MILYEN FELÉPÍTÉSŰ (IS) LEHETNE AZ EMBER?

 Találkoztam UFÓ- val -sorozat- IGAZ VAGY NEM IGAZ?

Pável Márta

MILYEN FELÉPÍTÉSŰ (IS) LEHETNE AZ EMBER?

/ Kissé cinikus gondolkodás a fajtánkról, igaz vagy nem, döntsék el Önök.../

 Az ember tökéletes-e, mint szerkezetileg, mint lény, részemről azt mondanám, hogy nem az. Ugyan csodálatos is lehetne…, persze ez attól is függ, mihez mérem.

  Csodálatos az ember agya - mert nem is ismerjük teljesen…-, sok minden rejtett tulajdonsága van, mégis - a nézetem szerint - erősen tökéletlen konstrukció vagyunk. De ha azt nézem, hogy az univerzumokban lehetnek millió számra értelmes lények, akik jóval előttünk (no és mögöttünk...) járnak, viszont sok kikristályosodott formával találkozhatunk pl. ha csak a 3 dimenzióban gondolkodva, az általunk elnevezett üveglényekkel, akiket őszintén irigylek,  akkor is elégedetlen lehetek a formánkkal. Ha jól belegondolok, kb. 60-70% víz vagyunk egy bőrköntösben, aminek imitt-amott dudorai vannak, és erre sokan nagyon büszkék. Ki is festik, riszálják ezt a tömlőt, sőt vannak, akik pénzzé is teszik. Szegények. Milyen szörnyű szint. Mikor az utcán megy előttem egy testesebb ember - megjegyzem én sem vagyok sovány…-, sokszor arra gondolok, bárhol elfűzhetném, és bármit ki lehetne belőle hozni.  

Mi bajom az emberrel? Hát elég sok minden. Egyszer egy idegen lény azt mondta: „rosszul vagytok megcsinálva”, és módosításokat hajtott végre rajtam, hát… jobb lett. Tudom, igaza volt. Sok hibánk van, szerves anyagunk nagyon instabil, nagyon kivetett a környezeti tényezőknek, ráadásul ott van az idegrendszerünk, emócióink, tudatalattink stb. mind belejátszanak abba, hogy is érezzük magunkat.

Látszik a testünk sérülékenységén, hogy egy kis nyavalyás vírus szinte bezáratja az egész emberiséget, ez így nem jó! Egy részünk mikroorganizmusok kilóiból áll, az emésztőrendszeri salakanyagok, mérgek távoznak, ha nem, akkor megbetegszünk. Ezek mind-mind befolyásolják az embernél a gondolkodást, jólétét, az egészséges egyensúlyt, stb.   

S ha nem jól működik a testünk = szekerünk, akkor gondolkodni, haladni sem úgy tudunk, ahogyan kellene.

Nekem már a testem egy nagy akadály, hol itt fáj, hol ott, 7 évtized után kezd az ember olyan lenni, mint az elefánt bőre, és ha nem fáj valakinek valamije, komolyan elgondolkodhat, hogy él-e még? Nem tetszik, hogy csak úgy tudjuk fenntartani magunkat, hogy felül be, alul ki, csak eszünk és ürítünk, az sem, hogy az érzékenységünk miatt, bármi bekavarhat, akár még egy holdtölte is, pl. ekkor többen szülnek stb.

 Nem túl sok idegen lényt ismerek (kb. 9 félét, de többnyire nem azok, akiket az „ufológusok” leírtak).

Milyen is az üveglény, akinek a teste szerintem jelen állapotomban megfelelő lenne? (Akik követik írásaimat olvashatták, ezt csak új olvasóknak írom le ismét.) Inkább azt mondanám, hogy bármikor cserélnék velük. Ahogyan jelenleg tudom, ők számomra ismeretlen erőtérből állnak, de különböző szintű erőterekből. Az üveglény körülbelül két méter magas, kicsit hasonló, emberi felépítésű: van feje, keze, lába, de nem szerves anyagokból áll, hanem homályosan, de áttetsző erőtérből áll, vére, bele stb. nincs. A váza/csontjainál ott sűrűbb erőterek vannak, ami szürkés, de körülötte gyengén kékes színű erőtér van, mintegy kipárnázva a vázat. Egy olyan erő működteti, ami alapból van, csak mi nem tudjuk még használni. Ez is valamiféle anyagi természetű dolog, mert ha a kezét a kezembe teszi, akkor érezhetően van némi súlya, nem sok. Salakanyag nem termelődik, ők nem egy biokémiai üzem, mint mi vagyunk, ami hőt, meg egyebeket is termel. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy ezeknek a lényeknek anyagcseréje látszólag nincs, viszont át tudnak haladni a mi formavilágunk anyagán, igen magas szellemiséggel bírnak, nagyon jó szándékúak. Ruhájuk sincs, minek, nem futkosnak cifra cafrangok után, nem festik magukat, hajuk sincs,  hozzánk képest egojuk igen csekély.

Ha újból választanom kellene, akkor inkább üveglény lennék, akinek valószínűleg nem lennének ízületi panaszai sem-J.  Sokkal, de sokkal jobb hatásfokkal működnek, mint az ember, viszont a tudatuk áthatoló, nem zárt.   

Ezek a lények, ez a létforma sokkal hasznosabb lenne, mint a miénk, tenni semmit sem tudunk, de legalább megismerhetünk más variációkat is, ezzel talán elszáll az ember gőgje, amikor azt hiszi, hogy ő a teremtés csúcsa.