ELŐREUGRÁSOK AZ IDŐBEN?

 Pável Márta

ELŐREUGRÁSOK AZ IDŐBEN?

Három esetet ismertetek (jóval több is van), ami igaz, és még nem tudjuk, hogyan lehetséges. Ezeket a történeteket a mai napig nem tudom feledni, néha felrémlenek és gondolkodom rajtuk, főleg, hogy utána is egy párszor még hasonló dolog történt velem.

1. A Balatonról jöttünk haza autóval, többnyire felületesen alszom a kocsiban, a férjem vezet. Egyszer csak elkezdtem kiabálni, hogy jaj-jaj, nekimentünk egy autónak. Akkor még sárga színű Wartburgunk volt,  jajgattam:  összetörték, látom, folyik a vér és sírtam. Amikor már ébren voltam, meglepődve láttam, azon kívül, hogy a férjemre a frászt hoztam – mert addig csendesen aludtam –, semmi sem történt, duruzsolt a motor, békében haladtunk. Annyira valóságos volt, nem hittem el, hogy semmi sincs, hiába nézegettem körül. Mentünk vagy 2-3 kilométert, és két kocsit láttunk, félreállva az út szélén, az egyik egy olyan színű Wartburg, mint a miénk, belement valahogy a másikba, egy emberből ömlött a vér. Ugyanezt láttam és valószínűleg akkor, amikor történt! A mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy tudtam előre menni jó pár percet az időben, hogy pontosan láttam, mi történt. Nagyon remegtem, lassan engedett ki a rémületem, mivel ugyanolyan színű volt a kocsink, mint ami összetört. Bevallom, ezután hazáig nem tudtam aludni.

 

2.  A másik ilyen időben való ugrás(?): ülök a földön a szobámban a szőnyegen, előttem olvasnivaló és egy nagy üveg Jaffa ital.  A kezemben a pohárral hirtelen egy nagyon éles kép rajzolódott ki, látom, ahogy felborul a pohár és a parketta a résein befolyik a Jaffa ital. Ezek után arra gondoltam, nehogy igaz legyen, felteszem a szörpös poharat a hőtárolós kályhára, mert még véletlenül felfogom rúgni. Feltettem. Majd egy idő múlva, nem tudom miért, felültem a kályhára, és levertem a Jaffa italt, pontosan úgy belefolyt a parketta repedéseibe, ahogyan 10 perccel előtte láttam. Tehetetlenül, bosszankodva röhögtem, míg törölgettem a szörpöt a padlóról, ilyen nincs. Ez is egy érdekes dolog volt, mert később sem tudtam eldönteni, hogy előre láttam az időben, hogy bele fog folyni, vagy én hajtottam végre egy gondolatot, amit teremtő gondolat volt.

 

3. Szintén autóban ülünk, Görögországba tartunk, persze hogy aludtam. Mikor időnként ébren voltam, azon beszélgettünk, hogy mikor érhetünk Belgrádba, ahol van egy magas íven egy óra. Hány órára érhetünk oda, milyen lesz a forgalom, határ, vám stb. Megint csak aludtam, nem tudom miért, félálmomból felriadva mondom a férjemnek, de még magyar határ előtt voltunk, hogy láttam a belgrádi órát, 3:18-at mutatott, mikor elmentünk alatta. A férjem már tudja, valami nem úgy működik nálam, mint az átlagnál, csak röhögött, ja persze, s aludtam tovább. Közben már felébredtem, és amikor Belgrádban elhaladtunk az óra alatt, pontosan 3:18 volt! A mai napig nehezen tudom megmondani, hogy lehet ez, ha csak nem úgy, hogy alvás közben kijárkálok az időnkből.