2018. szeptember 8., szombat

UFO- kal kapcsolatos félrevezetések

 Pável Márta

UFO- kal kapcsolatos félrevezetések

 

Jó ideje figyelem a híreket, és mostanában még az ufókkal foglalkozó lapok is belemennek abba, hogy ál-, vagy bagatell híreket közölnek. Egy - egy „jelenség” olyan primitív, hogy még egy gyerek is tudja, hogy photoshoppal készültek. Vagy olyan unalomig emlegetett „eseteket” közölnek, ami már mindenkinek a könyökén jön ki. Szinte senki sem figyel rájuk, olyan primitív dolgokat mondanak, a filmek is unalomig ismétlik magukat, mintha új információra befalazták volna őket, mármint az emberek agyát. De miért is nem mennek bele jobban az igazságba, amiről nem hiszem, hogy senki sem tudja? Sőt, nekem úgy tűnik, hogy nagyobb mértékű lehet az idegenek észlelése, mint eddig - persze nem úgy, ahogyan keresik…

Mi lehet ennek a direkt elhallgatásnak, vagy egyenesen kifigurázásnak az oka? Halkan megjegyzem, engem nem érdekel a buta, földies emberi felfogás, független vagyok ezektől, nem érintenek, így nyugodtan írok, beszélek, már tőlem nincs mit elvenni, attól messzebb mentem, hogy elérnék azt, ami a lényegem.

A szinte teljes elhallgatásnak az oka valószínűleg az, hogy sokkal jobban tudnak a létükről, mint a tömegnek megengedik, hogy megtudja. Miért? Pániktól való védelemből, vagy azt gondolják, hogy a – szerintem tudatosan-, nagyon lebutított tömeg fel sem fogná? Félek tőle, hogy az utóbbi az igaz. Világos, hogy nagyon rosszat tesznek azzal, hogy nem készítik fel az embereket arra, hogy mi módon lehetne a lényekkel találkozni és ebből akár profitálni is, pl. életük tartalmasabbá tételével.  

Véleményem és tudásom szerint, ezek a szemünknek részben láthatatlan lények a földünkön mindig is voltak/éltek. Ki képzeli, hogy ha több dimenzió van - ami már talán nem kérdés-, s ezek egymásban vannak, hogy az ezekben lévő lények nincsenek „egymásban”?  Egy része „mindig is” itt élt (talán jóval előttünk, és utánunk is…), meg egy ideje mi is…. Ezt, ha gondolkodik valaki, tényként kellene kezelnie, annak ellenére, hogy teljesen láthatatlanok a háromdimenziós szemünknek.

Viszont, ha megfelelő finomságra állítjuk magunkat, és kommunikatív kapcsolatot építünk ki, akkor érezhető, megtapasztalható a jelenlétük. Biztos, hogy nem bántanak, de ha olyan rossz rezgésű lényekkel van dolguk, akkor azzal semmi kommunikáció nem épülhet ki, pl. V.I. félékkel. Ha bántani akartak volna, már réges - rég nem lennénk, sehol sem lennénk.

Most ha arra gondolunk - csak az atomig menjünk el…-, hogy minden ezekből és kisebb részeiből állnak, ezek mind energiák, rezgések stb., akkor ez azt jelenti, hogy a milyenségünkről a tőlünk érzékenyebb lényeknek, egy erős jelzést adunk. Ez olyan rólunk, mint egy térkép vagy egy fotó, de sokkal mélyebb információt közöl rólunk, talán olyat is, amit mi magunk sem tudunk. Összességében benne van a gondolatunk, a fizikai formákról letérképezett áramlás, alapos közlemény ez, ami valamifajta frekvenciákon alapul és ezek a lények pontosan ki tudják válogatni, hogy kivel akarnak kapcsolatot tartani és kivel nem.

Amikor egy ember eljut odáig, hogy maga felé is visszajelzéseket érez ebből a sokféleségből, megváltozik az addigi világképe. Egyre jobban rájön a gondolkodó ember, hogy ezeknek az „ufó” lényeknek nem is kell más világokból jönni, mert itt is vannak, és voltak is.  

Rajtuk kívül persze lehetnek mások is, akik kívülről jönnek. De azon is el kellene gondolkozni, hogy messze nem mindenkinek kell ilyen sűrű anyag, levegő, víz, stb., mert más dimenzióban élnek, mások az összetevőik. Attól még az értelem bőven kialakulhatott, sőt még jobban. Nem mindegyiknek szükséges, sőt nagy részüknek nem is szükséges a sűrű matéria,  mint ami a Földön van  és így lehet, hogy még a világűr is „lakott”. Ezzel talán magyarázható a sok történés, anomáliák, ami a kinti űrhajókkal megesik. Ezek az esetek talán a kint élő lények figyelemfelhívó tréfái, jelzések, kapcsolatfelvevésre.

A lényeg az, hogy sokszor a számukra megfelelő rezgéssel rendelkező földi emberekkel gyengéd, aranyos kis jelekkel próbálnak kommunikálni. Például ilyenekkel: tudják, hogy az ember mit szeret, mitől fél, vagy éppen mi a mániája. Ismerik, figyelik, tudnak olyat is, hogy valakinek mondjuk, tíz karórája van, mert spirituálisan energetikailag annyira töltött, hogy az órái mindig megpusztulnak, és nem bírják ki a kezén egy-két napnál tovább. Ezért az illetőnek sok óra kell. Akkor ezek a lények például olyat is tesznek, hogy eldugják az órákat, és egyik reggel mikor az illető fel szeretné venni, egy darab órát sem talál a lakásban. Már az egész család keresi, és nem talál egyet sem. Majd eltelik pár nap és legnagyobb megdöbbenésre a könyves szekrényen a tíz óra sorba állítva ott van. Ilyenkor – mivel hasonló estek már történtek-, az illető csak somolyog, tudja, kik voltak, és azt is, hogy ezek ilyen kis incselkedések, a kapcsolat így is kezdődhet. Ilyen és hasonló jeleket addig nem küldenek ezek a lények, amíg az emberi lény agya buta, zárt, félős, vagy nem veszi őket komolyan. Az erre érzékeny ember azt is mondhatja, hogy jó értem én, ez is egyfajta kommunikáció. Menjünk bele, még akkor is, ha pár ember kivételével nem mondhatja el senkinek, mert a zárt emberek egyből lehülyézik, vagy jó pszichiátert ajánlanak. Viszont ilyen értetlen emberekkel nem foglalkozunk, vissza kell térni a nyitottabb gondolkodáshoz.

El lehet mélázni azon, ki tudja, hogy ki volt itt előbb. Ki tudja, hogy esetleg a ti életteretekre építettem a házamat, vagy ti költöztetek ide később hozzám? De nagyon józan határok kellenek, ez az egész idegileg labilisaknak nem ajánlott, mert abból eddig is sok káros dolog származott. Alapelv: pajszerrel nem feszegetünk, ha tudnom kell, meg fogom tudni, csak magamat kell befogadóra megdolgozni.

     Az is egy vízválasztó lehet, ha valaki olvassa a cikkemet, s eldönti, hogy nálam valami nem kerek, ezzel nekem semmi gondom, magát minősíti. A másik ember meg a fejéhez kap: miért is ne lehetne így? Nos, ennek segítettem, s ennyi.

A primitívebb lelkületűek gúnyolódnak, rágalmaznak, hogy a maguk szintjére kényszerítsék azt, aki „repülni” merne. Gondolkozni merni kellene(!!) megtanítani az iskolában is az embereket. Azt kellene elérni, hogy eljussanak józanésszel addig, hogy miért lennénk mi egyedül az univerzumban? Részemről tudom s vallom, hogy nem vagyunk egyedül a Földön, egyáltalán sehol sem vagyunk egyedül. Ha megnézzük a három dimenzióban látható élőlények sokaságát, valamint azt is, hogy több dimenzió van, semmi sem elszigetelt a másiktól, akkor könnyen belátható, hogy a földi lét is érintett ebben, mert nem csináltak körénk egy tölcsért, hogy kikerülje Földet. Innentől inkább nekünk afelé kéne józanabbul, nyitottabban gondolkozni, s nem letagadni a még tömegesen fel nem ismert dolgokat. Nem úgy, nem olyan paraméterekkel és nem ott kellene lényeket keresni, ahol nem állnak rendelkezésre, hanem az emberiséget finomabbá kellene tenni, hogy azt is észre vehesse, ami éppen kiszúrja a szemét.  

Át kellene formálni a tudatot, hogy próbáljon meg másképpen gondolkozni, ne csak az öltözködésen, parfümökön járjon az esze, meg azon gondolkodjon, hogy mi jár neki (ha ezt ugyan gondolkodásnak lehet nevezni…), hanem figyeljen magára, vegye észre a finomabb emberi működéseket, hiszen az is hozzánk tartozik. Lassan el kellene a tömegeket addig juttatni, hogy mindenkiben ott van a halhatatlan lélek, és az ő általa kinyomott energiákat, indulatokat fel kell ismerni és használni, ha pedig rosszak, fékezni kell. Tudatosítani kellene, mik azok az erők/ frekvenciák, mindegy hogyan nevezem, amik szennyezik a környezetet (s nem csak a műanyagokra koncentrálni, persze az is fontos), hogy az emberek elfogadhatóbbak legyenek.

Biztos vagyok abban, hogy ha a föld lakossága elkezdene spirituálisan is kifinomodni, akkor még a háromdimenziós szemnek láthatatlan, de a tudatban, jelekben látható lehetne az, ami még csak pár embernek evidens. A lényekkel lehetne olyan kapcsolatba lépni, ami talán megvédené a földünket a pusztulástól, a bajtól, mert ezek a bajok, amik a tudatunkban léteznek, sajnos meg fognak valósulni. Nagyon erősek vagyunk, de nem tudjuk, azt sem hogy mi hozzuk a bajt magunkra, és mi meg is valósítjuk. De ugyanakkor ezt el is engedhetjük, és akkor, mint egy „reset” gomb lenyomásával, újrakezdhetnénk építeni az egészet, egy másfajta emberiséget. Mi ezért is vagyunk, és az összes tevékenységünk egy része erre irányul, kérem, gondolkozzanak el a leírtakon.  Köszönöm.  

 

2018. július 4., szerda

Három dimenziós vagy transzcendens Istenkép a nyerő a mai embereknél?

 Pável Márta       Három dimenziós vagy transzcendens Istenkép a nyerő a mai embereknél?

Vasárnap egy paptól kirohanást hallhattunk az ezoterikusok ellen. (Jellemző, mindent egybevesznek e-fogalom alá, ez pont olyan, mint amikor   valaki nem tetszik nekik, akkor rögtön szektás.) Elgondolkoztam, ilyen egyszerűen lesöpörhető valami?

Ki az Isten, azt jól tudom, hogy hogyan található meg azt is, de az megdöbbent, hogy arra hivatott szervezetnél még mindig nem tudják.  

        A prédikációban elhangzott, hogy van, aki valamiféle energiának veszi az Istent. Aki így gondolkodik, az rögtön menjen hátra gyónni. Itt szeretném megkérdezni a tisztelt atyát, hogy ezzel hányadik parancsolatot sértették meg?   Szerintem egyiket sem. Ha valaki nem abban a háromdimenziós istenképben gondolkozik, amibe ők, már gyónni kéne? Nem hinném. Nekem az a szánalmas ahogyan a szentháromságot Úristent ábrázolják, van a szakállas Atya, egy vaskos galamb, aki a Szentlélek, és a Fiú. Akinek ez a kép jó, gyónni se menjen, ez sehova sem elég.  Ez nem tartható, és a vaskos agyaggalamb sem.  Vagy 15 évvel ezelőtt azóta elhunyt pap, azt prédikálta - többen tanúk vagyunk rá, mert ez azóta szállóigévé vált a köreinkben…-, hogy Illés, Mózes és Jézus ülnek a felhőkön. Ja, biztos, s ha esik az eső leesnek...? És az a pap egy végtelen jámbor jószándékú, de gyerekded volt. Ugye a Fiú= Jézus Krisztus is visszament a maga Istenségébe.

Aki megpróbálja a 21. századi emberrel ezt a középkoritól is régebbi Istenképet beetetni, ráerőszakolni, az nagyon rosszat tesz a hitüknek, meg a hit további elfogadásának. A 21. század emberének ez már így nem adható be! Nem gyűlölködni, meg agyonhallgatni kellene a dolgokat, hanem becsületes, rugalmasan gondolkozó, jószándékú, Isten ügyét néző vitákat kellene lefolytatni, Istenért. Ugyanis a többi abszolút nem érdekes! Most is kérem, XXI. századi módon gondolkozzunk - ha az ego, meg a gőg engedné…-, és az akkor is biblikus maradna. 

Iszonyatosan sok a középkori (vagy avíttabb) kép, az, amibe élnek a keresztények, pedig Isten rugalmasan követhető, sőt a tudomány elött jár.  Itt nem azt mondom, hogy az ezotéria tudomány, de a fizika, a matematika az, amibe beleillik…, sőt megelőzi az a kép, amit Isten elmélkedésekben magáról közöl. Az nem kérdés, hogy Isten a személy, de nem úgy személy, ahogy mi vagyunk személyek, nem emberi személy, mert mi sem attól vagyunk személyek, hogy testben vagyunk.  Ugyanis az ember, ha meghal, akkor már test= hulla és lélekké válik szét. Nem a test hordozza a személyt, maximum másokban a levetett, elkopott test egy ideig az emléket hordozza. Egyértelmű, hogy a személyiségünket valami módon a lélek viszi tovább, mivel a legfőbb személytől Istentől van a lelkünk. Isten az abszolút személy, de semmi köze nincs a testhez (amit Krisztus időlegesen magára vett miattunk, többek közt, hogy szóval is beszélhessen velünk). Az Isteni léleknek   nem is lesz köze a testhez - nem ebben hasonlítunk rá-, mert ha köze lenne a testhez, Ő sem lenne halhatatlan és ezzel Isten sem lenne. Mivel a test romlandó, így a lélek halhatatlanságáról és az isteni örökkévalóságáról elfelejthetnénk beszélni. De nem így van. Jézus Krisztus nem e-világból való, s minket meg akar világosítani, az Ő világát megérteni, már amennyire ezt bírjuk.

Olvasható, hogy a János evangélium tele van az Isten világosságával, kvázi fényével . Jn 3.19 Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.

Vagy: Jn 9.5 Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."

 DE Isten nem távozik végleg a mi világunkból, nem hagy magunkra minket, hanem mikor kibírjuk/felfogjuk elmondaná azt, ami közelítene a valóságos ragyogó Istenhez. Jn 16.12Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Jn 16.13Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Ez van írva a Bibliában, igaz az egyházunk tanai szerint a kinyilatkoztatás kora lezárult, de az írás szerint sem, meg ahogyan minket tanít aszerint sem, erről Jézus valahogy nem tud…!. S mikor egy-egy katolikus csoport (hangsúlyozom nem ezoterikus!), Jézus vezetésével a megértésben mélyebbre megy, felismeri, hogy Isten nem a formavilágban van, hanem azon túl is, sőt az a valóshoz jobban közelitő istenkép, akkor gyónásra szólítják fel. Milyen szánalmas már ez!

Az isteni világosság/ fény/erő, ami nem anyagi, mind szánalmas szókincsünk fogalmi zavarai miatt vannak, mert fogalmunk sincs arra vonatkozólag, hogyan lehetne szavak szintjén visszaadni ki az Isten!

Sokkal rosszabb; ha végtelen értelem, fény, hatalmas erőmegnyilvánulás helyett az Urat szakállas bácsiként képzeltetik el. Mint előbb említettem: Ott feszíttetik a Szentháromságos Istent egy öreg, egy fiatal férfiban, meg egy vaskos galambban. Ezeket – főleg, amik nem művészi értékek, sok van ilyen!-, le kellene szedni, el kellene távolítani, múzeumi tárgyak.

Nem szabadna ennyire lehúzni a három dimenzióba az Urat, a LÉTET, az Atyát, az abszolút fényt, abszolút erőt, akiben már semmiféle anyagi sincsen.  Mindez Ő az Isten, aki legértelmesebb, minden tulajdonságok hordozója, abszolút személy, s minden létező tőle nyeri a létét.

 És ha jól éli az életét, hozzá térünk vissza. Viszont mondhatnánk azt is, de nem földi értelemben, hogy Ő az abszolút erő, akár energia, egy olyan fajta hatalmas megnyilvánulás, amit leírni nem, csak körül írni bírunk. Isten különböző fokokban tud megnyilvánulni, s tudom ezt elég nehéz megérteni, de meg kéne próbálni, ahelyett hogy a jószándékú kereső és találó hívek ledorongolásával foglalkoznának, a szeret és a szolgálat jegyében.

 A magam részről nagyon szívesen szolgálok bővebb magyarázattal is, hívjanak meg, vagy kérdezzenek, de a gonoszságot és az egot az kívül kell hagyni, mert én sem gonoszkodok senkivel. Viszont azt az istenképet amit Jézus, János apostol stb. képviselt, sőt sugall, szeretném átadni a 21. századi embernek. Ez olyan istenkép amit semmiféle fizika, semmiféle földi tudomány vívmánya nem tud kikezdeni, csak a rossz megközelítés.

Bibliában az alábbi sorok pont erre utalnak, aki azt hiszi, hogy lát az gondolkozzon el, alóban lát-e?

Jn 9.39Jézus pedig azt mondta: "Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek."

Köszönöm a figyelmüket.

2018. június 15., péntek

Az élet céltalan(?), pedig a lét végtelen ...

 Pável Márta

 Az élet céltalan(?), pedig a lét végtelen 

(Nem árt erről ismételten egyre többet gondolkozni.)

Ha nem lenne távlati/transzcendentális egzisztencia, úgy vélem, akkor teljesen fölösleges lenne a földi élet, teljesen hasztalan lenne végig szenvedni embertársaink sokszor rettenetes tetteit.
Gondolkodom, nézem, akár a Marsról szóló híradásokat, hogy milyen változó, instabil minden, ami az anyagi világban van. Pl. a hipotézisek szerint a Marson párszor kipusztult a szívós élet pl. az egyik, egy Pluto méretű bolygóval való találkozás után.  De a 3D-ben a Földünkön is bármikor, akármivel találkozhatunk, ami elég nagyméretű ahhoz, hogy kinyírja a rajta lévő életet. De az élet nagyon szívósan újra és újra létrejött a hipotézisek szerint, mindent megragadva újraéled.  Ezek szerint az élet akármilyen, a legkisebb lehetőséggel is olyan virulensen jelentkezik, szinte mindenütt helyet teremt magának.

Nagyon valószínű, hogy a megszámlálhatatlan életek sora miatt vannak a világok. Elképesztő és elgondolkoztató, hogy az életnek miért kell ilyen virulensnek lenni? Lehetséges egyik válasz: a különböző igényű lelkeknek helyet kell, hogy adjon. Az „úton lévő” emberi, vagy bármilyen lényeknek tetszés szerinti formát és teret adjon. Viszont, ha belegondolunk abba a nagy instabilitásba, ami minden lényt érint, akár szerves alapú, vagy teljesen elképzelhetetlen felépítésű, mindegy akármilyen, minden, ami a három és a többi dimenzióban van, pillanatok alatt megsemmisülhet. Szó szerint megvan az esélye, hogy minden pillanatok alatt semmivé váljon. /Gondoljunk a hírekre, mikor reggelre kiderül, mekkora meteor, vagy nagyobb kő húzott el az éjjel a Föld mellett, nem is tudtunk róla, csak amikor elment…!/

Térjünk vissza a Marsra, ha előtte víz, meg esetleg élet volt, de víz az biztos volt, viszont ütközéssel nagy része kirepült – talán a Földön is landolt…–, ami maradt, az majd újrakezdi az életet, s milyen életet? Nagy és nyugtalanító kérdés, addig milyen lények voltak ott, mi lett velük?  Most mi lehet ott?

Ugyanez a helyzet a Földön is! Itt is többszöri forduló lehetett, több pusztulás, több újrakezdés. Milyenek lehettek az előzők?  Igazából most mi, emberek, kikhez hasonlítunk? Milyen kultúrák lettek betemetve a vulkánok által? Rengeteg megválaszolhatatlan kérdés van.

Súlyos kérdések halmaza.  Ennyi lenne csak az élet értelme, ezért kellene ennyit küzdeni? Ezt nem hinném.  Láthatjuk, ez az egész bármikor megsemmisülhet, ennek az egész három dimenziónak (3D) és a többinek is…, igen lelketlennek, véletlennek, oktalan világnak kéne lenni, amely innentől teljesen logikátlan, hogy lett. Az, hogy a lény eszes lesz, az értelem magára ismer, hogy végigéli /az általa kreált/ szenvedéseket stb., nem mehet csak úgy pocsékba.  Az univerzum értelmes, logikus, ha nem is értjük, de következetes, mindez alapos ok nélkül nem lehet. Mindennek van oka, még ha ezeket az okokat jelen pillanatában sajnos az emberiség nem is ismeri fel.   

Felismertem azt, amit az elmélkedések nyomán most tudok, az több, mint amit az átlag tud, de az igazi valóság nagyon sovány szeletkéje lehet, és nem a közlő Isten miatt, hanem a sekélyes felfogóképességünk folytán. De ha nem lenne a tudatunkban, a lelkünkben az az ismeret, valami feszítő messzeség, amire irányítva vagyunk, akkor talán igaz lehetne a véltelenszerűség, de így nem. Érezhető, hogy belül mi a végtelenre irányuló, lelkileg halhatatlan, onnan eredő lények vagyunk.

Nehéz ezt a maga valójában megérteni, némi támpontot ad az elmélkedés, mely kienged a transzcendens „világba”/tapasztalatba, az anyag keretein túlra, ami igen nagy és mindent megváltoztató tapasztalat. Biztosan meggyőz arról, hogy a 3D világból való testi távozással semminek nincs vége, sőt. S ha eltörik ez a test, a léleknek van tovább. Sőt kiszabadul a súlyos földi anyagi világból, akár lehet felemelkedés, s ha a fényben élt, mehet tovább. Ha az anyag vonzotta, azé lesz a lény.

          Elgondolkoztam, ha nem tudnám ezeket biztosan, ha hetente többször nem tapasztalnánk meg, akkor azt mondanám, hogy ennek az egésznek nincsen értelme, fölösleges, ezt abba kell hagyni. De ahogy most élek, ahogy most fogom fel, ahogy most ismerem meg, hogyan működik ez az egész rendszer, nagyon is tudatosul, hogy ez a földi lét egy csapda, iszonyú rövid próbafutam, amivel sok rosszat tehetünk magunknak a jövőbeli egzisztenciánkat nézve. Tudom, ezt nehéz felfogni, elfogadni annak, akik nem tapasztalja meg, viszont nekem el kell mondanom, ha tudom, hogy ez van, hogy akinek füle van, az hallja meg.

Tudom, ha innen kiszabadultunk és úgy éltünk, milyen jövőt, milyen életet, milyen fantasztikus távlatokat élünk meg, de az emberiség ezt nem tudja. Nem is értem, hogyan tudnak így élni? Lehet, hogy az a sok durvaság, a hazugság, ami elönti az emberi fajt, az azért van, mert nem lett jól nevelve, a vallások által sem. Sőt ma még egyre rosszabb a helyzet, mert egyre csak erre a háromdimenziós létre koncentráltatják a figyelmünket.

Mint a többszörös pusztulásokat említettem – és ezek csak morzsák lehetnek –, fordítani kellene a nézeteinken. Mi a fontos, a mulandó, és mi az örök? Az biztos, hogy ennek a testnek/földi létnek nincs hosszú távú egzisztenciája, ez bármikor befejeződhet. Viszont a tudatba be van épülve az öröklét tudata, amikor ezt a tudatot leépítik, és felnagyítják a háromdimenziós fogyasztói társadalmat, lassan céltalanná válik az élet. Jönnek a pótszerek.   

Az Aquila úgy él és tudja, hogy lehet ebből a csávából kikerülni. Tudjuk, hogyan kell magunkat ettől elkülöníteni, de igen nehéz. Viszont 30 éves gyakorlattal mi meg tudjuk csinálni. Ami fájó, a többi ember szenvedése, és nem is nyitottak. Meg kellene mutatni nekik is, hogy teljesen más az emberi élet, mint eddig valaha is tudták. Van értelme ennek az Istentől kapott létnek. Aki kéri, aki hajlandó feladni a maga keménységét, annak segítünk.

Thomas Merton: Imádság   /részlet/                         

 Tedd lelkemet megigazulttá, ó Istenem, de akaratomat is töltsd meg tűzzel a te forrásaidból. Ragyogj föl értelmemben, még ha ez talán ,,sötétség is tapasztalatomnak''. Töltsd be szívemet a te roppant életeddel. Szemem ne lásson semmi mást a világon; mint a te dicsőségedet, kezem ne érintsen semmi olyat, ami nem a te szolgálatodra van. Nyelvem ne ízleljen olyan kenyeret, amely nem dicsőséged magasztalását erősíti bennem. Hallani akarom hangodat, és hallani akarom azt az általad teremtett harmóniát; amely himnuszokat énekel neked.