Három dimenziós vagy transzcendens Istenkép a nyerő a mai embereknél?

 Pável Márta       Három dimenziós vagy transzcendens Istenkép a nyerő a mai embereknél?

Vasárnap egy paptól kirohanást hallhattunk az ezoterikusok ellen. (Jellemző, mindent egybevesznek e-fogalom alá, ez pont olyan, mint amikor   valaki nem tetszik nekik, akkor rögtön szektás.) Elgondolkoztam, ilyen egyszerűen lesöpörhető valami?

Ki az Isten, azt jól tudom, hogy hogyan található meg azt is, de az megdöbbent, hogy arra hivatott szervezetnél még mindig nem tudják.  

        A prédikációban elhangzott, hogy van, aki valamiféle energiának veszi az Istent. Aki így gondolkodik, az rögtön menjen hátra gyónni. Itt szeretném megkérdezni a tisztelt atyát, hogy ezzel hányadik parancsolatot sértették meg?   Szerintem egyiket sem. Ha valaki nem abban a háromdimenziós istenképben gondolkozik, amibe ők, már gyónni kéne? Nem hinném. Nekem az a szánalmas ahogyan a szentháromságot Úristent ábrázolják, van a szakállas Atya, egy vaskos galamb, aki a Szentlélek, és a Fiú. Akinek ez a kép jó, gyónni se menjen, ez sehova sem elég.  Ez nem tartható, és a vaskos agyaggalamb sem.  Vagy 15 évvel ezelőtt azóta elhunyt pap, azt prédikálta - többen tanúk vagyunk rá, mert ez azóta szállóigévé vált a köreinkben…-, hogy Illés, Mózes és Jézus ülnek a felhőkön. Ja, biztos, s ha esik az eső leesnek...? És az a pap egy végtelen jámbor jószándékú, de gyerekded volt. Ugye a Fiú= Jézus Krisztus is visszament a maga Istenségébe.

Aki megpróbálja a 21. századi emberrel ezt a középkoritól is régebbi Istenképet beetetni, ráerőszakolni, az nagyon rosszat tesz a hitüknek, meg a hit további elfogadásának. A 21. század emberének ez már így nem adható be! Nem gyűlölködni, meg agyonhallgatni kellene a dolgokat, hanem becsületes, rugalmasan gondolkozó, jószándékú, Isten ügyét néző vitákat kellene lefolytatni, Istenért. Ugyanis a többi abszolút nem érdekes! Most is kérem, XXI. századi módon gondolkozzunk - ha az ego, meg a gőg engedné…-, és az akkor is biblikus maradna. 

Iszonyatosan sok a középkori (vagy avíttabb) kép, az, amibe élnek a keresztények, pedig Isten rugalmasan követhető, sőt a tudomány elött jár.  Itt nem azt mondom, hogy az ezotéria tudomány, de a fizika, a matematika az, amibe beleillik…, sőt megelőzi az a kép, amit Isten elmélkedésekben magáról közöl. Az nem kérdés, hogy Isten a személy, de nem úgy személy, ahogy mi vagyunk személyek, nem emberi személy, mert mi sem attól vagyunk személyek, hogy testben vagyunk.  Ugyanis az ember, ha meghal, akkor már test= hulla és lélekké válik szét. Nem a test hordozza a személyt, maximum másokban a levetett, elkopott test egy ideig az emléket hordozza. Egyértelmű, hogy a személyiségünket valami módon a lélek viszi tovább, mivel a legfőbb személytől Istentől van a lelkünk. Isten az abszolút személy, de semmi köze nincs a testhez (amit Krisztus időlegesen magára vett miattunk, többek közt, hogy szóval is beszélhessen velünk). Az Isteni léleknek   nem is lesz köze a testhez - nem ebben hasonlítunk rá-, mert ha köze lenne a testhez, Ő sem lenne halhatatlan és ezzel Isten sem lenne. Mivel a test romlandó, így a lélek halhatatlanságáról és az isteni örökkévalóságáról elfelejthetnénk beszélni. De nem így van. Jézus Krisztus nem e-világból való, s minket meg akar világosítani, az Ő világát megérteni, már amennyire ezt bírjuk.

Olvasható, hogy a János evangélium tele van az Isten világosságával, kvázi fényével . Jn 3.19 Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.

Vagy: Jn 9.5 Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."

 DE Isten nem távozik végleg a mi világunkból, nem hagy magunkra minket, hanem mikor kibírjuk/felfogjuk elmondaná azt, ami közelítene a valóságos ragyogó Istenhez. Jn 16.12Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Jn 16.13Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Ez van írva a Bibliában, igaz az egyházunk tanai szerint a kinyilatkoztatás kora lezárult, de az írás szerint sem, meg ahogyan minket tanít aszerint sem, erről Jézus valahogy nem tud…!. S mikor egy-egy katolikus csoport (hangsúlyozom nem ezoterikus!), Jézus vezetésével a megértésben mélyebbre megy, felismeri, hogy Isten nem a formavilágban van, hanem azon túl is, sőt az a valóshoz jobban közelitő istenkép, akkor gyónásra szólítják fel. Milyen szánalmas már ez!

Az isteni világosság/ fény/erő, ami nem anyagi, mind szánalmas szókincsünk fogalmi zavarai miatt vannak, mert fogalmunk sincs arra vonatkozólag, hogyan lehetne szavak szintjén visszaadni ki az Isten!

Sokkal rosszabb; ha végtelen értelem, fény, hatalmas erőmegnyilvánulás helyett az Urat szakállas bácsiként képzeltetik el. Mint előbb említettem: Ott feszíttetik a Szentháromságos Istent egy öreg, egy fiatal férfiban, meg egy vaskos galambban. Ezeket – főleg, amik nem művészi értékek, sok van ilyen!-, le kellene szedni, el kellene távolítani, múzeumi tárgyak.

Nem szabadna ennyire lehúzni a három dimenzióba az Urat, a LÉTET, az Atyát, az abszolút fényt, abszolút erőt, akiben már semmiféle anyagi sincsen.  Mindez Ő az Isten, aki legértelmesebb, minden tulajdonságok hordozója, abszolút személy, s minden létező tőle nyeri a létét.

 És ha jól éli az életét, hozzá térünk vissza. Viszont mondhatnánk azt is, de nem földi értelemben, hogy Ő az abszolút erő, akár energia, egy olyan fajta hatalmas megnyilvánulás, amit leírni nem, csak körül írni bírunk. Isten különböző fokokban tud megnyilvánulni, s tudom ezt elég nehéz megérteni, de meg kéne próbálni, ahelyett hogy a jószándékú kereső és találó hívek ledorongolásával foglalkoznának, a szeret és a szolgálat jegyében.

 A magam részről nagyon szívesen szolgálok bővebb magyarázattal is, hívjanak meg, vagy kérdezzenek, de a gonoszságot és az egot az kívül kell hagyni, mert én sem gonoszkodok senkivel. Viszont azt az istenképet amit Jézus, János apostol stb. képviselt, sőt sugall, szeretném átadni a 21. századi embernek. Ez olyan istenkép amit semmiféle fizika, semmiféle földi tudomány vívmánya nem tud kikezdeni, csak a rossz megközelítés.

Bibliában az alábbi sorok pont erre utalnak, aki azt hiszi, hogy lát az gondolkozzon el, alóban lát-e?

Jn 9.39Jézus pedig azt mondta: "Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek."

Köszönöm a figyelmüket.

Az élet céltalan(?), pedig a lét végtelen ...

 Pável Márta

 Az élet céltalan(?), pedig a lét végtelen 

(Nem árt erről ismételten egyre többet gondolkozni.)

Ha nem lenne távlati/transzcendentális egzisztencia, úgy vélem, akkor teljesen fölösleges lenne a földi élet, teljesen hasztalan lenne végig szenvedni embertársaink sokszor rettenetes tetteit.
Gondolkodom, nézem, akár a Marsról szóló híradásokat, hogy milyen változó, instabil minden, ami az anyagi világban van. Pl. a hipotézisek szerint a Marson párszor kipusztult a szívós élet pl. az egyik, egy Pluto méretű bolygóval való találkozás után.  De a 3D-ben a Földünkön is bármikor, akármivel találkozhatunk, ami elég nagyméretű ahhoz, hogy kinyírja a rajta lévő életet. De az élet nagyon szívósan újra és újra létrejött a hipotézisek szerint, mindent megragadva újraéled.  Ezek szerint az élet akármilyen, a legkisebb lehetőséggel is olyan virulensen jelentkezik, szinte mindenütt helyet teremt magának.

Nagyon valószínű, hogy a megszámlálhatatlan életek sora miatt vannak a világok. Elképesztő és elgondolkoztató, hogy az életnek miért kell ilyen virulensnek lenni? Lehetséges egyik válasz: a különböző igényű lelkeknek helyet kell, hogy adjon. Az „úton lévő” emberi, vagy bármilyen lényeknek tetszés szerinti formát és teret adjon. Viszont, ha belegondolunk abba a nagy instabilitásba, ami minden lényt érint, akár szerves alapú, vagy teljesen elképzelhetetlen felépítésű, mindegy akármilyen, minden, ami a három és a többi dimenzióban van, pillanatok alatt megsemmisülhet. Szó szerint megvan az esélye, hogy minden pillanatok alatt semmivé váljon. /Gondoljunk a hírekre, mikor reggelre kiderül, mekkora meteor, vagy nagyobb kő húzott el az éjjel a Föld mellett, nem is tudtunk róla, csak amikor elment…!/

Térjünk vissza a Marsra, ha előtte víz, meg esetleg élet volt, de víz az biztos volt, viszont ütközéssel nagy része kirepült – talán a Földön is landolt…–, ami maradt, az majd újrakezdi az életet, s milyen életet? Nagy és nyugtalanító kérdés, addig milyen lények voltak ott, mi lett velük?  Most mi lehet ott?

Ugyanez a helyzet a Földön is! Itt is többszöri forduló lehetett, több pusztulás, több újrakezdés. Milyenek lehettek az előzők?  Igazából most mi, emberek, kikhez hasonlítunk? Milyen kultúrák lettek betemetve a vulkánok által? Rengeteg megválaszolhatatlan kérdés van.

Súlyos kérdések halmaza.  Ennyi lenne csak az élet értelme, ezért kellene ennyit küzdeni? Ezt nem hinném.  Láthatjuk, ez az egész bármikor megsemmisülhet, ennek az egész három dimenziónak (3D) és a többinek is…, igen lelketlennek, véletlennek, oktalan világnak kéne lenni, amely innentől teljesen logikátlan, hogy lett. Az, hogy a lény eszes lesz, az értelem magára ismer, hogy végigéli /az általa kreált/ szenvedéseket stb., nem mehet csak úgy pocsékba.  Az univerzum értelmes, logikus, ha nem is értjük, de következetes, mindez alapos ok nélkül nem lehet. Mindennek van oka, még ha ezeket az okokat jelen pillanatában sajnos az emberiség nem is ismeri fel.   

Felismertem azt, amit az elmélkedések nyomán most tudok, az több, mint amit az átlag tud, de az igazi valóság nagyon sovány szeletkéje lehet, és nem a közlő Isten miatt, hanem a sekélyes felfogóképességünk folytán. De ha nem lenne a tudatunkban, a lelkünkben az az ismeret, valami feszítő messzeség, amire irányítva vagyunk, akkor talán igaz lehetne a véltelenszerűség, de így nem. Érezhető, hogy belül mi a végtelenre irányuló, lelkileg halhatatlan, onnan eredő lények vagyunk.

Nehéz ezt a maga valójában megérteni, némi támpontot ad az elmélkedés, mely kienged a transzcendens „világba”/tapasztalatba, az anyag keretein túlra, ami igen nagy és mindent megváltoztató tapasztalat. Biztosan meggyőz arról, hogy a 3D világból való testi távozással semminek nincs vége, sőt. S ha eltörik ez a test, a léleknek van tovább. Sőt kiszabadul a súlyos földi anyagi világból, akár lehet felemelkedés, s ha a fényben élt, mehet tovább. Ha az anyag vonzotta, azé lesz a lény.

          Elgondolkoztam, ha nem tudnám ezeket biztosan, ha hetente többször nem tapasztalnánk meg, akkor azt mondanám, hogy ennek az egésznek nincsen értelme, fölösleges, ezt abba kell hagyni. De ahogy most élek, ahogy most fogom fel, ahogy most ismerem meg, hogyan működik ez az egész rendszer, nagyon is tudatosul, hogy ez a földi lét egy csapda, iszonyú rövid próbafutam, amivel sok rosszat tehetünk magunknak a jövőbeli egzisztenciánkat nézve. Tudom, ezt nehéz felfogni, elfogadni annak, akik nem tapasztalja meg, viszont nekem el kell mondanom, ha tudom, hogy ez van, hogy akinek füle van, az hallja meg.

Tudom, ha innen kiszabadultunk és úgy éltünk, milyen jövőt, milyen életet, milyen fantasztikus távlatokat élünk meg, de az emberiség ezt nem tudja. Nem is értem, hogyan tudnak így élni? Lehet, hogy az a sok durvaság, a hazugság, ami elönti az emberi fajt, az azért van, mert nem lett jól nevelve, a vallások által sem. Sőt ma még egyre rosszabb a helyzet, mert egyre csak erre a háromdimenziós létre koncentráltatják a figyelmünket.

Mint a többszörös pusztulásokat említettem – és ezek csak morzsák lehetnek –, fordítani kellene a nézeteinken. Mi a fontos, a mulandó, és mi az örök? Az biztos, hogy ennek a testnek/földi létnek nincs hosszú távú egzisztenciája, ez bármikor befejeződhet. Viszont a tudatba be van épülve az öröklét tudata, amikor ezt a tudatot leépítik, és felnagyítják a háromdimenziós fogyasztói társadalmat, lassan céltalanná válik az élet. Jönnek a pótszerek.   

Az Aquila úgy él és tudja, hogy lehet ebből a csávából kikerülni. Tudjuk, hogyan kell magunkat ettől elkülöníteni, de igen nehéz. Viszont 30 éves gyakorlattal mi meg tudjuk csinálni. Ami fájó, a többi ember szenvedése, és nem is nyitottak. Meg kellene mutatni nekik is, hogy teljesen más az emberi élet, mint eddig valaha is tudták. Van értelme ennek az Istentől kapott létnek. Aki kéri, aki hajlandó feladni a maga keménységét, annak segítünk.

Thomas Merton: Imádság   /részlet/                         

 Tedd lelkemet megigazulttá, ó Istenem, de akaratomat is töltsd meg tűzzel a te forrásaidból. Ragyogj föl értelmemben, még ha ez talán ,,sötétség is tapasztalatomnak''. Töltsd be szívemet a te roppant életeddel. Szemem ne lásson semmi mást a világon; mint a te dicsőségedet, kezem ne érintsen semmi olyat, ami nem a te szolgálatodra van. Nyelvem ne ízleljen olyan kenyeret, amely nem dicsőséged magasztalását erősíti bennem. Hallani akarom hangodat, és hallani akarom azt az általad teremtett harmóniát; amely himnuszokat énekel neked.

Apró ufós / idegencivilizációs szösszenetek

 Pável Márta

Apró ufós / idegencivilizációs szösszenetek

 

• A napokban elmentem valakihez, aki egy sci-fi filmet nézett. Már látta, csak unatkozott és ismét megnézte. Közben beszélgettünk. Arra gondoltam, hogy mesélek neki pár igazi, megtörtént dolgot, hogy ne ilyen fantáziaterméket kelljen néznie.  Sokkal fantasztikusabb dolgokat tudok, és élek meg, mint amit a filmben kiagyalogtak. Belekezdek, majd rám szól: légy szíves hagyd abba, ez nem lehet, ez hülyeség…. Abbahagytam, és elgondolkoztam. Ez igaz és valóság, amit nézett, az nem valószínű…, mégis az kell. Miért? Értékítéletében megfordult a világ.

Vagy lehet fantasztikus a film, de ne legyen túlságosan az, mert esetleg fájhat?

 

• Éjszakánként, mikor a világ elhallgat, nagy rumli van a lakásunkban. Jönnek, mennek a szemnek láthatatlan lények. A 3D-st látó mozgásérzékelő minden ok nélkül 5-60 percenként bekapcsol. Néha a szemem sarkából látok elsuhanó dolgokat. Elgondolkoztam, és rájöttem, semmit sem tehetek. Ez van, szeretnek engem, vagy szükségük van rám, vagy nekem rájuk…, ki tudja. Hát együtt élünk, s ennyi.

 

•  Sokszor hallok olyan zajt, mintha egy állatka lerázná magáról a vizet.   Volt olyan is, hogy reggelre 2 párhuzamos friss karcolással ébredtem a lábam szárán /fotóm van/, pedig nincs tüskebokor az ágyamban és alvajáró sem vagyok.

 

• Rég tudom, nem szabad olyan humanoid lényekkel való találkozásra várni, mint mi vagyunk. Nyitottnak kell lenni, mert az értelem megjelenési módja trilliónál is többféle formában lehetséges. Ha feleslegesen ijedezünk, lövöldözünk, akkor kikerülnek minket, mert nem vagyunk megfelelő partnerek a kapcsolatteremtésben, sem a megtartásában.

 

• A napokban Szolnok Budapest vonalon jöttem autóval. Késő délután erősen, feketén felhős volt az ég, de egy helyen elég furcsa alakban lyukas volt az esőfelhő rengeteg, és valami nagyon világított, mintha valami lenne mögötte. Nem én vezettem, így figyelhettem. Egyszer csak ebből az esőfelhőkből kilógó fényes részben, egy HOLD féle jelent meg. A Nap balra volt, ez jobbra. Ugyanolyan volt, mint a Hold, de nem láttam tovább 10-20 másodpercnél. Nagyon éles széle volt és pontosan akkora volt, mint a Hold. Csak az a baj, hogy aznap a Hold éjjel jött fel, s egész éjjel s szemembe világított délről. Du. 4 felé nem lehetett az égen ÉNY felé. A Nap egyértelműen balra volt. Akkor mit láttam?

 

• Olvasok olyat, hogy „mesterséges intelligencia fertőzés”. Rendben, miért ne, így is lehet nevelni egy bolygó lakosságát. De lehet úgy is, hogy többnyire rá sem jönnek, mi is történik, mi miért van... Pl. a vízzel. Páran tudják milyen csoda a víz, mennyi információt stb. hordoz. Ha csak egy liter kerül a tengerbe, akkor már pillanatok alatt szétterjed a hozott információ (amely ezerféle lehet…), talán más univerzumok egyikéből. Ki tudja, ilyenkor milyen és mennyi „mesterséges intelligencia fertőzés” jut ide.  Mi, földi lények, nem vagyunk elszigetelve, még ha akarnánk sem sikerülhetne. Minden mindenben van.

 

• Sokan vallják, hogy nagyon sok, talán napi egy ufó esik le a Földre, amit mind összeszednek (már amit megtalálnak). Reményük szerint majd ebből nyernek információt. Ez olyan földies, megfogható, és így a többségnek elfogadható…! De mi van akkor – és ez a valószínűbb… –, hogy nem szerkezetet fogunk be, hanem a tudatunkkal, lelkünkkel, vagy bárhogy másként jutunk információhoz. Ami, ha butábbaknak is tudomására jut, lesz miből gúnycikkeket írjanak és a hozzájuk hasonló primitívekkel együtt örüljenek. Így, aki tud valami fontosat, az el sem akarja, el sem meri mondani, mert neki az annyira megdöbbentő, fontos tudás, hogy nem akar disznók elé gyöngyöt szórni. S ezzel sok tudás eljutását megakadályozzák. De ebbe is bele kell nyugodni, ma ilyen szinten van a tömeg, ez az emberiség.