Pável Márta
IGAZ TÖRTÉNET A GÖMBVILLÁMRÓL
Gyerekként nem tudtam, mi volt az, csak felnőtt fejjel jöttem rá. A Balaton északi partjától kb. 4 km-re, a hegyek között nőttem fel. Nagy viharok szoktak lenni, és a hegyek csak úgy visszahozták a dörgést. 
Mi, gyerekek viszont örvendeztünk ennek, mert időben megtanított bennünket arra, hogy ne féljünk, mert ha már hallom, hogy dörög, akkor nem vágott belénk. Nos ezzel a jelszóval megvigasztalódtunk, nem is féltünk, utólag ez humoros. De jó volt. S egy ilyen nagyon nagy vihar után a hegyről ömlött le a esővíz, az utcánk merőleges volt a hegyre, és az árokba zubogott le a víz. Szóval, mikor már alig esett, minden gyerek kifutott és szokás szerint virgonckodott. Viszont megdöbbenve azt láttuk, hogy egy nagy focilabdaszerű fény elég gyorsan gurult le a hegyről, az árokban egészen végig, majd eltűnt az utca végén a víznyelőben. Mi nem messze tőle mi döbbenten álltunk, mert nagyon érdekes volt, ilyet még sose láttunk. Kíváncsian közelítettük meg az árkot, és a nyomában azt vettük észre, hogy a vizes talaj üveges lett, persze, hogy meg akartuk szerezni, felfeszegettük az üveget és alul homokos, felül üveges valami volt. Majd egy idő után összetörtük, és mint jó falusi gyerekek /65 éve ez is játék volt-J))/ azzal dobáltuk egymást. Csak jóval később jöttem rá, hogy ez gömbvillám volt. Mégpedig nem is akármilyen hővel, ami egy nagy zivatarral jött, folyt a víz, és abban végig tudott menni úgy, hogy megolvasztotta a földet.
Hát ez volt az első ilyen találkozásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése