), pl. egy könyvet olvasott, majd azt mondta nekem, hogy most nem ér rá tovább olvasni, olvassam én, és egy szamárfület tett a könyvbe, hogy idáig tartott, majd ha befejeztem, utána fogja elolvasni, de soha nem került rá sor, mert közben meghalt.

Beszélgettünk a túlvilágról – tudta ugyanis, hogy én teológiával foglalkozom – őt pedig nagyon érdekelte ez az egész, s annak ellenére, hogy egy „akasztófa virág” volt, érzékeny és értelmes ember is volt. Mikor elmondtam neki, hogy mi, hogyan van a túlvilágon, azt mondta, hogy kössünk egy alkut, aki előbb elmegy, az visszajön és megmondja a másiknak, hogy igaza volt-e, vagy sem! Ez egy elég horrorisztikus szövetség volt, persze hogy belementem, meg is kötöttük az alkut.  Miután a születésnapunk egyidőben volt, úgy gondoltuk, hogy majd a közösséggel együtt megünnepeljük. Május közepe lévén készültünk is rá.  

De ezt már nem éltük meg, mert előtte való héten mikor reggel bejött, igen ki volt öltözve, nagyon gusztusosan, illatosan,  fodrász  stb., csak néztünk, mi van Vele.  Majd olyan 2 óra felé összeesett (amúgy allergiás asztmás volt) a sok orvos körbeállta, hogy segítsen – akiért el akar jönni a kaszás, meg is teszi... –, de meghalt, mint kiderült körülötte minimum 10-en álltak tehetetlenül, nem lehetett rajta segíteni. Miután láttam, hogy mennyi ember orvosolja, úgy gondoltam, hogy én mit tudok segíteni, így szomorúan hazamentem remélve, hogy jobban lesz.  A városban volt dolgom, így befelé mentünk autóval, és a munkahelyemtől kb. három kilométerre hallottam, amint a hátsó ülésről valaki kiabálta nekem, hogy IGAZAD VOLT, VARGA! Elkezdtem zokogni, mondtam a férjemnek, meghalt, s ezen teljesen kiakadtam. Ő hiába mondta, hülyeség, dehogy halt meg. Tudtam, hogy szavatartó ember, és hajtogattam a férjemnek, hogy meghalt, hiszen üzent: IGAZAD VOLT VARGA, ha életben lett volna, nem tudta volna megtenni. Visszajövet hazafelé kerülve a munkahely felé mentünk, és ki volt tűzve a fekete zászló. Igen, betartotta a szavát.

Erős fájdalmat éreztem, erre is volt ereje és megengedték neki odaátról, nem hétköznapi ember volt. Iszonyatos érzés volt, nagyon szomorú voltam. Másnap reggel hallottam, hogy valaki kiabál a kapuból, Márta..., Márta..., ezt még a férjem is hallotta. Kimentünk, és senki nem volt ott, az utca teljesen egyenes, nem lehet eltűnni rajta. Tudtam, Ő volt.

S jön a legutolsó humoros tette. Elkövetkezett a temetése – pár nappal a születésnapunk előtt... –, ami nagyon emlékezetes lett. Mint említettem nagyon szerette a nőket. Mindenki eljött, népszerű volt, gyönyörű szép Farkasréti temetői idő volt, sütött a nap csodálatos május közepi kék éggel. Mindenkin fehér blúz, sötét szoknya. Kivéve engem, akin fekete blúz és fehér szoknya volt. Ismétlem, a szertartás elején egy felhő sem volt az égen. A temetési szertartás végére azonban hihetetlen  hirtelenséggel  olyan zivatar kerekedett, hogy már alig tudtuk bedobni a rózsaszálakat  a sírba. Elképesztő volt, valósággal menekülni kellett. Az átázott fehér blúzok miatt szinte minden nő derékig meztelen volt, mert a ruha hozzájuk tapadt, és futva menekültünk a kocsikhoz. S mindenki kiabálta, ezt Ő tette, ez volt az utolsó humoros tette, jellemző volt rá. A ravatalozóban kb. fél méter víz állt, a kocsik ajtaját kinyitva körülbelül 15 centi víz volt bennük, csak úgy ömlött ki. A Sasadi út alján pedig por száraz volt az út, csak a mi autóinkból szállt ki a vízgőz, s mindenki nézett, mi ez? A nők őszinte meggyőződésből már nevetve, vizesen, kvázi meztelenül azt kiabálták egymásnak, hogy ez az ő utolsó csínytevése, s mindenki úgy nézett ki, mint egy Unicum reklám. Mikor a lakásom előtt kitettek a kollégáim, az ajtót nyitó lányom rám nézett, és megkérdezte: Anyám beleestél a Dunába?

Ezt soha nem fogom elfelejteni.

Azt, hogy ez most igaz, vagy nem igaz, döntsék el Önök.

De ha igaz, minden szava az, ha nem, akkor semmi sem. 

MILYEN FELÉPÍTÉSŰ (IS) LEHETNE AZ EMBER?

 Találkoztam UFÓ- val -sorozat- IGAZ VAGY NEM IGAZ?

Pável Márta

MILYEN FELÉPÍTÉSŰ (IS) LEHETNE AZ EMBER?

/ Kissé cinikus gondolkodás a fajtánkról, igaz vagy nem, döntsék el Önök.../

 Az ember tökéletes-e, mint szerkezetileg, mint lény, részemről azt mondanám, hogy nem az. Ugyan csodálatos is lehetne…, persze ez attól is függ, mihez mérem.

  Csodálatos az ember agya - mert nem is ismerjük teljesen…-, sok minden rejtett tulajdonsága van, mégis - a nézetem szerint - erősen tökéletlen konstrukció vagyunk. De ha azt nézem, hogy az univerzumokban lehetnek millió számra értelmes lények, akik jóval előttünk (no és mögöttünk...) járnak, viszont sok kikristályosodott formával találkozhatunk pl. ha csak a 3 dimenzióban gondolkodva, az általunk elnevezett üveglényekkel, akiket őszintén irigylek,  akkor is elégedetlen lehetek a formánkkal. Ha jól belegondolok, kb. 60-70% víz vagyunk egy bőrköntösben, aminek imitt-amott dudorai vannak, és erre sokan nagyon büszkék. Ki is festik, riszálják ezt a tömlőt, sőt vannak, akik pénzzé is teszik. Szegények. Milyen szörnyű szint. Mikor az utcán megy előttem egy testesebb ember - megjegyzem én sem vagyok sovány…-, sokszor arra gondolok, bárhol elfűzhetném, és bármit ki lehetne belőle hozni.  

Mi bajom az emberrel? Hát elég sok minden. Egyszer egy idegen lény azt mondta: „rosszul vagytok megcsinálva”, és módosításokat hajtott végre rajtam, hát… jobb lett. Tudom, igaza volt. Sok hibánk van, szerves anyagunk nagyon instabil, nagyon kivetett a környezeti tényezőknek, ráadásul ott van az idegrendszerünk, emócióink, tudatalattink stb. mind belejátszanak abba, hogy is érezzük magunkat.

Látszik a testünk sérülékenységén, hogy egy kis nyavalyás vírus szinte bezáratja az egész emberiséget, ez így nem jó! Egy részünk mikroorganizmusok kilóiból áll, az emésztőrendszeri salakanyagok, mérgek távoznak, ha nem, akkor megbetegszünk. Ezek mind-mind befolyásolják az embernél a gondolkodást, jólétét, az egészséges egyensúlyt, stb.   

S ha nem jól működik a testünk = szekerünk, akkor gondolkodni, haladni sem úgy tudunk, ahogyan kellene.

Nekem már a testem egy nagy akadály, hol itt fáj, hol ott, 7 évtized után kezd az ember olyan lenni, mint az elefánt bőre, és ha nem fáj valakinek valamije, komolyan elgondolkodhat, hogy él-e még? Nem tetszik, hogy csak úgy tudjuk fenntartani magunkat, hogy felül be, alul ki, csak eszünk és ürítünk, az sem, hogy az érzékenységünk miatt, bármi bekavarhat, akár még egy holdtölte is, pl. ekkor többen szülnek stb.

 Nem túl sok idegen lényt ismerek (kb. 9 félét, de többnyire nem azok, akiket az „ufológusok” leírtak).

Milyen is az üveglény, akinek a teste szerintem jelen állapotomban megfelelő lenne? (Akik követik írásaimat olvashatták, ezt csak új olvasóknak írom le ismét.) Inkább azt mondanám, hogy bármikor cserélnék velük. Ahogyan jelenleg tudom, ők számomra ismeretlen erőtérből állnak, de különböző szintű erőterekből. Az üveglény körülbelül két méter magas, kicsit hasonló, emberi felépítésű: van feje, keze, lába, de nem szerves anyagokból áll, hanem homályosan, de áttetsző erőtérből áll, vére, bele stb. nincs. A váza/csontjainál ott sűrűbb erőterek vannak, ami szürkés, de körülötte gyengén kékes színű erőtér van, mintegy kipárnázva a vázat. Egy olyan erő működteti, ami alapból van, csak mi nem tudjuk még használni. Ez is valamiféle anyagi természetű dolog, mert ha a kezét a kezembe teszi, akkor érezhetően van némi súlya, nem sok. Salakanyag nem termelődik, ők nem egy biokémiai üzem, mint mi vagyunk, ami hőt, meg egyebeket is termel. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy ezeknek a lényeknek anyagcseréje látszólag nincs, viszont át tudnak haladni a mi formavilágunk anyagán, igen magas szellemiséggel bírnak, nagyon jó szándékúak. Ruhájuk sincs, minek, nem futkosnak cifra cafrangok után, nem festik magukat, hajuk sincs,  hozzánk képest egojuk igen csekély.

Ha újból választanom kellene, akkor inkább üveglény lennék, akinek valószínűleg nem lennének ízületi panaszai sem-J.  Sokkal, de sokkal jobb hatásfokkal működnek, mint az ember, viszont a tudatuk áthatoló, nem zárt.   

Ezek a lények, ez a létforma sokkal hasznosabb lenne, mint a miénk, tenni semmit sem tudunk, de legalább megismerhetünk más variációkat is, ezzel talán elszáll az ember gőgje, amikor azt hiszi, hogy ő a teremtés csúcsa.