MIKORTÓL VAN ÉS HONNAN LETT AZ EMBERISÉG?

 Pável Márta

MIKORTÓL VAN  ÉS HONNAN LETT AZ EMBERISÉG?

Komoly és gyakori kérdés, és Erich von Däniken mikor kitalálta, hogy más bolygókról jöttünk, másutt alakult ki az élet, lehetett némi igazsága, de nem teljesen. Az ő megoldása sem tökéletes, mint ahogyan valószínűleg én is csak részleges igazsággal bírok, még ha messzebbre is nyúlok.

 Az nem egy jó megoldás, hogy mellettünk lévő bolygók egyszerűen betelepültek, vagy „befertőzték” élettel a mi bolygónkat is. Talán jobban megközelíti az igazságot, ha azt mondjuk, hogy az univerzumok bármilyen fajta és fokú életért vannak. Az életet talán úgy lehetne elképzelni - de itt iszonyú mennyiségű életről beszélünk…-, mint az emberben lévő mikroorganizmusok milliói, találkoznak egymással, különböző fejlődés, mutálódás során egymásra hatva, különböző hatásfokkal szaporodnak, szóródnak szét a világegyetemekbe. Keringenek, üstökösök, por stb. viszi őket, és attól függően milyen az affinitásuk, olyanok és ott maradnak meg, ahol az adott feltételeknek megfelelnek. Például amilyen élő „csírával” a Vénuszon létrejöhetett élet, az a Földön elpusztulna, és fordítva. Így itt nem csak az embert kéne keresni, hogy honnan jöttünk, hanem az összes többit. Lehet az ember csak átmeneti állapot, s ami nekünk jelennek tűnik, az ebben az egészben egy pillanat sincs. 

Miből alakul ki az ember? Ez egy igen nagy hatás keresztreakcióknak a milliárdjaiból, átalakulások során lett, és ez szerintem nincs is befejezve. Azt nem tudjuk, csak vélhetjük, hogy ezt fejlettebb lényekkel direkt irányítják. Az biztos, hogy az életek kialakulása olyan, mint állandóan zsizsegő víz, folyik, zuhog, és ahol lehet, megtapad. Ez folyamatában még akkor is így van, ha mi csak igen rövid időintervallumot látunk, és ebben gondolkodunk.

 Arra a kérdésre tehát, hogy honnan jöttünk, az a válaszom, hogy mindenhonnan! Elég tág a határ, de mégis mindenhonnan kerülhettünk le ide.  Pont ezért egyediek is vagyunk, mert itt is, most is mindenki más, ahogyan más bolygókon eleve más feltételek mellett mássá lesz, ami megtapad és kolóniákba kezd lenni. Pont ezért nagyon elhibázott lépés „embert” keresni, egy ikertesót, erre az esély minimális, szinte nulla. Tőlünk fejlettebb lények ezzel tisztában vannak, s talán pont ezért nem is jelennek meg nyilvánosan, ismerve a földi emberek elvárásait…, félelmeit.
Azon sem kell megbotránkozni vagy kiborulni, ha fejlettebb lények megpróbálnak egy kis genetikával módosításokat végrehajtani rajtunk, akár irányítottan, akár direkt vagy indirekt módszerekkel. Jelek szerint figyelik, mit teszünk, igyekeznek a világot bolond biztossá tenni, és majd jó szándékúan, többnyire Istentől indíttatva, megpróbálnak még segíteni, amit és amíg lehet. Ez talán olyan, mint nálunk is a kertészek a munkája, ha látnak egy szaporításra érdemes, jó eredményeket hozó növényt (célnak megfelelőt, a cél kérdése is érdekes téma…), akkor azon tudásuk szerint még alakítanak, hogy jobb legyen.  Metszik, célzottan keresztezik, vagy géntechnikákat stb. alkalmaznak, s ezek csak mi, akik kis emberkék vagyunk, már képesek vagyunk rá, akkor tőlünk ezerszer fejlettebb lények mire lehetnek képesek. Nincsen semmi különleges, ami kicsiben, az nagyban is úgy működik.
A válaszom, honnan jöttünk: mindenhonnan, mi a minden egy kicsi része is vagyunk, pont ez feszíti néha szét a tudatunkat, mert alapban bennünk van a minden!