Pável Márta

AZ INTERDIMENZIONÁLIS ELMÉLETRŐL - GONDOLATOK

Az utóbbi időkben az ufókkal foglalkozó oldalakon elterjedt egy olyan nézet, hogy az idegen lények nem is biztos, hogy idegenek, mert lehet, hogy régebb itt élnek a Földön, mint mi, vagy párhuzamosan élnek velünk.

A másik elmélet pedig az, hogy nem kell nekik féreglyuk meg egyebek, mert esetleg más dimenzióból kerülnek elő. Erről, hogy a másik dimenziókból kerülnek elő, megosztanék pár tapasztalatot. Ismertem egy megbízható embert, aki részesült két olyan élményben is, ami jelen témában érdekes lehet.

Egyik - többek közt - amit tudatott, azt egy elmélkedés közben élte meg. Míg az udvaron szemlélődött, megnyílt neki egy másik dimenzió – akkor fel sem fogta, mi történt, úgy elképedt-, és ebben másik dimenzióban látta, hogy a saját kertjében, a háza fölött van ez a dimenzió, az idegen lényekkel. Itt minden fehér márványszerű volt, fehér világ volt, semmiféle növények sem voltak. Több, kb. fél méteres, kis manócskaszerű, mint a törpék, olyan fura emberek éltek itt. Nagyon idősnek tűntek, fehér szakállal, akik nagyon dühösek lettek attól, hogy ez az ismerősöm felfedezte őket. Tehát ők tudták, hogy megismerte őket, és szemmel láthatóan nem tetszett nekik. A telke felett volt egy „épület” is, mint a mesében, egy kis aranyos, várkastélyszerű ház. Tudom, hogy ez a látás igaz volt, és mélyen elgondolkoztató, kiket, miket zavarhatunk ebben a világban tetteinkkel, rossz energiával, atommal stb.

Ugyanez az ismerősöm mesélte, hogy egy éjszaka átélt egy ufós találkozást. Mikor elvitték, mint barátot, mint partnert, vagy mint kollégát kezelték, és megmutatták neki, hogy milyen járművel jöttek. Ismerősöm mesélte, hogy a járműben emlékeztették, hogy annak ellenére, hogy ő most ember, tudott közlekedni a dimenziók között és most is tud, csak elfelejtette. Mikor emlékezették hogyan, rögtön működött is, és a tudatával neki kellett menni a „plasztikus falnak”, és négy-öt dimenziót is tudott így menni. Illetve, nehéz volt megállapítani - elmondása szerint -, hogy mennyit ment, mert a dimenziók között nem vasfal van és nem kerítés, hanem egy bizonyos fajta egyre finomodó átmenet, és ezért nagyon nehéz pontosan behatárolni, hogy mikor, melyikben van. Tudatta, az biztos, hogy vagy fél tucaton ment át.

Miután egy ilyen - nekem teljesen autentikus - tapasztalatot megismerek, nagyon valószínűnek tartom ezt az interdimenzionális közlekedést. Ez az elmélet nekem sokkal valószínűbb, mint a féreglyukas elképzelés, habár az sem lehetetlen. A dimenzióváltás az önmaguk felsőfokú működtetése révén lehetséges, ez csak a tudatnak a játéka, mindig oda helyezi magát, vagy oda teremti meg a tudatával a formát, ahol meg akar egy picit mutatkozni, vagy kis ideig maradni. Olyan tudatuk van, hogy játszva mehetnek a dimenziók közt, tehát a tudattal bármit lehet működtetni. Tudom, ez sokaknak elképzelhetetlen, de ideje lenne hozzászokni. A sok háború, acsarkodás, hazudozás helyett ilyen és hasonló gondolatokkal kellene az emberiséget „fertőzni”, hogy végre az lehessen, ami, mert ez egy nagy realitás. Nincs steril emberi élet, nem is volt, nem is lesz, mindent áthat minden. A viselkedésünknél erre is nagyon kellene figyelni, mert a hatás-kölcsönhatás elve is működik.