Pável Márta
AZ INTERDIMENZIONÁLIS ELMÉLETRŐL - GONDOLATOK
Az utóbbi időkben az ufókkal foglalkozó oldalakon elterjedt
egy olyan nézet, hogy az idegen lények nem is biztos, hogy idegenek, mert lehet,
hogy régebb itt élnek a Földön, mint mi, vagy párhuzamosan élnek velünk.
A másik elmélet pedig az, hogy nem kell nekik féreglyuk meg
egyebek, mert esetleg más dimenzióból kerülnek elő. Erről, hogy a másik
dimenziókból kerülnek elő, megosztanék pár tapasztalatot. Ismertem egy megbízható
embert, aki részesült két olyan élményben is, ami jelen témában érdekes lehet.
Egyik - többek közt - amit tudatott, azt egy elmélkedés
közben élte meg. Míg az udvaron szemlélődött, megnyílt neki egy másik dimenzió
– akkor fel sem fogta, mi történt, úgy elképedt-, és ebben másik dimenzióban
látta, hogy a saját kertjében, a háza fölött van ez a dimenzió, az idegen lényekkel.
Itt minden fehér márványszerű volt, fehér világ volt, semmiféle növények sem
voltak. Több, kb. fél méteres, kis manócskaszerű, mint a törpék, olyan fura emberek
éltek itt. Nagyon idősnek tűntek, fehér szakállal, akik nagyon dühösek lettek
attól, hogy ez az ismerősöm felfedezte őket. Tehát ők tudták, hogy megismerte
őket, és szemmel láthatóan nem tetszett nekik. A telke felett volt egy „épület”
is, mint a mesében, egy kis aranyos, várkastélyszerű ház. Tudom, hogy ez a
látás igaz volt, és mélyen elgondolkoztató, kiket, miket zavarhatunk ebben a
világban tetteinkkel, rossz energiával, atommal stb.
Ugyanez az ismerősöm mesélte, hogy egy éjszaka átélt egy ufós
találkozást. Mikor elvitték, mint barátot, mint partnert, vagy mint kollégát
kezelték, és megmutatták neki, hogy milyen járművel jöttek. Ismerősöm mesélte,
hogy a járműben emlékeztették, hogy annak ellenére, hogy ő most ember, tudott
közlekedni a dimenziók között és most is tud, csak elfelejtette. Mikor
emlékezették hogyan, rögtön működött is, és a tudatával neki kellett menni a „plasztikus
falnak”, és négy-öt dimenziót is tudott így menni. Illetve, nehéz volt
megállapítani - elmondása szerint -, hogy mennyit ment, mert a dimenziók között
nem vasfal van és nem kerítés, hanem egy bizonyos fajta egyre finomodó átmenet,
és ezért nagyon nehéz pontosan behatárolni, hogy mikor, melyikben van. Tudatta,
az biztos, hogy vagy fél tucaton ment át.
Miután egy ilyen - nekem teljesen autentikus - tapasztalatot
megismerek, nagyon valószínűnek tartom ezt az interdimenzionális közlekedést.
Ez az elmélet nekem sokkal valószínűbb, mint a féreglyukas elképzelés, habár az
sem lehetetlen. A dimenzióváltás az önmaguk felsőfokú működtetése révén
lehetséges, ez csak a tudatnak a játéka, mindig oda helyezi magát, vagy oda teremti
meg a tudatával a formát, ahol meg akar egy picit mutatkozni, vagy kis ideig
maradni. Olyan tudatuk van, hogy játszva mehetnek a dimenziók közt, tehát a
tudattal bármit lehet működtetni. Tudom, ez sokaknak elképzelhetetlen, de ideje
lenne hozzászokni. A sok háború, acsarkodás, hazudozás helyett ilyen és hasonló
gondolatokkal kellene az emberiséget „fertőzni”, hogy végre az lehessen, ami,
mert ez egy nagy realitás. Nincs steril emberi élet, nem is volt, nem is lesz,
mindent áthat minden. A viselkedésünknél erre is nagyon kellene figyelni, mert a
hatás-kölcsönhatás elve is működik.
