A HALÁLTÓL KELL-E FÉLNI?

 Pável Márta

A HALÁLTÓL KELL-E FÉLNI?

Az ember megszületik. Ilyenkor nagyon közel állunk a vászonhoz,

 és semmit nem értünk az egészből. Csak a rengeteg fényt és

 színt vesszük észre. Azonban ahogy idősebbek leszünk,

egyre hátrébb lépünk, és kezdjük megpillantani a képet.

A kis színpöttyök virágformát öltenek, emberekké olvadnak össze,

kutyákká. Lesz rálátásunk. De amikor valaki örökké él...

 vagyis ha örökké élne, akkor folyamatosan

távolodnia kellene a képtől, és a festmény hamarosan

csak egy élénk színű négyszög lenne valahol messze a távolban.

Még mindig emlékeznénk arra, hogyan nézett ki közelebbről,

 de valójában már nem látnánk.

És addig kellene távolodnunk tőle, míg végül a színek is eltűnnének,

és a kép már csak egyetlen fénypont lenne. Tommy Wallach

 

Az emberek általában és jogosan az ismeretlentől félnek, való igaz, hogy a legkevesebben azt tudják, hogy mi van a halál után. Mivel erre mindenki kíváncsi, az emberek mindenre vevők. Vannak olyan nevetséges anomáliák, amivel félig intelligensnek sem mondható műsorvezetők butítják a népet. A napokban például a tévében, egy lelkizős műsorban azt lehet hallani egy műsorvezetőtől, hogy ő hisz a reinkarnációban, de az élet utáni életben nem (?). Hujuj, akkor hogy is van ez az ő kis butuska fejében? Ezek olyan logikátlan gondolkodások, amik kiverik a biztosítékot, hogy mennyi butasággal etetik az embereket.

     Térjünk vissza a lényegre, a halál után van élet, amit én biztosan tudok! S ezt a cikket csak ennek a tudásnak a jegyében írom.  (Kérem a kedves Olvasót, ha nem hiszi, akkor is vegye hipotézisnek, hogy mégis elgondolkozhasson.) Ergo, vegyük most úgy, hogy ez biztos. Nos, akkor két lehetőség van, vagy örömmel van ott az illető, vagy nem! A lényeg az, hogy attól függ, hogy milyen érzés lesz neki a halál után, hogy itt milyen életet élt, milyen motivációval élt. Aki nagyon ragaszkodik a Földhöz, az valószínű nagyon hamar vissza is akar jönni, ő nem akar belemerülni az Istenbe, mert eddigi életében sem akart belemerülni. Valamiféle testhez kötöttség a motivációja, majd újra valami anyagféléhez köti. Ám akinek elege lett ebből az egész anyagi, meg különböző minőségű világokból, az végre rájön arra, hogy kiszakadhat és befejezheti, és nem kell neki időtlen időkig újra és újra forogni.

Kell e félni a haláltól ?

A halálnak van egy igen kedvezőtlen kezdő fázisa, a haldoklás – ami a testtől elszakadás ténye…–, és ez független attól, hogy ki milyen életet élt, hogy Istenben leledzik-e majd a végén. Majdnem mindenkinek többnyire azért van egy olyan vágya, hogy ez a lehető legrövidebb szakasz legyen, egy perc vagy még az is sok, de ne legyenek hónapok, mert az még az embert jobban elriasztja az egész haláltól. Aki látja, hogy három hónapig, fél évig valaki élő halottként fekszik, és semmi sem jó neki, mert borzalmas fájdalmat kínozzák, az egy iszonyatos látvány, senki nem szeretné magának, sem másnak.

Tehát a haláltól való félelem egy része a haldokolástól való félelem is, ezt 100%-ig jogosnak találom. Ez ellen lehet-e valamit tenni? Nem vagyok benne biztos. Részemről azt remélem, hogy aki gyorsan élt, gyorsan eszik, gyorsan tesz mindent, az gyorsan is fog meghalni. Gondolom gyorsan elmenni nagy kegyelem is lehet, mert – főleg, ha kész van az ember és már úgy van vele, mehetünk… – mindenét összerakta magában, és azt mondja, hogy jól van Uram, akkor megyünk, amikor akarod, nekem mindegy. Remélem, nem hiszem, hogy azt az embert, aki már nem ragaszkodik a Földhöz 100x-ig kézzel, hogy azt hónapokig még itt aszalni kéne. De akinek tele van a lelke, a keze és hordoz még 100 elengedni valót, amit sehogyan sem bír elengedni, az fog hosszasan szenvedni. Ez a haldoklás – szerintem – olyan, mint amikor a vihar ki akarja tépni, ezért rázza a fát, de az kapaszkodik, nem tud kiszakadni, így a haldokló egész arca, teste belefeszül/ beleremeg ebbe a harcba, a halállal való viaskodásba. Rettenetes szemlélni, láttam ilyet is, mélyen elgondolkoztatja az embert. Lehet ettől kivétel is, mert nem ismerjük mindenkinek minden tettét, de a szentek többnyire gyorsan távoztak. Tehát aki nem kapaszkodik, annak ez könnyebb, mert azt mondja, hogy vágyódik a lelkem Isten után, alig várom, hogy Nála lehessek, menjünk. Remélhetőleg neki könnyebb lesz és gyakorlatilag egy öröm befogja betölteni, és az arcán egy megdicsőült mosoly lesz, szinte halálba ráfagyva. Viszont láttam olyat is, aki nyitott szájjal, szinte beleüvöltve a végtelenbe (mint pl. a sikoly képen), elborzadt arccal halt meg, igaz, az élete is olyan volt. 

      Míg a halál utáni lét ismeretlen, az mindaddig ismeretlen marad, míg mi lépéseket nem teszünk a megismerésére. Úgy lehet megismerni – többek között – hogy pl. meditációban meghalunk. Ez eleinte fárasztó dolog, aztán később egyre jobban megy. Azt veszem észre, hogy a többség úgy jön vissza, hogy reklamál. Maradt volna még, hogy nem törődik már a testével, nem fáj neki, hogy itt hagyja, az a távlat, amit látott, az a fényes és könnyű világ semmivel sem ér fel. Főleg akkor, ha régóta meditáló, istenhívő, ez az új létforma sokkal jobb és vonzóbb, mint az, amiben élt.

Főleg akkor érzi, amikor például megölték, sebesülései vannak, vagy súlyos beteg, mondjuk rákos, egyenesen megváltás a halál.  Az esetek nagy százalékában igen nagyon jó érzés. Minden gyötrődés, gond megszűnt és szinte légiesen szállhat tovább. A tapasztalatom az, hogy nem bánkódnak maguk fölött. (De akikkel tapasztalatom van, ismétlem, mind mélyen hívő és meditáló emberek, így nem biztos, hogy ez mindenkire igaz.) Ha valaki meditációban átéli, hogy meghalt, inkább kritikusan nézi magát, hogy „így néztem ki”…, mert az ő belső képe általában nem ilyen magáról – vissza sem akarna menni…–, hanem sokkal másabb, és szinte idegenként szemléli magát… nem is volt ez olyan jó…!  

Tudjuk, vannak, akik rövid időre távoznak és visszajönnek. Ezt nemcsak meditációs élményekből, könyvekből tudom, hanem konkrétan elmondhatom, hogy ez velem vagy 17 éve műtétemnél megtörtént. Tehát, ha az ember például egy műtét alatt rövid időre meghal; hogyha valami hibát követtek el, például kivérzett, túlaltatták, nullára leesett a vérnyomása stb., akkor lehet ilyen állapot. Ez különböző hosszúságú lehet; 1-2 perctől 10-15 percig is. Ilyenkor az illető rövid időre meghal, akkor azt érzi, hogy jaj de jó, nem fáj semmim, és amikor még azt is látja, hogy kitör a pánik, és az ajtóból visszatolják a műtőbe, mindenki nagyon fitt lett, eszelősen élesztgetik, hogy mégse azt mondják, hogy a hibájukból meghalt…! S mikor sikerrel járnak, akkor egy idő múlva az illetőnek a boldog érzése elmúlik, visszajön a kegyetlen fájdalom. Részemről akkor elég csúnya dolgokat gondoltam magamban, hogy miért nem hagytak békében, nagyon jó volt ott nekem.

Ha elgondolkodunk azokon az embereken, akik úgy halnak meg, hogy transzcendens jövőkép nélkül, tehát semmibe veszik az egészet, vagy azt mondják, hogy nincs tovább, mert semmit sem fognak érezni, teljesen vége, KO, azok nagyon hazudnak maguknak, ilyen nincs! A végső vákuumban szétesés félelmébe kerülnek. Vannak a langyosak, akik hiszegetnek, mondják… hogy jó, hát valami lehet, de hát úgyse tudom meg, mert meghaltam, ezeknek az embereknek már nem lesz kellemes meghalni. Egyrészt teljesen mást fognak látni, mint amit addig elképzeltek, másrészt nem lesznek fényes, jó élményeik. Vegyék az elméjükbe Jézus Krisztus szavait: Mt 10,32-33 „Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt, De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Ez nagyon tiszta beszéd, érteni is lehet! Ez azt jelenti, hogy ha megtagadta a fényt, az Istent, akkor a Fény nem lesz ott, amikor a testéből távozik. A lélek becsobban  egy – gyakorlatilag – vákuumba, s hosszú ideig szenvedhet a tetteitől. Főleg azoknak sokkal rosszabb lesz, akik másoknak ártottak, az egy iszonyatos dolog, mert a bűn ismételi mindig magát, állandóan átéli tette súlyát. Ez nagyon jól ábrázolt, nagyon helyesen volt a Lucifer című filmben. Tehát ezeknek az embereknek a meghalás nem lesz kellemes, sőt! Ettől lehet is félni. Részemről időben szóltam.

 Lehet-e tenni valamit a halálfélelem ellen?

Szerintem csak akkor, ha biztosan véli/ tudja, mi várja odaát. Az, aki azt hiszi, megsemmisül, annak nem hinném, hogy bármi is megszüntetné a félelmét, vagy közömbösen venné, mert ez is csak szöveg lehet. Aki úgy élt, annak nem kell félnie, csak szoknia.

Végezetül, azt gondolom, hogy az embernek, míg van léte, addig változtasson. Ha most ezt kedves embertársam elolvasta és eddig azt gondolta, hogy ő megtagadta a fényt, csak a matériára, gyűjtögetésre, ego túlsúlyra és egyébre szentelte a figyelmet, akkor a maga érdekében változtatni kellene,  Lehetősége van még addig, míg él, ezt vegye kegyelemnek, hogy szóltam, és változtasson, hogy a meghalása az inkább egy megszabadulás, egy örömforrás, egy újrakezdés, egy másfajta lehetőségek tárháza legyen. S ne az itteni tetteinek a magára húzott büntetése. Ne a sötétség, ne a céltalanság. Ha ezt megfogadták, akkor ezt az írásomat nem tettem hiába.

 Mégis, hogy pozitív legyen ennek a cikknek a zárása, azzal együtt, hogy nagyon őszinte voltam, amit írtam, teljes mértékig spirituális tapasztalatokon is alapuló volt. Még aki él, annak meg lehet tanulni, meg lehet élni is, begyakorolni a meghalást…. Akik ezen az úton járnak, meg is élték, erre ők is bizonyítékok. Habár, én úgy gondolom, hogy nem kell bizonygatni, legfőbb bizonyíték Jézus Krisztus, aki akarja hiszi, aki akarja nem, az ő baja. Én meg tudom, hogy mi van.

Sík Sándor Imádság jó halálért

Részlet…

Csak a te Arcod, – Arcod a kereszten, –
Legyen utolsó látása szememnek.
Csak annyit tudjon eldadogni még
Cserepes ajkam, pattanó agyam
Csak ezt formázza még: én Jézusom!

… Ó boldog halál, keresztény halál!
Kérhet-e jobbat a fáradt zarándok,
Mikor az ösvény egyre-egyre szűkül,
Fogy a levegő s megsejlik előtte
Szorongó ködben a Szűk Kapu torka!
Ezért könyörgök, erre adj kegyelmet,
Verejtékező getszemáni Jézus,

… Elhallgatok, Uram. Elég nekem,
Amit te mondtál, mást nem kérek én:
,,Aki bennem hisz, az nem lát halált.”
Én hiszek benned, Jézusom, – hiszek,
Segíts, Uram, hitetlenségemen.
Jöjjön ami jön, élet vagy halál,
Ilyen vagy olyan élet vagy halál,
A tied vagyok, – a Tied legyek.
Tégy velem amit akarsz. Úgy legyen.