MÁSKÉNT ÉRTENI…

 Pável Márta

MÁSKÉNT ÉRTENI…

 

Napokban sok UFO képet, UFO jelenést és ufókkal kapcsolatos írást olvasvam, azon gondolkoztam, hogyan lehetne hasznosan olyan dolgokat közölni, hogy az emberek valós, jobb, lényegesebb dolgokat tudjanak meg ez ügyben.

 Nem az a kérdés; van-e információm, hanem az, milyen legyen a   közlési mód. Amit tudok, az nekem nem furcsa, de nem mondhatom el direkt, de indirekt sem lehetek, valahol a kettő között kellene, de hogyan? Be kellene hatolnom – hogy ne legyek félreérthető -, a szavak szintje mögé, a tudat mélyére, de írásban ez nagyon nehéz.  

Nekem az természetes(?...), hogy tudok dolgokat, de ismét megkérdeztem magamtól, hogy meg tudnám-e fogalmazni? Igazából azt sem tudom, hogy honnan és miért tudom…! Nem tudnám megfogalmazni, de a bizonyosságom az megvan.

Sokszor úgy érzem, inkább jobban azt hiszem, hogy csak képzelem a földi  információt rólunk, mint az „ismeretlen” lényekkel, világ hogyan létével kapcsolatos dolgokat, abban talán „biztosabb” vagyok.

Sokszor úgy érzem, mintha két világ között olyan értelemben lebegnék, hogy kérdésessé válik, tudásilag igazából hova tartozom? /Nem kell félni, nincs gond, csak őszinte voltam./

      De azért annyit közölni szeretnék, hogy a világunk a más dimenziós lények léte, hatása alól nem mentes, minden mindenben van, mindent áthat, és a világegyetemben semmi sincs elszeparáltan, egymástól távol. Ezek tények, azért, mert nem ismerik fel és a hatását sem, attól még vannak. Nem vagyunk egy különálló sziget, a többi lénytől érintetlen  személy.

Az emberiséget a vallások például olyan butaságokkal „etetik”; hogy az ember több az angyaltól stb.. Nagy-nagy tévedés!  Ez egy meglehetősen balga dolog.

Mondok egy példát: itt van előttem a ribizli bokor. A gyökere a földben, a napfény süt rá, levegő, eső táplálja. Nem nézhetem csak a zöld bokrot. Az embert sem láthatjuk a járulékos elemek nélkül, elszigetelve. A ribizli bokor a gyökér szemlélete, levegő szemlélete, eső és napfény szemlélete nélkül nem ribizlibokor. Körülbelül ilyen mértékig vagyunk szimbiózisban az univerzummal, az összes lénnyel, és minden lehetőségünk komplex egészet képez, egymásra utaltak vagyunk. /Az emberek széles köre nem tud pl. a szemnek láthatatlan háttérsugárzásról sem, pedig van, megszoktuk, normál mértékig nem is árt, pedig ha nem így lennénk „megszerkesztve”, akár bele is halhatnánk./ Nem kell mindig megfoghatót, UFO-kat keresi, nem kell mindig az eget szemlélni, mert minden mindenben van! Talán az emberiségnek gondolatban ehhez kellene szokni, finomabban, kulturáltabban, szeretettel viselkedni, így mindenkinek jobb lenne.

Végezetül el kéne azon is gondolkozni, hogy mennyit teszünk, vagy veszünk el a földi élet fenntarthatóságából. A földi világ javulásához teszünk-e hozzá, vagy azzal is a pusztulását okozzuk - és itt kizárólag az emberi fajról van szó…, de a többit is érinti…igaz, másként -, ha kollektíven  minden nap azt sugalljuk; el fog pusztulni a világ. S ha így tesszük, el is fog, mert a tudatunk teremtő és ezt szó szerint kellene venni. S ha ezt a depresszív, pusztító, életunt viselkedést folytatjuk, a világnak az a része, amelyiket a háromdimenziós emberi lények alkotják, el fog pusztulni, hogy egy virulensebbnek adjon helyet.  Nem tudjuk, mibe fáradt bele a fehér ember, látható ez a szaporodási rátájának erős süllyedésén is, ellentétben a színesebb bőrűekével. Az is lehet, hogy a civilizáltabb környezet - még Isten hite nélkül is - felébresztette őket, feltehették a kérdést, minek vannak? S hit nélkül választ sem tudtak adni, legalább is nem meggyőzőt. S itt tudat alatt feladták? Az, hogy tudatilag megérett-e rá ez a civilizáció, hogy feladja, azt nem tudom, de a tetteikből úgy tűnik.

Érdemes-e megmenteni? Úgy vélem, igen, de akaratuk ellenére lehet-e? Ha úgy közelítünk, hogy mi a létünk értelme, s ennek élni, akkor minden rendbe jönne, ha nem, akkor nem megy! Itt egy kicsit úgy érzem, valami tragikus párhuzam lehet az atlantiszi kultúrával. Lehet, hogy ők is egy előző magasan fejlett civilizáció maradványai voltak, valami okból túlélők, akik majd/még elszeparálták magukat a barbárabb, újraéledt emberi fajtól, pár évszázadot kihúztak itt, s mikor látták, mivé fejlődött az „újabb” emberiség, esélyeiket felmérték, s végleg elmentek innen. De ez csak hipotézisem.

A nagy UFO keresés közben (mivel mindenütt vannak) azzal is kéne foglalkozni, hogyan maradjon meg ez a nemzedék, hogyan nemesedjen. Ha a valós célt megtalálják, megszűnik az „elfáradás”.

Egy szép lehetőség, hogy ebben segítsek, mert úgy gondolom, hogy ezt még fent lehetne tartani, csak úgy kellene megközelíteni, hogy a létnek már valódi értelme legyen.