Az élet céltalan(?), pedig a lét végtelen ...

 Pável Márta

 Az élet céltalan(?), pedig a lét végtelen 

(Nem árt erről ismételten egyre többet gondolkozni.)

Ha nem lenne távlati/transzcendentális egzisztencia, úgy vélem, akkor teljesen fölösleges lenne a földi élet, teljesen hasztalan lenne végig szenvedni embertársaink sokszor rettenetes tetteit.
Gondolkodom, nézem, akár a Marsról szóló híradásokat, hogy milyen változó, instabil minden, ami az anyagi világban van. Pl. a hipotézisek szerint a Marson párszor kipusztult a szívós élet pl. az egyik, egy Pluto méretű bolygóval való találkozás után.  De a 3D-ben a Földünkön is bármikor, akármivel találkozhatunk, ami elég nagyméretű ahhoz, hogy kinyírja a rajta lévő életet. De az élet nagyon szívósan újra és újra létrejött a hipotézisek szerint, mindent megragadva újraéled.  Ezek szerint az élet akármilyen, a legkisebb lehetőséggel is olyan virulensen jelentkezik, szinte mindenütt helyet teremt magának.

Nagyon valószínű, hogy a megszámlálhatatlan életek sora miatt vannak a világok. Elképesztő és elgondolkoztató, hogy az életnek miért kell ilyen virulensnek lenni? Lehetséges egyik válasz: a különböző igényű lelkeknek helyet kell, hogy adjon. Az „úton lévő” emberi, vagy bármilyen lényeknek tetszés szerinti formát és teret adjon. Viszont, ha belegondolunk abba a nagy instabilitásba, ami minden lényt érint, akár szerves alapú, vagy teljesen elképzelhetetlen felépítésű, mindegy akármilyen, minden, ami a három és a többi dimenzióban van, pillanatok alatt megsemmisülhet. Szó szerint megvan az esélye, hogy minden pillanatok alatt semmivé váljon. /Gondoljunk a hírekre, mikor reggelre kiderül, mekkora meteor, vagy nagyobb kő húzott el az éjjel a Föld mellett, nem is tudtunk róla, csak amikor elment…!/

Térjünk vissza a Marsra, ha előtte víz, meg esetleg élet volt, de víz az biztos volt, viszont ütközéssel nagy része kirepült – talán a Földön is landolt…–, ami maradt, az majd újrakezdi az életet, s milyen életet? Nagy és nyugtalanító kérdés, addig milyen lények voltak ott, mi lett velük?  Most mi lehet ott?

Ugyanez a helyzet a Földön is! Itt is többszöri forduló lehetett, több pusztulás, több újrakezdés. Milyenek lehettek az előzők?  Igazából most mi, emberek, kikhez hasonlítunk? Milyen kultúrák lettek betemetve a vulkánok által? Rengeteg megválaszolhatatlan kérdés van.

Súlyos kérdések halmaza.  Ennyi lenne csak az élet értelme, ezért kellene ennyit küzdeni? Ezt nem hinném.  Láthatjuk, ez az egész bármikor megsemmisülhet, ennek az egész három dimenziónak (3D) és a többinek is…, igen lelketlennek, véletlennek, oktalan világnak kéne lenni, amely innentől teljesen logikátlan, hogy lett. Az, hogy a lény eszes lesz, az értelem magára ismer, hogy végigéli /az általa kreált/ szenvedéseket stb., nem mehet csak úgy pocsékba.  Az univerzum értelmes, logikus, ha nem is értjük, de következetes, mindez alapos ok nélkül nem lehet. Mindennek van oka, még ha ezeket az okokat jelen pillanatában sajnos az emberiség nem is ismeri fel.   

Felismertem azt, amit az elmélkedések nyomán most tudok, az több, mint amit az átlag tud, de az igazi valóság nagyon sovány szeletkéje lehet, és nem a közlő Isten miatt, hanem a sekélyes felfogóképességünk folytán. De ha nem lenne a tudatunkban, a lelkünkben az az ismeret, valami feszítő messzeség, amire irányítva vagyunk, akkor talán igaz lehetne a véltelenszerűség, de így nem. Érezhető, hogy belül mi a végtelenre irányuló, lelkileg halhatatlan, onnan eredő lények vagyunk.

Nehéz ezt a maga valójában megérteni, némi támpontot ad az elmélkedés, mely kienged a transzcendens „világba”/tapasztalatba, az anyag keretein túlra, ami igen nagy és mindent megváltoztató tapasztalat. Biztosan meggyőz arról, hogy a 3D világból való testi távozással semminek nincs vége, sőt. S ha eltörik ez a test, a léleknek van tovább. Sőt kiszabadul a súlyos földi anyagi világból, akár lehet felemelkedés, s ha a fényben élt, mehet tovább. Ha az anyag vonzotta, azé lesz a lény.

          Elgondolkoztam, ha nem tudnám ezeket biztosan, ha hetente többször nem tapasztalnánk meg, akkor azt mondanám, hogy ennek az egésznek nincsen értelme, fölösleges, ezt abba kell hagyni. De ahogy most élek, ahogy most fogom fel, ahogy most ismerem meg, hogyan működik ez az egész rendszer, nagyon is tudatosul, hogy ez a földi lét egy csapda, iszonyú rövid próbafutam, amivel sok rosszat tehetünk magunknak a jövőbeli egzisztenciánkat nézve. Tudom, ezt nehéz felfogni, elfogadni annak, akik nem tapasztalja meg, viszont nekem el kell mondanom, ha tudom, hogy ez van, hogy akinek füle van, az hallja meg.

Tudom, ha innen kiszabadultunk és úgy éltünk, milyen jövőt, milyen életet, milyen fantasztikus távlatokat élünk meg, de az emberiség ezt nem tudja. Nem is értem, hogyan tudnak így élni? Lehet, hogy az a sok durvaság, a hazugság, ami elönti az emberi fajt, az azért van, mert nem lett jól nevelve, a vallások által sem. Sőt ma még egyre rosszabb a helyzet, mert egyre csak erre a háromdimenziós létre koncentráltatják a figyelmünket.

Mint a többszörös pusztulásokat említettem – és ezek csak morzsák lehetnek –, fordítani kellene a nézeteinken. Mi a fontos, a mulandó, és mi az örök? Az biztos, hogy ennek a testnek/földi létnek nincs hosszú távú egzisztenciája, ez bármikor befejeződhet. Viszont a tudatba be van épülve az öröklét tudata, amikor ezt a tudatot leépítik, és felnagyítják a háromdimenziós fogyasztói társadalmat, lassan céltalanná válik az élet. Jönnek a pótszerek.   

Az Aquila úgy él és tudja, hogy lehet ebből a csávából kikerülni. Tudjuk, hogyan kell magunkat ettől elkülöníteni, de igen nehéz. Viszont 30 éves gyakorlattal mi meg tudjuk csinálni. Ami fájó, a többi ember szenvedése, és nem is nyitottak. Meg kellene mutatni nekik is, hogy teljesen más az emberi élet, mint eddig valaha is tudták. Van értelme ennek az Istentől kapott létnek. Aki kéri, aki hajlandó feladni a maga keménységét, annak segítünk.

Thomas Merton: Imádság   /részlet/                         

 Tedd lelkemet megigazulttá, ó Istenem, de akaratomat is töltsd meg tűzzel a te forrásaidból. Ragyogj föl értelmemben, még ha ez talán ,,sötétség is tapasztalatomnak''. Töltsd be szívemet a te roppant életeddel. Szemem ne lásson semmi mást a világon; mint a te dicsőségedet, kezem ne érintsen semmi olyat, ami nem a te szolgálatodra van. Nyelvem ne ízleljen olyan kenyeret, amely nem dicsőséged magasztalását erősíti bennem. Hallani akarom hangodat, és hallani akarom azt az általad teremtett harmóniát; amely himnuszokat énekel neked.