EMBEREKET ÉRINTHETŐ KÉRDÉS AZ UFO ÉS ISTEN KAPCSOLATA.

 

Pável Márta

EMBEREKET ÉRINTHETŐ KÉRDÉS AZ UFO ÉS ISTEN KAPCSOLATA.

Erről és hasonló témáról már írtam, de nem így. Gyötrődhetünk különböző filozófiai, teológiai létünket érintő kérdéseken, az mégsem  ugyanaz mint amikor tragikus helyzetbe kerül az ember, és nem gondolkodásra, hanem reményre, Isteni segítségre, támaszra van szüksége.

Sajnos olyan helyzet is előfordulhat, hogy elég komoly érzés vesz az emberen  erőt , akkor amikor keresztény és mélyen hívő emberként is  szembe kerül egy olyan dologgal, megkérdezi magában , hogy mellette van-e még az Isten? Ugye éjjel-nappal az lehet hallani - főleg ufós felületeken -, hogy   az Istent mennyire fel akarják váltani   intelligens   ufó lényekkel. Igaz, amit ezek a lények   csinálnak az elmenne akár csodának is - amit régen mind Istennek és angyaloknak tulajdonítottak-. Valóban az emberek ma csak pislognak, mit tudnak tenni földön, vízen, víz alatt és levegőben, földi technikával ugyanúgy nem magyarázható ahogyan kb. 3000 évvel ezelőtti  bibliai események.  A mai napig elképesztő ahogyan eltűnnek, derékszögbe fordulnak, vízbe is berepülnek, gyorsulnak ezt ma még mi  földiek nem tudjuk megtenni.

Nem tudom; hogy tudatos-e, vagy hitetlen világ akarja Istent velük kiváltani, vagy csak egy jószándékú megfigyelés, az egész jelenség értelemzése. Minden esetre hivő világ sem elég stabil, s ezen jelenségek megzavarhatják a lelkiségüket, s könnyen nihilt teremthetnek. Még a mélyen hívő rugalmasan gondolkodó embernek, hogy kiváltsák az Istent az ufókkal, egy darabig    nincs is kifogása, mert azt mondjuk,   hogy  az Isten miért ne alkalmazhatna segítőket, akik most esetleg idegen lények, akkoriban meg  ugye prófétának, angyaloknak hívtuk.  Miért ne    alkalmazhatna Isten magasabb szinten, különböző világok a megteremtésében segítséget, ami számunkra elképzelhetetlen mennyiségben és minőségben működhetne. Biztosan tömegesen vannak olyan lények, akik magas szinten állnak, itt a problémám ezzel eddig nekem nincs.

Sajnos  van amikor az ember nagyon mélyen kerül - pl. egy nagy betegség, halál stb.-, akkor már szembekerül az alábbi anomáliával. Megjegyzem     itt nem a lenini meg marxista gondolkodást akarom támogatni azzal, hogy azt mondom, hogy vannak olyan időszakok az ember életében, mikor elengedhetetlenül szükséges az Isten átható  segítsége és ha nincs meg ez a remény, hogy Istentől nem kapom a segítséget, hanem a földön csak magasabb rendű hasonló teremtmények   cselekedtek és csinálták a dolgokat, akkor űr lesz az emberben, magárahagyatottság. Fájdalmában az embernek lehet  egy olyan elkeserítő érzése, hogy hol az Isten, vagy   magára hagyta? Ebben az esteben ezek a lények, ha megbízottak/küldöttek/angyalok vagy bárminek  is mondjuk   Bibliából ismertek szerint, ők nincsenek jelen az  életünkben úgy, ahogyan Isten  immanensen és transzcendensen. / Lehet, hogy időnként segítenek rajtunk egy-egy műtéttel, korrigálással, de az nem szisztematikus, hanem valami szimpátia vagy ki tudja milyen okok mentén./ Úgy érzem, s valamifajta árvasággal vegyül, hogy az Istennek szolgáló számunkra idegen lényeknek ez nem a feladatuk. Ők nem, csak Isten van transzcendens módon  velünk, ők nem - mindig-  láthatják a gondolatainkat- lehet, nem is érdekli őket, attól sokkal kevesebbek, hogy mindent egyszerre  észre vegyenek. Az idegen lények kapnak egy- egy feladatot és mennek tovább. Nem válthatják ki az Istent, mert az ember Istenre  irányított lény, nélküle akár tudja, akár nem, akár elfogadja, akár nem, nem élhet. Isten az  egyetlen, aki állandóan bennünk/ velünk lehet.   Isten aki mindig velünk,  mert a lelkünk Tőle  van és Ő immanensen és transzcendensen itt van a világunkban, soha nincs távol, Ő áthat mindent.  Míg ebben az érzésben,   tudásban  ezt a bizalmat  megéltem, rájöttem, hogy  megélhetetlen, tragikus lenne, ha ezekkel a különböző ufós eseményekkel elvennék az emberektől, mert ez a két dolog nem fér össze.  

 Isten soha nem hagyja az embert magára még akkor sem, ha úgy tűnik, azzal pl. hogy nem teljesíti a kérését, ugyanis az Isten akarata, útjai, tervei, sok másabbak, mint mi elképzeljük.  Viszont előbb utóbb rájövünk, hogy nekünk ez így volt jó! Egyéni tragédiámban megéreztem, hogy milyen szörnyű lenne, ha ki tudnánk húzni az emberiség tudatából az Istent, hogy beépítsenek helyette akármilyen fejlett idegen lényeket. Igy az ember teljes mértékig árvának   érezhetné magát,  hogy megteremtődött, kikísérletezték olyan lett amilyen, és nyakába vágták a kötelet quazi visszadobták, hogy boldoguljon egyedül ahogyan tud. Ez nem működik, az ember attól sokkal másabb lelkesebb lény, hogy ezt kibírja.  Az   hogy egyedül maradhat, ahogy csodák és segítség nélkül maradhatna még elgondolni is kegyetlenség.  Tudom most sokan - akik pszichológusok- azt mondhatják nem vagyok felnőtt személyiség, vagy materialisták igazolni látják istentelen elveiket, hogy vallás egy pótlék stb..   Mire jó a vallás, mert sok nagyon fals értelmezés   is lehet,   mert némelyik a vallás  nem az a vallás, amiről én beszélek, hanem ami kell, az a lelkünk  az eredetével való összekapcsolódás, amelyet mindig éreztünk, hogy kapcsolatban vagyunk  és   lényeg, hogy eggyé  akarunk vele lenni. Ezt embere válogatja kinél, mennyire erősen jön elő,  még akkor is…, az is együtt van Istennel, aki lázad, aki bűnözik, mert a lélek mindenkiben ott van, azért él.    Istentől származik a halhatatlan   lélek, ott van bennünk, a tudatban, az ember megfosztani attól, hogy ez a lélek ott van bennünk, ez több mint tragikus lenne, ez a nullánál, a megfagyasztott jéghideg semminél sokkal több és tragikusabb lenne, kibírhatatlan. Hála az Istennek ezt nem lehet elvenni tőlünk, az Isteni lélek részt ami bennünk van, de tudatunkat be lehet úgy  etetni, hogy a pánikba essen az ember, és azt gondolja, hogy tényleg nincs   senki vele, tényleg elhagyta az Isten, hogy nem is volt.

Ebben a szörnyű világba  -  ahol   baj követ bajt- egyetlen egy remény maradt volna az Isten, ha azt is elveszik akkor az emberiség szinte csoportos öngyilkosságot is elkövethet, és a legszörnyűbb rémtetteket is megteheti, mi tartaná vissza?   Semminek nincs semmi értelme, az egy rettenetes dolog lenne, és ezt nem szabad megengedni, úgy kellene megtanítani az embereket, hogy Isten nem cserélhető fel, nem veszthető el, az ufó és Isten nem egy . Igaz sokszor el lehetne jutni oda a mi ismereteink birtokában, hogy az egy biblia jelenség ufó volt stb.. Mégis messze nem egyenlő az Istennel. 

 Végezetül ki és mi az Isten?   Isten megnyilvánulása és testet    öltése volt Jézus Krisztus,   de Isten mégsem ember, nem humanoid lény, nem behatárolható, hanem végtelen, elképzelhetetlen anyagon túli fényerő, értelem és az elképzelhetetlenül minden jónak a hordozója, és akkor még csak egy icipici rész mondtam el, hogy ki lehet az Isten.   Isten csak akkor lehetne  ilyen ufós dolgokkal helyettesíteni, ha a rossz az Isten képük, ha olyan Isten képük van, mint például a tószegi templomban van egy szentháromság szobor - ami lehet hogy több száz éves - nem  ment,i hogy annál  primitívebb.  A szentháromságos ábrázolás - biztos van, rosszabb is, de én   környezetemben nem láttam -, tehát egy vaskos Atya egy vaskos galambot tart a kezében és egy vaskos Jézus van alul,  ha így gondolkoznak akkor összedőlhet a világkép, akkor összedőlhet a hit, az Istenben összedőlhet a remény, mert ezt  formát amit sulykolnak,   ezt valóban meg lehet dönteni egy ufóképpel.

 Ugyanakkor nem akarom bántani az ufokat sem, mert tisztában vagyok azzal,  hogy  itt vannak, itt is voltak, jönnek és számunkra elképzelhetetlen módon dimenziót váltanak, mindent tudnak. A hiszékenyebb, vallásilag nem tanult  embereknek valóban   Istennek tűnhetnek, mert olyan dolgokat tudnak csinálni amiről fogalmunk sincs hogyan teszik. Ismétlem az még nem baj,  hogy esetleg Istennek is dolgoznak, miért is ne. Az viszont baj, hogy sok csaló ezzel visszaél.  Többen  megpróbálják  önmagukat  prófétának, időutazónak, egyebeknek kiadni riogató jóslatokkal, amiből semmi sem jött be. Ilyenek saját magukból kiindulva  előadják, hogy a Istentelen ufók vannak stb.. Lehet, hogy vannak, ahogyan vannak olyan emberek is  akik Istentelenek,   de nem azufókra nem ez a jellemző, mert minél fejlettebb egy lény - vagy minél fejlettebb egy földi tudós, nagy része mindenütt odáig jut, hogy megáll a  tudománya, mert a végén ott áll az Isten -, annál jobban tud az alapról, az általunk Istennek nevezett abszolútumról. 

 Írásom nem hittérítés akar lenni, mert akkor nem így kezdeném, hanem sokkal primitívebben  – hogy sokan értsék-, de most ez egy hívő embernek  szóló vigasz és gondolkodás, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni, ne engedjék magukat elkeseríteni, mert az Isten velünk van, az Isten bennünk van és ha mi nem akarjuk eltávolítani őt, akkor nem hagy el minket.

Ő az   első kérő szóra velünk lesz, igaz a szabad akaratunkat nem veszi el, de  ha odaadjunk viszont elfogadja és javunkra használtatja. Mi az egész emberét társadalomban benne vagyunk, és az egész társadalom egy része sötétségben él,   a sötétségük bűzével minket is ellep, ez ellen igaz, hogy magunkat felfűtjük isteni fénnyel, valamit tudunk segíteni illetve magunk mikró és makró környezetében tudunk fényesebb viszonyokat teremteni, csak az a kérdés, hogy mekkora erővel rendelkezünk, és mekkora hittel. Erről még sokat lehetne beszélni, mindenesetre a remény ne hagyjon el bennünket, mert az Isten nem hagyott el minket, még ha sokszor nem is érezzük, de velünk van.