ELŐZŐ ÉLETI EMLÉK
Sorozat része: igaz vagy nem?
Az előző életi történet(?)
Elmélkedésben láttuk, hogy Törökország szélén lévő hegység barlangos részén voltunk - többen is-, de akkor ott akik jobban együvé tartozók, mi hárman fiatal férfiak álltunk. A nap lemenőben volt és pirosló fényével szembe sütött. Messze az Ural hegység végét lehetett látni. Mi nem lehetünk több 20 évesnél, de mindnyájan egy keresztény titkos csoporthoz tartoztunk, rongyokba öltözött (más nem volt…) szerzetesek voltunk. Nem tudtuk pontosan, de körülbelül 1500 -as években járhattunk, és a mohamedánok nem nagyon rajongtak értünk, és ezért kellett titokban, a barlangokban menekülve élni.
Ezzel együtt nagyon boldogok voltunk, minden percünk Istenért lángolt, jó volt, míg végleg el nem kaptak bennünket. Az elfogásunk előtt nem hiányzott semmi, szegények voltunk, nagyon kevés ételünk volt, de kézzelfoghatóan velünk volt az Úr. Csak Istenről és újabb és újabb felismeréseinkről beszélgettünk. Kincset hordoztunk, nekünk akkor ott Isten valóban egyedül elég volt! Amikor – egy éjjel- elfogtak bennünket, akkor mindegyikünket karddal kivégeztek, gyorsan ment. Gyakorlatilag Istenért haltunk meg. Megrázó volt, ezt tudni, de furcsa volt átélni azt a békét, nyugalmat.
Későbbi évek folyamán - már a mostani földi életünkben- 3-an ismét összekerültünk, de messze nem voltunk egy korúak, sem egyneműek. Most is minden hittük az Istent, tudtunk elmélkedni, így együtt néztük meg a múltat, és egymásra ismertünk. Furcsa öröm volt, de ez sem tartott pár évnél tovább. A mostani élet nem így folytatódott, mert mindenki ment a maga dolgára. Az, hogy most is egymásra ismertünk, egy lehetőség lett volna, de világ negatív erői mást értek el. Megrázó volt. Teltek az évek, homályosodott az emlék, felnövekedett az ego és győzött a pénz és a földies akarat, s nem annak az embernek maradtak meg, akik anno voltak.
Magamra maradtam az emlékekkel.
Itt is az a kérdés -döntsék el Önök- igaz, vagy nem?
Pável Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése