Pável Márta KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK UFÓKKAL KAPCSOLATBAN

Pável Márta

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK UFÓKKAL KAPCSOLATBAN

 

Várnai Zseni: Távoli bolygók küldöttei jöttek,

Találkoztál velük, oly természetesen viselkedtek.

 Mint a majmok magad felé mutogattál,

S makogtad; ember vagy.

De válasz nélkül hagytak

És elrepültek az Antartiszra.

Kis idő múlva ismét megálltak előtted;

magyarul kérdeztek,

de mire felelhettél volna,

elfelejtetted az anyanyelvedet.

Tanácsot kérni ezek után?

Nem vagyok olyan öreg

Mint a jövevények,

Nem vagyok olyan bölcs,

mint a százötven évesek,

 akiknél öregebbek voltak a küldöttek.

Ha találkoznék velük,

Tanácsot kérnék, hogy mit tanácsoljak neked.

 

Vannak-e idegen lények=UFO-k?

Igen vannak, sokkal többen, mint gondolnánk.

Ártalmasak nekünk, embereknek? 

  Akiket ismerek, illetve akikről tudok, azok nem. De összességében sem, mert nem valószínű, hogy azok lennének, ugyanis akkor az emberiség nem érte volna meg ezt a kort a Földön. Sokkal előbb eltávolítottak volna minket. Az viszont kérdés, hogy az emberiség ártalmasnak tekinti-e azt, hogy egyénileg, kollektíven, akár szellemileg és egyéb módon, bizonyos egyedeket manipulálnak, akik valószínűleg anno ebbe bele is egyeztek.

Hol vannak, hol léteznek?

 Szerintem az egész világegyetem tele vannak különböző értelmes élettel. Tehát mindenütt vannak. S mivel a dimenziók egymásra épülnek, ez még több ok arra, hogy ezt állítsam.  

Miért nem tapasztaljuk meg a jelenlétüket szemtől szemben, rosszul keressünk?

Igen, ez van. S ne humanoid lényeket keressünk, mert az elég kevés van, viszont még a világűr is bizonyos szinten lakott.  Elképesztő létformák vannak, ami nem is látható a szemnek, és nem is tapintható. Nem készült fel az emberiség az eltérő formák keresésére. Ha látható például egy sötétzöldes massza, azt nem gondolja senki életnek, pedig abban is lehet igen magas fokú értelem. Nagyon sokféle megnyilvánulás van, és nagyon nagy alázatot kíván tőlünk az, hogy ezt felismerjük, és így keressük őket. Pontosan ezért nehéz megmondani, mert nagyon sokfélék, és a keresési módszerünk beszűkült, mert többnyire oxigén-, szén- vagy szilíciumalapú feltételek szerint keresünk. Messze nem így kéne keresni, és nem csak azt, amit a műszereinkkel mérni lehet, ugyanis az érzékelő szerveinket ezekre a műszerekre építettük, hanem ezen túl is kéne lépni, mert java részük más tartományban létezik.

Mit akarhatnak tőlünk?

 Nagyon sokféle ok lehet. Egyrészt lehet, hogy egy kikísérletezett fajta vagyunk, ami további kísérleteknek van kitéve. Természetesen vannak szelekciók is, meg amit mutációnak hívunk (hirtelen előjön, és az sem érthető miért), de vannak olyan leépülések is, amiben egyedek kiszóródnak. De ez nem egy-két év alatt lejátszódó esemény, hanem több száz vagy ezer év alatt. Tehát az, hogy mit akarnak tőlünk, az nagyon sokféle választ igényel. Egyrészt lehet, hogy egy in vivo laboratórium vagyunk nekik, egy kísérleti telep, de az is lehet, hogy ez egy fajnemesítési folyamat, amiben ők is részesülnek, illetve amit esetleg elvesztettek, azt itt még pótolhatják. Nem ismerjük őket, így a teljes okot sem, viszont vannak kilengések ezekben az életfajtákban is, és ezt még nekünk nem nagyon lehet megérteni, hogy a szemléletük, hogy működik.

Mi az a hibridizáció, amit sokszor hallunk?

Ez a hibridizációs kapcsolat főleg a szürke lények körében zajlik az emberrel, valószínűleg nagyon közel állunk genetikailag egymáshoz.  Tudni kell, hogy a szürke lények fölött vannak magas fehérek, nem ismert pontosan a viszonyuk, talán munkakapcsolatban vagy hierarchikus kapcsolatban élnek. A magas fehérek sokkal hívőbbek, spirituálisabbak, „fényérzékenyebbek”, mint a szürkék, de ők is erősen hajlanak arra, hogy spirituálisak legyenek, amit az idők folyamán elvesztettek, s ennek észlelik a kárát is. Valószínűleg a hibridizáció azért zajlik le, s olyan embereket keresnek, akik spirituálisabbak, és genetikailag, erkölcsileg is tisztábbak, natúrabbak, és belőlük meg magukból akarnak egy új fajt csinálni, amit a hibák kiküszöbölésével és az általuk elvesztett képességek beépítésével dolgozzák össze. Úgy tűnik, egy ellenállóbb, embertől némileg kisebb termetű, kreolabb, de nagyon tehetséges lények létrehozása a cél. Ezek a szürke lények nagyon jószándékkal vannak, segítőkészek, nem kell félni tőlük. Ők valószínűleg születésünk előtt megegyeztek velünk – csak a többség nem emlékszik rá… –, hogy milyen segítő, nemesítő programban veszünk részt, el kell fogadni, hogy segíteni kell egymást. Semmi probléma nem származik abból, ha fölösleges petesejtet vagy egyéb sejteket kiemelnek – úgyis a menstruációval eltávozna –, vagy a testünkből se hiányzik egy-egy sejt, nem kell hisztizni, részt kell venni ezekben a programokban kulturáltan és segítőkészen, mert ennek van haszna is. Mi haszna van? Azt látom, hogy akik ebben a programjukban benne vannak, azokat később is figyelemmel kísérnek, tehát – mondhatnám – ismerik a hála fogalmát. Ha beteg lenne a donor ember, akkor később is meggyógyítják, és nagyon sok olyan szervi bajt ki tudnak küszöbölni, ami másként nem megy, például kicserélnek egy méhet, vagy különböző készülékek behelyezésével a refluxot leveszik, megszüntetik stb. De sok mást is meg lehetne említeni, amit megtesznek, és nem úgy, hogy kérik őket, hanem saját maguk veszik észre, hogy probléma van, és akkor egy éjszaka segítenek, de azért hagynak nyomot, nem félelmetesek, de tudatják, hogy megcsinálták.

Hogy kellene az embereknek viselkedni az UFO-jelenséggel szemben?

 Kulturáltan fel kellene fogni azokat, amiket pl. leírtam, és nem hisztériázni kéne, hanem józanul megérteni a dolgokat. Mondok egy egyszerű példát. Ha nekem van mondjuk egy   kutyám, aki sok mindenre megtanítható, szeretem, és ha látom, hogy valami baja van, akkor – azért, mert szeretem – elviszem orvoshoz, netalántán csináltatok neki – ha úgy kell – műlábat, vagy megműtetem. Mi nekik nem háziállatok vagyunk, de várhatóan együttműködő lények, ők is így gondolnak ránk, hogyha valami baj van, és együttműködtünk, jó szándékkal vagyunk, akkor ők is — igaz, rapszodikusan, de időnként – segítenek rajtunk.

Mikorra érhetjük el, hogy teljes kapcsolatfelvétel lesz az ember és az idegen lények között?

Hát erre a kérdésre nehéz a válasz, mert nagyon sokféle lény van. Legvalószínűbb, hogy legelőször a szürkékkel kerülünk közelebbi kapcsolatba, meg az üveglényekkel, valamint a nagy fehérekkel. Valószínűleg…!? Lehet, de nem tartom valószínűnek azt, hogy a fizikai dimenzióban lesz a kapcsolat. Nekünk a dimenzió meghatározásunk szubjektív, sok más sáv is van, amik időnként átlóghatnak egymásba. A szürke lények sem teljesen három- és négydimenziósak, tehát félig meddig tudnak ilyenek és olyanok is lenni – a 4D közelebbi nekik –. Az üveglények is nagyon halványan észlelhetőek, azt mondom, hogy a három és négy dimenziók közöttiek. Nekünk kell finomítani, tovább kell menni…, akkor észlelni lehet őket, és a minimális anyagi létüket is. A kapcsolatfelvétel inkább tudati szinten történhet, és nem fizikai síkon, mert igazából mi is szellemi lények vagyunk, csak elkorcsosultunk. Valószínűleg ők azokkal a lényekkel akarnak kapcsolatban lenni, akik hajlandóak újból visszatérni a régi formájukba, mert ők azt a formát akarják nekünk, és nem ezt a nagyon anyagi síkra lezuhant formánkat.

Végezetül, ki vagyok én, s hogy merem ezeket állítani?

 Az ufo-sas felületen azért kezdtem el foglalkozni az ufókkal, mert lassacskán szeretném elmondani amennyi tapasztalatom, illetve amennyi kapcsolatom van. (Itt lehet nevetgélni, meg gúnyolódni, azok legyenek szívesek tegyék le ezt a lapot, én kockafejű, zárt szellemű emberekkel nem tudok mit kezdeni, és ez nem nekik szól.)  Szóval az, amiket leírtam, a tapasztalataimon alapulnak. S ha figyelik az összes UFO-jelenséget, a kapcsolatfelvételeket, akkor összeállt a kép, hogy mindegyik korrelál egymással. Tehát nem álmodtam, és nem légből kapott, hanem hasonlóképpen zajlanak le másutt is. Ezek csak valószínűleg egy-egy részt képviselnek, és nem az egészet látjuk még egyben, mert ehhez egy kicsit transzcendensen kell állni az embernek, hogy merje egybe nézni a dolgokat, magát is kívülről belehelyezve. Az emberiségre nem mint egy egyedi jelenségre kell nézni, hanem mint egy nagy egész történésnek egy icipici részére, amibe szervesen illeszkedünk.