Pável Márta
A FEKETELYUKAKRÓL
A feketelyukakról körülbelül harminc évvel ezelőtt elmélkedésben információkat sikerült szereznem. Ezt azóta sem tudták megcáfolni, persze nem is közöltük, mert nem „tudományos” az információszerzésem módja. Nem baj, az ő /világ/ bajuk. Az alábbi hivatkozás szintén nem tudományos, így két nem tudományos dolog fog találkozni, amiből egyet sem tudok igazolni földi értelemben. Mégis közlöm, mert érdemes elgondolkozni rajta.
KIJÁRATOK A KOZMOSZBÓL: A MÁTRIX “VÉSZKIJÁRATAI” LEHETNEK A FEKETELYUKAK? CSILLAGÁSZOK MEGDÖBBENTŐ ELMÉLETTEL ÁLLTAK ELŐ
http://titkokszigete.hu/kijaratok-a-kozmoszbol-a-matrix-veszkijaratai-lehetnek-a-feketelyukak-csillagaszok-megdobbento-elmelettel-alltak-elo
„A feketelyukból ugyanis semmi sem képes kiszabadulni, elnyeli az anyagot, a teret, az információt, de még a fényt is.
Éppen ezért olyan nagy rejtély, hogy mi történik azzal, amit “elnyel”. Az első mondattal egyet értek, a másodikkal nem, mert láttam /spirituálisan/ mi történik a továbbiakban.
Mielőtt ezt leírnám, menjünk vissza a cikkre” Egy körénk vont holografikus “hálóban” élünk? Ezen elmélet követő azt állítják – talán nem is alaptalanul – hogy a feketelyukak valójában amolyan kozmikus “lefolyók”, melyeken keresztül ki lehet jutni a világunkból.” Az igaz, hogy ki lehet jutni a világunkból, de a holografikus hálót még nem néztem meg, hogy igaz vagy nem, így nem tudom. (Amúgy nem teljesen értem miért, de kissé idegenkedem ettől, mert másként láttam az egészet, és ez nekem kicsit durva megközelítés.)
A feketelyuk nem virtuális szimuláció, hanem nagyon durván kifejezve egy aprító, tisztogató, egy darálógép, ami a nagy rendszerben felesleget, avíttat, nem a célnak megfelelőt beszippantja, és a nekünk rettenetesnek tűnő viszonyokkal ujjá termeti, átalakítja, átlöki egy másfajta világba, iszonyú nagy energiákkal kiköpi, újat alkot. Egy hasonlattal olyan, mint amikor ősszel a hulladékot, leveleket lekomposztáljuk, vagy apróra daráljuk, hogy új életet teremthessünk belőle.
Ami információnk van, lásd a szemléltető képen, ami 4 dimenziót akar jelezni, ahogy az egyikből a másikba megy át az anyag, de a dimenziónak megfelelő „minőségben”.
Ezt a feketelyukakról mutatott ismeretet, 30 év alatt sem sikerült megdönteni, amit akkor elmélkedésben kaptunk, helytállónak tűnik, de nem részletesen. A feketelyukat, ahogy mi láttuk, úgy kellene elképzelni: lásd a rajzot - ami csak a megértést segítő érzékeltetésnek jó, valójában nem így van, de másként nem tudom ábrázolni. Itt 4 dimenziót, vagy létsíkot jeleztem, amint a csíkok egymás fölött vannak, de ezek lehetnek akár univerzumok is. A feketelyuk tehát egy tisztogató, újrateremtő átjáró, de nem „kirándulóknak”, ezt el kell felejteni, hogy oda bárki is bekerülhessen, nem arra van. A rozsdás vasat megolvasztó kohóba sem látogat senki, de gyönyörködhet a kijövő izzó vasban…, amiből új dolgok születhetnek. Ez is ilyen. Arról még nincs tudásunk, hogy miért éppen ott sűrűsödik a fekete lyuk, ahol, mert magasabb szempontok szerint működik az egész, mint mi mostanában felfoghatnánk.[1] De nyugodjunk meg, a természet tudja, mit tesz. Az, hogy a feketelyuk mindent megeszik, az törvényszerű újraindítása az anyagnak. Ez több irányban történik, és valahol ezzel keveri, frissíti is az Univerzumokat, dimenziókat is. Mindez abból áll, hogy egyik oldalon összesűrűsödik az anyag, és a másik dimenzióba iszonyúan átalakult anyagot, ami a sűrűsödés miatt atomizáción túli állapotba kerülve, kilövell, óriási fénnyel, erővel. Ekkor keletkezik egy iszonyú nagy elektromos, vagy még ismeretlen minőségű kitörés, amiből majd kialakul esetleg egy naprendszer vagy egy nagyobb rendszer. Ez az egész oda-vissza játszik, a különböző dimenziók, univerzumok között. Ez olyan, mint egy temető, és újra képződik minden. Abban ne is reménykedjünk, hogy egy ilyenbe valaha is, bármi is bemehetne, mert ahhoz mi nagyon törékenyek vagyunk. Belemenni persze nem lehet, de szemlélődésben távolról megnézni annak, aki el tud ennyire „menni”, lehetséges, elmélkedésben valóban meg lehetne élni.
Az is kérdés, hogy virtuális „szimulált világ rabjai vagyunk” vagy „világ és történései “mesterségesen” vannak felépítve ”. Ez eléggé rosszul hangzik, de ha a maya világot elfogadjuk, hogy szinte minden a mi tudatunk akarati terméke, tehát amit akarok, az lesz stb., akkor kissé másként, de van ebben is valami. Viszont azok az elméletek, amik létünk okát és indokoltságát nem veszik figyelembe, nekem nihilisták, és nem állhatják meg a helyüket. Mindegy lenne, hogy a testünk, formánk - vagy csak képzelt formánk - miből van, ki hozta létre, de az ok, hogy miért, az nem mindegy!!! Itt nagy veszélyeket látok, mert ha csak nagyobb civilizációnak a játékai vagyunk, akkor semminek semmi értelme, és ezt táplálni (a sokszor okkal, joggal depressziós) emberiségbe iszonyú felelőtlenség, egy kollektív öngyilkosság előszobája lenne.
Ha nem a felfelé haladás, tisztulás, kifejlődés és a kiindulóponthoz való visszatérés az ok, akkor csak egy gonosz játék lenne ez egész. S mint célt vesztett lények, bármit is tehetnénk, elszabadulhatna minden. A Multiuniverzum Isten akaratából pont az észhez térés helye - súlyos tapasztalatok után…-, az anyagból való kivonulás helye, az eredethez való visszatérés lehetősége. Különben az egésznek semmi értelme sem lenne. S ha nem tudnám, hogy Isten van, és mi okkal vagyunk, már rég befejeztem volna az életemet, a hiábavalóság nem a természetem.
Pontosan ezért, míg ezek a fantáziált, manipulált, kitalált elméletek pontosan nem tisztázzák a vonalakat, okokat, mikénteket, célokat, vagy szerintük céltalanságukat, addig nekem nem elfogadhatóak, és károsak.
(De ez egy hosszabb cikknek lenne a témája.)
[1] Ez nekem olyan, mintha egy hangya panaszkodna arról, miért éppen az ő háztáján ásunk. Ő sem értheti a mi céljainkat, mi sem az övét.
