Fekete szemű „idegen lényekről”…

 Pável Márta Fekete szemű „idegen lényekről”…

Már régebben is olvastam ezekről a fekete szeműekről, most megint előkerült ez a cikk: http://rejtelyekszigete.com/fekete-szemu-emberek-rejtelye-valosag-vagy-varosi-legenda/

„Nem tudjuk, pontosak kik vagy mik ezek a lények, ahogyan azt sem, hogy honnan jöttek. Az azonban tény, hogy a Fekete Szemű Emberek minden esetben engedélyt kérnek arra, hogy beszállhassanak a kocsiba vagy arra, hogy meglátogassanak bennünket otthonunkban. Behívás nélkül nem képesek bejönni, még akkor sem, ha akarnának.”

Ha elutasítják őket, agresszívvé válnak.  El nem tudom képzelni, hogy ez így van, de mégis elgondolkoztató a következő dolog.

Körülbelül másfél éve egy összejövetelünkön a fekete szeműekről szóló cikk előkerült, és még több irodalmat is vettem hozzá. Főleg azért, mert egy hölgy az ország északi feléből felhívott és közölte velem, hogy ő hozzá bement egy ilyen fekete szemű lény, és ő elkezdett félni. Azóta nagyon nagy spirituális érdeklődést mutat minden ilyen dolog felé.

Ennek hatására kerestem cikkeket és mondtam el a többieknek, hogy ilyen is lehet, de hát ugye, azt nem lehet tudni, hogy igaz-e vagy nem.

Mindenesetre a társaim egy része, mint mindent, ezt is humorra vett, és másnap reggel az egyik társunk magának képszerkesztővel készített egy fekete szeműt ábrázoló képet… Hát riasztó volt a szeme, annak ellenére, hogy tudtuk, ez csak vicc.

Visszatérve a komoly dologra: 9 órakor vége volt este az órának, a többiek elmentek. Alighogy elmentek, megszólalt a telefonom és ismeretlen számot jelzett. A hívó ezt mondta: „Engedj be, itt vagyok az ajtó előtt!” Hát ezek után frászt kaptam, de szó szerint, és kérdeztem, hogy miért kéne beengedni? Először közölték, hogy visszahozták a létrát.

-      De milyen létrát? Nekünk nincs is létránk!

-      Hát, elhoztuk tőled, most engedj be, mert be akarjuk vinni a létrát. 

-      Nem engedek be senkit – mondtam.

Ekkor elhallgatott a telefon. Na, most akkor én annyira elkezdtem félni, hogy meg kellett kérnem a férjemet, jöjjön értem az emeletről, mert nem merek felmenni. Valósággal vacogtam. Nem tudom, mi volt ez. Lehet-e ilyen véletlen, hogy valóban nem létező létrát visz vissza valaki téves címre? Pont ilyen anonim telefonon, aminek ki volt kapcsolva a számazonosítója, nem is adtam létrát senkinek, nem is tudom ki ez. Lehet ilyen véletlen, hogy pont akkor, amikor erről beszélünk, tíz perc múlva, amikor hazaérek, mert vége van az órának, akkor ez történik? Hát persze lehet, hogy csak a sors fintora volt.

Jól elvagyunk itt a Földön, vagy csupán betelepítettek vagyunk?

 Pável Márta

Jól elvagyunk itt a Földön, vagy csupán betelepítettek vagyunk?

Mivel ez a téma meglehetősen érdekel, sokszor elolvasom az ilyen témájú cikkeket, az alábbi, számomra kb. 90 %-ban elfogadható elméletet fogom elemezi:

_{http://www.borsonline.hu/aktualis/itt-a-bizonyitek-foldonkivuli-faj-az-emberiseg-/71936}

„Dr. Ellis Silver nem kevesebbet állít, mint hogy az emberiség nem volt a Földön lezajlott evolúció része, fajunk csupán néhány tízezer évvel ezelőtt került ide.

Az ökológus tudományos vagy annak látszó bizonyítékokkal igyekszik alátámasztani elméletét. Szerinte az emberek földönkívüli eredetére utal, hogy csúnyán leégünk a napon, hogy hátfájdalmaink vannak és hogy annyira szenvedünk a szüléstől, mint egyetlen más faj sem bolygónkon... Szerinte azért nem bírjuk az erős napsütést, mert nem erre terveztek minket ‒ ellentétben pl. a valóban itt kifejlődött hüllőkkel ‒ , valamint krónikus betegségeinket is az okozza, hogy mint ‒ egyéb, tőle független alváskutatók kimutatták ‒ az emberi szervezet biológiai órája eredetileg 25 órára van kalibrálva, nem pedig 24-re…

Silver szerint azért vannak gerincproblémáink és azért fáj a hátunk, mert eredetileg egy kisebb gravitációjú helyről származunk, és a szervezetünk még nem alkalmazkodott teljesen az itteni viszonyokhoz. „Ahhoz képest, hogy a Föld legfejlettebb faja vagyunk, túlságosan sok testi hiányosságunk van, amelyek nagy veszélyt jelentenek ránk. Ez nem logikus” ‒ érvel a tudós.”

Igen, valóban NEM LOGIKUS! Az ember – legalább is én ‒ sokszor testidegennek érzi a Földet pl. olyan dolgokba vagyunk belekényszerítve, ami megalázó. /S kérdezem, HONNAN az a TUDÁS, HOGY EZ MEGALÁZÓ?/ Ilyen a pénzkeresésért való szakadatlan robot, ami elmegy a táplálékra, hogy közlekedni tudjunk, lakni tudjunk valahol, mert az is pénz, de főleg az elfogadható élet utáni vágy megvalósítása is sokba kerül. Rabok, lehatároltak vagyunk a testünkben, lássuk be, egy biokémiai feldolgozó üzem vagyunk melléktermékekkel, hő, energia, szag, salakanyagok stb., rengeteg működési hibával! Sokan még ott tartanak, hogy ez a minden, büszkék az izmaikra vagy a húsos ajkaikra. Ilyen gondolatokkal a fejemben hogy lehetne engem és a gondolataimat megértő emberek tömege, örülhetek, ha pár tucat akad. Ez, ha szellemileg tudatosul, akkor válik kínzóvá, röghöz kötöttek vagyunk. Mt 6,25 Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

Akkor még nem beszéltem a szellemi silányságokról. Itt is durván kétféle ember van: aki szinte állati szinten élve vegetál, csak a biológiai alapfunkciók működnek, s ennek örül is, írni megtanították és ontja a szennylapokat a szexmániával, üres fecsegésekkel. A másik, akinek ez fáj, mert ez az ember belül tudja, talán egyre jobban tudja, hogy ő nem csak ennyi. _uo. „Szerinte a földön élt neandervölgyiek és más ősemberek kereszteződtek a valószínűleg több mint négy fényévnyi távolságból, az Alfa Centauriról (a hozzánk legközelebbi naprendszerről) érkezett fejlett idegen lényekkel, akiket ide száműztek erre a planétára ‒ ennek eredményei lennénk mi.” Ismerem a földi vélekedéseket, meg a fajelméleteket gyártók elítélését is, de sajnos szemmel láthatóak a testi, szellemi felfogóképességbeli, szelídségi, intelligenciabeli stb. különbségek. Lehet, hogy az egyik résznél ősember ősemberrel szaporodott, a másik a behozottakkal keveredett ősember, a harmadik, hogy ezek az importált lények csak maguk között szaporodtak. S mára ennek ezerféle variációja lett.

Rengeteg és nagy kérdések vetődnek fel. Kik vagyunk, minek vagyunk? Igen, magam talán már valamennyire tudom, de ebben fehér holló vagyok, akitől inkább félnek, bizonyos szinten tartanak, mint szeretnek, jobbára csak befogadnak. Egyre jobban meg lehet élni a szellemi magányt. Fizikailag vannak az ember körül, de valójába mennyire vannak? Mindig eszembe jut Avilai Szt. Teréz lelki anyám mondta: Senki sem értett meg, ezt beláttam. Nagyon fájó valóság ezt megtapasztalni. Minél mélyebbre megyek, annál többen kihátrálnak mellőlem, s nem adhatom fel a szintemet, mert az a valóságos halál lenne.

Hogy mi nem itt alakultunk ki, azt a fentiekben felsorolt rejtett igényeim is mutatják. De ehhez az elmélethez sok mindent hozzá lehetne tenni. Pl. Miért van bennünk egyfajta öntudat, miért vagyunk testileg – szerintem ‒ rosszul szerkesztettek, lélekben a csillagok közé vágyódóak, ergo nem idevalók.

_uo. „… a Föld egyfajta börtönbolygó lehet, ahová egy másik földönkívüli faj telepítette az agresszív természetű emberi fajt büntetésből.” Fontosnak tartom leszögezni, az én gondolkodásomban nem keveredik össze Isten a más idegen lényekkel. Sőt nagyon is külön vannak. Isten örök, teremtetlen, halhatatlan, végtelen, formátlan Fény, értelem és minden jó tulajdonságok hordozója, s aki közelebb van Hozzá lélekben, az jobban részesedik ebből, és ez látszik is rajta. Jézus Krisztus maga jön hozzánk, a magukat vándorlásra kényszerítő lényekhez elmondani, mit kell tennünk. Előbb az Isten maga jön, majd teremt embereket, akik az Ő nevében munkálkodnak. „Mt 9,36-38 Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" ‒ mondta akkor tanítványainak. "Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz."

Az igaz, hogy mára egyre kevesebben vannak a munkások és még kevesebben, akik hallgatnak ránk, önfejű, matériába süllyedt lett az anno spirituális emberiség. Az idegen, ismeretlen lények is Isten hatókörébe tartoznak, csak nem annyira anyagba süllyedtek, mint a földi ember, s többségében nagyobb érzékenységük van Isten irányába, így ők is a munkásai lehetnek a többi lény megmentésében.

Ez az elmélet itt kezd érdekessé válni, mert semmi sem zárja ki a hivatkozott hipotézist, miszerint büntetésből máshonnan betelepítettek vagyunk. (Ilyen a Földön is volt, mikor a renitens embereket a mai Ausztráliába telepítették.) Sőt, ha Jézus Krisztus szavait veszem, akkor arra kell rájönni, hogy Ő végtelen szeretetében – mivel a lelkünk Tőle van ‒ gyermekei után jött, s elmondta/megtanította, hogy illeszkedhetnénk vissza a jobb, kulturáltabb, finomabb létbe, mármint azok, akik nem tudnak Vele végleg hazamenni. Ha ilyen szemmel értelmesen olvassa valaki az evangéliumokat, nagyon meg fog döbbenni. Az egész összecseng, akár a cikk mondandójával is. Mindenütt az Újszövetségben a szeretet és a szelídség volt hangsúlyozva.

Mindig kétkedésre és egyben elfogadásra is késztetett az, hogy hova viszik azt, akit fölvesznek? Erről már írtam cikket, lélekben is fölvehetnek, de akkor miért érdekes, hogy hol van, és hova ne menjen? Valószínűleg – egy nagy katarzis esetén, pl. nagy meteor ‒ testi áttelepítés is lesz. Akkor hova is? Hát oda, ahonnan büntetésből elhozták a lényeket. Jellemző és teljesen belevág a képbe, hogy csak a jókat viszik vissza. Ez teljesen összefügg a cikk elméletével.

Biblia Mt 24,40-41: Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

Mikor lesz ez? A Bibliából nem kapunk választ, csak ennyit: Mt 25.12-13 De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Nagy kérdés, mennyire vagyunk éberek, de még nagyobb az, hogy mennyire vagyunk elvihetően jók…!

Jézus Krisztus állandó, időgép ide vagy oda…

 Pável Márta

Jézus Krisztus állandó, időgép ide vagy oda…

Megint egy eszeveszett, összeesküvéselmélet-szerű írást olvastam, a hivatkozást direkt nem írom ki, nehogy könnyen megtalálják.

Ezekről a dolgokról már írtam, de újabb téveszmét nem hagyhatok szó nélkül, inkább én írjak többször, mint sok embert megtévesszenek.

Állítólag Pellegrino Ernetti nevű bencés szerzetes egy kronovizort nevű időgépet szerkesztett. Ja, leginkább ez így lehetett.  S persze megint a Vatikán titkos archívumában van, hát hol legyen másutt. Ami a legprimitívebb a dologban, az, hogy ez a kronovizor látáshoz tévéképernyőt használ(???) és erre  vetíti ki a múltat, ahova behatolt.

 S megint csak a szokványos forgatókönyv, miszerint el kell mindent dugni, megsemmisíteni stb., mert az Egyházra, de főleg Jézus Krisztusra nézve olyat (mit, azt nem írják) láttak, hogy vége lenne mindennek, ha kiderülne.

Ilyenkor mindig azt kérdezem magamban; ezt a sok eszementséget nem unják még? S az a baj, hogy erre mindig van vevő.

Nehogy azt gondolják, hogy én egy zártan gondolkodó lény vagyok, mert erről szó nincs. Nem kétlem, hogy el lehet menni az „időbe”, sőt transzcendens módón magam is meg tudom tenni, hogy bármikor, bárhol azt nézek meg, amit Isten megenged (ami hasznomra van, tanításomhoz kell), s ez sokkal több, mint gondolnák. Így biztosan állíthatom, Jézus Krisztus nem kevesebb, nem csalódás, hanem sokkal több, nagyobb, mélyebb dolgokat tett, mint bármikor, bárki is gondolná. Ha elmélkedésben (meditációban - kinek mi tetszik) transzcendálódunk, s a legmélyebb síkokra lemegy az ember, akkor igenis tudja, látja, tapasztalja ki volt Jézus Krisztus, aki értünk jött. Soha senki nem tudott volna így Jézus Krisztus mellé állítani, mint Ő saját maga, mert azok a mély élmények, tapasztalatok, amiket ezekben az „időutazásokban” éltem meg, mindenről meggyőzött. Isten valóságát mindennél jobban tudom, hiszem, a többi csak maya hozzá képest.

Így ha valaki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem utazott sehova sem, csak a saját fején belül fantáziált, s ártani akar a legfőbb értéknek, de Isten ezt végső soron nem hagyja. Csakhogy ez a szó, hogy „időutazás” így nem igaz. Mivel Istennél idő nincs, csak pár messzebb szakadt lényfajtának – köztünk nekünk is –, akik az anyagba öltözködés révén – mivel az mulandó stb. – számoljuk az időt és beosztjuk a keletkezés és elmúlás közötti tartamot időnek nevezve.

Mivel Isten világában nincs idő, a magasabb szinten lévő lényeknél meg másfajta módón, egyre finomodó szintek, az idő már nem az, amire mi gondolunk, így alig létezik valami időféle. Mivel a végső =Isten időtlen, örök jelenben van, az embereknek erre a jelenlétre kellene törekedniük, s nem materializálni azt (képernyőn nézni múltat…, jajL…) ami nem abban a világban van. Azzal nem segítjük az életünket, sem a spirituális fejlődésünket, hogy valótlanságokkal fertőzzük magunkat.