Pável Márta
Miért szeretjük a macskát?
Elsőre, meg másodikra sem tudnák olyan kivételes okot mondani, amiért ilyen nagy macsek kultusz van az emberekben. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, el kell ismerni, hogy az egyik legpimaszabb, legszemtelenebb lény, akit ismerhetünk. Mi emberek azzal, aki szemtelen, szóba sem állunk, de a cicusok mindent megtehetnek.
Mi ez a nagy kivételezés? Hogy érték el ezek a kis szőrgombócok? Valljuk be, nem biztos, hogy a nagy selymes szőrükkel, mert azzal sok más állatka is rendelkezik. Akkor mivel? Ez bizony titok, valahol bennünk olyan mély, feléjük való irányultság van, amit józan ésszel nem tudunk megmagyarázni.
Most először hallottam egy macskáról, aki nem akart a gazdája sírjáról elmenni. Megható, de a kutyáknak – akiket szintén nagyon szeretek – nagy a hűségük, a szolgálatuk, szeretetük, sokkal többször teszik ezt.
Elgondolkoztató a macskák érzékenysége. Pl. utálja a fésűt és az illatszert is, amit bolhák ellen a nyakába teszek. Ha arra gondolok, csak gondolok(!) hogy most felállok és a nyakába cseppentek, rögtön felpattan és elbújik. Ha az üveg a kezemben van, az biztos, hogy el nem kapom. De ha eldugom mögém az üveget és erősen másra
gondolok, kicsit gyanakszik, de sikerül elkapnom és beillatosítanom. Nagyon sokszor bizonyította, hogy tudja, mit gondolok, legalábbis azon a szinten, ami neki fontos.
Nekem volt egy macskám, az első számú a Maffia, 9 kg-os kaukázusi macskával kevert perzsa volt. Még mindig gyászolom. Csodaszép, kedves, aki 7 évesen halt meg –vagy 25 éve – agyvérzésben. Nem hinném, hogy sok ilyen kis drága született. Együtt tanult velem a teológiára, mindig feküdt előttem, a kezei a Biblián és ha
lapozni akartam, fel kellett emelnem. Ez a szépség különleges volt. Mikor külföldre mentünk, odaadtam egy macskaimádó barátomnak, gondozza 2,5 hétig. Akkor még nem volt elterjedve a mobil, csak hazatérve szembesülhettem a rettenetes dolgokkal. A gyönyörű cicám 2,5 hét alatt 9 kg-ról kb. 1,5-re fogyott. Hiába vitték orvoshoz, semmit sem tehetek. Az orvos mondta, hogy egyes macskák nem bírják, hogy a lakás is, gazdi is eltűnik. Megtudtam, mióta elmentem, nem evett, nem ivott, injekciós fecskendővel tudtak pár csepp vizet belepréselni. Még egy nap és halott. Ránéztem, mintha kidolgozott macskaszőr lett volna, felállni sem tudott már, semmi ereje sem volt. Megláttam, hát rettenetes volt. A szeme ahogyan rám nézett, az volt reménykeltő, mert meglátván felcsillant, teljes erővel azt akartam, megmaradjon, éljen.
Mondtam neki, te bolond, mit tettél. Azt a kis szőrmaradékot, ami hatalmas macskám volt azelőtt, a szívemre szorítottam és minden erőmmel sugarazva mondtam neki; nem halhatsz meg, mi együtt vagyunk itt, érted? Megértette! 2 hónap múlva kezdte régi formáját hozni. Utána, ha elutaztunk, mindig megkértem valakit, hogy a háznál gondozza. De akkor is balhézott. Mikor látta, hogy pakolunk, még a fejét is elfordította, ha elment mellettem. Visszajövet legalább egy hét kellett, hogy megbocsásson. Ja, ilyen cicus is van és négylábúJ
http://www.echelon8.org/macskak.htm Az ókori Egyiptomban nagyon tisztelték a macskákat. Tudták, hogy lelkük van és különleges, misztikus erőt tulajdonítottak nekik. Aki Egyiptomban megölt egy macskát, nem kapott kegyelmet, halálra ítélték és kivégezték. Azt biztosra veszem, nagyon óvatosnak kellene az állatok felé lenni, sokkal többek, mint gondoljuk.
S itt kiemelem a macskát. Nem tudjuk pontosan, honnan jött, hova megy, ki és mi ő valójában. Sokszor úgy véli az ember, hogy itt a földön kimondhatatlanul unatkozik – pedig ez bizonyos szinten az értelem jele is –, és ha mi játszunk vele, az neki egy kis öröm. Pontosan ezért piszkálja a kutyát is, hogy játsszon vele.
A szemeikben különleges bűverő van és ezt nem a macskaszeretet mondatja velem, szinte beszél, elképesztő módón ki tudja magát csak a szemeivel fejezni. A cicusok nagyon öntudatosak, nem vesztegethetőek meg. Ravaszsága és kitartása csodálatra méltó, kivívja, amit akar. Tudom, azt gondolja: én, mi neki szolgálunk. Az ellenkezése velünk a lételemük, szinte csúfolkodnak rajtunk. Viszont reggel alaposan végiggyalogol rajtunk, ha kell, 5-ször is, jelezvén; én nem alszom, már te sem fogsz, engedj ki, vagy adj enni. S érdekes, valami bűverő van bennük, ami miatt, akármit is tesznek, mi rajongunk értük.
Macsekok nélkül szürkébb lenne a világunk.
