AZ
UNIVERZUM CSENDJE … VAGY MI VAGYUNK SÜKETEK?
(Pável
Márta)
A
cikk megírására – ez a kissé depresszív felfogás – adta a löketet.
Általában
tetszenek a cikkek, amik ezen a felületen megjelennek. Erről sem mondom azt, hogy
nem tetszik, hanem azt mondanám, hogy szerintem eléggé egyoldalú és depresszív a
téma megközelítése. Miért mondom ezt? Ugyanis, ha nem lenne tapasztalatom arról,
hogy van másfajta élet, akkor nem írnám le az ellenvéleményemet.
Megjegyzem Dr. Roberto Assagioli MESTEREK
HITVALLÁSAI című írásában olvasható: Azt az igazságot, ami nekem megadatott,
azon az úton vizsgálják meg, amelyen én is megtaláltam.
Hát
azokkal a módszerekkel kellene vizsgálni, de ahogy a fenti idézetből is kitűnik,
ahogy ő eljutott az Ő (szintje szerinti) igazságára, akkor amit én állítok, azt
is bizonyíthatnám, de mindaddig nem lehetséges, amíg a hitetlenkedők nem
hajlandóak magukat olyan helyzetbe helyezni, hogy képesek legyenek a mélyebb és
magasabb én működtetésével lévő igazság megismerésére. Mivel többnyire
képtelenek, így vagy elfogadják, vagy nem, én, mint akinek ezekről tudomása van,
nem tudok másképp gondolkodni. Tudom (mert
megfelelő szinten kapcsolatom van velük…), hogy vannak ismeretlen
lények, nem is kevesen és innentől kezdve a cikk nem tud elkeseríteni, hanem
inkább felhívnám pár fontosabb dologra a figyelmet a fent idézet cikkből: De
Bostrom elismer valami mást is: “A szűrő lehet, hogy nem egy esemény, hanem
egy felismerés. A civilizáció elér egy pontot, ahol megérti az akadályok
mértékét – és megáll.”
A
szűrőkről írjunk, vagy gondolkozzunk egy kicsit. Úgy gondolom, joggal vagyunk
valami módon kiszűrve, elszigetelve, elzárva pl. a Naprendszerből való kilépésből,
vagy ma akár a Marson való hosszú távú életből stb. Itt a Földön, ezen
viszonyokhoz alkalmazkodott biofizikai, biokémiai szerves működésünk nem teszi
lehetővé, hogy más bolygókon tartósabban éljünk. Halál lenne a vége, nagyon sok
mindenben károsodnánk, ezt nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez egyfajta blokk, szűrő
stb., segítség, míg tovább nem jutunk.
Ez
van, ezt érdemes megjegyezni az ábrándozások közepette is. Szerintem, ettől még
nem veszett el semmi, ettől még nem kell azt gondolni, hogy egyedül vagyunk a Világegyetemben.
Nagyon nem vagyunk egyedül, sőt azt mondanám, sokkal több létező lény van,
bármilyen, sok-sok milliárdnyi formájú, mint amit valaha is el tudunk képzelni,
és ez nem fantazmagória, nem hipotézis, ez valóság, de az hipotézis, hogy
mennyien lehetnek, mert azt nem tudom.
Ha
logikusan gondolkodunk, akkor valamifajta szűrőnek kell lennie a többi lény
védelmében is, mert gondoljunk bele, mi is kerítéseket csinálnunk, hogy a róka
ne vigye el a tyúkot, vagy ne jöjjön be a medve, vagy rácsot teszünk az ajtóra,
hogy embertársunk, ha garázdálkodni akarna, ne tudjon betérni. Tehát mi is használjuk
ezeket a szűrőket, csak más léptékben. Miután
az emberiség a fejlettségének még – szerintem – elég primitív szakaszában van,
lásd: felbújtható, üvöltözésre kényszeríthető, háborúzik, nem gondolkodik se
logikusan, se ésszerűen, nem jókor lázad, nem akarja magát fejleszteni stb.
Összeségében nem túl magasszintű emberként működik. Olyan fajta primitív
tulajdonságokkal rendelkezik, amit még a pl. a háromszáz évvel előttünk járó
lények is már joggal kiszűrnek, mert köszönik szépen, ezt nem kérik, és valljuk
be, én sem kérném, sőt itt is rosszul érzem magamat ettől.
A lények, akik vannak(!), azok kapcsolatot teremtettek némely emberrel, de csak azokkal, akik ezt a kapcsolatot elbírják, meghallják, működtetik és eléggé cizelláltak ahhoz, hogy ezt felfogják, partnerek legyenek. Nem véletlen, és nem mese az, több ember elmondja, hogy beszélt velük, kapcsolatban vannak stb. Ez annak, aki hitetlen, aki nem bírja magát olyan szintig feltornászni, hogy ő is méltó legyen egy ilyen kapcsolatra, elfogadhatatlan és gúnyt űz belőle.
Erre
is mondok egy példát: ha két macskám van, az egyik egy nagyon buta cicus, a
másik pedig egy nagyon értelmes macska – mert például nekünk ilyen van, akivel
lehet beszélgetni, megért mindent, és a kisugárzásából még azt is meg lehet
érteni, hogyan kommunikál –, tehát teljesen más macska. A kettő macska között nagy
a különbség, ami meghatározza, hogy emberként, hogyan viselkedek a macskával. Ugyanez
van az idegen lényeknél is, hogy viselkednek az emberrel, mekkora a különbség ember
és ember között. A kapcsolatot ez határozza meg, ezen nem kell fölháborodni,
ezen nem kell elkeseredni, ez ilyen, és teljes mértékig jogos.
uo. Azt
mondják nekünk, hogy az űr hemzseg a civilizációktól, de még nem vagyunk elég
érettek a közvetlen kapcsolathoz. A hazugság abban rejlik, hogy a
valószínűséget tényként fogadjuk el, figyelmen kívül hagyva a bizonyítékok
teljes hiányát. Olyan egyenleteket találnak ki elméleti tudósok, hogy csak a
galaxisunkban több ezer idegen világot ígérnek nekünk, és mi elhisszük nekik a
szavukat. Ez a megjegyzés nem
pozitív, hanem egyfajta becsapás érzetet keltett, de a valóság az, pl. csak
annyit kéne végig gondolni, hogy mennyi a mi hallási, szaglási, vagy látási
tartományunk, csak az általunk felfedezett tartományokhoz képest mindenhol
elmondhatjuk, hogy ez egy vékony „csík”. Eleve…, hogy lehet abból kiindulni, ha
mondjuk látni egy érzékelhetőségi „csíkon”, ahol jobbra-balra tartományok vannak,
vagy már van pár eszköz, amellyel valamennyire szélesebben/túl látunk, honnan
tudjuk, hogy ennek hol a vége, hogy jelenthetjük ki azt, hogy az nincsen. Hogy
jelenthetjük ki, hogyha pl. valaki nekünk integet, de a mi szemünk képtelen
arra, hogy ezt meglássa, hogy nincsen, nem integetett senki. Valójában nekünk
kell alkalmassá tenni az anyagi testünket arra, hogy túllépjen a földi magunkon
és ezeket a jelzéseket felfogja, hogy lehessen valami szintű kapcsolat. Én ezt
a kapcsolatot a magam finomított módján fent tudom tartani, még akkor is, ha a
félvilág hülyének vesz, de ez senkit nem érdekel, legalábbis engem nem.
Van
az a keleti ábra, ahol három majom ül, az egyik nem lát, a másik nem hall, a harmadik
nem beszél, sajnos ebből nem mind a három igaz, mert beszélni beszélnek, többnyire
zagyvaságokat. Az, hogy nem, vagy beszűkülten látunk, és nem mindent hallunk,
az biztos. Hibás, csökkent érzéskeléseink miatt nem állíthatjuk, hogy semmi
sincs, semmilyen más lény sem létezik. Alázattal, intelligenciával tenni kellene
ahhoz, hogy mindenki alkalmas legyen a kapcsolatra, így hát ki kéne bújni a
bőrükből, de nem fogják tudni megcsinálni, mert nem olyan egyszerű a dolog. Ugyanakkor
hallgatni kéne azokra, akik tudnak dolgokat, és nem lehetne hülyézni őket, mert
azok talán felnyitnák a tudatukat.
A
cikk írja a bizonyítékok teljes hiányát, hát itt látszik egyfajta gondolkodási
ketrec, ugyanis a lényeg, hogy több dimenzióban is elhelyezkedhet a lény. Például
a vonal és a gömb nem hozható össze – igaz, primitív példa –, de ha több dimenzióban
helyezkedik el, akkor nem lehet direkt bizonyítékot hozni, csak mindig a
megfelelő helyről és megfelelő módon lehetne.
Még
a mi három dimenziónkban is lehetnek rejtett dolgok a szemünk, a tudatunk elől –
de erről már írtam párszor – pl., ha a hangyát nézem – a cikkben is a hangyát
említik –, tehetek zárványokat elé, kiöntözhetem vízzel stb., fogalma sincs,
hogy vagyok és mit tettem, nem fogja fel, de ez velünk is előfordulhat. Lehet,
hogy valami más ott van előttünk, egy szobában lakunk vele… látási/felfogási tartományon
kívül, de még mindig a három dimenzióban, és akkor a többiről ne is beszélünk. Megtehetjük
(de mi nem…), ahogy a cikkben meg is tették, hogy erről nem vesznek tudomást, hanem
keseregve kijelentik, hogy bizonyítékok hiányában nincsenek.
A
bizonyítékokra visszatérve, hogyha annyira bizonyítékot akarunk, elmondom,
rengeteg van. Ha az ember nézi a különböző filmeket, a koreai háború alatti
ufós jelenségektől a NASA-n keresztül a tengerészekig, az orosz, brazil
forrásokban stb. rengeteg olyan megmagyarázhatatlan jelenséget lehet felfedezni,
aminek, ha a tizede igaz, akkor is sok, és ott már általában szűrve adják azt, ami
nagy valószínűséggel idegen lények létezésére következtethető. Vagy például
hiteles fotók vannak villámgyorsan száguldozó szerkezetekről, ahol víz, levegő
nem akadály. Ezek nem mesék. Nem kéne az egészet annullálni csak azért,
mert nekünk erre a három dimenzióban nincsen megfogható direkt bizonyítékunk,
erről nem ők tehetnek, hanem mi.
Nem
akarom ezt a cikket a végtelenségig ragozni, inkább csak azt mondom, hogy
fogjuk fel, amit ő is ír, hogy törékenyek vagyunk, szerintem még nagyon fejletlenek,
az emberiség többsége nem alkalmas a kapcsolatfelvételre. Előfordul – több eset
is van –, hirtelen pánikot kapnak, vagy lövöldözni kezdenek, tehát az emberiség
még nagyon gyerekcipőben jár.
Igen
fölnézünk a csillagokra, fellövik a műholdat, meg az űrállomást, ezek már
valamiféle kis lépések. Idővel rá fognak jönni arra, hogy nem fogunk tudni
továbbmenni, mert a szerves létünk akadályoz, s nem is kicsit, igen, ez is egy
szűrő. A következő lépés pedig az, hogy az ember magát alakítja át, vagy az
anyagi testét hátrahagyva kilép magából (meg lehet tenni, csak keveseknek...) és
úgy megy tovább, vagy olyan emberi tudattal megáldott biorobotokat szerkeszt, amelyek emberszerűek. Az emberi
tudatnak olyan anyagban kellene lennie, amelyik nem romolható, mindent kibírhat,
variálható. Ehhez még jó pár száz év kellene, de ezt a különböző (idegen)lények
simán megtudják csinálni. Úgy érzem, ők ebben partnerek is lennének. Nem kellene félni az újtól. Mondok egy nagyon
egyszerű példát; a fotogray szemüveg tulajdonképpen elképzelhetetlen volt pl. 200
évvel ezelőtt, hogy egy szemüveg besötétedik a fényre, ma már tudjuk, hogyha a
benne lévő részecskék elfordulnak, akkor sötétebb, és ha nincs fény, akkor
visszafordulnak. Ezen az alapon
elgondolkodhatnánk, nekünk is lehetne –most nagyon átvitt értelemben – olyan
testünk, amelyik olyan irányba fordul, és olyan tulajdonságokat vesz föl, ami
az adott környezetben kell, vagy akár hibernálni tudja magát stb. Ezt ezek a
lények; akik idejárnak, vagy itt is élnek, simán meg tudják tenni, csak még az
emberiség nem akarja, nem tudja, vagy félősen félretolja.
Végezetül
úgy érzem, nincsen semmi probléma, nem vagyunk rossz helyzetben. Lássuk be, éppen
most kezd a majom belenézni a tükörbe és felismeri saját magát, most kezd az
ember belenézni az univerzumi tükörbe és felismeri a korlátait, viszont látja,
hogy a tükör mást is mutat. Egy olyan valóságot, amit elképzelni is nehéz, de ez
a valóság sokkal valóságosabb, sokkal másabb. Ennek valamennyi részébe be tudok/tudunk
tekinteni, de szerintem még mi is az út elején járunk, habár jóval messzebb
mentünk, mint az átlagos gondolkodás. Nincs ok a pánikra, mi a földi létben egyfajta
fejlődésben vagyunk, többen éppen kezdenek fölébredni, és ha ezt nem
háborúzásra használják, hanem jószándékú fejlődésre, akkor egy idő után bármeddig
eljuthatnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése