Pável Márta
UFO- kal kapcsolatos félrevezetések
Jó ideje figyelem a híreket, és mostanában még az ufókkal foglalkozó lapok is belemennek abba, hogy ál-, vagy bagatell híreket közölnek. Egy - egy „jelenség” olyan primitív, hogy még egy gyerek is tudja, hogy photoshoppal készültek. Vagy olyan unalomig emlegetett „eseteket” közölnek, ami már mindenkinek a könyökén jön ki. Szinte senki sem figyel rájuk, olyan primitív dolgokat mondanak, a filmek is unalomig ismétlik magukat, mintha új információra befalazták volna őket, mármint az emberek agyát. De miért is nem mennek bele jobban az igazságba, amiről nem hiszem, hogy senki sem tudja? Sőt, nekem úgy tűnik, hogy nagyobb mértékű lehet az idegenek észlelése, mint eddig - persze nem úgy, ahogyan keresik…
Mi lehet ennek a direkt elhallgatásnak, vagy egyenesen kifigurázásnak az oka? Halkan megjegyzem, engem nem érdekel a buta, földies emberi felfogás, független vagyok ezektől, nem érintenek, így nyugodtan írok, beszélek, már tőlem nincs mit elvenni, attól messzebb mentem, hogy elérnék azt, ami a lényegem.
A szinte teljes elhallgatásnak az oka valószínűleg az, hogy sokkal jobban tudnak a létükről, mint a tömegnek megengedik, hogy megtudja. Miért? Pániktól való védelemből, vagy azt gondolják, hogy a – szerintem tudatosan-, nagyon lebutított tömeg fel sem fogná? Félek tőle, hogy az utóbbi az igaz. Világos, hogy nagyon rosszat tesznek azzal, hogy nem készítik fel az embereket arra, hogy mi módon lehetne a lényekkel találkozni és ebből akár profitálni is, pl. életük tartalmasabbá tételével.
Véleményem és tudásom szerint, ezek a szemünknek részben láthatatlan lények a földünkön mindig is voltak/éltek. Ki képzeli, hogy ha több dimenzió van - ami már talán nem kérdés-, s ezek egymásban vannak, hogy az ezekben lévő lények nincsenek „egymásban”? Egy része „mindig is” itt élt (talán jóval előttünk, és utánunk is…), meg egy ideje mi is…. Ezt, ha gondolkodik valaki, tényként kellene kezelnie, annak ellenére, hogy teljesen láthatatlanok a háromdimenziós szemünknek.
Viszont, ha megfelelő finomságra állítjuk magunkat, és kommunikatív kapcsolatot építünk ki, akkor érezhető, megtapasztalható a jelenlétük. Biztos, hogy nem bántanak, de ha olyan rossz rezgésű lényekkel van dolguk, akkor azzal semmi kommunikáció nem épülhet ki, pl. V.I. félékkel. Ha bántani akartak volna, már réges - rég nem lennénk, sehol sem lennénk.
Most ha arra gondolunk - csak az atomig menjünk el…-, hogy minden ezekből és kisebb részeiből állnak, ezek mind energiák, rezgések stb., akkor ez azt jelenti, hogy a milyenségünkről a tőlünk érzékenyebb lényeknek, egy erős jelzést adunk. Ez olyan rólunk, mint egy térkép vagy egy fotó, de sokkal mélyebb információt közöl rólunk, talán olyat is, amit mi magunk sem tudunk. Összességében benne van a gondolatunk, a fizikai formákról letérképezett áramlás, alapos közlemény ez, ami valamifajta frekvenciákon alapul és ezek a lények pontosan ki tudják válogatni, hogy kivel akarnak kapcsolatot tartani és kivel nem.
Amikor egy ember eljut odáig, hogy maga felé is visszajelzéseket érez ebből a sokféleségből, megváltozik az addigi világképe. Egyre jobban rájön a gondolkodó ember, hogy ezeknek az „ufó” lényeknek nem is kell más világokból jönni, mert itt is vannak, és voltak is.
Rajtuk kívül persze lehetnek mások is, akik kívülről jönnek. De azon is el kellene gondolkozni, hogy messze nem mindenkinek kell ilyen sűrű anyag, levegő, víz, stb., mert más dimenzióban élnek, mások az összetevőik. Attól még az értelem bőven kialakulhatott, sőt még jobban. Nem mindegyiknek szükséges, sőt nagy részüknek nem is szükséges a sűrű matéria, mint ami a Földön van és így lehet, hogy még a világűr is „lakott”. Ezzel talán magyarázható a sok történés, anomáliák, ami a kinti űrhajókkal megesik. Ezek az esetek talán a kint élő lények figyelemfelhívó tréfái, jelzések, kapcsolatfelvevésre.
A lényeg az, hogy sokszor a számukra megfelelő rezgéssel rendelkező földi emberekkel gyengéd, aranyos kis jelekkel próbálnak kommunikálni. Például ilyenekkel: tudják, hogy az ember mit szeret, mitől fél, vagy éppen mi a mániája. Ismerik, figyelik, tudnak olyat is, hogy valakinek mondjuk, tíz karórája van, mert spirituálisan energetikailag annyira töltött, hogy az órái mindig megpusztulnak, és nem bírják ki a kezén egy-két napnál tovább. Ezért az illetőnek sok óra kell. Akkor ezek a lények például olyat is tesznek, hogy eldugják az órákat, és egyik reggel mikor az illető fel szeretné venni, egy darab órát sem talál a lakásban. Már az egész család keresi, és nem talál egyet sem. Majd eltelik pár nap és legnagyobb megdöbbenésre a könyves szekrényen a tíz óra sorba állítva ott van. Ilyenkor – mivel hasonló estek már történtek-, az illető csak somolyog, tudja, kik voltak, és azt is, hogy ezek ilyen kis incselkedések, a kapcsolat így is kezdődhet. Ilyen és hasonló jeleket addig nem küldenek ezek a lények, amíg az emberi lény agya buta, zárt, félős, vagy nem veszi őket komolyan. Az erre érzékeny ember azt is mondhatja, hogy jó értem én, ez is egyfajta kommunikáció. Menjünk bele, még akkor is, ha pár ember kivételével nem mondhatja el senkinek, mert a zárt emberek egyből lehülyézik, vagy jó pszichiátert ajánlanak. Viszont ilyen értetlen emberekkel nem foglalkozunk, vissza kell térni a nyitottabb gondolkodáshoz.
El lehet mélázni azon, ki tudja, hogy ki volt itt előbb. Ki tudja, hogy esetleg a ti életteretekre építettem a házamat, vagy ti költöztetek ide később hozzám? De nagyon józan határok kellenek, ez az egész idegileg labilisaknak nem ajánlott, mert abból eddig is sok káros dolog származott. Alapelv: pajszerrel nem feszegetünk, ha tudnom kell, meg fogom tudni, csak magamat kell befogadóra megdolgozni.
Az is egy vízválasztó lehet, ha valaki olvassa a cikkemet, s eldönti, hogy nálam valami nem kerek, ezzel nekem semmi gondom, magát minősíti. A másik ember meg a fejéhez kap: miért is ne lehetne így? Nos, ennek segítettem, s ennyi.
A primitívebb lelkületűek gúnyolódnak, rágalmaznak, hogy a maguk szintjére kényszerítsék azt, aki „repülni” merne. Gondolkozni merni kellene(!!) megtanítani az iskolában is az embereket. Azt kellene elérni, hogy eljussanak józanésszel addig, hogy miért lennénk mi egyedül az univerzumban? Részemről tudom s vallom, hogy nem vagyunk egyedül a Földön, egyáltalán sehol sem vagyunk egyedül. Ha megnézzük a három dimenzióban látható élőlények sokaságát, valamint azt is, hogy több dimenzió van, semmi sem elszigetelt a másiktól, akkor könnyen belátható, hogy a földi lét is érintett ebben, mert nem csináltak körénk egy tölcsért, hogy kikerülje Földet. Innentől inkább nekünk afelé kéne józanabbul, nyitottabban gondolkozni, s nem letagadni a még tömegesen fel nem ismert dolgokat. Nem úgy, nem olyan paraméterekkel és nem ott kellene lényeket keresni, ahol nem állnak rendelkezésre, hanem az emberiséget finomabbá kellene tenni, hogy azt is észre vehesse, ami éppen kiszúrja a szemét.
Át kellene formálni a tudatot, hogy próbáljon meg másképpen gondolkozni, ne csak az öltözködésen, parfümökön járjon az esze, meg azon gondolkodjon, hogy mi jár neki (ha ezt ugyan gondolkodásnak lehet nevezni…), hanem figyeljen magára, vegye észre a finomabb emberi működéseket, hiszen az is hozzánk tartozik. Lassan el kellene a tömegeket addig juttatni, hogy mindenkiben ott van a halhatatlan lélek, és az ő általa kinyomott energiákat, indulatokat fel kell ismerni és használni, ha pedig rosszak, fékezni kell. Tudatosítani kellene, mik azok az erők/ frekvenciák, mindegy hogyan nevezem, amik szennyezik a környezetet (s nem csak a műanyagokra koncentrálni, persze az is fontos), hogy az emberek elfogadhatóbbak legyenek.
Biztos vagyok abban, hogy ha a föld lakossága elkezdene spirituálisan is kifinomodni, akkor még a háromdimenziós szemnek láthatatlan, de a tudatban, jelekben látható lehetne az, ami még csak pár embernek evidens. A lényekkel lehetne olyan kapcsolatba lépni, ami talán megvédené a földünket a pusztulástól, a bajtól, mert ezek a bajok, amik a tudatunkban léteznek, sajnos meg fognak valósulni. Nagyon erősek vagyunk, de nem tudjuk, azt sem hogy mi hozzuk a bajt magunkra, és mi meg is valósítjuk. De ugyanakkor ezt el is engedhetjük, és akkor, mint egy „reset” gomb lenyomásával, újrakezdhetnénk építeni az egészet, egy másfajta emberiséget. Mi ezért is vagyunk, és az összes tevékenységünk egy része erre irányul, kérem, gondolkozzanak el a leírtakon. Köszönöm.
