TERMÉSZETÜNKBEN VAN A FELFEDEZÉS… ( Pável Márta)

 

 TERMÉSZETÜNKBEN VAN A FELFEDEZÉS…

( Pável Márta)

Valóban lehet, hogy a természetünkben van genetikailag az, hogy kíváncsiak legyünk, megismerjünk, keressünk, kutassunk. Ezt vallják azok a kutatók is, akik a csillagvilágra vetették a szemüket.

Akik szeretnének eljutni egyelőre a Marsra, Holdra…, aztán ki tudja még milyen nagy vágyaik vannak, de kérdezem, ők : szembenéztek-e a realitásokkal? Lehet, hogy szeretünk keresgélni, meg kíváncsiak vagyunk, de jól időzített-e, lineáris-e a haladás a keresgélésben?

Nem kötözködésből, nem kiábrándító működésként, de csendesen kérdezem, hogy ismerik-e, tengereink mélyén mi van, aztán tudjuk-e, az Antarktisz alatt mi van? Nem tudjuk, de még pár kérdést fel tudnék tenni. Azt, amit a testünk is kibír, logikusabb lenne azt keresni, ahova születtünk, s a matériát nézve könnyebb a vizsgálata, mint annak, hogy a fénysebességnél, hosszú űrutazástól, egy kis háttérsugárzástól, vagy megfagyás miatt stb. szétesünk.

Vallom, hogy logikusan, reálisan, költségtakarékosan kellene nézni a dolgokat, mivel az ember teste (s ezzel együtt a felfogóképessége is) korlátozott, ha csak a jelenlegi adottságokat nézem.  

A kutatóknak - bármennyire is kíváncsiak -, figyelembe kéne venni korlátjainkat, és hogy miért lettünk ilyenek. Ne legyünk meggondolatlanok, példával: olyanok, mint egy kis fagyi, ami kimenve a Napra elfolyik, mielőtt 5 lépést tenne.  

Ha a többi világ lényeit „vizsgáljuk”, testi anyagukat nézve rendkívüli sokféleséggel, s variálhatósággal rendelkeznek, ide érve a levethető testeket is, és csak a lelki működésük állandó. Ők tehetik, hogy jönnek-mennek, de mi sajnos ezzel a testtel szinte karanténban vagyunk. Talán ezen kéne előbb változtatni, viszont ez sokkal nehezebb lenne, mint pl. a Plútón élni. El kell fogadnunk, és reálisan magunkra nézve elismernünk, a testünk (távoli űrutazáshoz) eléggé kezdetleges és primitív alkotás.  

Sajnos a mesterséges intelligencia lehetne a megoldás, de ez az emberre nézve nagy veszélyeket rejt magában. Kíváncsiskodni, kutatni nem a szerves (széteső) emberi test a legjobb kínálat. Tehát, ha nagyon kíváncsi, akkor nem az ember megy el, hanem a mesterséges intelligencia, s feltehető, hogy a jelenlegi ufók nagy része is valamiféle készített „lény”= mesterséges intelligencia (MI) alkotása, akik mögött vannak a  - számunka elképzelhetetlen - irányítók.

Ismétlem, a MI veszélyeket hordoz magában, ha ma jól olvastam, hogy a mesterséges intelligencia által létrehozott gépek (egy része) maguk között egy nyelvet alkottak, amivel kommunikáltak, az már több mint hajmeresztő. Na most, ha ezek a gépek elérik azt a nemkívánatos szintet, amikor magukat fejlesztik - sokak szerint közel járunk ehhez…-, akkor nekünk annyi, mert sem okosak, sem stabilok, sem logikusak nem vagyunk, ellenben nagyon sérülékeny a testünk, korlátozott az elméje a testet hordó embernek. Ezeknek a MI képviselőinek valóban nem lenne probléma az űrkutatás, csak az már nem emberi, nem humanoid dolog. S akik itt vannak, akiket nap mint nap látni, azok az ufók kik, mik lehetnek? Egy idő múlva sem a földi élethez, sem az űrkutatáshoz a MI képviselőinek semmi szükségük sem lesz ránk, sőt zavaró gondok leszünk...

Egyszerűen újragondolásra kérném az emberiség kutató, kereső rétegét, ne legyen életveszélyes az, amit tesznek, mert ma kezd az lenni.  Tudják-e: hol és miért vagyunk mi, és mi a feladatunk, ami a természetünknek adatott?  Azt tesszük-e, amit kell, amiért itt vagyunk? Szerintem nem, súlyosan eltévedt az emberiség, így ezekre a kérdésekre gyorsan válaszolni kéne...

ÚJABB gondolatok az IDEGEN LÉNYEKRŐL

 Pável Márta

ÚJABB gondolatok az IDEGEN LÉNYEKRŐL

Kérdéssel kezdeném: fel lehet-e készülni már a Földünkön – ki tudja mióta (???), talán egy részük itt is élt… – hemzsegő idegen lényekkel való találkozásra. Kollektíven nem, mert az emberiség sincs egy szellemi szinten. Vannak, akiknél a kapcsolat évtizedek óta megvan, vannak, kiknél pár éve vagy napja lett valamiféle kapcsolat, a többségnél nincs. Erősen szétszóródott ez a dolog. Főként a gondolkodás rugalmasságától, nyitottságtól és a felfogóképesség fejlettségétől függ, megtörténik-e vagy nem.

A napokban láttam egy dokumentumfilmet, miszerint egy halászhajó körük párszor körbement egy tengerből felszálló UFO, és utána iszonyatos sebességgel elrepült. A Mi technikánkkal csak tátott szájjal tudjuk ezt bámulni. Itt semmiféle védelemről, harcról szó sem lehet, maximum alázatos közelítésről és jószándékról, mivel, úgy vélem, erősen kezükben is lehetünk. Legvalószínűbb, hogy figyelnek minket. Ha gonosz vagyok, akkor nézik, hogyan sikerült a kísérlet, mire megy ki az emberi játszma?

Az alábbi cikk inspirált írásra:

„Egy napon majd megérkeznek a Látogatók, akár a mi galaxisunkból – akár egy másikból, ne várd őket… mert nem lesz benne sok örömünk, ha nem készülünk fel.” https://intercontactnews.com/2019/05/15/latogatok-ne-vard-oket/?fbclid=IwAR1qUG-Muz1YyAq7cNiLpfqYuYQSfP3WYTBf8_xR1mKRFeFBia874-Y06xA

Hát ez nem így van, ezek a lények sokkal bölcsebbek attól, hogy ajtóstól rontsanak be hozzánk, ismerik az embert, s talán pont ezért van a távolságtartásuk is. Mi sem megyünk dobbal madarat fogni, nem?

A fenti hivatkozást olvasva számtalan gondolatom támadt. Nem akarok senkit se elkeseríteni, de az idegen lények közelsége sokkal közelebb van, mint bárki gondolná. Hacsak az alaszkai UFO eseményeket nézzük – és semmi mást –, akkor is meggyőződhetünk arról, hogy itt vannak az anyahajóik, rengeteg kicsi korong, fény, plazma stb. repül ki belőlük. A legkülönbözőbb dolgokat bemutatnak az ottani embereknek, szinte mindennapos a jelenlétük. Bevallottan, bizonyítottan igazából komolyabb, közelebbi kommunikációval nagyon kevesen dicsekedhetnek, hogy rendelkeznek. Eléggé zavaró körülmény az emberek számára, hogy ezek a lények, akik túlságosan is sokan vannak a környezetünkben, miért nem kommunikálnak velünk. Ez nagyon egyszerű: mert mi sem kommunikálunk egy tehénnel, lehet, megrúgna vagy bőgne egy nagyot, sok ember megragadna egy puskát és lőni készülne rájuk, ha már van a kezében. Ez felőlük nézve olyan, mint az ősembernél a kő.

Az viszont, hogy el akarnák foglalni a Földet, egy baromság, mert azt annyi idő alatt el tudnák foglalni, hogy még pislantani se tudnánk, tehát ezzel kár idegesíteni az emberiséget. Nem beszélve arról, hogy az a fejlettség nekünk fel sem fogható, amivel rendelkeznek. Ne az USA meg kistestvérei szellemi színvonalát nézzük, itt a Földön nem jár együtt a kultúrával, meg az erkölcsiséggel a fegyverkezés meg az atom…! Ne magunkból induljunk ki, ez az univerzumban nem biztos, hogy így van. Sőt, biztos, hogy nincs így, mert akkor mi már réges-régen nem élnénk, tehát ezzel kár bárkit is riogatni.

Az embereknek pánikgombot nyomni, meg védekező – atom – fegyverekről gondolkozni ellenük, az tragikomikus. Ugyanis már többször kikapcsolták az atom töltetű fegyvereinket, mert ők pontosan tudják, hogy ez milyen veszélyes dolog. Ha valami idióta kósza ötletből az ember atomot akarna az ufókra dobni, akkor előbb pusztul el, mint az UFO, mert ők hatékonyak. Erősen bízom benne, bármilyen ellenkező jeleket mutatunk, ennyire nem balga az emberiség. Úgyhogy azt a lehetőséget nyugodtan ki lehet zárni, amit fent jelzett cikk írt.  

Nem értem, hogy az idegen lényeket a különböző hisztéria-, meg fantáziarajzokon miért mindig meztelenül ábrázolják? Ez pontosan olyan lenne, mint ha az ember pucéran menne pl. a Marsra. Nevetséges! Nem azt mondom, hogy öltöny meg nyakkendő legyen rajtuk, de meztelenül?

VÁRJUK AZ IDEGEN LÉNYEKET VAGY ne várjuk őket?

 Pável Márta

Egyvalami végtelen csakugyan: a tudatlanságunk.

Carlo Rovelli

VÁRJUK AZ IDEGEN LÉNYEKET VAGY ne várjuk őket?

Az alábbi cikket elolvasva sok mindenben igaza lehet, de azt gondolom, hogy mégsem teljesen ez a helyzet, mert valahol egy síkon/csak egy dimenzióban, most történetesen a háromban gondolkodik. https://intercontactnews.com/2019/05/15/latogatok-ne-vard-oket/

Ugyanis az itteni és az egész univerzumban élő lények nem csak három dimenzióban vannak és hatnak egymásra, hanem több dimenzióban élnek, léteznek. Ahogy lefelé tudnak közlekedni, így ilyen szinten a Föld felé is, lehet, némileg még önmaguk létterétől feljebb is. Tehát a helyzet attól sokkal bonyolultabb, mint amit a cikkben Ők leírtak, nagy számokkal dobálózva. Ugyanakkor pillanatnyilag a Földünkön is vannak, de számunkra láthatatlanul így idegen lények, s nekik ez a helyük, akár tudomásul vesszük, akár nem.

Azt gondolom, hogy a szürkék itt is élnek, az biztos, most a többit nem is említem. Nos most ezek a lényekre valószínűleg mi zavaró hatással vagyunk. Az a jó, hogy nem önbíráskodnak és még nem bántottak bennünket/legalább is nem tudunk róla, illetve ha valóban vannak, akiket végleg elrabolnak, róluk sem tudunk semmit sem. Sőt, azt gondolom, inkább helyenként segítenek. Az is biztos, hogy a szürkék sem a legfejlettebb faj, fölöttük sokkal nagyobb kultúrával és fejlettségel rendelkező lények vannak. A szürkék valahol olyanok lehetnek a legfejlettebbekhez képest, mint amilyen különbség van az emberek tehát köztünk és köztük, de ez lehet sokkal nagyobb is. Lehet, hogy a legfejlettebbek(?) nem sok különbséget láthatnak. Mégis az, hogy mennyire nagy a különbség, tán úgy fejezném ki, hogy zárt elmének még a megközelítése is lehetetlen.

Számomra, aki tudom, hogy vannak „idegen” lények, mégis mára kissé félelmetes ez a nagy mennyiségű UFO, hogy minden nap 3-4 új jelenség előkerül. Ez egy kicsit ijesztő,  sokkal sűrűbben vannak, mint valaha is gondolhattuk volna. Amilyen műveleteket végeznek (helyben állnak, hangtalanok, víz alatt is száguldoznak, majd kirepülnek, iszonyú sebességre gyorsulnak pár pillanat alatt stb.), láthatóan nagyon fejlettek, jobban, mint feltételeznénk. Na most, abba némi igaza lehet a cikknek,  hogy némelyek el akarnak pusztítanak minket, de összességében nézve nem valószínű, hogy egy olyan bolygóra van szükségük éppen, amit most tettünk mi tönkre. De hát ez azért elgondolkodtató, hogy tőlük egy időre éppen ezzel védjük a Földünket egy darabig, mert kinek kell egy agyon műanyag zacskózott világ? Gondolom elképedve nézik - tisztes távolról kivárnak…-, a bolygónk tönkretételével elébe mentünk a dolgoknak, hogy mi pusztítottak el magunkat. Szóval igen, ez van…

A valóság az, hogy fogalmam sincsen arról, hogy mi a szándékuk és hogy kommunikáljon velük az, aki csak a szavak szintjén ért. Mármint az emberek többségének nincs fogalma erről, de a magam részéről mondhatom, hogy a kommunikáció elég jól működik szavak nélkül is, a távolság nem számít és még szeretetet is lehet ezen keresztül érezni. Legalábbis a szűrkék és a nagyfehérek felől is.

Az, hogy a szürkét biorobotok, vagy nem, ezt nem tudom. De ha biorobotok lennének, akkor miért akarják keresztezni az emberi fajjal magukat, tehát innentől kezdve nem lehet biorobot, legalábbis a nagy része nem az. Ha olyan tulajdonságok mentén akarnak felnevelni egy újabb fajt, aki az emberi érzékenységet is, spiritualitást is hordozza, akkor jogos a keresztezés. Ugyanis az én qualitásomat nem lehet nélkülem elvinni, ergo kell egy kis darab (akár egy kromoszóma), ami hordozza. Ez az, amivel az ember rendelkezik, akkor ezen is el lehet gondolkozni. Ugyanis vannak olyan (antispirituális) vélemények, hogy fölösleges lenne a szürkéknek  elvinni a mi genetikánkat, amikor ők akármikor – ha csak 200 évvel is vannak is előttünk –, magukkal genetikailag tudnának bármit tenni. Ez igaz, csak az nem igaz, amit a sok materialista nem lát be, a mi „pluszunk” még a többségünknél nem veszett el, az az isteni erőből eredő erő, és az erkölcsiség is innen van, ezt nem tudják megjavítani! Ezt pl. a szűrkék a nagy civilizációban, gépesítésben  elvesztették, és ezt nem tudják  visszatenni, de az emberben még megvan. /Azt, hogy mindenkiben-e…, nem tudom./ Ez biztosan nem fizikai szinten van jelen, már csak magunkkal hozzuk, töltöttek vagyunk, és ezt ők nem tudják megcsinálni. Ezért van szükség az emberre. Ezt jó végiggondolni, mert akkor ilyen szempontból viszont az ember mégis egy értéket képviselhet más lényeknek is. S lehet, hogy ezért van létjogosultságunk?...

Azt, hogy kapcsolat felvevő hivatalos szerveket, minisztériumot vagy bármit hozzunk létre, az járhatatlan út, eléggé nevetséges is, ugyanis annyira egyénileg bírálják el az idegen lények, hogy kivel lépnek kapcsolatba, hogy ezt semmiféle földi hivatal nem tudja befolyásolni. Előállhatnak politikusok, akik eljátszották a tisztességüket, becsületüket. Arra, hogy szóba álljanak velük, nincs esélyük. Ahogy mi sem fogunk egy veszett kutyát simogatni, sem kommunikálni vele, körülbelül ugyanez van. A kiválasztás az nem felőlünk, hanem felőlük történik. Csakis tudati szinten működnek, s ők simán megtudathatják, amit akarnak, egy-egy emberről „raktározott” tudásuk van, pl. fél a póktól stb.

Már írtam és ismétlem, hogy a mi életünkben, a naprendszerünkben is van olyan élet, amelyit el sem tudunk képzelni. Vagy bármelyik nagyobb bolygó holdján lehet nem humanoid élet, tud rólunk és agytól „agyig” vagy lélektől lélekig keres és megtalál némelyikünket. Nem érthetjük, de sokkal fejlettebb, mint mi, pedig se keze, se lába, sem humanoid testi alakja nincs, ugyanakkor „tudatának közlekedéséhez” nem kell semmiféle eszköz. Mióta ezt tudom, figyelek több bolygót, holdjaikat is, és párban meg is található ez az „anyag”=Értelem. Nem tudom, miből van, hogyan működik, de él és kommunikál, az biztos. Értelmet hordoz, de teljesen másképp, más a szerkezete, mint ahogy mi gondoljuk. Ebből is látható, hogy erősen bekorlátozottan gondolkodik az emberiség, nem veszi figyelembe a variációk végtelen lehetőségét; hogy hány milliárd galaxis, multiuniverzumok, meg mi minden más is van/lehet. DE csak az emberekre gondolnak, pedig a mi humanoid fajtánk elveszik a rendkívüli élőlények gazdagságában, sokkal többféle van, mint ahány formájú ember létezik, pedig 7 milliárdból egyik sem ugyanolyan, mint a másik. Azt gondolom, ezügyben is, nagyon alázatosnak és figyelmesnek kell lenni, magunkat nagyon finomra kell hangolni, hogy elfogadóak legyünk.   

A válasz, hogy keressük-e, várjuk-e az idegen lényeket? Nem tőlünk függ, fejünk felett döntenek, ebben sem vagyunk partneri szinten velük.

A modern tudomány erre a latin kijelentésre épül: ignoramus - "nem tudunk". Azt feltételezi, hogy nem tudunk mindent. Sőt, még kritikusabban, elfogadja, hogy az, amiről most azt hisszük, tudjuk, tévesnek bizonyulhat, ahogy a tudásunk gyarapszik. Egyetlen koncepció, eszme vagy elmélet sem szent és sérthetetlen.

Yuval Noah Harari