MAGUNKBÓL KI-BEJÁRKÁLÁS ÉJSZAKA?

 Pável Márta

MAGUNKBÓL KI-BEJÁRKÁLÁS ÉJSZAKA?

 Két érdekes jelenség, amiről feltételezhető, hogy az ember éjszaka – nem tudom, hogyan – ki-bejárkál magából. Feltételezem, nem biztos, hogy az ember a teljes idő és tér egységében… magában alszik az ágyában.

Az első jelenség:

Görögországban nyaraltunk már 3 hete, s a közvetlen szomszédom vigyázott a házra. Hazaindulás előtti 4. éjszaka felébredtem úgy három-négy óra között, és furcsa is volt a nagy különbség, ami előtte volt (otthon), meg a meleg Görögországban. Kábultan, alig „felébredve” láttam az előző budapesti tapasztalásommal ellentétben (ahol felhős volt az ég), hogy itt, Görögországban igen erősen csillagos az égbolt, nagy meleg van. Ahogy felébredtem, tudtam, otthon esett az eső, hűvös van, zöld minden az itteni nagy szárazsággal ellentétben, nagy volt különbség. Viszont, ami nagyon érdekes volt, amikor be akartam menni a budapesti ház kertjébe, rájöttem, hogy a kapu kulcsa nem működik, ismétlem, elromlott a kapunak a zárja. Hogyan, nem tudom…, de valami módon mégis be tudtam menni, s ezen is el kell gondolkozni, hogy ez milyen jelenség. Ahogy körbejártam a házat, meggyőződtem róla, hogy minden rendben van, és szépen visszatértem Görögországba. Reggel elmondom az egészet a férjemnek, meg mondom azt is, hogy nem tudom, mi baja van a kapunak, de nem lehet bemenni. Hát nem mondom; jót röhögött rajta, ja persze…!

Négy nap múlva hajnalban 2:00 körül érkeztünk haza, a szomszéd Irénke néni rohant ki – mert egész éjjel nem tudott aludni –, tudta, hogy ekkor jövünk. Magához kellett beengednie minket, mert ő tudta, hogy felénk nem megy, a mi kapunk zárja ugyanis elromlott. Elromlott a kapu zárja –ismételgettem –, ő szabadkozott, nem tehet róla. Tudom, Irénke, mondtam, valóban nem tetszik hibásnak lenni. A férjemnek leesett az álla, bután meredt maga elé. Megkérdeztem Irénke nénitől, mikortól rossz a zár. Nem tudom pontosan, Mártikám, felelt Irénke, de úgy négy vagy öt napja biztosan. Itt a bizonyíték; otthon is voltam, meg Görögországan is egyidejűleg.

 

Köszöntünk jó éjszakát kívánva, magunkba mélyedve mentünk be, de nehezen lehetett elaludni, mert sűrűn rohangáltak a gondolatok a fejemben: mi ez, hogyan lehet ez?

A második történet:

Nagyon hasonló az elsőhöz, csak fordított az időrend.  Mikor ez történt Budapesten/itthon voltam, és arra helyszínre „mentem el” éjszaka, ahova két hónap múlva volt esedékes megérkezni. Már nagyon készülődtünk bostoni utunkra, egy volt kolléganőm adott szállást, aki nem nagyon tájékoztatott előre, mi milyen.  

Egyik éjjel arra riadtam fel, hogy az első emeleten lakunk, és iszonyatosan sikít a villamos. Na most ez érdekes, mert ott, ahol Budapesten/Budafokon lakunk, az a rész hegyen van, villamos a közelben sincs. Még azt is láttam, a villamosnak nagyon éles kanyart kell vennie ház előtt, ahol közvetlen elhaladt, és a kerekei a kanyarban visítanak. Láttam, ahogy közvetlen a ház előtt ment el, és azt is, hogy az első emeleten vagyok és onnan hallom, ahogy visít a villamos. Ezt is elmondtam a férjemnek, meg több embernek is. Majd két hónap múlva megérkeztünk Amerikába, és az első dolog, ami történt, az az volt, hogy meghallottam, ahogy jött a villamos, az első emeletről hallottam, ahogy visított a kereke a kanyar miatt. Minden hajszálra úgy, pontosan olyan volt, ahogy éjszaka láttam és hallottam.

Mi a magyarázat, nem tudom, valami plusz lehet az emberben, de nem is akarom megvizsgálni, pedig ezek a megmagyarázhatatlan dolgok bizonyítottan léteznek. Valahogy ösztönösen mindig, amikor történik egy furcsa dolog a környezetemben elmondom, s így utána követhető lesz. Ki-bejárkálás „félálomban”(?) éjszaka, vagy ki tudja hogyan, ami lényeges tapasztalatokat hoz, pl.: hőmérséklet, hanghatás, térlátás, ajtón átmenés tér és idő korlát nélkül, ami valójában nem lehetne.

Kérdés, milyen részünk, és hogyan veszi ezeket az infókat? Még nem tudom, csak sejtem, de megélem és sokszor megélem az biztos, csak azt kérdezem, miért én? Ismétlem,   nem tudatosan, hanem tán a meglepődésem miatt elmondom, és így mindig szolgálok valamiféle bizonyítékkal is.

Látható volt a különbség is, az egyik ugyanabban az időben, de két helyszínen zajlott, a másiknál pedig két hónapra előre mutatta meg, hogy milyen viszonyban kerülünk oda. Ezeken mindenkinek el kéne gondolkozni, szinte biztos, hogy nemcsak nekem, hanem más embereknek is van hasonló élménye, amit szívesen vennék, ha megosztanátok. Köszönöm.