EGY KIS BESZÉLGETÉS EGY „ÜVEG”, IDEGEN LÉNNYEL

 Pável Márta

SOROZAT Találkoztam ufókkal…

 2020.02.15.

EGY KIS BESZÉLGETÉS EGY „ÜVEG”, IDEGEN LÉNNYEL

 Az  alábbi csoportosításban nem mondom meg, hogy a történet igaz vagy hamis esemény. Fantáziálás vagy csak egyszerűen agyalgás, mese stb. De e sorok között van az igazság.

A történeteket mindig úgy közvetítem, hogy elsőszám első személyben mondom el a „találkozást”.

Igaz vagy nem igaz, döntsék el maguk…

ÜVEGLÉNNYEL beszélgetés

Először is tisztázzuk; kik, milyenek az üveglények? Szabad szemmel nem láthatóak, de „harmadik” belső szemmel igen.  Kicsit hasonlítanak – aki anno látta a Toyota Yaris reklámot, abban, amikor beszálltak a hosszú lények –, gyakorlatilag úgy néznek ki. Számomra megdöbbentő is volt, hogy honnan tudják azt, hogy ilyen lények vannak, mert nem nagyon hiszem, hogy csak úgy ráhibáztak.  Ők – ha kifejlett nagyságúak – olyan 2-2,20 m magasak és világosszürkés csontozatúak, viszont a rajta lévő idézőjelben „hús” az nem hús, hanem egy mozgó, vibráló, világoskékes erőtér. Ezek az üveglények vékonyak, semmi plusz nincs rajtuk. Valamennyire – homályosan – akár át is lehet látni rajtuk. Viszont a csontjaik nyomását jól lehet érezni a mi 3. dimenziónkban is.

Magam nagyon ravasz módon találkoztam velük, de ezt most nem mondom el, majd egyszer legközelebb…

Különböző jelekből éreztem, hogy megint kapcsolatba akarnak lépni és meg szerettem volna tudni, most mi az oka? Ők barátságosan annyit mondtak, hogy már egy ideje nem beszélgettünk.

BESZÉLGETÉS VELÜK.

Kérdeztem tőlük:

• Nem értem, miért vagyok kijelölt, hogy velem beszélgessetek?
• Te nyitott vagy, észlelsz minket, szeretsz minket, szórakoztató is vagy.

Meglepődtem, mi az, amit szórakoztatónak vesznek, Ők képekkel mutatták, te nagyon más vagy. Sok ember a fejét lehorgasztottan, depressziósan – hófehér arcuk gyomorbántalmaktól összeszorultan – él. Ilyen lénnyel nem tudunk mit kezdeni, ahhoz vidámnak, felfelé tekintőnek, nyitottnak és megfelelő szellemi és spirituális intelligenciával rendelkezőnek kell lenni ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsünk. Ez számomra hízelkedő, de mégis meglepő volt. Kérdeztem:

- Hány ilyen lénnyel lehet számolni – akivel most a földön –, ilyen kapcsolatotok van?

- Pár százzal. De körülötted is vannak páran, főleg akiket te segítettél hozzánk, meg a világ más tájain is vannak. De az emberek nagyon zártak, nem tudunk velünk igazából semmit tenni.

- Miért, mire vagytok kíváncsiak?

- Ti is egy kultúra vagytok, egy fajta teremtettségből belementetek ebbe a formába. Mi is ebbe, s ezek azok, amik összeérnek. Azokat meg, amiket már mi összekötöttük veletek, inkább úgy érezzük, ha baj van, nektek adunk segítséget.

- Miért vagyunk Nektek mi érdekesek?

- Ismétlem, nem mindannyian vagytok azok, csak azok közül páran, akik nem leépülő ágban vannak.

• Az emberiség egésze is érdekel Titeket?
• Nagyon is, mert nagyon sokrétegű lények vagytok, és az nekünk egy plusz, mert sok civilizációt ismerünk, de emocionálisan jobban kiürültek, mint ti vagytok. Nektek van egyfajta fájdalmas sokféleségetek is. Meg egyrészének erősen önpusztító hajlama. Ez így együtt nagyon is elgondolkoztató számunkra és tanulságos is.
• Ezzel tudsz valamit kezdeni?
• Igazából nem nagyon, de ami nekünk tetszik az az, hogy egy olyan fajta – mármint a jobbak…– életvitelt produkálnak, ami nekünk mesés, hogy ilyen is lehetne.
• Nem mondhatnál valamit, hogy jobban megértsem?
• Jó. Amikor kimész a mezőre, széttárod a karodat, szívod be a fényt, mert neked ez fontos és tudod, mit teszel. Vagy odamész egy virághoz, megsimogatod, beszagolsz, még a szirmait is szeretettel és gyönyörködve simogatod. Ez számomra megdöbbentő, mert nekünk erre se időnk, se gondolatunk nem lenne, hogy virágokat simogassuk, mi erőt építünk be...
• Értem.
• Ez valami olyan, mint amikor ti szeretitek a delfineket, mert mások, de értelmesek, és szeretnétek igazából megfejteni, hogy működnek. Meg valami kapcsolatot fenntartani velük, ami némileg létre is jön. De nektek alkalmazkodni kell az ő világukhoz, mi nagyon így vagyunk Veletek. Nekünk is alkalmazkodni kell a ti másságotokhoz, de nektek is a miénkhez. Ez nálad elég jól működik és igaz, hogy először, mikor jelentkeztünk, frászt kaptál J /ez igaz!/, de aztán már minden oké lett és látom, hogy örülsz annak, hogyha jövünk.
• Jól látod, igen, örülök neki, valahogy már beépültetek az életembe. Különösen szeretem, amikor a kocsiban velünk vagytok, mert azt humorosnak érzem, hogy szerettek autózni és ott lenni velem, még ha egyedül vagyok is, ez egy jó érzés.
•  Van-e olyan tervetek, mikor feditek fel magatokat nyíltabban a többi ember előtt is?
• Nem tesszük, nincs értelme, ez így ahogy van jó, aki alkalmassá teszi magát, az elől nem zárkózunk el, de nem vagyunk mindenki felé befogadók.
• Utolsó kérdésem, nekem segítettetek sokszor a gyógyulásban is, ez miért fontos? Hogyan és miért érzitek, hogy segíteni kell?
• Ha van nekünk egy olyan lény, aki már megért minket, kommunikálunk, akkor ő már kiválaszttatta magát a többiből. Ha nem ütközik a végső élettervbe, és ha tudunk segíteni, akkor tesszük, ne szenvedjen.
• Kedvesek vagytok, köszönöm. a viszontlátásra!

HOVA TŰNTEK A HITELESNEK TŰNŐ UFO JELENSÉGEK?

 Pável Márta

HOVA TŰNTEK A HITELESNEK TŰNŐ UFO JELENSÉGEK?

Ez a kérdés azért is érdekel – pedig tudom a választ -, mert mindenkinek a mobilján van kamera, tehát régen még be kellett futni a fényképezőgépért, hogy rögzítsék  - ha volt nekik -, most csak előveszi a zsebéből a kamerát, és leveheti az esetleges UFO jelenségeket. Azzal együtt, hogy azt gondolnánk, hogy több jelenséget tudunk lefotózni, rá kell jönni, hogy kevesebb van. Igaz, van pár ügyes, vagy bugyuta manipulált felvétel. Napokban is láttam, amint egy nagyon okoskodó ember egy manipulált felvételre azt mondta, hogy ő látott ilyen gömbvillámot. Persze az olyan, mint akit kivilágítottak volna valami fénnyel, de  a feje, lába nem látszott, mert sötét volt, és a kezében volt valami zseblámpa féle, amivel pásztázta maga előtt az utat. Ki olyan naiv - hogy finom legyek…-, hogy azt gondolja, ez egészen biztos, hogy gömbvillám volt…, ja elemlámpával, vagy UFO elemlámpával. Szóval ilyen bagatell, röhejes képek „születnek”, amik csak rontanak az egész UFO ügyön.

Nekem a szívügyem ennek a megértése, mert magam 100%-ig tudom, hogy vannak. Igaz, vannak jó filmek is pl. az egyik címe csak ennyi, hogy 'UFO'. Ez a film mély, elgondolkodtató, és teljesen egyet is értek vele.

Ilyen dolgok, mint az unalomig előhozott roswelli események, vagy nagyon primitív részekkel- több érdekesség mellett…-  filmsorozatok, mint pl. az 'Ősi idegenek', ami hipotézisek halmazából áll, ezek csak ártanak. Baj, hogy főleg nevetséges hipotézisekből áll, s ilyenek nem segítenek ezeken az UFO észleléseken. Ennyi megtévesztés után meg akarják győzni az embereket, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni, meg már kulturáltabbak vagyunk, és nincsenek is. Ez nem kultúra, hanem szellemi vakság kérdése.  

Csak pár dolog, amin el kellene gondolkozni, mire fel gondolja valaki a csillagok milliárdjai alatt, hogy sehol másutt nincs élet. Ennek a valószínűsége a nulla. Az is elgondolkodásra érdemes, hogy az ember mitől különült el az állatvilágtól, hány évszázad lehet az ember elválása attól az emberi fajtól, amelyik hát nem annyira mondhatnánk kulturált embernek, még csupa szőr volt, éppen hogy felegyenesedett, s ki tudja, hogy mitől? Onnantól túl gyors és hathatós volt a fejlődés, miért? Mitől? Biztos vagyok abban, hogy az előttünk járó lények besegítettek. Ebben nincs semmi ördögi.

De azt is el kell ismerni, hogy egy fokozatos fejlődésben vagyunk, sőt talán tudatos a fejlesztésünk, tán külső beavatkozásnak a részesei lehetünk. Ugyanis másképp magától, így hirtelen az emberiség egy része nem okosodik meg, de ehhez hozzá kell tennem, hogy nem az egész okosodott meg, mert egy igen erős  fejlődési szétválást láthatunk. Megmutatkozik ez: nyitottságban, emberségben, spiritualitásban, szeretet képességében, jóságban, ego mentességben stb. Ezt magunk közt úgy hívjuk, hogy egy fejlődési olló, amelyik szétnyílik és az emberek egyre távolabb kerülnek egymástól, az értelmesebb, intelligensebb, spirituálisabb részt messze nem fogja fel, nem is érti meg az anyagibb, fejlődésben lemaradó, zártabb rész.   

Vannak a találkozásokat minősítő, önként besorolt x  számú találkozások; ugye a harmadik, meg 4. típusú stb. Itt is az van, hogy szeretné az ember látni, hogy valami megfogható van, de úgy tűnik, hogy megfogható nincs, illetve nagyon ritkán, csak akkor, amikor ez a céljuk.

Ami nekünk szólna, az odaát van, lehet ez a fejlesztésünk része, hogy ne mindent a szemünkkel akarjunk látni. Lehet, hogy most az jön, hogy terelni akarnak ebből a materiális, durván megfogható világból, túlmutatva oda, ahol ők vannak. Oda viszont ki kell tudni menni az információért, ezért viszont az embernek át kell magát alakítania, kvázi szubtilisebbnek kell lennie, hogy ez megtörténhessen. Viszont az emberiség csak kapni szeretne, de magát átváltoztatni nem. Magát megdolgozni nem. Ez is lehet a gyökere annak a problémának /megfigyelésnek, hogy kevesebb a valós UFO-s jelenség ma.

Ugyanis lehetnek céljaik, ők többnyire kissé másfajta látással bírnak, más dimenzióban lehetnek, és nem egészen ez az életterük, de mégis itt rajtunk is vannak. Az ufók nem hülyék, a megfogható világban egy kis beetetés után már nem kezdenek - mert én se tenném -, ha finomítani, becsalogatni akarom az általam fejlesztett, megdolgozott lényeket. Ergo nekünk kellene egy kicsit megváltozni, ha észlelni akarjuk őket.   

Az UFO szkeptikusok most mondhatják, hogy hagyjam őket ezzel a szöveggel, meg ugye megmondtam, nincsenek. S lehet, hogy ezek a lények azt akarják, hogy nekik ne is legyenek, ugyanis nem érdemlik meg - az olló másik, a leszálló ágában vannak -, s ez az ő választásuk…!  Nekik bizonyítékot sem lehet hozni -részemről meg nem is akarok -, hogy vannak, minek? Nekik csak az jó, amit ők elképzelnek - mindenki mást ki kell figurázni-, hogyan kell, de ez nem így működik.

  Ugyanakkor kibontakozik egy másik idegen lényekkel foglalkozó gondolkodás is, amivel nem minden szinten értek egyet, de 85%-ig ülnek, ezek a Kryon féle üzenetek.  Azt gondolom, hogy ez az előbbiek szellemében egy tudatfejlesztés, felébresztés, amit tesznek. Ez nem rossz annak ellenére, hogy van benne pár alapvető hiba, de abban igazuk van, hogy szembe kell nézni magunkkal, és jobban meg kell abban ismerni magunkat, hogy bebizonyítható, illetve számukra elérhető legyen ez a dolog.  

 Vannak olyan csoportok, emberek, akik csak szerepelni akarnak bármilyen nagy baromságok árán is, nekem ilyenek a sok „ufózós”, de semmi élménnyel nem bíró, magukat ufológusnak nevezők. No meg P. A..  Szerintem ez az egész kérdés csak a saját maga lejáratása, illetve híressé tétele miatt teszi, és ez szánalmas. Volt Déri Jánosnak a Nulladik típusú találkozások című műsora, az nem volt idegesítő és az elég korrekt műsor volt. Sajnos Déri János korábban meghalt, mint kellett volna, és erre azt mondhatjuk, hogy Őneki azért volt egy kis realitásérzéke, és ugyanakkor szerette is ezt a témát.

Ezen negatívumok ellenére látható, mégsem azt mondom, hogy nincsenek idegen lények, hanem azt mondom, hogy jobban és másképpen vannak, mint mikor mindenféle tűzgömböt, meteoritot  és mindenféle, már azóta megmagyarázható jelenséget UFO-nak vettek. De kétezer évvel ezelőtt – írásaimban is leírtam - is voltak olyan jelek, amik már valóban földönkívüli lényektől származtak. Amikor még nem is volt repülőgép, és a történelemben mindenféle megtévesztés szándéka nélkül folyamatosan találhatunk olyat, ahol további jelek, képek, szobrok vannak.
Szívesen mondanék több igazságot, lassan meg is fogom tenni, de még hála Istennek nem kezdtek ki, de visszatart a durva kezeknek a markolása, akik esetleg alul képzett riporterek - amiből rengeteg van és – érzéketlenek, s azért, hogy egy jó kis cikket csináljanak, bármit megszentségtelenítenek. Visszatartom az információkat? Nem. Hanem meg szeretném védeni ettől azokat a lényeket, akik körülöttünk, velünk itt élnek, mert ők nem érdemlik ezt a tudatlan, buta megközelítést, amivel esetleg találkozhatunk.

Kell, és lehetővé is van téve egy olyan fajta közelítés, ami egy finom, humánus megértést ad. Valóban létezhet egy olyan kapcsolat, amely nem azon alapszik, hogy majd repülőgépeket, meg fegyvereket, meg mi mindent adnak át nekünk. Hanem olyan kapcsolat, ami a tudásnak olyan foka,  amibe az emberi agy szinte belepusztul, ami szinte szétforgatja az egész gondolkodásunkat, és igazából erre kéne törekednünk, ha - s remélem - értik, mit beszélek.

MARS, HOLD … GYARMATOSÍTÁSA?

 Pável Márta

MARS, HOLD … GYARMATOSÍTÁSA?

Különböző, földönkívüliekkel és ősi idegenekkel stb. foglalkozó filmekben hallhatjuk, hogy a közeljövőben, hogyan fogjuk gyarmatosítani a Holdat, meg a Marsot, ja és ahova csak el tudunk érni, mindent…-L rombolni fogunk.

Ez nagyon rossz érzést okoz, egyrészt eszembe hozza Amerika „meghódítását”, ami azt jelenti, hogy a bentlakó indiánok és egyéb bennszülött törzsek közül a kórokozók behurcolásával sokat megfertőztek, meghaltak, majd aki maradt, annak  fegyverrel való kiirtását végezték el. A maradék, a nagyon szívósak pedig rezervátumokba kerültek. S  mindez rendjén valónak tűnik az európai hódítóknak, akik még elindították ezeket a gyarmatosító akciókat. Ez  erkölcsileg és spirituálisan is erős kételyeket hordoz. Az a negatív érzésem, amit a több száz éves gyarmatosítás okozott, most ismét megjelent  a világűrrel, más bolygókkal kapcsolatban is.  

Kérdés, hogy van-e elég erkölcsiség, másokra figyelés ezeknek az akcióknak az elindítóiban? Vagy ismét a mohóság vezéreli őket? Alaposan körül jártak, hogy ott van-e élet? Milyen fajta élet van, az az élet hol lehet, a föld alatt van, vagy a mi dimenziónkban, de szemünknek láthatatlanul? Vagy másfajta dimenzióban van, de nagyon zavarnánk? Akarnák-e, hogy odamenjünk? Erőszakkal leszállunk…, joguk van védekezni, nem fognak tárt karokkal minket befogadni.  Ha nem akarnak minket befogadni - amire nagy valószínűséggel sor kerülhet - akkor mindent el fognak követni, hogy különböző módszerekkel betartsanak. S nekik lenne igazuk. Mit is teszünk, nem alaposan vagy nem akarjuk tudomásul venni a másfajta élet jelenlétét. Ha nem ember, és nem jön oda kezet fogni, akkor szerintük nincs is.  

Amilyen buta az ember, a jelek - megsemmisült űreszközök, eltűnt vagy jó időre elhallgatott kis küldeményeink, - nem keltik fel a gyanút, pedig fel kellene.  Lehet, hogy észre sem veszik, hogy ezek nem véletlenek sorozata, hanem elüldözési hadjárat folyik - jogosan - ellenünk. S még mennyi mindent nem tudnak!

Gondoljunk bele, mi mit csinálnánk, ha egy nagyobb hatalom semmibe venne minket?  Ezt érezzük a Földön is, amikor különböző fajta hierarchikus szervezet semmibe veszi az embereket, meg a tetteiket, meg az eredményeiket és a szabad akaratukat. Pl. amikor az USA csak lebombáz más országot, ilyenkor mindig kinyílik a zsebemben a …!

Nos, akik itt vannak a Földünkön, azok vagy mindig itt is voltak, de tudják, jobb, ha nem látjuk, nem vesszük észre őket, s erre megvannak a módszereik. Vagy akik ide szándékoznának újabban jönni, azok olyan szinten vannak hozzánk képest, hogy labdába sem tudnánk ellenük rúgni. Nem kéne megzavarni a kialakult rendet. 

Szerintem jobb lenne józanul felmérni - már csak a várható veszteségek miatt is… - az erőviszonyokat. Biztos vagyok benne, nincs lényektől steril hely az Univerzumban, mert létezésének oka az, hogy helyet adjon a lényeknek, bármennyire is különbözőek.

Céljuk a Holdon, a Marson megvetni a lábukat. Innentől fogva az, hogy „mi, a gyarmatosítók”, akik  - vélik… - nekik mindent lehet, majd meghódítjuk, kolóniákat építünk stb.  Ez a szememben igen nagy parasztság, egy gyalázat, a lényekkel szembeni figyelmetlen önzés. Ismétlem, nem jelenthetjük ki, hogy ott, ahol pusztítani szeretnének, nincsenek másfajta lények. Akkora a butaság, a korlátolt látás az emberekben, hogy nem is akarják megkeresni, hogy mik, - kik, - miért vannak ott, és milyen szinten élnek? Egyszerűbb letagadni, vagy a közvéleménynek hazudni - ami mindennapos-, hogy nincsenek. S miután „nincsenek”, innentől szabad a pálya. Csakhogy ez nem igaz! Vannak a Földön is, és másutt is, mi  paraziták vagyunk, akik megpróbáljuk más bolygón befúrni magunkat.  

Most ezzel úgy vagyok, mint amikor bikaviadalon voltam, s annyira felháborított, mit tettek szegény bikával, hogy a bikának szurkoltam. Most is így vagyok ezzel, az emberektől féltem az egész Univerzumot. Olyanok az emberek, mint amikor a gyereknek bombát adnak a kezébe. És sajnos ez megtörtént. Bárhova is mennének, majd ott is úgy rongálnának, ahogy a Földet. Az emberiség gondolkodásában egy nagy változás kéne, más szellemiség, más lelkiség, spirituális intelligencia!

  Nekünk - szerintem - nincs jogunk „gyarmatosításokra”, a földi embert kellene megzabolázni úgy, hogy ne tegye tönkre a lába alatt az életlehetőségét, hogy ne szaporodjon túl, hogy unalmában ne csináljon gyereket, csak felelősséggel, mert mindenkiben Isten lelke van. De nem, ezt fel sem fogják, a nyomorra, az éhezésre szülnek felelőtlenül, a hormonoktól hajtva, majd más népek nyakába akarják varrni őket…

Amíg magunkkal nem tudunk bánni ezen a gyönyörű Földön, addig ne akarjunk máshova menni, és oda is elvinni az emberiségből fakadó pusztítást. Remélem, a lények ezt meg fogják akadályozni.