2020. március 26., csütörtök

A FEKETELYUKAKRÓL

 Pável Márta

A FEKETELYUKAKRÓL

A feketelyukakról körülbelül harminc évvel ezelőtt elmélkedésben információkat sikerült szereznem. Ezt azóta sem tudták megcáfolni, persze nem is közöltük, mert nem „tudományos” az információszerzésem módja. Nem baj, az ő /világ/ bajuk. Az alábbi hivatkozás szintén nem tudományos, így két nem tudományos dolog fog találkozni, amiből egyet sem tudok igazolni földi értelemben. Mégis közlöm, mert érdemes elgondolkozni rajta.

KIJÁRATOK A KOZMOSZBÓL: A MÁTRIX “VÉSZKIJÁRATAI” LEHETNEK A FEKETELYUKAK? CSILLAGÁSZOK MEGDÖBBENTŐ ELMÉLETTEL ÁLLTAK ELŐ

http://titkokszigete.hu/kijaratok-a-kozmoszbol-a-matrix-veszkijaratai-lehetnek-a-feketelyukak-csillagaszok-megdobbento-elmelettel-alltak-elo

„A feketelyukból ugyanis semmi sem képes kiszabadulni, elnyeli az anyagot, a teret, az információt, de még a fényt is.

Éppen ezért olyan nagy rejtély, hogy mi történik azzal, amit “elnyel”. Az első mondattal egyet értek, a másodikkal nem, mert láttam /spirituálisan/ mi történik a továbbiakban.

Mielőtt ezt leírnám, menjünk vissza a cikkre” Egy körénk vont holografikus “hálóban” élünk? Ezen elmélet követő azt állítják – talán nem is alaptalanul – hogy a feketelyukak valójában amolyan kozmikus “lefolyók”, melyeken keresztül ki lehet jutni a világunkból.” Az igaz, hogy ki lehet jutni a világunkból, de a holografikus hálót még nem néztem meg, hogy igaz vagy nem, így nem tudom. (Amúgy nem teljesen értem miért, de kissé idegenkedem ettől, mert másként láttam az egészet, és ez nekem kicsit durva megközelítés.)

A feketelyuk nem virtuális szimuláció, hanem nagyon durván kifejezve egy aprító, tisztogató, egy darálógép, ami a nagy rendszerben felesleget, avíttat, nem a célnak megfelelőt beszippantja, és a nekünk rettenetesnek tűnő viszonyokkal ujjá termeti, átalakítja, átlöki egy másfajta világba, iszonyú nagy energiákkal kiköpi, újat alkot. Egy hasonlattal olyan, mint amikor ősszel a hulladékot, leveleket lekomposztáljuk, vagy apróra daráljuk, hogy új életet teremthessünk belőle.

Ami információnk van, lásd a szemléltető képen,  ami 4 dimenziót akar jelezni, ahogy az egyikből a másikba megy át az anyag, de a dimenziónak megfelelő „minőségben”.

img_20200325_150908_resized_20200325_031004678.jpg

Ezt a feketelyukakról mutatott ismeretet, 30 év alatt sem sikerült megdönteni, amit akkor elmélkedésben kaptunk, helytállónak tűnik, de nem részletesen. A feketelyukat, ahogy mi láttuk, úgy kellene elképzelni: lásd a rajzot - ami csak a megértést segítő érzékeltetésnek jó, valójában nem így van, de másként nem tudom ábrázolni. Itt 4 dimenziót, vagy létsíkot jeleztem, amint a csíkok egymás fölött vannak, de ezek lehetnek akár univerzumok is. A feketelyuk tehát egy tisztogató, újrateremtő átjáró, de nem „kirándulóknak”, ezt el kell felejteni, hogy oda bárki is bekerülhessen, nem arra van. A rozsdás vasat megolvasztó kohóba sem látogat senki, de gyönyörködhet a kijövő izzó vasban…, amiből új dolgok születhetnek. Ez is ilyen. Arról még nincs tudásunk, hogy miért éppen ott sűrűsödik a fekete lyuk, ahol, mert magasabb szempontok szerint működik az egész, mint mi mostanában felfoghatnánk.[1] De nyugodjunk meg, a természet tudja, mit tesz. Az, hogy a feketelyuk mindent megeszik, az törvényszerű újraindítása az anyagnak. Ez több irányban történik, és valahol ezzel keveri, frissíti is az Univerzumokat, dimenziókat is. Mindez abból áll, hogy egyik oldalon összesűrűsödik az anyag, és a másik dimenzióba iszonyúan átalakult anyagot, ami a sűrűsödés miatt atomizáción túli állapotba kerülve, kilövell, óriási fénnyel, erővel. Ekkor keletkezik egy iszonyú nagy elektromos, vagy még ismeretlen minőségű kitörés, amiből majd kialakul esetleg egy naprendszer vagy egy nagyobb rendszer. Ez az egész oda-vissza játszik, a különböző dimenziók, univerzumok között. Ez olyan, mint egy temető, és újra képződik minden. Abban ne is reménykedjünk, hogy egy ilyenbe valaha is, bármi is bemehetne, mert ahhoz mi nagyon törékenyek vagyunk. Belemenni persze nem lehet, de szemlélődésben távolról megnézni annak, aki el tud ennyire „menni”, lehetséges, elmélkedésben valóban meg lehetne élni.

Az is kérdés, hogy virtuális „szimulált világ rabjai vagyunk” vagy „világ és történései “mesterségesen” vannak felépítve ”. Ez eléggé rosszul hangzik, de ha a maya világot elfogadjuk, hogy szinte minden a mi tudatunk akarati terméke, tehát amit akarok, az lesz stb., akkor kissé másként, de van ebben is valami. Viszont azok az elméletek, amik létünk okát és indokoltságát nem veszik figyelembe, nekem nihilisták, és nem állhatják meg a helyüket. Mindegy lenne, hogy a testünk, formánk - vagy csak képzelt formánk - miből van, ki hozta létre, de az ok, hogy miért, az nem mindegy!!! Itt nagy veszélyeket látok, mert ha csak nagyobb civilizációnak a játékai vagyunk, akkor semminek semmi értelme, és ezt táplálni (a sokszor okkal, joggal depressziós) emberiségbe iszonyú felelőtlenség, egy kollektív öngyilkosság előszobája lenne.

Ha nem a felfelé haladás, tisztulás, kifejlődés és a kiindulóponthoz való visszatérés az ok, akkor csak egy gonosz játék lenne ez egész. S mint célt vesztett lények, bármit is tehetnénk, elszabadulhatna minden. A Multiuniverzum Isten akaratából pont az észhez térés helye - súlyos tapasztalatok után…-, az anyagból való kivonulás helye, az eredethez való visszatérés lehetősége. Különben az egésznek semmi értelme sem lenne. S ha nem tudnám, hogy Isten van, és mi okkal vagyunk, már rég befejeztem volna az életemet, a hiábavalóság nem a természetem.

Pontosan ezért, míg ezek a fantáziált, manipulált, kitalált elméletek pontosan nem tisztázzák a vonalakat, okokat, mikénteket, célokat, vagy szerintük céltalanságukat, addig nekem nem elfogadhatóak, és károsak.

(De ez egy hosszabb cikknek lenne a témája.)

 

[1] Ez nekem olyan, mintha egy hangya panaszkodna arról, miért éppen az ő háztáján ásunk. Ő sem értheti a mi céljainkat, mi sem az övét.

2020. március 10., kedd

HA NEM TUDNÁM, HOGY VANNAK, AKKOR AZT HINNÉM, NINCSENEK UFÓK….

Pável Márta

HA NEM TUDNÁM, HOGY VANNAK, AKKOR AZT HINNÉM, NINCSENEK UFÓK….

Olvasom ezt a cikket, s ennek nyomán valóban az hihetné az ember, hogy nincsnek idegen lények. S  itt sem értem, mi értelme van az ilyen jelentéseknek, a furcsa dolgok minden szinten való elbagatellizálásának, a megtévesztésnek. Kinek és miért jó ez?

Az alábbiakban hivatkozott jelentést olvasva nagyon valószínűtlen érzésem támadt. NYILVÁNOSSÁGRA HOZOTT UFÓAKTÁK https://prusi.blog.hu/2020/03/05/nyilvanossagra_hozott_ufoaktak?fbclid=IwAR30_9SA3DHci-MlBcOeEgz65k2JanvUyVerbqS5VjlFaxl1ADqBMDzb9mM

A cikkből: „Nem meglepő, hogy már akkoriban is több neves tudós hiányolta a jelentésből a tudományosságot, a tárgyilagos megközelítést és a bizonyítékok alaposabb tanulmányozását. Mint ahogyan azokkal a kritikusokkal is egyet lehet érteni, akik szerint a Blue Book soha nem végzett tényleges, minden részletre kiterjedő vizsgálatokat az ufójelenséggel kapcsolatban. Működésének két évtizede alatt tulajdonképpen nem volt más, mint egyfajta tömegtájékoztató, az információkat meghamisító szervezet, amely a megmagyarázható ufóészleléseket nyilvánosságra hozta, a kényes eseteket pedig mélyen eltemette.” S ha valóban fizikailag, 3 dimenziós szinten szembe jönnének az idegen lények az emberiséggel, akkor a többséget eltemethetnék szívinfarktusi halál miatt…?

Uo.: „A brit ufóészleléseket évtizedek óta vizsgáló Nick Pope szerint „a brit X-aktákban nincsenek kis zöld emberekre vonatkozó bizonyítékok”, de az esetek tíz százalékára meglehetősen nehéz magyarázatot adni.” Elhiszem, hogy ha valamit nem akarok, nem fogom bebizonyítani, s a kormányok ezt teszik.  Az a kérdés, hogy mi az okuk erre. Főleg akkor nem akarják, hogy kiderüljön az igazság, ha tudatilag fájna a tágulás a megrögzött kocka fejűeknek, mert a jelenség felfogásához kissé rugalmasabbnak kéne lenni. Nehézség még az is, hogy bizonyítékok sora nem is abban a dimenzióban van, ahol mi élünk és keressük. De indirekt bizonyítékok, és hatásuk is VAN. Minden furcsa jelenséget teljesen abnormálisnak vesznek, és mindent letagadnak, szó szerint akár a csillagokat az égről. A kormányok kollektíven, olyan primitíven viselkednek, mintha tényleg csak egyfajta értelem lenne a multiuniverzumokban, és ez az emberiség. Micsoda pazarlás lenne ennyi anyagért, ennyi fölösleges világért, de nem így van! Mintha egy burában lenne, s csak önmagában a Föld az össze értelmesnek látszó lénnyel, és mindent, amit eddig észleltek, vagy láttak, azt különböző földies, de el nem fogadható kifogásokkal próbálják megcáfolni. Nem értem, hogyha ennyire letagadnak mindent, tudni kellene, már pszichológiailag is, hogy az ellenkezőjére fordulnak a dolgok.

Ha valaki felnéz a csillagos égre, annak látnia kell, ahogy milyen irdatlan mennyiségű csillag/nap és ehhez tartozó bolygó van. Tudniuk kellene, hogy Univerzum sem egy van, hanem multiuniverzumok vannak. Normális ember soha, de soha nem gondolhatná, hogy egyedül vagyunk ebben csillag óceánban, s miért is lennénk egyedül? Teljes mértékig ki van zárva, hogy csak egyes egyedül itt lenne élet, itt, a Tejútrendszer perifériáján lévő kisbolygó tartalmazzon értelmes (kérdés, mennyire az a többihez viszonyítva…)  életet. Ez ezer százalék, hogy nem igaz! Valószínűbb az, hogy mi sem vagyunk, mint az, hogy nincs felmérhetetlenül sokféle élet és elképzelhetetlen mennyiségű értelem bárhol és mindenütt.

Könyörgöm, nem arra kéne fordítani az időt, hogy nyilvánvaló dolgokat letagadjanak, hanem arra, hogy kulturáltan szembe nézzenek a TÉNYEKKEL, mert ezek még ha a mi perspektívánkból nem is teljesen bizonyítottak, de másként igen, s ezek TÉNYEK! A valóság újabb, másabb megismerése ellen nem média lejáratásokat kellene szorgalmazni, nem különböző énekesek által paródiát csináltatni, hogy már senki se merjen szólni, ha nem akarja, hogy hülyének nézzék. Mondjuk, engem nem érdekel a sok zárt fejű ember véleménye, tudom, amit tudok, s ebben megingathatatlan vagyok. Finomítani kellene az emberiséget, s nem visszafejleszteni!

Az UFO témát kulturálttá kellene tenni, együtt gondolkoztatni, érzékenyíteni kellene az emberiség erre alkalmas részét, és akkor valódi találkozások jöhetnének létre. Ez egy nagyon fontos tudományos munka lenne, ha kommunikatív kapcsolatot érhetnének el /s nemcsak egyes emberekkel/. Az eredmény az eddigi legnagyobb felfedezéssel érne fel, megváltoztatná az egész emberiség gondolkodását, habitusát. Ezt így kellene felfogni, s messze túl kellene lépni a mai határaikat! Ahogy most teszik azonban, ez így nehezen működik, én sem akarnék az UFÓK helyében senkivel sem találkozni, aki így viszonyulna a dolgokhoz [1].

Részemről az előbb említett irányt ezekkel az írásokkal segítem, az emberek figyelmét rá akarom terelni arra, lehet másképpen is élni, felfogni, nyitottnak lenni. Az ember nem annyi, mint amennyinek materialista szemmel látszik, sokkal több, sokkal messzebb ér el, mint gondolnák. AZ UFÓKKAL létrejöhet kapcsolat, és hogy el tudjuk elérni a valós megismerkedést, nekünk is tenni kell érte. Nem mondom, hogy néha, amikor túlságosan is közel kerül az ember ezekhez a kapcsolatokhoz, akkor nem sok. Nem állítom azt, hogy néha az ember azt mondja, kicsit szeretnék agyilag is pihenni, szeretnék semmivel sem foglalkozni. Ez nem sokáig tart, mert utána újra és újra feljön benne a vágy, hogy haladjunk, ne féljünk, s ezt a problémát is meg kell oldanom, meg kell ismernem. S ha megismerem, már beépül, amire újabb ismeret jöhet. Folyamatosan tanulni kell, igénynek kell lenni arra, hogy megismerjük, hogyan működik a körülöttünk lévő világ az összes lénnyel együtt.

 

[1] Csak egy példa: a napokban valaki nekem, a hittanárnak kifejtette, nem hisz Istenben, a Szentlélekben, semmiben, a férje sem hitt, csak magában. Szuper, erre mit mondjak…? Jelzem, nem tudta magát a férje megmenteni, mert már rég halott. S erre én mit mondhattam. Válaszom: Mindenki azt, hisz amit akar, én meg azt gondolok róla, amit én akarok. Nos ezzel az UFO témával is ez van, senkire nem lehet ráerőszakolni, ők majd a lemaradók közé fognak tartozni…