Ufók és érzelmek

 Megint egy TV-sorozat hívta fel a figyelmemet arra, hogy ezt a kérdést is kibeszélni/rendezni kellene. Azt feszegették, hogy milyen emócióval, érzelemmel rendelkezhetnek az UFO lények. De erre – szokásukhoz híven – nem tudtak válaszolni.

Szerintem semmiképpen sem állíthatjuk, hogy a nem földi lények érzelem nélküliek lennének. Az igaz, mások, nagyon mások és másként is élik meg az érzelmeiket is, mivel más a motivációjuk és intelligencia szintjük. Még ha gépiesebbek is, komolyabbak, nem vihognak badarságokon, de az még nem azt jelenti, hogy érzelem nélküliek.

Ha egy földi lény okosabb, tisztességesebb, spirituálisabb és valami plusszal rendelkezik, amiről pontosan nem tudom mi…-, akkor megtapasztalhatja, hogy jóságos nem földi lényekkel is találkozhat, akik segítőkészek, „emberségesek”, sokkal jobban azok, mint sok ember. Valahogyan fájóan finomak, mindenre emlékeznek, s kérés nélkül is figyelnek, ez is valamiféle szeretet jele.

Csak pár ufót nézzünk meg, pl. a szürkéket. Mi emberek egyrészt azért kellünk nekik /de erről már írtam…/, mert a túlfejlődés közepette elmaradt valahol a lelkiségük, s érzelemhiányosak lettek. Ennek pontosan felmérték a káros voltát, s így szükséges nekik az emberek szaporítóanyaga, ami nem összeférhetetlen az övékkel(!), hogy visszaépítsék ez ügyben is magukat. Ha genetikai eltérések vannak, az nekik nem gond, de amit nem tudnak pótolni, az az érzelmektől dús, földi ember spirituális, szeretni képes léte. Mivel a jelek szerint- mai tudásuk szerint…-, sem erkölcsiséget, sem tisztességet, sem érzékenységet, sem spirituális képességeket nem lehet genetikailag átültetni, ezt valami más(?!) viszi át, így oldják meg a problémát. Ők is tudják, lelkes lény érzelmek nélkül szinte halott.

 

Ott van egy másik fajta lény, akikről még beszélünk, ők magas, átlátszó, üvegszerű lények, opálosabb vázzal, kb. 2-2,5 méter magasak, csak harmadik szemmel láthatóak, vagy elmélkedésben.  Nagyon másfajta érzelmeik vannak, mint a szürkéknek, ők barátkozósabbak, de nagyon racionális természetűek,

és ha az ember egyedül van, szinte társként szegődnek, nagyon jó kapcsolatot tudnak teremteni, odafigyelni. Nekik humoruk is van, igaz egyedi.

Nem mondhatjuk, hogy érzelem nélküliek. Az ismeretlen lények igen is tudják, hogy emóció, spirituális képesség nélkül az élőlény előbb-utóbb kihal, illetve csak vegetál. Minden lény, aki él, rendelkezik valamiféle érzelemmel, még a növények is.

Ha megnézzük itt a Földön, a 3 dimenzióban, nem tudnánk olyan lényt mutatni, akinek valamiféle érzelmi reakciója ne lenne, és nem ingerről beszélek. Miért lenne ez másként más lények körében? Tehát minden lény, aki részesedik a lélekből, annak érzelmei is vannak. Igaz, ezt el lehet nyomni, ahogy pl. ma a Földön megpróbálják rossz neveléssel, rossz szocializációval, lelki kiüresítéssel, egyre fakírabbá és fogyasztóbbá tenni az emberket. Ott van az elektronikai, időt elvevő fejlesztések sora, kevés lehetőség marad az élő kapcsolatokra, nos, így lehet kiürülni. Ez baj, ha bekövetkezik, s erre élő példa a szürke lények társadalma. Mikor észrevették ennek az állapotnak a negatív oldalát, akkor ők még időben észbe kaptak (szerintem előzőleg, még ha már nem is tud róla, az emberrel megegyeztek, hogy nem közösüléssel, hanem egy egyszerű beavatkozással, speciális eszközzel szaporító sejteket vesznek tőle).

Tudom, minden lénynek lelke van (ez tény, csak nem egyforma minőségben…), s a lélek egyrészt hajlamosít az érzelemre is.

Vannak olyan kezdetleges lények, aki még a bolygójukról eljönni sem képesek, sem azon belül hosszabb távon eljutni. Még fizikailag sem teljesen kifejlettek, de ha észlelnek valami lelki/spirituális fényt, akkor mint a bogarak – ha nehézkesen másznak is…- de a fény köré gyűlnek, és vándorló, fázó lelküket melegítik. Érdekes, ők is vágynak valami lelki melegségre, emócióra, és hálásak, s ha látnak egy – számukra amúgy sehogy sem megmagyarázható – fényjelenséget, odagyűlnek. De nincsenek is abban az állapotban, hogy magyarázatokat keressenek, mivel tudat alatt csak fényre, melegségre vágynak. Pl. ha egy fényoszlopot látnak, akkor a kis erősen rózsaszínű testükkel amőboid mozgással köré gyűlnek. Hasonlóan, mint például nálunk a legősibb emberek. Ezt a jelenséget is egyfajta emóciónak vehetjük, ahogy érzéseik vannak, szeretetre vágynak.

A másik téma; Morgan Freeman egyik filmjében   kitér arra, hogy a jövőben hogyan lehet telepatikusan érintkezni, gondolatot olvasni. Ez – szerintem – nem egy nagy kunszt, mert ezt az esetek nagy százalékában most is meg tudom tenni. Sokszor engem zavar, hogy tudom, hogy ki és mit gondol. Ha felbosszant az illető, kicsit úgy viselkedik, ahogy nem kellene, akkor előfordulhat, hogy elmondom, most mit gondolt. Teszem néha azért, mert ha nekem egy ideje már hazudozik valaki, akkor összegyűjtve elmondom, addig mit gondolt, kicsit törlesztek vele. Sajnos szórakoztat a hatása.

   Időnként azt is megteszem, hogy ha tanácsot kér valaki, de közben magában áthúzza azt, amit mondtam, akkor el is mondom az illetőnek, érzékelem mit tesz. A motivációim eltérőek, de egyik sem az, hogy ezzel bárkit is félelemben tartsak. Elmélkedő ember elmélkedését is látom, van olyan, hogy akkor is, ha nem akarom, de ha akarom szinte 80% sikerrel. Nem tudom hogyan, de valahogy leveszem az információt elmélkedésben is. Ha valaki nagyon „partizánkodik” a vezetett elmélkedés közben, akkor szoktam rászólni.

Nem tudom hogyan működik, de hiszem, mindenkinek menne, ha nem korlátoznák magukat, nem lennének félősök, nem engednének annak az közmegegyezésnek, hogy ezt nem lehet stb. Nekem az a szerencsém, nem érdekel a közmegegyezés-J.

Igen, ezek még furcsa dolgok, mert az emberek általában azt szokták meg, hogy ami a fejben zajlik, az rejtett. Van, aki szinte kikiabálja, mit gondol. Pl. ha egy étterembe fizet valaki, többet rendelt és pl. x eurós a blokk. Látom, azt gondolja, ezt minden este nem engedi meg magának, vissza kell vennie, zsebpénzt sem ad. Ilyenkor sajnálattal vigyorgok magamban. Ha jó megfigyelő valaki, sok dolgot külsőleg is leolvashat, de vannak pókerarcú emberek, azoknál nem. Nos, nekem az utóbbiak a vonzóak, hogy lássam.

 Ha itt a földön is megy a gondolatolvasás/vagy ki tudja, hogyan kellene hívni, agyban turkászás /J?/, hogy ne menne az idegen lényeknek is. Nekik ez a fő profiljuk. Így nincs semmi nyelvi nehézség, s a dolgokat sem lehet elferdíteni – mert ehhez egyfajta őszinte emóció is járul…–. De azzal, ahogy visszafordítjuk a saját nyelvezetünkre, már ferdül, ugyanis mindenki a maga nyelvezetére, megértési szintjére „fordítja” le, s úgy közli.

Ha az ember meg tudja csinálni, akkor az idegen lények főleg, a fejlettebbjének nem probléma, hogy ezt végig játsszák. Azt sem mondhatjuk, hogy nincsenek érzelmeik, vannak. Nos, ehhez a „gondolatolvasáshoz” sem kell gép, mert ha valaki fejleszti magát, ez már rég menne.

Talán jobb lenne a világ, mert sok hazugságnak vége lenne.  

MÁSKÉNT ÉRTENI…

 Pável Márta

MÁSKÉNT ÉRTENI…

 

Napokban sok UFO képet, UFO jelenést és ufókkal kapcsolatos írást olvasvam, azon gondolkoztam, hogyan lehetne hasznosan olyan dolgokat közölni, hogy az emberek valós, jobb, lényegesebb dolgokat tudjanak meg ez ügyben.

 Nem az a kérdés; van-e információm, hanem az, milyen legyen a   közlési mód. Amit tudok, az nekem nem furcsa, de nem mondhatom el direkt, de indirekt sem lehetek, valahol a kettő között kellene, de hogyan? Be kellene hatolnom – hogy ne legyek félreérthető -, a szavak szintje mögé, a tudat mélyére, de írásban ez nagyon nehéz.  

Nekem az természetes(?...), hogy tudok dolgokat, de ismét megkérdeztem magamtól, hogy meg tudnám-e fogalmazni? Igazából azt sem tudom, hogy honnan és miért tudom…! Nem tudnám megfogalmazni, de a bizonyosságom az megvan.

Sokszor úgy érzem, inkább jobban azt hiszem, hogy csak képzelem a földi  információt rólunk, mint az „ismeretlen” lényekkel, világ hogyan létével kapcsolatos dolgokat, abban talán „biztosabb” vagyok.

Sokszor úgy érzem, mintha két világ között olyan értelemben lebegnék, hogy kérdésessé válik, tudásilag igazából hova tartozom? /Nem kell félni, nincs gond, csak őszinte voltam./

      De azért annyit közölni szeretnék, hogy a világunk a más dimenziós lények léte, hatása alól nem mentes, minden mindenben van, mindent áthat, és a világegyetemben semmi sincs elszeparáltan, egymástól távol. Ezek tények, azért, mert nem ismerik fel és a hatását sem, attól még vannak. Nem vagyunk egy különálló sziget, a többi lénytől érintetlen  személy.

Az emberiséget a vallások például olyan butaságokkal „etetik”; hogy az ember több az angyaltól stb.. Nagy-nagy tévedés!  Ez egy meglehetősen balga dolog.

Mondok egy példát: itt van előttem a ribizli bokor. A gyökere a földben, a napfény süt rá, levegő, eső táplálja. Nem nézhetem csak a zöld bokrot. Az embert sem láthatjuk a járulékos elemek nélkül, elszigetelve. A ribizli bokor a gyökér szemlélete, levegő szemlélete, eső és napfény szemlélete nélkül nem ribizlibokor. Körülbelül ilyen mértékig vagyunk szimbiózisban az univerzummal, az összes lénnyel, és minden lehetőségünk komplex egészet képez, egymásra utaltak vagyunk. /Az emberek széles köre nem tud pl. a szemnek láthatatlan háttérsugárzásról sem, pedig van, megszoktuk, normál mértékig nem is árt, pedig ha nem így lennénk „megszerkesztve”, akár bele is halhatnánk./ Nem kell mindig megfoghatót, UFO-kat keresi, nem kell mindig az eget szemlélni, mert minden mindenben van! Talán az emberiségnek gondolatban ehhez kellene szokni, finomabban, kulturáltabban, szeretettel viselkedni, így mindenkinek jobb lenne.

Végezetül el kéne azon is gondolkozni, hogy mennyit teszünk, vagy veszünk el a földi élet fenntarthatóságából. A földi világ javulásához teszünk-e hozzá, vagy azzal is a pusztulását okozzuk - és itt kizárólag az emberi fajról van szó…, de a többit is érinti…igaz, másként -, ha kollektíven  minden nap azt sugalljuk; el fog pusztulni a világ. S ha így tesszük, el is fog, mert a tudatunk teremtő és ezt szó szerint kellene venni. S ha ezt a depresszív, pusztító, életunt viselkedést folytatjuk, a világnak az a része, amelyiket a háromdimenziós emberi lények alkotják, el fog pusztulni, hogy egy virulensebbnek adjon helyet.  Nem tudjuk, mibe fáradt bele a fehér ember, látható ez a szaporodási rátájának erős süllyedésén is, ellentétben a színesebb bőrűekével. Az is lehet, hogy a civilizáltabb környezet - még Isten hite nélkül is - felébresztette őket, feltehették a kérdést, minek vannak? S hit nélkül választ sem tudtak adni, legalább is nem meggyőzőt. S itt tudat alatt feladták? Az, hogy tudatilag megérett-e rá ez a civilizáció, hogy feladja, azt nem tudom, de a tetteikből úgy tűnik.

Érdemes-e megmenteni? Úgy vélem, igen, de akaratuk ellenére lehet-e? Ha úgy közelítünk, hogy mi a létünk értelme, s ennek élni, akkor minden rendbe jönne, ha nem, akkor nem megy! Itt egy kicsit úgy érzem, valami tragikus párhuzam lehet az atlantiszi kultúrával. Lehet, hogy ők is egy előző magasan fejlett civilizáció maradványai voltak, valami okból túlélők, akik majd/még elszeparálták magukat a barbárabb, újraéledt emberi fajtól, pár évszázadot kihúztak itt, s mikor látták, mivé fejlődött az „újabb” emberiség, esélyeiket felmérték, s végleg elmentek innen. De ez csak hipotézisem.

A nagy UFO keresés közben (mivel mindenütt vannak) azzal is kéne foglalkozni, hogyan maradjon meg ez a nemzedék, hogyan nemesedjen. Ha a valós célt megtalálják, megszűnik az „elfáradás”.

Egy szép lehetőség, hogy ebben segítsek, mert úgy gondolom, hogy ezt még fent lehetne tartani, csak úgy kellene megközelíteni, hogy a létnek már valódi értelme legyen.