PÁvel Márta Nanorobotok, időkapu…

 

 

Pável Márta

Nanorobotok, időkapu…

 

Az ember először azt gondolja, hogy az az egészséges, hogyha a naturális 1-2000 évvel ezelőtti életvitelhez szeretne visszatérni, tehát földközeli állapotba, állatokat tenyésztve, növényeket termelve, hallgatva a madarak csicsergését, és ez megnyugtató az emberiségnek. S erre vágyunk szinte minden, úgy gondoltam, hogy ez a helyes, ez a természetes, mert túlságosan elszakadtunk az anyaföldtől. Most, ha az ember elolvassa ezeket a nanorobotos cikkeket, hogy még ebben az évszázadban milyen fejlesztésekre várhatunk, háát…!

/Ezeket másoltam, sajnos nem tudom honnan… / „Nanotechnológia. Az emberi test bármilyen formát felvehet, nagyszámú nanorobotoknak köszönhetően. A belső szerveket sokkal jobb kibernetikus eszközök váltják fel. A technikai fejlődés csúcsa az lesz, amikor már az emberi biotestet is lecseréljük ilyen alakos nanorobot testre, átültetve bele a lelkünket, és kvázi halhatatlanná válunk általa – igény szerinti szépségűvé és mindig tökéletes kinézetűvé. …A nem biológiai intelligencia milliárdszor intelligensebbé válik, mint a biológiai. És mindez csupán a jelenleg 0-ás típusú civilizációs szinten lévő Föld nevű bolygón történik majd, és még ezen az évszázadon belül. … Nanorobotokból állnak az épületek és bennük minden tárgy, amik parancsra tudnak alakot váltani. A házat össze lehet csomagolni egy bőröndbe és el lehet vinni a telepítés helyére, ahol kibomlik és felépíti, berendezi magát. … Akinek kell egy ruha, kivesz a raktárból egy ruha feliratú kockát, ami szóbeli parancsra vagy aktivizáló jelre kibomlik adott méretű, színű, alakú ruhává és fel lehet venni…” (Nos ennek az elolvasása pár nap múlva robbantotta be a gondolataimat, s mivel addig nem véltem fontosnak, meg sem jegyeztem honnan vettem ki.) Nem tudom, hogy ez a gondolkodás mennyire hiteles, mennyire igaz, mindenesetre elgondolkoztató.

Ami igazán csodálatos, és ha jól belegondolunk, tényleg erre tartunk, ebből az évszázadból még 75 év vissza van nagyjából, és ezzel a 75 évvel csodát tehetnek a hatványozott fejlődéssel. (Itt a nanorobot alatt egy összefoglaló tevékenyéget értek, ami mögött szoftverek vannak, minőségi változással, chipekkel stb.) Most mi a fejlesztés eredménye? Használhatjuk, láthatjuk, hogy egy utcában alig találunk 60 éven felüli embert, akinek nincs valahol valami protézise, magam hárommal vezetek. Itt egy fejlődési sor látható: A protézis még nem befolyásol, csak többnyire vázat teremt, de agyba ültetett chippel már parancsokat adhatnak ki, pészméker is stb., s ez csak bonyolódni fog. A protézises embert ugyanúgy embernek vesszük, holott, protézis nélkül már csak egy elfekvő, ápolt beteg lehetne. Ma már rengeteg protézist használunk fel és egyre többet fogunk, vannak ezek a háromdimenziós szerveket nyomtatók is, ahol kísérleteznek a különböző létfontosságú szervek nyomtatásával. Valószínűleg ezzel is célt érnek, és akkor még több technikai eszköz kerül az emberbe, erősen szelektáltan melyek csak vannak, melyek befolyásolják is az egész szervezetet. Egy idő múlva meg lehet kérdezni, hogy mennyire, meddig ember az ember, mert még abban a vázban van, de már benne egy csomó idegen szerkezettel működik. Ha ezen a gondolatsoron végig megyünk, akkor nem kell kiakadni azon, hogyha azt mondják, hogy talán ennek a századnak a végével már a nanorobotos és hasonló működésű eszközök veszik át bizonyos területeken a hatalmat, és az emberi lélek átköltözik abba a nanorobotos felépítésbe, amiben gyakorlatilag sokkal tovább élhet, mint a biológiai ember, s úgy alakíthatja magát, ahogy akarja. Nagyobb szabadsága lenne, a test nyavalyái nem akasztanák meg. Ez most science fiction-nek tűnhet, de mégsem az, mert láthatjuk, hogy a fejlődés errefelé megy.

A kérdés az, hogy az ember, aki már ezt a feszültséget is nehezen bírja, és óhatatlanul visszavágyunk – magam is – a természet közelbe, mégsem ez a jövő…! Hogyan kezelik le az emberek? Kb. 75 év kevés egy biológiai lelkes lénynek az átalakuláshoz, vagy kétféle ember lesz? De lelkünk, a pszichénk is más lesz, vajon kibírjuk? Ha ez a „nano világ” eluralkodik, mi is beleépülünk, akkor a termelés és az igény is más lesz: egy nanorobotnak nem kell tököt, uborkát, húst enni sem, nincs rá szüksége, arra se, hogy horgászon, és nincs szüksége semmilyen „hobbi” tevékenységre, amit mi szerettünk tenni. A kérdés, mondjuk 75 év múlva mennyire maradunk emberek, mert a céljaink, a mindennapi tevékenységeink, a hobbijaink, a pihenéseink mindegyik más lesz. Vagy lesznek olyan emberek, akik megmaradnak egy bizonyos ember szinten, majd lesznek, akik átvállalják a „nanoságot”? Mennyire maradnak meg valós embernek a „nanoságba” költözöttek?

Kérdés az is, hogy melyik hasznosabb a mostani szemünkkel: a múlt kedves emléke, vagy a változó világot elfogadni? Melyik a hasznosabb: egy olyan robottest, amelyik nem betegszik meg, és úgy alakíthatom, ahogy akarom, még akár repülhetnék is vele, vagy ez a mostani, ami hol itt fáj, hol ott fáj, s hamarosan meghal?

Részemről azt mondom, hogy akkor feltétlenül a robottestet választanám, de ezzel együtt jár a mindennel való leszámolás, amihez szoktatni kell magunkat. Hosszútávon nézve ki hasznosabb az emberiségnek, ha nanorobotként is lelkileg, erkölcsileg ember tud maradni, vagy biológiai emberként agyon kezeltetve magát, rövid életkorral? Melyik tudna segíteni az emberiségen? Mondjuk, ha a tudatában van még mondandója, de nem mobil… Viszont elképzeltem, hogy micsoda változás előtt állunk.

Sok kérdés, kevés válasz, de majd a jövő láthatóvá teszi, merre fordult az emberiség szekere, ha közben ki nem nyírta magát.

IDŐKAPU

Valamelyik éjjel láttam egy filmet, ahol legalább 10 évvel ezelőtt kísérleteztek, a tér szövetének megnyitásával. Állítólag, egy kis labdányi körre sikerült a kísérlet, meg is tudták ismételni; ez egy átjáró, egy időkapu, vagy bármi hasonlónak nevezhetem, amin keresztül járkálnak az ufók, és mi is járkálhatnánk. Ha nem tudnám, hogy működik, akkor nem izgatna ennyire. Itt nem az a kérdés, hogy ez van, vagy nincs, mert a saját életemben is megtapasztaltam, hogy párszor működött, spontán sikerült az időben „elugranom”, illetve a térben is. De mindez spontán ment, és nem tudnám megismételni, és nem tudom, hogy mitől függhet, egy ilyen ugrás.

Egyik ilyen esetem, kb. 35 évvel ezelőtt történt, egy Parália melletti campingben nyaraltam. A tengerpart mellett vannak a boltok, egy bevezető főútról egy templomnak megyünk neki, ami T alakban elágazik. Ha a templommal szemben állunk, akkor jobbra boltok vannak az utcában, balra ez is, az is, de arra felé több az étterem. Egy nyári nap fürdés után este úgy döntöttünk, hogy bemegyünk Paráliába szétnézni, vásárolgatni. Többször voltam a városban legalább tizenötször! Jól ismerem, az ortodox templom melletti soron, szemből jobbra, kb. 3-4 boltra a templomtól (fontos) találtam egy fürdőruha szaküzletet (!!!), ahol nagyon jó fürdőruhát vettem, és a kedvemnek megfelelő áron, megfelelő minőségben, nagyon örültem neki. Majd visszamentem a campingbe és mutattam a magyar társamnak, milyen jót vettem, és mondta, ő is elmegy, vesz egy ilyet. Részletesen elmondtam, hol vettem, ők is jól ismerték Paráliát. Beülnek a kocsiba, lelkesek, ők is vesznek ilyet. Pár óra múlva jönnek vissza és közlik velem, hogy abban az utcában nincs fürdőruha szaküzlet! Hogyne lenne, hát ott vettem a ruhámat. Vita, másnap együtt elmentünk. Végig nézem, se jobb oldalt, se bal oldalt nem volt fürdőruha szaküzlet(!!!), viszont a fürdőruha a kezemben volt. Megdöbbentem, már megint…, mi történt?! Nekem nyílt egy szaküzlet időben - térben ott helyben, s ahogy kimentem nem is lett? Vagy tér-idő sávba belecsúsztam… mi ez?  Mai napig is szent borzadállyal gondolok arra, hogy ez velem megesett. Semmiféle logikus magyarázat nem volt. A boltban a férjemmel voltam, aki a kirakat elött várt, ott is fürdőruhák voltak, s utána semmi?

Ha velem ez spontán megesett, akkor miért ne lehetne esetleg olyan kísérleteket folytatni, hogy ezt a helyzetet előidézik. Muszáj vagyok benne hinni, azt gondolom, hogy sokkal, de sokkal több minden van, mint amit valaha elfogadtunk, vagy gondolunk.

Viszont, ami elborzasztott, az a primitív emberi gondolkodás egy diplomástól. Mutatják, a megnyitott labdányi teret, és egy amerikai ufó kutató bácsika előadja (akiről eddig azt hittem, hogy értelmes), hát milyen jó lenne egy ilyen csillag kapu (tér - időkapu, mindegy, valami ilyen… ), mert az USA az atomtöltetű rakétáit azon át célba juttathatná, nem kellene félni , hogy közben hatástalanítják. Ezt mondta! A szemem guvadt, ekkora hülye legyen valaki, hogy még itt is ez jut az eszébe. Hát ettől a primitívségtől a hajam is az égnek állt, az időkapu … hülyék által benyomatott atomja… Istenem! Szerencse, hogy idegen nagyon fejlett lények tudják, milyen primitív az ember, nem fognak beengedni, mert tesznek róla, hogy addig jussanak, míg bajt tenni nem tudnak. Ők tudják, hogy megtalálta a kést az emberiség a fiókban, és most döfködik magukba. Az, hogy valakinek van diplomája is, ufó kutatónak hívja magát, és ezt gondolja(??), ez botrány az én szememben. Így nem fogunk sehova se eljutni, mert olyan emberek, akik tévéfilmet tudnak csinálni, és osztják az észt, s így gondolkoznak, az mindent elmond.

Remélem, az idegen lények folyamatosan észnél lesznek és ezt a gyilkos, önmagát pusztító bagázst leblokkolják. Kevés kivétel van, azokat eddig is tovább engedték, s ez így is lesz. Az időnk nem azért van, hogy gyereket foganjuk, hogy egymást öljük, hanem azért, hogy átlépjünk a tér-idő határon, és békében megközelítsünk más civilizációkat, más világokat, kapcsolati rendszereket építsünk, és ne romboljunk! Nekem ez felháborító, annyira kifordult erkölcsi, szellemi világ, nem is tudom, hogy mit mondjak, hol élünk.

 

Pável Márta UFO SZKEPTICIZMUS

 

Pável Márta

UFO SZKEPTICIZMUS

Ismert szöveg bűvész körökben: „Látja? Nem látja? Na látja!”  Hát ezzel is így vagyunk? A Facebook felületén olvastam egy megjegyzést, ami az UFÓ jelenséggel kapcsolatban kissé kesernyésen nulla jelenlétnek, valóságnak, megfigyelésnek nevezte, vagy ki tudja még mit értett a nulla alatt. De elgondolkodtató. Ha jól belegondolok, részben egyet is tudok érteni, mert nagyon sok hír van, nagyon sok film van, nagyon sok ufós felület van, s végül egyik sem közöl semmiféle konkrétumot, legalábbis a három dimenzióban nem.

A három dimenzióban (3D) elő lények valóban megfogható dolgokat keresnek, amit eddig nem mutathattak be, nem mondhatják, hogy tessék, itt van. Idegen lények sem mondják nyilvánosan: „Halihó, itt vagyok emberek!” Igen, ez nagyon sok embernek bosszantó lehet, és szkepticizmusra adhat okot. Mindenféle valós, valótlan, fantáziadús elméletek jönnek, ezek a többdimenziós, párhuzamos univerzumok, mátrix stb., ami nem segít a dolgok tisztázásban, de érthető. Az emberi lények bizonyítékot szeretnének, megfogható, dokumentált bizonyítékot. Ez jogos is, meg nem is.

Sajnos a korlátolt érzékelésünk, ha jobbra-balra nézem a sávot, középen egy egész kis részt érint a mi látás és érzékelési tartományunk, az infra és az ultra tartományok azok, amik számunkra már nem láthatóak. Vannak? Igen, elfogadjuk, vannak, mert már van olyan készülékünk, amivel láthatóvá tesszük (míg nem voltak, akár tagadhattuk is, mert nem tudtunk róla, s ez itt óvatosságra int!). Rendben, de készülékeink meddig terjednek, mi a hatókörük, ahhoz képest, ami lehetne, tudjuk? Nem hinném. Holott lehet, hogy ők is benne vannak a három dimenzióban, de a mi kívánságunk (hogy ne tagadjuk le a létüket…), hogy azt és úgy lássuk őket, amit és ahogyan mi látunk, mindenki alkalmazkodjon csak a szűk látókörű emberekhez. Ez kicsit önző, és kicsit beszűkült látás.

Nem akarom mentegetni az idegen lényeket, hogy miért nem lesznek nekünk láthatóvá, viszont abba is bele kell gondolni, hogy senki nem kötelezhet senkit arra, hogy úgy és csak annyit lásson, mint mi, és arra sem, hogy lesüllyedjen a szellemi szintünkre. Kérdés, hogy esetlegesen a Földön is élő lények milyen dimenziókban érzékelnek, vagy ha a 3D -ben is vannak, akkor mennyi a látás /érzékelés tartományuk, nekik is csak egy kis rész, vagy a teljes? Elképzelhető az is, hogy minden tartományban látnak az idegen lények - akik nem is idegenek, mert lehet, hogy itt élnek velünk…-, tehát nem lehet kényszeríteni őket, hogy tessék, itt ebben a szűk tartományban mutatkozz be és itt tegyél-vegyél mindent. Az is lehet, ők úgy vannak velünk, ahogy esetleg mi vagyunk a hangyákkal, hogy látnak minket, figyelik, mit teszünk, hogy elvagyunk, építkezünk, veszekszünk, szorgalmasok vagyunk és ennyi. Senki nem kérheti tőlünk, hogy a hangyák értelmi dimenziójába leszálljunk, ami ugyan még háromdimenziós, de az érzékelésben beszűkült lényeknek elmagyarázza, hogy ők kik, mi kik vagyunk stb. Valószínűleg, ahogy a hangyák sem értenék meg, mit akarunk, úgy mi sem értjük meg az „ufók” számtalan kapcsolatfelvételi próbálkozását, pedig nagyon sok feltűnő és abszolút egyértelmű is van. Ahogy még mi sem akarjuk megtenni a hangyákkal (mondjuk delfineknél, elefántoknál már ”bepróbálkoztunk”...), miért várjuk el az idegen lényektől, hogy ugyanezt megtegyék velünk? Lehet, hogy a különbség ekkora - szerintem sokkal kisebb-, akár érthetnénk is, ha kollektíven nem szűkülne be az emberi tudat. Viszont azt is el kell mondani, hogy ezek a lényeg a különböző emberekkel, akiknek az érzékelési szintje finomabb, azokkal érintkeznek, ez viszont nem dokumentálható úgy, ahogyan a csak három dimenzióban gondolkodók szeretnék. S mivel vannak, akik tudnak a többi értelmes lényről, viszont, nekik sem hisz a többi ember, hanem megint jönnek a kétkedések, esetleg normalitásukat kérdőjelezik meg, kigúnyolják stb., pont ezért, akinek meg vannak ilyen élményei, az többnyire bezárkózik, mert nem fognak „disznók elé, gyöngyöt szórni”, tehát ennyi.

De a többi értelmes lény - itt nem az emberre gondolok-, ahogyan láthatjuk, is folyamatosan legkülönfélébb módokon próbálkozik, hogy magukra felhívják a figyelmünket égen, vízen, víz alatti űrhajókkal, gabonakörökkel, és az emberekkel való kapcsolatfelvétel számtalan módjával stb. Mégis mindezt valamiért letagadják, nem akarják elfogadni, pedig szinte kiszúrja az emberek szemét az, amennyi jelet hagynak. Miért nem lehet nyilvánosságra hozni, vagy azt mondani, hogy felvettük a kapcsolatot, igen működnek, vannak. Úgy nagyon nehéz, hogy mindent homályban tartanak. Ha magam nem tapasztaltam volna meg, hogy vannak, akkor azt is mondhatnám, hogy egy össznépi becsapás, de az nem igaz, hogy nincsenek.

Aki érzékeny és alkalmas rá, azzal kiválasztásuk szerint érintkeznek, az egy másik kérdés, hogy nem tudjuk konkrétan megmutatni / bizonyítani, hogy miért velük, de arra is vannak hipotéziseim. Leginkább azt gondolom, hogy a probléma ott van, hogy másképpen, nagyon sokféle megjelenésben vannak a számunkra idegennek gondolt lények, nagyon sokféle helyről, nagyon sokféle cél és akarat van az egész mögött.

Azt sem tudjuk, hogyan kerültek ide. Annyi variációt találtak ki az emberek, s lehet, valahol köztük van az igazság is. Balga dolog fénysebességben gondolkodni, mert lehet tér-idő görbület is, féreglyuk is, meg olyan közlekedés, amiről nem is álmodunk. S miután rengeteg féle idegen lényt ábrázolnak, ezért nem lehet egységes az idetalálás módja sem, és az itt élésük sem kizárt. Párhuzamosan, csak nekünk láthatatlan formában élhetnek velünk a Földön, s nem is egyféle lény, legalább tízféle is lehetséges, mivel ennek a bolygónak számos láthatatlan tartománya lehet, és ők éppen úgy otthon vannak, mint mi. S lehet, hogy épp ezért ellenőrzik azokat a helyeket, ahol atomot robbantgatunk, mert nekik sem mindegy, hogy a balga gyerek megtalálta a ”gyufát” és felgyújtja vele az élőhelyeinket.

Nagyon sok variáció lehetséges ebben az ügyben, és nagyon sok finomságot, figyelést, gondolkodást kívánna tőlünk is.

EMBEREKET ÉRINTHETŐ KÉRDÉS AZ UFO ÉS ISTEN KAPCSOLATA.

 

Pável Márta

EMBEREKET ÉRINTHETŐ KÉRDÉS AZ UFO ÉS ISTEN KAPCSOLATA.

Erről és hasonló témáról már írtam, de nem így. Gyötrődhetünk különböző filozófiai, teológiai létünket érintő kérdéseken, az mégsem  ugyanaz mint amikor tragikus helyzetbe kerül az ember, és nem gondolkodásra, hanem reményre, Isteni segítségre, támaszra van szüksége.

Sajnos olyan helyzet is előfordulhat, hogy elég komoly érzés vesz az emberen  erőt , akkor amikor keresztény és mélyen hívő emberként is  szembe kerül egy olyan dologgal, megkérdezi magában , hogy mellette van-e még az Isten? Ugye éjjel-nappal az lehet hallani - főleg ufós felületeken -, hogy   az Istent mennyire fel akarják váltani   intelligens   ufó lényekkel. Igaz, amit ezek a lények   csinálnak az elmenne akár csodának is - amit régen mind Istennek és angyaloknak tulajdonítottak-. Valóban az emberek ma csak pislognak, mit tudnak tenni földön, vízen, víz alatt és levegőben, földi technikával ugyanúgy nem magyarázható ahogyan kb. 3000 évvel ezelőtti  bibliai események.  A mai napig elképesztő ahogyan eltűnnek, derékszögbe fordulnak, vízbe is berepülnek, gyorsulnak ezt ma még mi  földiek nem tudjuk megtenni.

Nem tudom; hogy tudatos-e, vagy hitetlen világ akarja Istent velük kiváltani, vagy csak egy jószándékú megfigyelés, az egész jelenség értelemzése. Minden esetre hivő világ sem elég stabil, s ezen jelenségek megzavarhatják a lelkiségüket, s könnyen nihilt teremthetnek. Még a mélyen hívő rugalmasan gondolkodó embernek, hogy kiváltsák az Istent az ufókkal, egy darabig    nincs is kifogása, mert azt mondjuk,   hogy  az Isten miért ne alkalmazhatna segítőket, akik most esetleg idegen lények, akkoriban meg  ugye prófétának, angyaloknak hívtuk.  Miért ne    alkalmazhatna Isten magasabb szinten, különböző világok a megteremtésében segítséget, ami számunkra elképzelhetetlen mennyiségben és minőségben működhetne. Biztosan tömegesen vannak olyan lények, akik magas szinten állnak, itt a problémám ezzel eddig nekem nincs.

Sajnos  van amikor az ember nagyon mélyen kerül - pl. egy nagy betegség, halál stb.-, akkor már szembekerül az alábbi anomáliával. Megjegyzem     itt nem a lenini meg marxista gondolkodást akarom támogatni azzal, hogy azt mondom, hogy vannak olyan időszakok az ember életében, mikor elengedhetetlenül szükséges az Isten átható  segítsége és ha nincs meg ez a remény, hogy Istentől nem kapom a segítséget, hanem a földön csak magasabb rendű hasonló teremtmények   cselekedtek és csinálták a dolgokat, akkor űr lesz az emberben, magárahagyatottság. Fájdalmában az embernek lehet  egy olyan elkeserítő érzése, hogy hol az Isten, vagy   magára hagyta? Ebben az esteben ezek a lények, ha megbízottak/küldöttek/angyalok vagy bárminek  is mondjuk   Bibliából ismertek szerint, ők nincsenek jelen az  életünkben úgy, ahogyan Isten  immanensen és transzcendensen. / Lehet, hogy időnként segítenek rajtunk egy-egy műtéttel, korrigálással, de az nem szisztematikus, hanem valami szimpátia vagy ki tudja milyen okok mentén./ Úgy érzem, s valamifajta árvasággal vegyül, hogy az Istennek szolgáló számunkra idegen lényeknek ez nem a feladatuk. Ők nem, csak Isten van transzcendens módon  velünk, ők nem - mindig-  láthatják a gondolatainkat- lehet, nem is érdekli őket, attól sokkal kevesebbek, hogy mindent egyszerre  észre vegyenek. Az idegen lények kapnak egy- egy feladatot és mennek tovább. Nem válthatják ki az Istent, mert az ember Istenre  irányított lény, nélküle akár tudja, akár nem, akár elfogadja, akár nem, nem élhet. Isten az  egyetlen, aki állandóan bennünk/ velünk lehet.   Isten aki mindig velünk,  mert a lelkünk Tőle  van és Ő immanensen és transzcendensen itt van a világunkban, soha nincs távol, Ő áthat mindent.  Míg ebben az érzésben,   tudásban  ezt a bizalmat  megéltem, rájöttem, hogy  megélhetetlen, tragikus lenne, ha ezekkel a különböző ufós eseményekkel elvennék az emberektől, mert ez a két dolog nem fér össze.  

 Isten soha nem hagyja az embert magára még akkor sem, ha úgy tűnik, azzal pl. hogy nem teljesíti a kérését, ugyanis az Isten akarata, útjai, tervei, sok másabbak, mint mi elképzeljük.  Viszont előbb utóbb rájövünk, hogy nekünk ez így volt jó! Egyéni tragédiámban megéreztem, hogy milyen szörnyű lenne, ha ki tudnánk húzni az emberiség tudatából az Istent, hogy beépítsenek helyette akármilyen fejlett idegen lényeket. Igy az ember teljes mértékig árvának   érezhetné magát,  hogy megteremtődött, kikísérletezték olyan lett amilyen, és nyakába vágták a kötelet quazi visszadobták, hogy boldoguljon egyedül ahogyan tud. Ez nem működik, az ember attól sokkal másabb lelkesebb lény, hogy ezt kibírja.  Az   hogy egyedül maradhat, ahogy csodák és segítség nélkül maradhatna még elgondolni is kegyetlenség.  Tudom most sokan - akik pszichológusok- azt mondhatják nem vagyok felnőtt személyiség, vagy materialisták igazolni látják istentelen elveiket, hogy vallás egy pótlék stb..   Mire jó a vallás, mert sok nagyon fals értelmezés   is lehet,   mert némelyik a vallás  nem az a vallás, amiről én beszélek, hanem ami kell, az a lelkünk  az eredetével való összekapcsolódás, amelyet mindig éreztünk, hogy kapcsolatban vagyunk  és   lényeg, hogy eggyé  akarunk vele lenni. Ezt embere válogatja kinél, mennyire erősen jön elő,  még akkor is…, az is együtt van Istennel, aki lázad, aki bűnözik, mert a lélek mindenkiben ott van, azért él.    Istentől származik a halhatatlan   lélek, ott van bennünk, a tudatban, az ember megfosztani attól, hogy ez a lélek ott van bennünk, ez több mint tragikus lenne, ez a nullánál, a megfagyasztott jéghideg semminél sokkal több és tragikusabb lenne, kibírhatatlan. Hála az Istennek ezt nem lehet elvenni tőlünk, az Isteni lélek részt ami bennünk van, de tudatunkat be lehet úgy  etetni, hogy a pánikba essen az ember, és azt gondolja, hogy tényleg nincs   senki vele, tényleg elhagyta az Isten, hogy nem is volt.

Ebben a szörnyű világba  -  ahol   baj követ bajt- egyetlen egy remény maradt volna az Isten, ha azt is elveszik akkor az emberiség szinte csoportos öngyilkosságot is elkövethet, és a legszörnyűbb rémtetteket is megteheti, mi tartaná vissza?   Semminek nincs semmi értelme, az egy rettenetes dolog lenne, és ezt nem szabad megengedni, úgy kellene megtanítani az embereket, hogy Isten nem cserélhető fel, nem veszthető el, az ufó és Isten nem egy . Igaz sokszor el lehetne jutni oda a mi ismereteink birtokában, hogy az egy biblia jelenség ufó volt stb.. Mégis messze nem egyenlő az Istennel. 

 Végezetül ki és mi az Isten?   Isten megnyilvánulása és testet    öltése volt Jézus Krisztus,   de Isten mégsem ember, nem humanoid lény, nem behatárolható, hanem végtelen, elképzelhetetlen anyagon túli fényerő, értelem és az elképzelhetetlenül minden jónak a hordozója, és akkor még csak egy icipici rész mondtam el, hogy ki lehet az Isten.   Isten csak akkor lehetne  ilyen ufós dolgokkal helyettesíteni, ha a rossz az Isten képük, ha olyan Isten képük van, mint például a tószegi templomban van egy szentháromság szobor - ami lehet hogy több száz éves - nem  ment,i hogy annál  primitívebb.  A szentháromságos ábrázolás - biztos van, rosszabb is, de én   környezetemben nem láttam -, tehát egy vaskos Atya egy vaskos galambot tart a kezében és egy vaskos Jézus van alul,  ha így gondolkoznak akkor összedőlhet a világkép, akkor összedőlhet a hit, az Istenben összedőlhet a remény, mert ezt  formát amit sulykolnak,   ezt valóban meg lehet dönteni egy ufóképpel.

 Ugyanakkor nem akarom bántani az ufokat sem, mert tisztában vagyok azzal,  hogy  itt vannak, itt is voltak, jönnek és számunkra elképzelhetetlen módon dimenziót váltanak, mindent tudnak. A hiszékenyebb, vallásilag nem tanult  embereknek valóban   Istennek tűnhetnek, mert olyan dolgokat tudnak csinálni amiről fogalmunk sincs hogyan teszik. Ismétlem az még nem baj,  hogy esetleg Istennek is dolgoznak, miért is ne. Az viszont baj, hogy sok csaló ezzel visszaél.  Többen  megpróbálják  önmagukat  prófétának, időutazónak, egyebeknek kiadni riogató jóslatokkal, amiből semmi sem jött be. Ilyenek saját magukból kiindulva  előadják, hogy a Istentelen ufók vannak stb.. Lehet, hogy vannak, ahogyan vannak olyan emberek is  akik Istentelenek,   de nem azufókra nem ez a jellemző, mert minél fejlettebb egy lény - vagy minél fejlettebb egy földi tudós, nagy része mindenütt odáig jut, hogy megáll a  tudománya, mert a végén ott áll az Isten -, annál jobban tud az alapról, az általunk Istennek nevezett abszolútumról. 

 Írásom nem hittérítés akar lenni, mert akkor nem így kezdeném, hanem sokkal primitívebben  – hogy sokan értsék-, de most ez egy hívő embernek  szóló vigasz és gondolkodás, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni, ne engedjék magukat elkeseríteni, mert az Isten velünk van, az Isten bennünk van és ha mi nem akarjuk eltávolítani őt, akkor nem hagy el minket.

Ő az   első kérő szóra velünk lesz, igaz a szabad akaratunkat nem veszi el, de  ha odaadjunk viszont elfogadja és javunkra használtatja. Mi az egész emberét társadalomban benne vagyunk, és az egész társadalom egy része sötétségben él,   a sötétségük bűzével minket is ellep, ez ellen igaz, hogy magunkat felfűtjük isteni fénnyel, valamit tudunk segíteni illetve magunk mikró és makró környezetében tudunk fényesebb viszonyokat teremteni, csak az a kérdés, hogy mekkora erővel rendelkezünk, és mekkora hittel. Erről még sokat lehetne beszélni, mindenesetre a remény ne hagyjon el bennünket, mert az Isten nem hagyott el minket, még ha sokszor nem is érezzük, de velünk van.