TERMÉSZETÜNKBEN VAN A FELFEDEZÉS… ( Pável Márta)

 

 TERMÉSZETÜNKBEN VAN A FELFEDEZÉS…

( Pável Márta)

Valóban lehet, hogy a természetünkben van genetikailag az, hogy kíváncsiak legyünk, megismerjünk, keressünk, kutassunk. Ezt vallják azok a kutatók is, akik a csillagvilágra vetették a szemüket.

Akik szeretnének eljutni egyelőre a Marsra, Holdra…, aztán ki tudja még milyen nagy vágyaik vannak, de kérdezem, ők : szembenéztek-e a realitásokkal? Lehet, hogy szeretünk keresgélni, meg kíváncsiak vagyunk, de jól időzített-e, lineáris-e a haladás a keresgélésben?

Nem kötözködésből, nem kiábrándító működésként, de csendesen kérdezem, hogy ismerik-e, tengereink mélyén mi van, aztán tudjuk-e, az Antarktisz alatt mi van? Nem tudjuk, de még pár kérdést fel tudnék tenni. Azt, amit a testünk is kibír, logikusabb lenne azt keresni, ahova születtünk, s a matériát nézve könnyebb a vizsgálata, mint annak, hogy a fénysebességnél, hosszú űrutazástól, egy kis háttérsugárzástól, vagy megfagyás miatt stb. szétesünk.

Vallom, hogy logikusan, reálisan, költségtakarékosan kellene nézni a dolgokat, mivel az ember teste (s ezzel együtt a felfogóképessége is) korlátozott, ha csak a jelenlegi adottságokat nézem.  

A kutatóknak - bármennyire is kíváncsiak -, figyelembe kéne venni korlátjainkat, és hogy miért lettünk ilyenek. Ne legyünk meggondolatlanok, példával: olyanok, mint egy kis fagyi, ami kimenve a Napra elfolyik, mielőtt 5 lépést tenne.  

Ha a többi világ lényeit „vizsgáljuk”, testi anyagukat nézve rendkívüli sokféleséggel, s variálhatósággal rendelkeznek, ide érve a levethető testeket is, és csak a lelki működésük állandó. Ők tehetik, hogy jönnek-mennek, de mi sajnos ezzel a testtel szinte karanténban vagyunk. Talán ezen kéne előbb változtatni, viszont ez sokkal nehezebb lenne, mint pl. a Plútón élni. El kell fogadnunk, és reálisan magunkra nézve elismernünk, a testünk (távoli űrutazáshoz) eléggé kezdetleges és primitív alkotás.  

Sajnos a mesterséges intelligencia lehetne a megoldás, de ez az emberre nézve nagy veszélyeket rejt magában. Kíváncsiskodni, kutatni nem a szerves (széteső) emberi test a legjobb kínálat. Tehát, ha nagyon kíváncsi, akkor nem az ember megy el, hanem a mesterséges intelligencia, s feltehető, hogy a jelenlegi ufók nagy része is valamiféle készített „lény”= mesterséges intelligencia (MI) alkotása, akik mögött vannak a  - számunka elképzelhetetlen - irányítók.

Ismétlem, a MI veszélyeket hordoz magában, ha ma jól olvastam, hogy a mesterséges intelligencia által létrehozott gépek (egy része) maguk között egy nyelvet alkottak, amivel kommunikáltak, az már több mint hajmeresztő. Na most, ha ezek a gépek elérik azt a nemkívánatos szintet, amikor magukat fejlesztik - sokak szerint közel járunk ehhez…-, akkor nekünk annyi, mert sem okosak, sem stabilok, sem logikusak nem vagyunk, ellenben nagyon sérülékeny a testünk, korlátozott az elméje a testet hordó embernek. Ezeknek a MI képviselőinek valóban nem lenne probléma az űrkutatás, csak az már nem emberi, nem humanoid dolog. S akik itt vannak, akiket nap mint nap látni, azok az ufók kik, mik lehetnek? Egy idő múlva sem a földi élethez, sem az űrkutatáshoz a MI képviselőinek semmi szükségük sem lesz ránk, sőt zavaró gondok leszünk...

Egyszerűen újragondolásra kérném az emberiség kutató, kereső rétegét, ne legyen életveszélyes az, amit tesznek, mert ma kezd az lenni.  Tudják-e: hol és miért vagyunk mi, és mi a feladatunk, ami a természetünknek adatott?  Azt tesszük-e, amit kell, amiért itt vagyunk? Szerintem nem, súlyosan eltévedt az emberiség, így ezekre a kérdésekre gyorsan válaszolni kéne...