CSILLAGGYEREKEK léte...

 Pável Márta

CSILLAGGYEREKEK léte....

A csillaggyerekekről rengeteg a legenda, a mese, vagy valóság , de hogy mi az igazság, teljes bizonyossággal azt sem tudhatjuk. Sok nemzet előszeretettel akarja világot meggyőzni arról, hogy náluk több csillaggyerek születik, mint másutt. Különböző variációk kavalkádja... Megvallom, magam eddig eggyel sem találkoztam, de különleges spirituális képességűekkel igen. Nem jók a nagy szavak, sem egy fogalom alá  nominalizált /pl. csillaggyerek/ létforma.

Ha nem így nézem, akkor biztos vagyok abban, hogy világban különlegesen fejlett és feladatot kapott, elhivatott emberek jönnek/jöttek. Nagy valószínűséggel, sokkal többen indultak, mint ahányan a célnak megfelelően meg is érkeztek, kiteljesedhettek, hogy tudtak is tenni, időnként láttatni magukat stb.. Felmerül a kérdés bennem, hogy a társadalom, az iskolai kockanevelés, a társadalom mennyire tudta az ún. „csillaggyerekeket” kioltani. Biztos, hogy sokan különleges képességekkel is születhettek, hogy segítsenek az emberiségnek, de felnövésük közben milyen hatások érhették, mit tudtak belőlük csinálni?

Nézzük meg, mi lett azokkal  akiről nem azt mondják, hogy csillaggyerek, hanem nagy gondolkodó, igazi tudós, csodalény, szent, próféta stb.. Mi lett nagy részükkel? Az érthetetlenség, a butaság megölette, így vagy úgy, de elrejtette a szemek elől.

S mi lett azokkal, akik nem hallgattak el? Honnan tudjuk, hányan cselekszenek némán, más dimenziók szintjén, vagy pl. anonim szentként járkálnak köztünk, pl. együtt vesszük velük a kenyeret. Rájöttek, a rejtőzködés a legjobb taktika, vagy csak kicsit látszani – s azt is egy kis hóbortossággal fűszerezve...-, ahogyan például Néri Szt. Fülöp vagy Einstein is tette, ügyes volt. Ők azok, akik a társadalom mindent egybe mosó erejének ellenállva, óriási egyéniségek tudtak maradni, és meg tudják tenni a dolgaikat. Ők soha nem fognak a mai médiában kiállni és elmondani, hogy mit tudnak, nem tennék ki magukat bárdolatlan elmék buta megjegyzéseinek. Soha senki nem fog kiállni, és mellét verve mondani, hogy én csillaggyerek vagyok, miért is tenné? Haszna nem lenne, csak kára. Ők, akik kiválasztottak, pontosan tudják, el fog jönni az ő idejük, addig azt teszik, amivel megbízták őket. Ők a háttérben tevékenykednek, és végzik a dolgokat az emberiségért, és ezzel szinte kételyt hagyva abban, hogy tényleg vannak-e vagy nincsenek. Ugyanis nem tűznek a homlokukra cédulát, hogy én küldött, kiválasztott vagy csillaggyerek vagyok, s ha vannak ők, messze nem egyforma kaliberűek.

Az feltűnő, főleg tanárként, nagyon sok olyan gyerekkel lehet találkozni, aki különleges képességekkel rendelkezik, persze ez a képesség többségében szétszórtan, különböző szinteken jelentkezik. Az viszont feltűnő, hogy nagyon sok buta, szinten aluli és sok igen okos gyerek van, akik átlag okosabbak, mint anno mi voltunk. (Viszont erkölcsiség, humánum lelki intelligencia sokukba hiányos.)

Erre is érdemes odafigyelni és még egyszer felteszem a kérdést, mennyi lehet az, akit „idejében” lebeszéltek erről a transzcendens másságról, földi szinten „túltanították”, még kiteljesedni sem hagytak nekik időt, a „jótékony” szülők. De ezt teszi a társadalom is, az iskolarendszer a követelményeivel, lenyomták, hülyének nézték őket, nem értették meg a másságukat (és ezt abszolút jó értelemben veszem).

A témánkra visszatérve, jó lenne a „csillaggyerekekre” fokozottan figyelni, s nem letaposni őket, mert szerintem igen nagy kincset hordoznak az emberiség jövőjére nézve a másfajta szemléletükkel, és ezt nagyon sürgősen meg kellene valósítani.

Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe. A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival. Minden egyes Nap Isten egy gondolata, és minden egyes bolygó ennek a gondolatnak egy változata. Hogy megismerd ezt a Gondolatot, ó Lélek, végig kell járnod fájdalmas utadat a hét szent bolygó szférájában, hogy onnan azután újra alászállj... majd újra felemelkedjél... Mit jeleznek a csillagok, mit mondanak a számok? Mi rejtőzik a bolygók körforgásában? Ó ti elveszett és megtalált lelkek, ők éneklik, mutatják, újra és újra ismétlik a Ti sorsotokat...

Hermész Triszmegisztosz

MIKORTÓL VAN ÉS HONNAN LETT AZ EMBERISÉG?

 Pável Márta

MIKORTÓL VAN  ÉS HONNAN LETT AZ EMBERISÉG?

Komoly és gyakori kérdés, és Erich von Däniken mikor kitalálta, hogy más bolygókról jöttünk, másutt alakult ki az élet, lehetett némi igazsága, de nem teljesen. Az ő megoldása sem tökéletes, mint ahogyan valószínűleg én is csak részleges igazsággal bírok, még ha messzebbre is nyúlok.

 Az nem egy jó megoldás, hogy mellettünk lévő bolygók egyszerűen betelepültek, vagy „befertőzték” élettel a mi bolygónkat is. Talán jobban megközelíti az igazságot, ha azt mondjuk, hogy az univerzumok bármilyen fajta és fokú életért vannak. Az életet talán úgy lehetne elképzelni - de itt iszonyú mennyiségű életről beszélünk…-, mint az emberben lévő mikroorganizmusok milliói, találkoznak egymással, különböző fejlődés, mutálódás során egymásra hatva, különböző hatásfokkal szaporodnak, szóródnak szét a világegyetemekbe. Keringenek, üstökösök, por stb. viszi őket, és attól függően milyen az affinitásuk, olyanok és ott maradnak meg, ahol az adott feltételeknek megfelelnek. Például amilyen élő „csírával” a Vénuszon létrejöhetett élet, az a Földön elpusztulna, és fordítva. Így itt nem csak az embert kéne keresni, hogy honnan jöttünk, hanem az összes többit. Lehet az ember csak átmeneti állapot, s ami nekünk jelennek tűnik, az ebben az egészben egy pillanat sincs. 

Miből alakul ki az ember? Ez egy igen nagy hatás keresztreakcióknak a milliárdjaiból, átalakulások során lett, és ez szerintem nincs is befejezve. Azt nem tudjuk, csak vélhetjük, hogy ezt fejlettebb lényekkel direkt irányítják. Az biztos, hogy az életek kialakulása olyan, mint állandóan zsizsegő víz, folyik, zuhog, és ahol lehet, megtapad. Ez folyamatában még akkor is így van, ha mi csak igen rövid időintervallumot látunk, és ebben gondolkodunk.

 Arra a kérdésre tehát, hogy honnan jöttünk, az a válaszom, hogy mindenhonnan! Elég tág a határ, de mégis mindenhonnan kerülhettünk le ide.  Pont ezért egyediek is vagyunk, mert itt is, most is mindenki más, ahogyan más bolygókon eleve más feltételek mellett mássá lesz, ami megtapad és kolóniákba kezd lenni. Pont ezért nagyon elhibázott lépés „embert” keresni, egy ikertesót, erre az esély minimális, szinte nulla. Tőlünk fejlettebb lények ezzel tisztában vannak, s talán pont ezért nem is jelennek meg nyilvánosan, ismerve a földi emberek elvárásait…, félelmeit.
Azon sem kell megbotránkozni vagy kiborulni, ha fejlettebb lények megpróbálnak egy kis genetikával módosításokat végrehajtani rajtunk, akár irányítottan, akár direkt vagy indirekt módszerekkel. Jelek szerint figyelik, mit teszünk, igyekeznek a világot bolond biztossá tenni, és majd jó szándékúan, többnyire Istentől indíttatva, megpróbálnak még segíteni, amit és amíg lehet. Ez talán olyan, mint nálunk is a kertészek a munkája, ha látnak egy szaporításra érdemes, jó eredményeket hozó növényt (célnak megfelelőt, a cél kérdése is érdekes téma…), akkor azon tudásuk szerint még alakítanak, hogy jobb legyen.  Metszik, célzottan keresztezik, vagy géntechnikákat stb. alkalmaznak, s ezek csak mi, akik kis emberkék vagyunk, már képesek vagyunk rá, akkor tőlünk ezerszer fejlettebb lények mire lehetnek képesek. Nincsen semmi különleges, ami kicsiben, az nagyban is úgy működik.
A válaszom, honnan jöttünk: mindenhonnan, mi a minden egy kicsi része is vagyunk, pont ez feszíti néha szét a tudatunkat, mert alapban bennünk van a minden!

TRAGIKOMIKUSAK AZ ATEISTÁK ISTENNEL, A VALLÁSOS MEGNYILVÁNULÁSOKKAL SZEMBEN

 Pável Márta

TRAGIKOMIKUSAK AZ ATEISTÁK ISTENNEL, A VALLÁSOS MEGNYILVÁNULÁSOKKAL SZEMBEN

 

Többen kértek, hogy erről a jelenségről is írjak, mert ez tűrhetetlen, s valóban így van. Érdekes, ugyanakkor érthetetlen is — ha csak nem gonosz erő hajtja őket —, miért foglalkoznak a hívő emberek életével, jelképeivel, szentségeivel? Az ateisták állítólag nem hisznek Istenben, legalább is azt gondolják magukról. Akkor nem értem, mi ennek a logikája, hogy miért zavarják őket azok a dolgok, mint például a keresztelés, s egyéb vallásos megnyilvánulások, amit a vallásos emberek tesznek. A hívő ember nem hirdeti magáról, hogy toleráns — de az! —, mint teszik ezt a liberális ateisták, akik messze nem liberálisak, sőt diktátorok és egyre jobban azok!

A vallásos embereket nem zavarja az, hogy az ateista hogyan él Isten nélkül, lehet, hogy belül szánja őket, de ennyi.

Az Istent hívő embernek elégséges az Úristen, s nem talál ki mindenféle eszmerendszert — a belső nagy űrének kompenzálására…—, hogy mit vezessenek be ellenük. Márpedig, ha az alábbi cikket nézzük, a Földön az össznépi vallásosság nőtt, csak másként, talán XXI. századi módon, saját magukra alakítva a bennük lévő Istentudatot. A statisztikák szerint  még mindig a vallásos emberek vannak többen. Mindegy, hogy hogyan, így vagy úgy, ők vannak többségben, és már megint az történik a világban, hogy a farka akarja csóválni a kutyát, mint ebben az utolsó 50 évben is, mert ez több ízben is lejátszódik. Az látszik, akiknek nem adatott meg a hit kegyelme, azok dühödt kutyaként vonyítanak a többire (akiknek Istenben lelki békéjük van), mindent kitalálva, s igen szeretnék Istent eltörölni. De nem fog menni! Soha nem fog megtörténni, mert Isten az alap, ebbe mindenkinek legjobb belenyugodnia, és eszerint kellene élnie. Minden vagdalkozás haszontalan időtöltés, szánalmas és tragikomikus.

https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--cxU1co94--/7N4VLdHivACrCrHNs.png

„Mindezek alapján elmondható, hogy azok az elképzelések, amelyek a vallás eltűnését prognosztizálják, egyelőre nem állják meg a helyüket; sokkal inkább állíthatjuk azt, hogy a vallás folyamatos átalakulásban van, csak a korábban bevált mérési eszközök nem feltétlenül bizonyultak alkalmasnak arra, hogy ezt az átalakulást követni tudják.”

Véleményem szerint nem tűnhet el a vallás, mert bármit is gondol az ember, rázhatja az öklét, tiltakozhat, tagadhat, de a végén belefut az Istenbe — senkinek soha ki nem kerülhető!!! —, mert mi, emberek Istenre irányított lények vagyunk. S innentől nem érdekelhet minket senki ellenvéleménye, mert ez tény.

uo. „A privátvallásosságot körülbelül úgy lehet elképzelni, mint egy nagy piacot: kimegy az ember, az egyik pulton talál egy kis Buddhát, aztán megtetszik neki a lélekvándorlás tana, egy másik pulton talál egy kedves Szűz Mária-szobrot, ami megérinti, és szépen összeválogatja ezeket. Majd mivel ő is változik az idők folyamán, ezek az elemek is cserélődhetnek.” Hívő katolikusként azt vélem, ha valaki magának gyárt hitet, még mindig sokkal jobb, mint ha ateista lenne, ezerszer jobb, Isten látja a testre szabott keresését, s ez is megható.

Most az a hír járja, hogy a baloldaliak azon agyalognak, hogy a gyerekek személyiségi jogainak megsértése a megkeresztelkedés. Uram, hova jutottak, nincs vége ennek az esztelen gyűlölködésnek? Nem értem a logikátlanságukat, s ez is az intelligencia hiányát mutatja, hogyha ők nem hisznek abban, hogy van Isten, akkor miért hisznek a keresztvíz erejében? Ha pedig nem hisznek benne, akkor pedig nem abszolút mindegy, hogy leöntik-e ezzel a vízzel a gyereket vagy nem? Miért nem tiltakoznak a strandon, hogy ott miért és hogyan locsolják le a gyereket, vagy miért nem tiltakoznak a húsvéti locsolkodáskor. Ami itt megy, erősen szánalmas, pitiáner és nevetséges.

Újabban minden ellen tiltakoznak és kitalálnak olyan abnormális dolgokat, ami számomra eget verő, hogy az emberiség több százezer éves léte óta van mama, papa, meg a gyerek lány vagy fiú az nekünk természetes. Nem okozott gondot, mert nem is okozhatott, az ember férfiúi és nőnemű  lény. Bocs, de így szaporodik. A baloldali liberálisoknak a világában — begyűrűzik ide is… sajnos— már ez is gondot okoz, el szoktam ezen is gondolkodni, hogy mi bajuk történhetett.

Nem hittem volna, hogy szőrös fejjel megélem, hogy ez elleni törvényt kell hozni. Egyenesen tragikus, nem is tudom, hogy nem látják, hogy mikor megszületik a gyerek, a lába között mi lóg vagy mi nem, s ez eddig minden normális embernek elég volt. Eddig…! (A nemet váltókról megvan a véleményem, de most nem ez a témám.)

Egyszerűen miről beszélünk? Ők játsszák az Istent? Ide vezet az, amikor az ember a bűneivel Isten feje fölé képzeli magát, pedig sehol sincs az Istenhez. De lépjünk még tovább egyet, s feltennék egy kérdést. A zsidó gyerekek körülmetélése sokkal katartikusabb, mint egy kis vizecskével leöntés, vagy a teljes bemerítkezés is nagyobb tett stb. Ezek is szóba fognak náluk jönni? Vagy csak a katolikusokat kell kikezdeni? A vallásos embereknek had legyenek meg szabadon a saját vallási ceremoniális szokásai, beavatásai, s ehhez senkinek semmi köze sincs!

Ami most a liberális oldalról eluralkodik, az nem szabadság, hanem egyre nehezedő diktátum. Ezt azonnal abba kell hagyni. Amiket kitalálnak, az már a humánumtól, az embertől teljesen idegen! Eleinte a liberalizmus a szabadság mindenkinek, az elfogadás, stb. fogalmakat jelentette, mára kibírhatatlan, a liberálisok a leginkább konzervatívok, és mindenbe belekötnek, minden baj, iszonyúan visítanak, ha valami nem úgy van, ahogyan ők akarják a nagy bűnös, elembertelenedő, elerkölcstelenedő nihilt. Ez a liberalizmus egy diktatúra, amit többen akarnak a pusztulásba vezetni és ez minden szinten értendő. Mi keresztények, hívők ebbe nem egyezünk bele, és nem is egyezhetünk bele! Nem beszélve arról, hogy még mi vagyunk a többség, főleg ha Avilai Szent Terézt idézem: Jézus és én, mi vagyunk a többség! Ugyanakkor ezeknek az irányzatoknak ellen kell állni, nem lehetünk ilyenkor némák, még azt hinnék, igazuk van, pedig SOHA! Hallatni kell az ellenvéleményünket, mert ezek az ateista szellemű egyének igyekeznek eltaposni mindenkit, akit lehet.

Végezetül. A napokban azt is lehetett hallani, hogy a kereszt viselése miatt a tisztiorvost is kikezdték. Felháborító! Kinek mi köze van hozzá, hogy kinek mi van a nyakában? Mi se nézzük azt, hogy nekik mi van a nyakukban, akasztófa vagy halálfej stb. Mutatom, lássák, milyen keresztet hordok, és senkinek semmi köze hozzá! Csak lássák a kereszten megbotránkozók, állandóan hordom, és fogom is, és képzeljék el — oh, borzalom…—, sokszor megkérnek az emberek a villamoson, a közértben, had puszilják meg Jézust, vagy lefotózzák, vagy a kórházban a betegek meg akarják érinteni. Nos, ekkora ereje van egy megvallott, hordott keresztnek. Vagy tán éppen ezért akarnák kivetetni a nyakunkból? Jogunk van rá, hogy hordjuk, hogy ezzel is megvalljuk Őt. S mit foglalkoznak azzal, hogy mit hordunk a nyakukban, ha nekünk jól esik Krisztust, Szűz Anyát, vagy csak egy corpust hordani, mert megvallani is akarjuk, tenni fogjuk!

Az államnak meg kell védeni a mi jogainkat is, és az egyre terjeszkedő ateista szemléletet olyan kordában tartani, amennyi képviselője van. Mi békén hagyjuk őket, követeljük, hogy ők is hagyjanak békén minket.

Az, hogy a végén ki jár rosszul vagy jól, az úgyis meglátszik, és minél több sarat gyűjtenek a fejükre, annál rosszabb lesz nekik. Most még ők ezt nem hiszik — mi szeretetből figyelmeztetünk őket…—, de ha akarják, nyugodtan csinálják, elég sok olyan emberrel találkoztam, aki gyűjti a bajait, eggyel több vagy kevesebb…

Engem nem — s remélem, a többi hívőt sem — fognak befolyásolni, de fel kell emelnünk a szavunkat ellenük, és nem tűrhető tovább ez a diktátorság, amit velünk akarnak csinálni a baloldaliak/ liberálisok.

Prohászka O. Dominus Jesus

S mégis volt korszak, mely nem akart vallásos lenni?! Annak a sivár korszaknak gyermekei bizonyára helytelen szempontra helyezkedtek s nem ismerték föl az embert. Az életnek napszámos s mesteremberi oldala elidegenítette őket a vallástól s legtöbbször az erkölcstől is; féltették világnézetüket a rejtelmes elemektől, melyek közé a vallást sorolták: pedig a táguló világnézet s egyéniségünk jobb fölismerése épp e félelmet vádolja életünk elszegényítésével. Félre az egyoldalúsággal! Mi az egész embert, az egész természetet annak összes kisugárzásaival követeljük magunknak; mi látjuk, hogy a világnézet mélységes mélyeiből tör föl a vallásos érzés s azt elfojtani tévedés s bűn volna.