MÁSKÉNT ÉRTENI…

 Pável Márta

MÁSKÉNT ÉRTENI…

 

Napokban sok UFO képet, UFO jelenést és ufókkal kapcsolatos írást olvasvam, azon gondolkoztam, hogyan lehetne hasznosan olyan dolgokat közölni, hogy az emberek valós, jobb, lényegesebb dolgokat tudjanak meg ez ügyben.

 Nem az a kérdés; van-e információm, hanem az, milyen legyen a   közlési mód. Amit tudok, az nekem nem furcsa, de nem mondhatom el direkt, de indirekt sem lehetek, valahol a kettő között kellene, de hogyan? Be kellene hatolnom – hogy ne legyek félreérthető -, a szavak szintje mögé, a tudat mélyére, de írásban ez nagyon nehéz.  

Nekem az természetes(?...), hogy tudok dolgokat, de ismét megkérdeztem magamtól, hogy meg tudnám-e fogalmazni? Igazából azt sem tudom, hogy honnan és miért tudom…! Nem tudnám megfogalmazni, de a bizonyosságom az megvan.

Sokszor úgy érzem, inkább jobban azt hiszem, hogy csak képzelem a földi  információt rólunk, mint az „ismeretlen” lényekkel, világ hogyan létével kapcsolatos dolgokat, abban talán „biztosabb” vagyok.

Sokszor úgy érzem, mintha két világ között olyan értelemben lebegnék, hogy kérdésessé válik, tudásilag igazából hova tartozom? /Nem kell félni, nincs gond, csak őszinte voltam./

      De azért annyit közölni szeretnék, hogy a világunk a más dimenziós lények léte, hatása alól nem mentes, minden mindenben van, mindent áthat, és a világegyetemben semmi sincs elszeparáltan, egymástól távol. Ezek tények, azért, mert nem ismerik fel és a hatását sem, attól még vannak. Nem vagyunk egy különálló sziget, a többi lénytől érintetlen  személy.

Az emberiséget a vallások például olyan butaságokkal „etetik”; hogy az ember több az angyaltól stb.. Nagy-nagy tévedés!  Ez egy meglehetősen balga dolog.

Mondok egy példát: itt van előttem a ribizli bokor. A gyökere a földben, a napfény süt rá, levegő, eső táplálja. Nem nézhetem csak a zöld bokrot. Az embert sem láthatjuk a járulékos elemek nélkül, elszigetelve. A ribizli bokor a gyökér szemlélete, levegő szemlélete, eső és napfény szemlélete nélkül nem ribizlibokor. Körülbelül ilyen mértékig vagyunk szimbiózisban az univerzummal, az összes lénnyel, és minden lehetőségünk komplex egészet képez, egymásra utaltak vagyunk. /Az emberek széles köre nem tud pl. a szemnek láthatatlan háttérsugárzásról sem, pedig van, megszoktuk, normál mértékig nem is árt, pedig ha nem így lennénk „megszerkesztve”, akár bele is halhatnánk./ Nem kell mindig megfoghatót, UFO-kat keresi, nem kell mindig az eget szemlélni, mert minden mindenben van! Talán az emberiségnek gondolatban ehhez kellene szokni, finomabban, kulturáltabban, szeretettel viselkedni, így mindenkinek jobb lenne.

Végezetül el kéne azon is gondolkozni, hogy mennyit teszünk, vagy veszünk el a földi élet fenntarthatóságából. A földi világ javulásához teszünk-e hozzá, vagy azzal is a pusztulását okozzuk - és itt kizárólag az emberi fajról van szó…, de a többit is érinti…igaz, másként -, ha kollektíven  minden nap azt sugalljuk; el fog pusztulni a világ. S ha így tesszük, el is fog, mert a tudatunk teremtő és ezt szó szerint kellene venni. S ha ezt a depresszív, pusztító, életunt viselkedést folytatjuk, a világnak az a része, amelyiket a háromdimenziós emberi lények alkotják, el fog pusztulni, hogy egy virulensebbnek adjon helyet.  Nem tudjuk, mibe fáradt bele a fehér ember, látható ez a szaporodási rátájának erős süllyedésén is, ellentétben a színesebb bőrűekével. Az is lehet, hogy a civilizáltabb környezet - még Isten hite nélkül is - felébresztette őket, feltehették a kérdést, minek vannak? S hit nélkül választ sem tudtak adni, legalább is nem meggyőzőt. S itt tudat alatt feladták? Az, hogy tudatilag megérett-e rá ez a civilizáció, hogy feladja, azt nem tudom, de a tetteikből úgy tűnik.

Érdemes-e megmenteni? Úgy vélem, igen, de akaratuk ellenére lehet-e? Ha úgy közelítünk, hogy mi a létünk értelme, s ennek élni, akkor minden rendbe jönne, ha nem, akkor nem megy! Itt egy kicsit úgy érzem, valami tragikus párhuzam lehet az atlantiszi kultúrával. Lehet, hogy ők is egy előző magasan fejlett civilizáció maradványai voltak, valami okból túlélők, akik majd/még elszeparálták magukat a barbárabb, újraéledt emberi fajtól, pár évszázadot kihúztak itt, s mikor látták, mivé fejlődött az „újabb” emberiség, esélyeiket felmérték, s végleg elmentek innen. De ez csak hipotézisem.

A nagy UFO keresés közben (mivel mindenütt vannak) azzal is kéne foglalkozni, hogyan maradjon meg ez a nemzedék, hogyan nemesedjen. Ha a valós célt megtalálják, megszűnik az „elfáradás”.

Egy szép lehetőség, hogy ebben segítsek, mert úgy gondolom, hogy ezt még fent lehetne tartani, csak úgy kellene megközelíteni, hogy a létnek már valódi értelme legyen.   

Nem igaz, hogy kihaltak az ufók

 Pável Márta    Nem igaz, hogy kihaltak az ufók

Megint különböző agyatlan írásokat  lehet olvasni, amikkel olyan következtetésre jutnak, hogy az ember nem tudja, hangosan sírjon, vagy szánakozva röhögjön.

Egyik ilyen: azért nem látunk ufókat, mert kihaltak. Ki mondja, hogy nem látunk? Amúgy minden változik; a bolygókkal, az univerzumokban, minden mozog, keletkezik…, elhal.  Tévedés az is, hogy nem elég hosszú az élet ahhoz, hogy maradandóan megmaradjanak a lények. Általában beszélnek, pontosan: Milyen lények? Milyen dimenzióban? Milyen formában? Kikről van szó?

 Nos, most ez egy olyan tévedés, amivel megint csak butítják az emberiség naiv rétegét.  Ugyanis az élet sokféle formában lehet, (már több cikkemben is leírtam, csak ismételni tudom) nemcsak humanoid létforma van, hanem még az űrben is létezhet, habár nem az a forma, amit behatárolt agyú emberek elbírnak képzelni.  De azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy az univerzumok a lelkeknek az élet lehetőségeit biztosítják, ezért vannak. Nem öncélú, mint sok „művészeti” ág. Sokkal, de sokkal több élet van, mint azt valaha is valaki gondolhatná. Sokkal bonyolultabb, sokfélébb az élet, a  fantáziánk  billiomod része sem bírja elképzelni azt, amennyi fajta létforma van. Ezen kívül nagyon valószínű, hogy a Földön is többféle generáció egyidőben is élt/ÉL! Lehet, hogy a Föld változása miatt elpusztultak, de újra és újra létrejöttek, vagy csak egy része pusztult el, amelyik inkább anyagibb jellegű volt és 3 dimenziós.  Az elpusztulás és újra keletkezés … nem valószínű, hogy káros. Nézzük magunkba, sokszor mi is mondjuk „az emberiség megérett a pusztulásra”.  S ez sokszor lejátszódhatott, hogy sötétség után lehetősége legyen a tisztább rétegnek, persze míg el nem romlik.

Ma – szerintem - erkölcsileg erősen leromlott a világ. Habár, ha Pompejiben nézem a rengeteg fallosz jellegű képet, szobrot, nem csodálom, hogy hamu és láva lepte el őket. Nem azt mondom, hogy a régi világ globálisan jobb volt, mert akkor sem lehetett sokkal jobb az erkölcsi helyzet, tán nem tudott róla mindenki, mint most. De most olyan fajta tévedések, és olyan fajta kiüresedés  létezik, amely nem fogja tovább tartani az emberi társadalmat. Mivel az univerzum oka az, hogy lelkes lények népesíthessék be. Cél/ok, hogy a lélek felébredjen, ha nem érik el, ilyenkor mindig egy részét  „reset”-elik, mint egy gombnyomásra újraindul, s lehet, hogy másképpen, jobban, célra irányultabban működjön. Azt vélem, hogy nagyon közel állunk a változáshoz.  

Menjünk vissza az ufókhoz. A másik újkeletű óriási megtévesztés, hogy kinyitottak egy ufó aktát, ami titkosítva volt, amiben az volt, hogy nincsnek ufók. Ez a legjobb, igazi fából vaskarika.    

Tudom, hogy ez az egész ufó jelenség, a létük, kissé misztikus. Nem akarnak a szabad akaratunkba kollektíven behatolni, az emberiség pedig globálisan nem érett a megismerésükre. Finoman mindent megtesznek, hogy észleljük őket - naphosszat lehetne sorolni az esteket -, de akinek hajókötél az érzékenysége, azzal nem lehet mit tenni.  Elfogadom, mert látom, nem bírják még az emberek hova tenni a dolgokat, de ettől függetlenül jó lenne hozzászokni, hogy velünk együtt párhuzamosan is, itt és most nagyon sokféle lény él, és élt is, előbb mint mi, és még utánunk is lesznek!

Mindig is szerves részei voltunk ennek a sokféle életnek.

Ismét elmondom, ez olyan, mint a hangya, ahogy azt hiszi, csak ő van, de körülötte, alatta, fölötte tele van a világ legkülönbözőbb fejlettségű lényekkel. A hangya nem lát, nem hall, nem észlel - csak a maga beszűkült léte szerint… -, szorgalmasan csinálja a dolgát, pont úgy mint a kúti béka (aki a kútkávának körét tekinti az egész világnak…), majd némelyik hangya megáll, kinéz és picit ki is lát, rájön, hogy sokkal másabb, tágabb a világ, mint hitte. Ha elmondja, akkor előfordulhat, hogy mint bolondot, rebellist, zavaró tényezőt az összes hangya esetleg betemeti. Ez így megy a Földön az emberek között is, csak a betemetés egyik formája a kigúnyolás, lejáratási műveletek sora.

Én azt javaslom mindenkinek, ne hagyja magát hülyíteni, aki rájött arra, hogy többek vagyunk, messzebb nyúlunk, nagyobb tehetségek, máshonnan vagyunk, máshova gyökerező lények vagyunk. Fölöttünk a végtelen Isten van, ha engedjük, akkor irányít minket, s onnantól nyerésre áll az életünk, mint az összes többi lénynek is, ha ők is ezt teszik.  Nem véletlenül vagyunk itt, és jó lenne úgy élni, hogy azzal, aki miatt ilyen világban lehetünk, jó lenne jóban lenni. Nem csak miénk a Föld, sem a világ; közös! Nem lehet kivenni magunkat, azt mondani, hogy semmi sincs, csak mi. Mekkora tévedés, és a legnagyobb butaság!

Szeretetben, elfogadásban kell élni, hogy vannak rajtunk kívül is, mert miért ne lehetnének, mert mi nem vagyunk akkora ászok, hogy mi uraljunk mindent, az egész  naprendszereket, a Tejútrendszert, ezt még kimondani is röhejes.

A hülyeségek írogatását mindenkinek sürgősen abba kéne hagyni, és ha nincs mondanivalója, akkor inkább írjon vicceket, ha viszont van, akkor az legyen igaz, gondolkodásra késztető, lelkeket emelő.

Köszönöm a figyelmet.

Mit akarhatnak tőlünk az ufók?

 Pável Márta

Mit akarhatnak tőlünk az ufók?

A különböző UFO-s cikkeket közlő felületeken lehet látni a felélénkülő UFO-jelenségeket, aminek véleményem szerint fele sem igaz, vagy direkt manipulált. Ezzel egyidőben olyan filmek kerülnek elő, mint „hiteles” ufós jelenségek, amit józanul nem lehet annak venni, de hát valamit kell írni ezeknek az új felületeknek. Most kicsit járjuk körbe, gondolkodjunk el rajta, hogy amit itt leegyszerűsítve UFO-nak minősítünk, mennyi mindent takarhat.

Ezzel együtt felteszem magamnak a kérdést, mit tennék; ha a magam szemével néznék, cselekednék, quási beleélem magam egy idegen civilizációs lény helyébe, már amennyire ez sikerülhet…! De olyan lények helyébe, akik nem itt élnek velünk párhuzamosan. Ha valahonnan jött, nagyon fejlett lény lennék, mit tennék, gondolnék, de ez sem mérvadó, mert magamat humánus, szeretettől vezérelt, kíváncsi lénynek veszem, s nem biztos, hogy az univerzumban ez jellemző.

Mégis játszunk el a gondolattal. Egy bolygót látok lényekkel, ahova tudatosan elmentem, vagy nem is tervezetten beleakadtam…! Mit tennék?

Itt nagyon sok minden függ attól, hogy az idegen látogató mennyire fejlett, mivel/hogyan jön, vagy jön-e egyáltalán és nem távolságból teremt kapcsolatot, mert ilyen is van.

Nagyon nagy megfontolással, körültekintéssel kell megvizsgálni az okot, miért dönt a fizikai látogatás mellett egy idegen civilizáció. Gondolkodjunk, pl. itt a Földön tudjuk – a különböző fényképek, s egyéb információs kellékek miatt –, hogy mi van. Egy civilizálatlan földi vidékre nem biztos, hogy személyesen is oda akarunk menni, hanem felülről és egyéb eszközökkel megfigyeljük. Meggondolandó, hogy az egyik ilyen módszer velünk szemben ez is lehet.

A másik dolog, ami szemünk előtt zajlódhat, de nem is „látjuk”. Erre jó példa:   mi, emberek megfigyelünk egy hangyabojt – egy dimenzióban, egy időben élünk…–, de ők ebből semmit sem vesznek észre. Viszont mi, a megszerzett ismereteink birtokában eldöntöttük, nem fogjuk nekik Platón műveit felolvasni, tán nem is lesznek ennek a megértési szintjén soha sem. Velünk szemben is lehet így dönteni...! Így a kapcsolat – ami erősen egyoldalú – létrejött, csak minket ebbe nem avatnak be! Félek attól, hogy a valós „kapcsolatok” 70%-a már így zajlódott le. 

Vannak kevésbé fejlett, de tőlünk sokkal fejlettebb lények, akik iszonyú gyorsan közlekednek, térhajlítás stb., ott is felmerülhet a kérdés, pl. érdemes-e idejönni?

UFO-ként miért mennék oda, főleg ha nagyon primitívek, támadnak is stb. Megérné-e, mit akarnék tőlük? Az oka írná felül azt, hogy megérné e.

Rengeteg variáció merülhet fel, de a főbb vonalak egyike az, hogy megéri-e. Mit fed az érdek? Lehet; valamiért puszta kíváncsiságból, fajtakeverésből, majd később gazdasági érdekből, vagy tudományos felfedezésből, hogy mi van még, meddig jut el az élet és milyen variációkban? Ha annyira fejlettek a lények, feladat lehet egy hosszabb variáció is, hogy az embereket megfigyelni, de akár általuk belakni a földet is. Lehetne vizsgálni a különböző fajta manipulációkat is,  pl. különböző szintű tudati, vagy inkább a fizikai szintűt. Ugyanígy működhet egy tanítási sorozat, mit, milyen mélyen és mennyi idő alatt lehet elérni náluk, pl. arra kijelölt személyekkel, ehhez is kellene egy fajta indirekt, vagy személyes kontaktus.

Mi most nem tudhatjuk, mi történik hosszabb távon, amit a személyes kontaktus idézhet elő.

A következő variáció, hogy a földi emberek egy része valamiért fontos nekik; pl. a hitre való képességük, vagy emocionális tulajdonságaik stb. miatt, ami esetleg belőlük a nagy a gépiesedés következtében kihalt, és ezt akarnák általunk visszaszerezni. S szerintem ez lenne a legjobb, amit el tudok képzelni, viszont ez is csak szűk emberi réteget érintene, mert a többség istentelen, érzékeltelen, eldurvult, akikkel nem tudnának mit kezdeni…

Vagy esetleg az idegen lények egy része szövetségben van egymással, és ez egy hosszú távú, előre kitervelt, egymással, esetleg velünk is egy bizonyos megállapodáson alapuló működés, és ennek valamiféle, számunkra ismeretlen hozadéka is működik, vagy éppen pusztulunk, mint erőtlenebb, semmire sem jó alakulat.  

A következő, amiről gondolkozni kell, hogy akiket látni vélünk, annak nagy része, tegyük fel, semi-humanoid, vagy teljesen gépies lény eddig nem ismert értelemmel, vagy nem is humanoid, semmi közük ehhez a formához, de olyan alakban láthatjuk őket – amit ők felvesznek…–, ami nekünk nem annyira ijesztő. Millió variáció van.

Egy fontos, az értelem  és most mindegy, hogy hogyan, milyen formában netalán tán általunk már formátlannak minősített kivitelben fordulnak elő.  Ha gépi megjelenés van, akkor lehet, hogy egy az egyben az, vagy be van olvasva egy másik értelem a gépi testbe – itt is sok lehetőség merül fel… Ekkor valahonnan irányítják őket, így egy másik kérdés merül fel: a miért, mi célból? Lehet, hogy különböző energiaforrásokat kereső robotok jönnek. Ez lehet a legkellemetlenebb variáció, hogy szükségük van a Földre talán életlehetőség szempontjából is. Így ketté nyílik az olló, mert azt is nézhetik, mikor nyírjuk ki magunkat – s ehhez még a segítségük sem kell –, mindent megteszünk, így a legközelebb mi magunk állunk az emberiség kipusztításához.

Ha pozitív vagyok – s miért ne lehetnék…–, olyan is létezik, hogy azt segítik, hogyan lehet lassítani a kiirtásunkat/önmegsemmisítésünket, talán azt is, hogyan lehet kompromisszumokat kötni velünk.

Minél tovább írom, egyre több megoldás jut az eszembe, de túl hosszú lenne a cikk. Bármilyen válaszra is gondolok, hogy mit akarnak tőlünk az ufók=idegen lények, egyre inkább biztos vagyok abban, amiben eddig is; hogy vannak, hogy rég felvették teljesen különböző szinteken velünk a kapcsolatot. Direkt módon nem akarnak kiirtani bennünket, megtesszük azt magunk is, ez látható. Sok segítséget kaphattunk eddig is tőlük, és ez nem általános, inkább személyre szabott volt. Bármire is gondolok, mindegyikben van jó is, rossz is. Hiszem, ha igazából az ember úgy véli, vagy érzi, vagy konkrétan tudja(!),  hogy kapcsolatban van a lényekkel, legalábbis egy részével, hogy kifejlődhet egy jó baráti viszony, az valóságos. De alacsonyabb szintű kapcsolat is létezik, olyan lehet ez a viszonyulás, mint  nekünk a kedvenc házi kutya, vagy a kedvenc bűbájos macska, tündéri szórakoztató, aranyos lények némi értelemmel…, akit nem fogunk bántani, sőt! 

Kérdés, hogy az ember általában mennyire tud partner lenni, vagy milyen előzménye volt az életének, amiért itt van, és milyen a kapcsolati rendszere, vagy mélyebb gyökerei vannak az idegen lényekkel való barátságának…! 

Igen sok kérdés van és igen sok választ kéne kapunk, de a válaszok egy része felveti a következő kérdést is. Továbbra is erősítem azt felfogást, hogy vannak igen modern és normális gondolkodású idegennek mondott lények a Földön – akik talán régebb óta földiek, mint mi…! Ezen felül nem szükségszerűen a szemünkkel látható lényeket kell keresni, ugyanis miért ne lakhatnának itt velünk több dimenziósok is?

Akik nem feltétlenül szén, vagy kizárólag szerves alapú lényeket keresnek, azok nagyon jól teszik, közelebb lesznek a találati listához. (Nekem siralmas, hogy minden lény, akit láttak, valamiféle torz fejjel, de már vállakkal, karokkal van ábrázolva, ez kissé naiv, mese.) Jó lenne figyelni az emberiségnek arra, hogy a földi lét nem egyedül a miénk, s nem kellene kelletlennek lennünk, mert ha jót sugárzunk ki, akkor a válasz is olyan lesz felénk.

 DHAMMAPADA   A TÖRVÉNY ÚTJA

31.        A szerzetes, aki az éberség örömét élvezi, és tartózkodik a világ esztelenségétől, úgy megy útján, mint a futótűz, felperzselve a kisebb és nagyobb akadályokat.

…

60.        Milyen hosszú az éjszaka az őrnek, milyen hosszú az út a megfáradottnak, milyen hosszú az életek sorának halálba torkolló vándorlása a bolondnak, aki nem találja az utat!

…

83.        Az igazak valóban képesek bármikor lerázni a béklyót. A szentek nem pazarolnak egy szót sem vágyakra. Adódhat öröm vagy bánat, a bölcshöz nem ér fel egyik sem.