HASZNOS-E FÖLDSZERŰ BOLYGÓKAT KERESVE JELZÉSEKET ADNI MAGUNKRÓL?

 Pável Márta

HASZNOS-E FÖLDSZERŰ BOLYGÓKAT KERESVE JELZÉSEKET ADNI MAGUNKRÓL?

Nincs üldözési mániám, de nem hinném, hogy jó lenne leleplezni ezt a jó kis helyünket. Ez olyan mintha lenne egy jó kis kertem, ami ugyan nem az enyém, nincs a Föld a tulajdonomban, de használhatom, ha lenne eszem, nem kürtölném világgá, hogy mire tettem szert..., ingyen...!

_{https://sg.hu/cikkek/tudomany/136914/a-kozelben-bukkantak-foldszeru-bolygokra} olvasgatva jutott eszembe.

Lehet, hogy kevesebb, de értékesebb a földszerű bolygók léte/keresése, mint eddig véltem. Abba eddig nem is gondoltam bele, hogy ha olyan fajta élet, mint a miénk kifejlődött, akkor ők is előbb-utóbb rájönnek arra, hogy ez viszonylag rövid ideig tartó „jólét”, mert ott is törvényszerűen valamiféle geológiai változások vannak/lesznek. Mindenütt; bolygókon, napokon stb. valami mindig megváltozik, tán lerázzák magáról az addigi bármilyen életet, hogy valami más jöhessen, vagy akár a teljes pusztulás következik be. Tudjuk, semmi sem stabil, és ha egy civilizáció elér egy bizonyos szintre, idő kérdése és rájön, hogy új utakat kell keresni, új bolygókat, ha túl akarja élni a várható fenyegető veszélyeket, lásd a mostani földi felmelegedést.

Ha ebbe belegondolok - és ha a kereső lények szénalapúak, hozzánk némileg hasonlóak -, akkor egy földszerű bolygó, így a mi kis földanyánk is eléggé kapós/keresett lehet. Például, ha egy aranybánya kimerül, beomlik, akkor új aranybánya felfedezése válik szükségessé.

A fenti hivatkozásban olvastam, hogy 12,5 fényév távolságra két exobolygóra bukkantak, ezek 8 milliárd évesek lehetnek, és azt gondolják, hogy ezen a bolygón az átlaghőmérséklet 28 Celsius-fok lehet. Ha a Föld életkora 4,5 milliárd év, akkor az csaknem a duplája, lehet, hogy az új felefedezésen már x-szer is kihaltak a rajta lévő lények, vagy akik most vannak, éppen új helyet keresnek...! Én nem kapkodnék a kapcsolatért.

Nem kellene a Földről semmi okból sem jelentkeznünk, nagyon nem, mert lehet, hogy ők is hasonlóak, és éppen jó lenne nekik a Föld, ami még fiatal is, így nagyon is kapós lehet.

Valójában, azt kéne tudni, és amit persze nem tudunk, hogy az általunk képviselt lét a vegyes életnek hányad része, vagy milyen százalékban vagyunk ilyen formában mi jelen. Másfajta pl. valamilyen szinten szilícium stb. megnyilvánulás is létezhet, amit még valamennyire humanoidnak tekinthetünk, s az vajon hány százaléka lehet a mi Tejút rendszerünkben kialakult valamiféle életnek. Mennyi lehet azon lények száma, akiknek nem szükséges 3 dimenziós bolygó, vagy olyan bolygó is megfelelő, amin például metán van, ami nekünk élhetetlen, de nekik valószínűleg élhető? Lehet, hogy ilyen alapon is fejlődnek a civilizációk, így iszonyúan sokféle életmegnyilvánulás lehet, amit sehogyan sem ismer az emberiség.

A földi kutatók ész nélkül keresik a földalapú bolygókat, ok, tegyék, csak ne adjanak le jelzéseket felőlünk, de így elég nehéz keresgélni.

Visszatérek a cikkre, ott hatvan százalékos esélyt adnak egy újabb bolygó felfedezésére. Nekem most teljesen mindegy, hogy hol van, ha van rajta élet, akkor ők is kötődnek a bolygójukhoz. Az is eszembe jutott, hogy lehetséges, egy jól menő bolygóról az ufóknak menekülni kell, s mivel ők is akarnak valahol élni, vagy megvetni a lábukat, helyet keresnek, ahogyan pár száz év múlva - ha még leszünk...- mi is ugyanezt fogjuk tenni.  

Az egészben azért van egy vigasz, hogyha ők azon a szinten vannak, mint mi, akkor ez veszélyt jelentene számunkra, például el akarnák foglalni a bolygónkat, Ez nem fog bejönni, mert a legközelebbi földszerű bolygó is, amiről tudunk, durván 12 fényév távolságra van tőlünk. Ez azt jelenti, hogy ők se tudnak ide jönni, ahogy mi se oda, ha viszont fejlettebbek, akkor nem valószínű, hogy közelharcba bonyolódnak velünk. /Az viszont lehet, hogy úgy intéznek el minket, hogy észre sem vesszük, de ez más téma/. Nyilvános bolygófoglaló harc - ha nem túl fejlettek, csak kicsivel vannak előrébb tőlünk...-, balgaság lenne a részükről, nehezebb lenne neki az ott lakók/élők teljes harci erejével felvenni a harcot. Praktikusabb még kialakulásuk előtt lévő bolygókat megcélozni, ahol kevesebb lenne a konfliktus. (Viszont erre a témára vissza fogok majd térni, mert ez eléggé bonyolult is lehetne.)

Lazán kapcsolódó más téma.

Többször elhangzik az is, hogy talán ritkábban fordul elő az értelmes élet, mint gondoltuk. Én pedig azt mondanám, hogy sűrűbben, mint gondolják! Viszont nem csak szén alapút kellene keresni, hanem nyitottan, kis fantáziával teret engedni a sokféleségnek. Ha sok szénalapút nem találunk, az nekünk részben jó is, de rossz is, mert nincs kapcsolat. Mivel sok gonoszság van az emberekben, esetleg más lényekben is, tán mégis jobb így, jobb a békesség. Viszont, akikben nincs gonoszság, s elég nyitottak, azok már kapcsolatban vannak egymással.

Tehát az nem igaz, hogy ritka az életet hordozó bolygó, inkább azt mondjuk, hogy a mi fajta életünket hordozó bolygók nem olyan gyakoriak, de ez nem baj. Az viszont, hogyha mégis vannak ilyen bolygók, és talán többen, mint kéne, akkor meg nem kellene magunkról híradásokat küldözgetni, veszélyes is lehet. Köszönöm a figyelmet.   

UFO / ISMERTELEN JELENSÉGEK CAÍUS PLINIUS SECUNDUS LEÍRÁSA NYOMÁN

 Pável Márta

UFO / ISMERTELEN JELENSÉGEK CAÍUS PLINIUS SECUNDUS LEÍRÁSA NYOMÁN

Forrás végig: Téka könyvk. C. PLINIUS SECUNDUS A TERMÉSZET HISTÓRIÁJA

„válogatott részek az I—VI. könyvekből csillagászati és földrajzi ismeretek az ókorban.

Plinius halála idején (a Vezúv kitörésekor, tehát 79. augusztus 24—25-én) 56 éves volt, ezek szerint születésének ideje i. sz. a 23. év végére vagy a 24. év elejére tehető.” „Élete utolsó évében a Nápoly melletti Misenumban állomásozó római flotta parancsnokaként működött.”

„…A Naturális história Plinius munkája kimagasló, rendkívüli jelentőségű alkotás. Plinius mentette meg számunkra az ókor természettudományi ismeretanyagát, hiszen mintegy 2000 oly szakmunkát használt fel, melyeknek legnagyobb része az idők folyamán elveszett. Munkája tudománytörténeti szempontból felbecsülhetetlen forrás, és tükrözi az ókor ismereteit, a kor szellemét, az emberek gondolkodását, problémáit, sőt még babonáit is. Többszáz ókori szerző nevét, munkáinak címét és tartalmát csupán Pliniustól ismerjük és csupán annyit, amennyit ő írt róluk. Az ókor művészetének történetét, a rajzolás, festészet, szobrászat, építészet fejlődését is ő írta le kimerítő módon (ugyanis ő a művészetet ugyancsak a természettudományok közé sorolta azon az alapon, hogy ez is a természetet tükrözi).”

A leírás alapján láthatjuk, nem egy bulváríró volt. Így kellőképpen meglepett az, amiket alább írt, minden kommentálás nélkül, mint egy eltűrt, megszokott jelenséget adta tovább.

Idézem (az aláhúzásos kiemelés tőlem):

„11.31. Több Napról Néha egyszerre több Nap is látható; ezek nem a Nap felett, sem nem alatta, hanem tőle rézsútos irányban, nem túl közel hozzá és nem a Földdel ellentétes ponton helyezkednek el, nem éjszaka, hanem mindig nap keltekor és napnyugtakor láthatók. Úgy hírlik, hogy a Boszporusz táján déli időben több Napot is láttak, melyek kora reggeltől naplementéig megmaradtak. Őseink gyakran láttak egyszerre 3 Napot is, mint például Sp. Posthumus és Q. Muntius [i.e. 174], továbbá Q. Martius és M. Porcius [i.e. 118], továbbá M. Antonius és P. Dolabella [i.e. 44], vala mint M. Lepidus és L. Plancus konzulsága idején [i.e. 42] történt. A mi időnkben is láttak ilyen jelenséget az isteni Claudius császár uralkodása idején, akkor, amikor Cornelius Orsitus volt konzul társa [i.sz. 51]. Mostani időkig azonban 3 Napnál egyszerre többet nem láttak...”

Figyeljük meg, ennek az írásnak nincs hatásvadász jellege, egyszerűen közli a tényeket. Még csak rá sem kérdez, mi lehet az. Pedig akkoriban semmiféle levegőben közlekedő járművet nem ismertek. Talán gyakoribbak lehettek az ismeretlen égi látogatók, mint gondolnánk? S akkoriban nem is tagadták le...?

 

„11.32. Több Holdról Cn. Domitius és C. Fannius konzulsága idején [i.e. 122] 3 Holdat figyeltek meg, és azokat sokan éjszakai Napnak nevezték. 11.33. Nappali világosság éjszaka Megvilágított eget éjszaka is észleltek C. Caecilius és Cn. Papyrius konzulsága idején [i.e. 113], és sokszor máskor is az égbolt oly világos volt, mint nappal.”

Durván 2000 éve - ilyet manapság nem látni, legalább is nem tudok róla...-, jó lenne tudni, mik lehettek ezek a „Holdak”? Mi célt szolgáltak? Kik működtették, és most miért nem? Sok ötletem lenne, tán egyik vadabb, mint a másik (de még gondolkodom rajta J). A kínaiak most terveznek valamiféle Hold féle fellövését utcai városi világításnak. Azonban ezt akkor nem ilyen célra használhatták, különben is mi célból használták volna. Mindenesetre nem tudjuk.

„11.33. Nappali világosság éjszaka Megvilágított eget éjszaka is észleltek C. Caecilius és Cn. Papyrius konzulsága idején [i.e. 113], és sokszor máskor is az égbolt oly világos volt, mint nappal. 11.34. Ég pajzsok L. Valerius és C. Marius konzulsága idején [i.e. 100] egy alkalommal naplementekor az égbolton nyugatról keletre egy égpajzs haladt át szikrákat hányva.”

Számomra minden belemagyarázás nélkül ennek járműnek kellett lennie. Mit csinálhattak az ismeretlen lények földközelben, ami ekkora világosságot okozott? Lehet, hogy volt a Föld körül egy hatalmas anyaűrhajó, azt vélték hol Napnak, hol Holdnak? Ez hipotézis, de izgalmas témát feszeget.

„11.35. Égi csodajelenségek Többen láttak valamely csillagból kiváló szikrát lezuhanni, mely a Földhöz közeledve állandóan növekedett, és miután oly nagyra nőtt, mint a Hold, nappali világosságot árasztott a Földre, majd visszavonulva az ég felé, fáklyává változott. Ilyesmi csak egyszer történt Cn. Octavius és C. Scribo nius konzulsága idején [i.e. 76], E tüneményt Licinius Syllanus prokonzul is kíséretével együtt végignézte.”

Ez a szkeptikusoknak azért lesz baj, mert erre semmiféle ’ez egy ünnepi lufi, vagy meteorológiai légbalon, illetve gyakorló repülő, hitleri gyártású ufó stb.’ szöveg - amivel ma megbélyegeznek minden jelenséget -, rá nem süthető. Ez az, ami!!! Lehet a fejeket vakarni, hogy mi ez. Nem ennyire fényeset Tószegen én is láttam 2 év alatt 3x is, ami felfénylett - addig egy öklömnyi állócsillagnak látszott a házunk felett -, és surrogást hallatva iszonyú gyorsan eltűnt az ég felé, Mindez éjjel történt, de addig mit keresett a házunk fölött? J

„11.36. Csillagok „futkosásáról" „Csillagfutkosást" is észleltek, és minden ilyen alkalommal a tünemény oka is kiderült, mert azon a vidéken rendszerint vad szélvihar keletkezett. Olyan csillagokat is ismerünk, melyek a föld vagy a tenger fel színét súrolva száguldanak tova.(???)”

Lehet, hogy szélvihar keletkezett a száguldó csillag miatt, és nem fordítva? Figyeljünk, azt írja Plinius minden alkalommal, ergo többször is előfordult. Szuper.

„11.57. Az égből hallott fegyver és trombitazajokról Arról is értesültünk, hogy a cimberek elleni háború [i.e. 101] idején fegyverek zöreje és trombiták harsogása hallatszott az égből. Ezt többször észlelték előbb is, ké sőbb is. Marius harmadik konzulsága [i.e. 89 Í03] idején a tudertaiak és az amerínek látták, hogy a keletiek összemérve erejüket a nyugatiakkal, égiháborút vívtak, mely a nyugatiak vereségével végződött. Gyakran látták égni az eget, mely kevésbé csodálatos tünemény, mivel ilyenkor nagyobb tűz kapott a felhőkbe.”

Megvallom, soha nem hittem komolyan az ősi idegenek egymással való háborúzásban, de ebben a hitemben ez a rész most megingatott. MI lehetett ez, valóban idegen lények ütközete? Szomorú, ha ők is harcolnak egymás ellen. Az igaz, a fentebbi világokban ugyanúgy megvan gonosz is, mint a jó. Ez komoly háborúzásnak tűnik. Mi fölött, miért csaphattak össze? Egy biztos, nagy erők működhettek.

Végezetül ez Plinius megállapítása: „A madarak közül a villám nem csap a sasba, amelyet ezért a villám fegyverhordozójának tartanak.”

SOROZAT Találkoztam ufókkal…

 Pável Márta

SOROZAT

Találkoztam ufókkal…

Az  alábbi csoportosításban nem mondom meg, hogy a történet igaz, vagy hamis esemény. Fantáziálás vagy csak egyszerűen agyalgás, mese stb. De e sorok között van az igazság, valamelyik valóságos.

A történeteket mindig úgy közvetítem, hogy elsőszám első személyben mondom el a „találkozást”.

1-es számú találkozás:

Ez egy 30 éves történet. Egy este, amikor a híreket olvasták, azt hallottam, hogy ufó szállt le USA-ban és egy parasztbácsi fegyverrel rájuk lőtt,

megsebesítette őket és úgy mentek vissza a hajóra. Ezen nagyon felháborodtam és fogadkoztam, én ilyet soha nem tennék. Bármennyire is félelmetesek,

ijesztőek, teljesen mások, vagy akármilyen formában is lennének, én soha nem bántanám őket.  KI VOLTAM KELVE MAGAMBÓL, mekkora barbárság beléjük lőni, ez nagyon rossz fényt vet az emberiségre. Ilyen gondoltokkal, így morogva feküdtem le.

Emeleten alszom, éjszaka volt, nyitva volt az erkélyajtó, erősen sütött a hold, mondhatnánk, telihold volt. Arra eszméltem, hogy az erkélyen állok és valahogy furcsán testileg lebénítva, de aggyal észnél voltam. Olyan erősen telihold volt, hogy olvasni lehetett volna, teljesen tisztán láttam;  velem szemben egy DERÉKIG ÉRŐ fekete PÓK VOLT. Mindenki tudja és gondolom az idegen lények előtt is nyilvánvaló minden tudásom, gondolatom… - hogy a póktól félek legjobban. A pókfóbiám beteges, a látvány is iszonyatos hatással

van rám, de ez… félméterre tőlem derékig ért. A szemei kissé oldalt ültek és nagyon sok apró kockaszerű felosztásban voltak, egyik-egyik akkora volt, mint a két tenyerem együtt.  A szeme nagyon sok, mozaikszerű külön is teljes részből állt.  Előttem állt iszonyatosan szőrös lábain. Ami megalázó és

megleckéztető volt, az a jókedv ami gondolatátvitellel sütött belőle…, tudta, mit fogok reagálni, ezen mulatott...  Láttam, a szeme mosolyog.

Ha tehettem volna - ennek ellenére félelmemben-, helyben agyoncsapom (…) vagy ha nem vagyok lebénítva, leugrok az erkélyről, az biztos. Nem bírtam mozdulni sem. Tudtam, megkaptam a leckémet, én is megöltem volna, mert ilyen hebrencs az ember, s ők ismernek minket. Ezt akkor, ott az

erkélyen ezt simán bebizonyították, a tükör teljes volt.

Éreztem, hogy megszégyenültem, éreztem, visszakaptam, hogy én megszóltam más embert, s én sem vagyok jobb.

Nevelnek engem, az idegen lények tudták, hogy a tudatomban mi van, mi az, amit legjobban utálok és amitől félek, ők felvették ezt a formát megleckéztetni és sajnos elbuktam ezt a próbát.

Reggelre és azóta is nagyon mérges vagyok és szégyellem magamat, hogy így be tudták mutatni, milyen vagyok.  Nagyon sokat tanultam belőle és tudom, hogy fejlődnöm kell, hogy elfogadható legyek más lények számára is.