Pável Márta
Élet a testi halál után
Van-e élet a halál után, most, húsvét táján, amikor Jézus halálát és feltámadását újra átéljük, megemlékezünk Róla, fokozottan előtérbe kerül a mi halálunk is. Előjön akkor is a halál körüli dolog, ha valaki már túl van a hatvanon. Az élet, ahogy jön az emberbe, másképpen, de folytatódik…, csak számunkra nem teljesen igazolt módon. Keresztényként azt kell mondanom, hogy biztosan folytatódik, mivel a lélek halhatatlan, az emberi test a halálban lehullik, és visszaveszi a földanya a testet, amit születéskor átadott a léleknek. A lélek a maradandó, halhatatlan részünk, elindul, attól függően, hogy jó vagy rossz tettekkel volt kövezve az útja, a folytatás ezen eseményektől befolyásolva zajlik le, de most erre nem térnék ki.
file:///E:/ufo%20sas/Tudom%C3%A1nyosan%20bizony%C3%ADtott%C3%A1k,%20hogy%20van%20%C3%A9let%20a%20hal%C3%A1l%20ut%C3%A1n%20_%2024.hu.html A halál utáni emlékekkel rendelkezők 2 százaléka számolt be egyfajta testen kívüli élményről. Ők azt állítják minden érzéküknek teljes birtokában voltak, vagyis pontosan látták és hallották, mi történik körülöttük, miután halottá nyilvánították őket. Ötven százalékuknak azonban nem konkrét emlékeik vannak, csak az iszonyatos félelem érzését tudták felidézni.
Az nem biztos, hogy ha valakinek pár percre leállt a szíve, hogy nem élt meg a rövidke halálban testen kívüli élményt; az is lehet, hogy nem meri elmondani, vagy annyira vastag az érzékelésének a húrja, hogy nem jutott el a felfogóképességéig, hogy mit élt meg.
Sokszor tapasztalom, hogy ha valakit megkínálok Isten fényével (egy speciális imában), akkor nem mindenki érzi. Eleinte, vagy 30 éve azt gondoltam, hogy én vagyok a hibás, de később rájöttem, hogy ugyanazt teszem, ugyanúgy imádkozom, mint annál, aki érzi is. Ergo nem mindenki egyformán fogadja (hitetlensége is belejátszik), így nem mindenki egyformán érzi, úgy, ahogyan a színeket sem látja mindenki egyformán.
A tudomány (többek között) ebben a kérdésben sem mindig nem biztos abban, mi történik, és megpróbálják mindenféle utólagos kisülésekkel, s vadabbnál vadabb ötletekkel „magyarázni” a látottakat, de ez messze nem fedi az igazságot. Látszik, hogy nem jó az, amit mondanak, ugyanis ha valaki azt meg tudja mondani, hogy a plafon és a lámpabúra között van egy csipesz, arra semmiféle agyi és más magyarázat nem létezik, mint az, hogy kint volt, maga fölött lebegett és ezt látta! Ilyen és hasonló élmények tömegében vannak, úgyhogy fölösleges félrevezetni az embereket, el kéne fogadni azt, hogy egy ilyen működés is van és igaz. Ezek után viszont el kellene fogadni a lélek halhatatlanságát, a transzcendens világot, nem beszélve ‒ de legfőképpen ‒ Isten létéről. Innentől kezdve viszont nagyon nagy az ellenállás, mert Isten létét utoljára fogadnák el. Ez nem az én bajom, hanem az övék.
Mikor jön rá az ember, hogy meghalt?
Ez egy jó kérdés, mert az emberek általában nem hamar jönnek rá, hogy meghaltak, ugyanis elég ritkán történik meg az ilyesmi. Egy ismerősöm ‒ akinek hiszek ‒ léleklátó ember, tőle tudom, ami összefügg a különböző kultúrkörben leírtakkal is, hogy történnek furcsa dolgok ez ügyben. Egyszer, vagy 25 éve egy takarítónő egy éjszaka meghalt, másnap „bement” a munkahelyére takarítani. A léleklátó tudta, hogy az éjjel meghalt a nő. Viszont színes, föld felett térdtől lebegő formájában látta, még nála volt a partvis és a vödör is. Amikor mondta neki, hogy te meghaltál az éjjel, akkor az úgy nézett az illetőre, mintha ő lenne a dilis. A léleklátó akkor azt mondta neki, hogy fogadjunk, hogy meghaltál, próbáld ki, át tudsz rajtam menni. A halott elfogadta, és bizonytalanul elindult, biztatta és ő végre átment. Amikor visszanézett soha nem látott iszonyat volt a fején. Mondja az ismerősöm, soha nem fogja elfelejteni, hogy milyen volt, amikor felismerte, hogy ő tényleg halott.
Találkoznak a rég elhunyt rokonaikkal
Megvallom, én nem hiszek abban, hogy valaki halála után találkozik a rég elhunyt rokonaival. Ez szerintem egy ránk szocializált elképzelés, és az ember halála után is ezekben a szimbólumokban és hasonló dolgokban gondolkodik. Még a temetőkre is az van kiírva, hogy találkozunk, mindig olyan mázzal vonja be mindenki az igazságot, mint amilyenben élt. Részemről nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne, miután a lelkeknek annyira differenciált a sorsa, annyira széthúzható az időbeli távozása, és nem fog ott elücsörögni 30-50 évig a lélek, hogy majd utána találkozzunk. Dehogy, megy a maga sorsa után, így nemigen várjuk be egymást. Persze lehetnek kivételek, de ez nagyon ritka, így nem mondanám, hogy közvetlen találkozunk bárkivel is, akit itt ismertünk. Sokféle találkozás lehet, főként Istennel. Bekerülnek a szétesésbe, iszonyatos félelemmel, iszonyatos szenvedéssel, ezekkel bizony találkozhatunk. De akik itt is „fényesen” éltek, találkozhatnak a Fénnyel, a végső örömmel meg az örök élettel.
Életük minden része pillanatok alatt lejátszódik
Sokszor felmerül a kérdés, hogy lehetséges az, hogy pl. hetven év pár pillanat alatt lejátszódik, lefut előttünk. Minden más odakint, a testtől megszabadulva teljesen másfajta minőségben működnek a dolgok. A tudatomba főleg azok térnek vissza, amik valami oknál fogva segítségek vagy terhelőek, és ha ezek a dolgok vissza tudnak jönni, akkor ez nagy isteni kegyelem. Látszanak azok a pontok, amelyeket nagyon nagy kár volt elkövetni, és hogy melyek azok, amelyeket jó, hogy megtettünk. Itt egyfajta összegzés is van, megdöbbentő eredményekkel. Azok az emberek, akik eddig nem hittek semmiben, nem örülnek, és maguktól elismerik, hogy tévedtek, struccpolitikát folytattak Istennel szemben.
Ha visszatért valaki, mi változik?
Azt Isten tudja legjobban, hogy nekünk sokszor kell ismételni a dolgokat, meglátszik ez abban is, hogy az elmélkedéseket, amiket ad, több formában, többször is elmondja, tudja azt, hogy mi feledékenyek vagyunk. Még ha nem is készakarva vagyunk feledékenyek, Isten tudja, hogy nagyon meg kell érlelni a dolgokat, hogy működjenek. No, most egy testi halál utáni „felébredés” olyan élmény, ami van, akinél megmarad, van olyan, akinek szabályos Isten-élménye volt, így végleg megváltozott, de van, hogy csak rövid időre történik vele valami, aztán egyre elhalványodik. Olyannyira, hogy 10-20 év múlva ugyanolyan nyomorúságos életet él, mint addig. Tehát elfecsérelte azt a kegyelmet, amit Istentől kapott, hogy megláthatta, mivel járnak a földi tettei.
A temetés mit jelent?
A temetés a távozott lelkében már agresszívan lezárja dolgokat. Látja, hogy valóban halott, hiszen temetik, amit addig talán még nem ismert el, így már neki sok keresnivalója nincs. Meg kell, hogy mondjam, nem minden halott kóborol a temetőben a sírja körül. De aki meg életében nem az Istent választotta, az valószínűleg, miután elég rossz helyzetben van, szeretne visszamenni a fizikai testébe, ami neki biztonságot jelent, van olyan, hogy megteszi. Félelme Isten nélkül ‒ akit itt elutasított… ‒ az az iszonyatos érzés, hogy szétesik, a feketeség felszívja, mindenkit elvesztő, rettenetesen vákuumos sötétségbe került. Igaz, ezt ő maga okozta, utólag már nagyon sokat nem lehet ezen a helyzeten segíteni, mert nem alakította ki magának azt a világképet, azt a hitet, ami neki a 3 dimenziós világot elhagyva hasznos lenne. Így a temetésnél, akármi is van, rá kell jönnie, hogy itt a vége a dalnak, nincs tovább. Vannak olyan halottak, akik nagyon messze vannak Istentől, és igen erős kötődésűk van a földhöz, azok bizonyos ideig, akár fél évig vagy évekig is, bolyonghatnak, akár már porladozó testük fölött reménykedve, hogy visszamennek.
Ez a helyzet a mi szemünkkel butaság, kiszolgáltatottá tette magát, a testének, vágyainak stb., és az aratás ilyen szűkösre fog sikeredni.
Végezetül:
http://www.spiritiszta.hu/cikkek/elet-a-halal-utan/osszefolyt-az-univerzummal--de-felgyogyult-a-sztarsebesz.html Egy hétig feküdt kómában egy jó nevű amerikai idegsebész, aki most azt állítja, hogy ezalatt az univerzumnak egy másik, mélyebb dimenziója tárult fel előtte. Meg van győződve róla, hogy a halál nem a tudatosság vége, sokkal inkább egy nagy, kiszámíthatatlan, pozitív utazás újabb fejezete.
Az egy nagyon jó hír, hogy egy amerikai idegsebész is megtapasztalta, hogy van élet a halál után. Még jobb hír, hogy volt olyan becsületes, és nem félt, hogy a szakma hülyének nézi, hanem megvallotta, és átalakította a világképét. Ebből elsősorban neki van nagy haszna, mert ez a földi élet igen rövid ideig tart, de a többi embernek is, mert ilyen vallomás autentikusabbnak hathat.
Jó lenne több ilyen tanú, hogy az emberek megértsék: ez a valóság, Isten keze utolér, elbújni nem lehet előle. Ha bebizonyosodhatna, hogy a halál után is van jövő, nem ér véget az élet, hanem az érdemek függvényében, más-más minőségben folytatódik, akkor valószínűleg a földön teljesen másfajta minőségi élet lenne, mint ma. Ez a bűnös, sötét életnek a konzerválása, nyilvánvaló dolgok letagadása, és a rövid földi élet után hosszú szenvedés következhet. Ki kellene védeni.
