Pável Márta
Ufók vagy idegenek, kik az idegenek?
Az alábbi hosszabb, alaposan elemző, lásd a hivatkozást.
http://www.aquilapart.hu/tullepes/tullepes002.pdf Vargáné Pável Márta Az idegen lényekről, a földönkívüli életről című cikkemből vettem ki pár gondolatot.
… Kik is az idegen lények, a földönkívüliek – akikkel jelen írásomban foglalkozom –, mit értek alattuk? Azokat az alábbiakban meghatározott kritériumok szerint működő lényeket, akikről nincs, vagy csak indirekt tudásunk van, illetve vélhetőleg sejtjük, hogy vannak, de a földi tudományos módszerekkel eddig nem bizonyítottak, vagy nem tették nyilvánossá a bizonyítékokat. … Rögtön az elején felteszem a kérdést, lehetnek-e a világegyetemben/világegyetemekben általunk élőnek minősített, ilyen kritériumokkal rendelkező lények? Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük: igen, lehetnek, sőt magam meg merem kockáztatni az előrejelzést, hogy biztosan vannak, mégpedig nagyon sokan vannak. … amelyek igazolhatják. Ehhez azonban többnyire túl kellene lépni a 3D-s kereteken, ez pedig ma még nem eléggé tudományos. Ismét felteszem a kérdést; lehet-e a világegyetemekben általunk nem ismert kritériumok mentén működő értelem? Erre a válaszom még biztosabb igen, ők még többen vannak! … Gondolatmenetemben az élet feltételeinek axióma rendszerét másként, rugalmasabban határoznám meg: Most csak a magasabb szintű élet feltételét jelzem: bármi módon kommunikál, gondolkodik*, nem szükséges, de számunkra felfoghatatlan, teljesen másfajta „érzelme”, indulati világa is lehet – de ez nem kritérium –, akár pozitív, akár negatív is. Nem kell, hogy szénalapú konstrukció legyen, és nem kell humanoid vagy azt megközelítő formának lennie. Lehet forma nélküli, vagy nem ilyen anyagi világban lévő, hanem más dimenzióban, finomabb megnyilvánulással, lehet formátlan, akár folyhat is, és bármilyen anyagból lehet, amiben az értelem ki tudott bontakozni. Bármilyen környezetben kialakulhatnak, még esetleg a számunkra halálosnak ítélt csillagközi vákuumban is,…
Az idegen lényekről, … *Gondolkodik: ezt sem feltétlen földi elképzelések mentén fogadom el. Nekem a gondolkodás azt is jelenti, hogy tud magáról, a körülötte lévő világokról, akár egy-egy másik dimenzióval is kapcsolatot tud teremteni, akár „agytól-agyig”, annak ellenére, hogy bizony az is lehet, hogy agya sincs, mert nem olyan a szerkezete. Előfordulhat, hogy mindenhol – egy-egy dimenzión belül, vagy azokat átfogóan… – egyidejűleg van jelen, de ez talán már a legfejlettebb élet jele lehet. Azt is gondolkodás, hogy logikus öszszefüggésekre képes, és messze túlléphet minden számunkra ismert kereten. Olyan axiómákkal, illetve olyan, a ma gyakorlatban lévő berozsdásodott feltételezésekkel szemben értetlenül állok, hogy csak mi vagyunk értelmes lények az Univerzumban. … Saját rendszerem szerint pedig megszámlálhatatlanul sok lehetőség van, főleg hogy a szerves alapú életek – hipotézisem szerint – rövidebb idejűek, hamarabb végük lesz, mint a másfajta értelemnek. Fel kellene tenni azt a kérdést is: miért van az anyagi világ? Véletlen? Teljesen ok nélküli/kaotikus, vagy nagyon is okkal? … Akkor milyen okkal? … Úgy látszik, nagyon beszűkülten, csak a földi élet lehetőségeiben gondolkodik ma a világ jelentős része, ami óriási hiba. http://hvg.hu/vilag/20131105_Elkepesztoen_sok_lakhato_bolygo_lehet_a_T „Több milliárd lakható bolygó lehet galaxisunkban, a Tejútrendszerben, annál is több, mint ahány ember él a Földön – állapították meg amerikai csillagászok az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által felbocsátott Kepler űrteleszkóp adatainak elemzése nyomán…. A csillagászok arra a megállapításra jutottak, hogy a Naphoz hasonló csillagok hozzávetőleg egyötöde körül keringhet a Földhöz hasonló méretű, sziklás, folyékony vizű bolygó, amely potenciálisan élet, akár intelligens élet hordozója lehet.
… Azt el sem tudják képzelni, hogy semmiben sem hasonló, másfajta, de mégis értelmes életmegnyilvánulásokat keressenek! Valószínűleg nem is találnának, míg erre nincsenek meg a kifinomult módszerek. Ha az ember kicsit is nyitottabb, szubtilisebb agyú és gondolkodású lenne, teljesen más megközelítésű életekkel is kapcsolatba léphetne.
…Úgy vagyunk ezzel az egésszel, mint ahogy a Szókratésznek tulajdonított mondat írja: „Egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit.” Minél inkább belemélyedünk ebbe a témába /is/, ugyanezt mondhatjuk el: http://hvg.hu/tudomany/20110610_naprendszer_magneses_buborek „Óriási mágneses „buborékok" lehetnek a Naprendszer peremén – állítják a Voyager-űrszondák mérési adatai alapján amerikai kutatók, akik tanulmányukat az Astrophysical Journal legújabb számában tették közzé.” Azt nem tudjuk, miért vannak a „buborékok”, milyen hatása van, sőt azt sem tudtuk eddig, hogy vannak. Sajnos nem ez az egyetlen, sőt nagyon-nagyon az elején tartunk az egésznek. …
Sok alázatra, bölcsességre és nyitottságra lenne szükség ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk a felismerésekben. Ismét felteszem a kérdésemet; lehetnek-e idegen lények? A fentiek alapján ez a kérdés látható, nem kérdés, hanem ez akár tényközlés is lehetne. Vannak másfajta értelmes lények, ebben szinte biztosak lehetünk annak ellenére, hogy a jelenlegi mérési, detektálási módszerekkel nem lehet bizonyítani. Megállapíthatom, hogy a keresési módszerekkel is baj van, tágítani kellene a horizontot, és olyan világok, értelemjelzéseinek vételére is alkalmasnak/késznek kellene lenni, amelyek messze túl vannak a mi sűrű anyagi világunkon. … Nem lehetséges így bizonyítani olyan világokban élet-, vagy ahhoz hasonló megnyilvánulásokat, amelyek teljesen más alapokon léteznek. Talán nekünk, az emberiségnek, vagy akár egy részének finomodnia kellene ahhoz, hogy felismerjük a valóság minimális szeletkéjét, ami talán túl közel is van hozzánk…!
… Az idegen lényekről, a földönkívüli életről Egyértelmű, mindig csak annyi és olyan választ kapunk, amire rá tudunk kérdezni, és úgy, ahogyan meg bírjuk kérdezni. … Nagyon kicsik, nagyon tudatlanok vagyunk, viszont gőgösek a semmire. A baj az, hogy mi nem vagyunk azon a szinten kollektívan, hogy a valóságot akár csak megközelítőleg is felismerhessük. … Viszont, ha ettől eltérő módon próbál valaki „keresni”, ebben az esetben – ha talál is… – az nem számít autentikus bizonyítási eljárásnak/„eszköznek”. Ez ugyanis nagyon kívül esik a mai tudományos gondolkodás szintjén, ebben a gondolkodásban ez furcsa tényekhez, felismeréshez vezetne, ilyenek például a transzcendens/spirituális tapasztalatok, amelyek ide, a földre, „értelmes” emberi lényeknek csak indirekt módon hozhatóak be. Van az elmének más fajta működése is – ami még nem teljesen ismert, letagadott, félelmet keltő, vagy az ezotéria hatáskörébe utalt – ezzel a tudományos világ magának mintegy felmentést ad, hogy ne foglalkozzon vele. … S a mai kultúra még inkább csak ezt a tudatlanságot erősíti, mintha direkt butítanák az emberiséget. Hiába keresnénk a sivatagban jegesmedvét, nem lesz, vagy nagyítóval vírusokat is felesleges kutatnunk stb… Az emberiség különféle módokon, de szinte állandóan a földönkívüli élet keresésével foglalkozik. Ennek számtalan jele van. Több ezer éves falfestményeken, szobrokon, és számtalan módón látjuk nyomait annak, hogy vélt vagy valós dolgokat ábrázolnak. Mindegy, lehet vélt vagy valós, de benne van a tudatunkban. Mi- ért? A tudat alatt mi működhet? Kérdés: miért van bennünk ez nagy találkozási vágy, ami egyben félelem is, hogy nem lenne-e kárunkra. Olyan eseményről, amely hiteles, kevesebbet tudunk, a ködösítésből viszont annál több van. Több kérdés is felvetődik; semmiféle kapcsolat nem volt eddig, vagy nem úgy, hogy elmondhassák, vagy nem ebben a dimenzióban, vagy számunkra észrevétlen, és talán nem is tudunk róla. Vagy ha valakik tudnak róla, hallgatnak, aminek az okai szerteágazóak lehetnek, de a félelem, nehogy belekeveredjen egy ilyen esemény a bulvár szintű közlésekbe, biztosan jelen van. Az emberek mennyire lennének felkészültek egy olyan eseményre, amiből világosan kiderülne, nem egyedülálló az „értelmességünk”, sőt messze túlhaladhatják azt, amit valaha elképzelni is tudtunk. Mi van akkor, ha más dimenzió(k) él(nek) felettünk, velünk szerves egységben? Mi van, ha zavarjuk őket a kibocsátott gonoszságainkkal, lelki, fizikai sötét energiáinkkal? Nagyon sok kérdést fel lehetne tenni, s talán szembe kellene nézni ilyen dolgokkal is. … Ha eddig nem gyilkoltak meg (ti. UFO-k), nagy valószínűséggel ezentúl sem fognak, hacsak túlságosan nem szalad el velünk a ló, vagy nem válunk elviselhetetlenné (amihez közel járunk…)
… Mi lenne az emberiség tudatával, ha biztos tudomással bírna arról a milliárd fajta lényről, akikkel szervesen együtt van, mert tudjuk, a makro- és mikrokozmosz egymást hatja át. Mára sejtünk valamit a holografikus világegyetem elméletéről is, de nincs még részleteiben bizonyítva. Valószínűleg elszigetelten semmi sem történhet, ezt ma nem vesszük figyelembe, és csak küldi magáról az emberiség az öldöklés, a háborúzás, a kegyetlenkedés jeleit. Ki akarna ilyen barbár megnyilvánulású népességgel kapcsolatba lépni, de főleg minek? …
Eddig szól a cikk a hitetleneknek, ill. Isten felé elutasítóknak, zártaknak. Hitéleti szempontok: Van egy másik oldal is,… Ha teológiai, hit- életi szempontból nézem a dolgokat, egy másik kép is kirajzolódhat. Itt már az, hogy miért van az ember és a világegyetem, az nem kérdés. … Részemről az, hogy Isten van, tény, bár sokak szemében ez nem tudományos! Olyan tény, amelyből azokkal a módszerekkel, amelyeket Isten kihozhat belőlünk (ha az ember engedi), Isten bizonyítani tudja magát. … Az is tény az én rendszeremben és világomban, hogy Jézus Krisztus istenember, és a megmentésünkért jött a Földre. Innentől csak pár száz kérdés maradna, s az egyik az: miért éppen az ember miatt vett fel formát? Véletlen, vagy valamiért fontos az ember? Ha, mint a cikkem fenti részében leírtam, sok-sok létforma, értelem-megnyilvánulás létezhet, akkor ez a nagyon instabil, szénalapú, bomlandó, könnyen elromló szervezet, ami még sokszor emocionális túlsúlyú is lehet, hogyan élvezhet kiemelkedő szerepet? … Ha van egy alig anyagi felépítésű szuper értelem, és a sok „eszétől” nem alázatos, nem hajlik meg az abszolútum/Isten előtt, és látja a földi lényt, aki teljes odaadással, valóban – nemcsak kötelező ájtatossági gyakorlatként – megteszi, „meghatódik-e”, van-e rá hatással? Gondolom, igen. Talán ez olyan lehetne – ha előfordulna –, mint amikor az ember látná a macskáját könnyekkel a szemében, meghatóan, őszintén imádkozni a Mindenség felé. Mi lenne velünk? Ugyanaz, elképednénk, megrendülnénk, gondolkoznánk stb. Tudom, ez elég primitív megközelítés, de lehet egy ok, amiért az emberiség talán fontos, és van joga az élet palettáján lenni, és eddig nem töröltetett el. Ilyen értelemben a jó lelkű, tiszta emberi lények „keresettek” is lehetnek…!
….Szerintem feltétlenül használna. A világ meggyőződésem/tudásom szerint Istenben van, és mindegy, melyik megnyilvánulási formát, dimenziót stb. nézem, egy sem kivétel. A létezők a Létben vannak, az más kérdés, mennyit tudnak (mennyit tagadnak), mennyit értenek meg ebből.
… (ti. UFÓK) léte nem ellenkezik a keresztény hittel, mivel az ember „nem szabhat határokat Isten alkotói szabadságának.” … Hát van még azontúl? Azontúl már az ember nem beszél.
A cikk írója: Varga Péterné/ Pável Márta katolikus hittanár, az AQUILA Párt elnöke, 28 éve az AQUILA kat. közösség létrehozója és vezetője. Két könyve jelent meg (Akinek füle van a hallásra, hallja meg, valamint A misztikus teológia alapjai és egy Hazafelé címmel folyamatban van. Publikációi megtekinthetőek a www.aqp.hu valamint a http://www.sasmarta.eoldal.hu oldalon.
http://idegenek.weebly.com lapról másoltam a képeket.
Képeknél több hibát, hiányt is látok>
- az inkubátor nem így néz ki, sokkal nagyobb szebb, és szabadabb.
- Hüllőszerű lények valóságát nem tudom mennyire igaz…
- Nagy fehér lények nem ilyenek.
- Üvegszerű lényeket nem is jelzik.
- Ezek mind humanoid beállításúak, pedig sokkal több másmilyen van.
