EMBEREKET ÉRINTHETŐ KÉRDÉS AZ UFO ÉS ISTEN KAPCSOLATA.

 

Pável Márta

EMBEREKET ÉRINTHETŐ KÉRDÉS AZ UFO ÉS ISTEN KAPCSOLATA.

Erről és hasonló témáról már írtam, de nem így. Gyötrődhetünk különböző filozófiai, teológiai létünket érintő kérdéseken, az mégsem  ugyanaz mint amikor tragikus helyzetbe kerül az ember, és nem gondolkodásra, hanem reményre, Isteni segítségre, támaszra van szüksége.

Sajnos olyan helyzet is előfordulhat, hogy elég komoly érzés vesz az emberen  erőt , akkor amikor keresztény és mélyen hívő emberként is  szembe kerül egy olyan dologgal, megkérdezi magában , hogy mellette van-e még az Isten? Ugye éjjel-nappal az lehet hallani - főleg ufós felületeken -, hogy   az Istent mennyire fel akarják váltani   intelligens   ufó lényekkel. Igaz, amit ezek a lények   csinálnak az elmenne akár csodának is - amit régen mind Istennek és angyaloknak tulajdonítottak-. Valóban az emberek ma csak pislognak, mit tudnak tenni földön, vízen, víz alatt és levegőben, földi technikával ugyanúgy nem magyarázható ahogyan kb. 3000 évvel ezelőtti  bibliai események.  A mai napig elképesztő ahogyan eltűnnek, derékszögbe fordulnak, vízbe is berepülnek, gyorsulnak ezt ma még mi  földiek nem tudjuk megtenni.

Nem tudom; hogy tudatos-e, vagy hitetlen világ akarja Istent velük kiváltani, vagy csak egy jószándékú megfigyelés, az egész jelenség értelemzése. Minden esetre hivő világ sem elég stabil, s ezen jelenségek megzavarhatják a lelkiségüket, s könnyen nihilt teremthetnek. Még a mélyen hívő rugalmasan gondolkodó embernek, hogy kiváltsák az Istent az ufókkal, egy darabig    nincs is kifogása, mert azt mondjuk,   hogy  az Isten miért ne alkalmazhatna segítőket, akik most esetleg idegen lények, akkoriban meg  ugye prófétának, angyaloknak hívtuk.  Miért ne    alkalmazhatna Isten magasabb szinten, különböző világok a megteremtésében segítséget, ami számunkra elképzelhetetlen mennyiségben és minőségben működhetne. Biztosan tömegesen vannak olyan lények, akik magas szinten állnak, itt a problémám ezzel eddig nekem nincs.

Sajnos  van amikor az ember nagyon mélyen kerül - pl. egy nagy betegség, halál stb.-, akkor már szembekerül az alábbi anomáliával. Megjegyzem     itt nem a lenini meg marxista gondolkodást akarom támogatni azzal, hogy azt mondom, hogy vannak olyan időszakok az ember életében, mikor elengedhetetlenül szükséges az Isten átható  segítsége és ha nincs meg ez a remény, hogy Istentől nem kapom a segítséget, hanem a földön csak magasabb rendű hasonló teremtmények   cselekedtek és csinálták a dolgokat, akkor űr lesz az emberben, magárahagyatottság. Fájdalmában az embernek lehet  egy olyan elkeserítő érzése, hogy hol az Isten, vagy   magára hagyta? Ebben az esteben ezek a lények, ha megbízottak/küldöttek/angyalok vagy bárminek  is mondjuk   Bibliából ismertek szerint, ők nincsenek jelen az  életünkben úgy, ahogyan Isten  immanensen és transzcendensen. / Lehet, hogy időnként segítenek rajtunk egy-egy műtéttel, korrigálással, de az nem szisztematikus, hanem valami szimpátia vagy ki tudja milyen okok mentén./ Úgy érzem, s valamifajta árvasággal vegyül, hogy az Istennek szolgáló számunkra idegen lényeknek ez nem a feladatuk. Ők nem, csak Isten van transzcendens módon  velünk, ők nem - mindig-  láthatják a gondolatainkat- lehet, nem is érdekli őket, attól sokkal kevesebbek, hogy mindent egyszerre  észre vegyenek. Az idegen lények kapnak egy- egy feladatot és mennek tovább. Nem válthatják ki az Istent, mert az ember Istenre  irányított lény, nélküle akár tudja, akár nem, akár elfogadja, akár nem, nem élhet. Isten az  egyetlen, aki állandóan bennünk/ velünk lehet.   Isten aki mindig velünk,  mert a lelkünk Tőle  van és Ő immanensen és transzcendensen itt van a világunkban, soha nincs távol, Ő áthat mindent.  Míg ebben az érzésben,   tudásban  ezt a bizalmat  megéltem, rájöttem, hogy  megélhetetlen, tragikus lenne, ha ezekkel a különböző ufós eseményekkel elvennék az emberektől, mert ez a két dolog nem fér össze.  

 Isten soha nem hagyja az embert magára még akkor sem, ha úgy tűnik, azzal pl. hogy nem teljesíti a kérését, ugyanis az Isten akarata, útjai, tervei, sok másabbak, mint mi elképzeljük.  Viszont előbb utóbb rájövünk, hogy nekünk ez így volt jó! Egyéni tragédiámban megéreztem, hogy milyen szörnyű lenne, ha ki tudnánk húzni az emberiség tudatából az Istent, hogy beépítsenek helyette akármilyen fejlett idegen lényeket. Igy az ember teljes mértékig árvának   érezhetné magát,  hogy megteremtődött, kikísérletezték olyan lett amilyen, és nyakába vágták a kötelet quazi visszadobták, hogy boldoguljon egyedül ahogyan tud. Ez nem működik, az ember attól sokkal másabb lelkesebb lény, hogy ezt kibírja.  Az   hogy egyedül maradhat, ahogy csodák és segítség nélkül maradhatna még elgondolni is kegyetlenség.  Tudom most sokan - akik pszichológusok- azt mondhatják nem vagyok felnőtt személyiség, vagy materialisták igazolni látják istentelen elveiket, hogy vallás egy pótlék stb..   Mire jó a vallás, mert sok nagyon fals értelmezés   is lehet,   mert némelyik a vallás  nem az a vallás, amiről én beszélek, hanem ami kell, az a lelkünk  az eredetével való összekapcsolódás, amelyet mindig éreztünk, hogy kapcsolatban vagyunk  és   lényeg, hogy eggyé  akarunk vele lenni. Ezt embere válogatja kinél, mennyire erősen jön elő,  még akkor is…, az is együtt van Istennel, aki lázad, aki bűnözik, mert a lélek mindenkiben ott van, azért él.    Istentől származik a halhatatlan   lélek, ott van bennünk, a tudatban, az ember megfosztani attól, hogy ez a lélek ott van bennünk, ez több mint tragikus lenne, ez a nullánál, a megfagyasztott jéghideg semminél sokkal több és tragikusabb lenne, kibírhatatlan. Hála az Istennek ezt nem lehet elvenni tőlünk, az Isteni lélek részt ami bennünk van, de tudatunkat be lehet úgy  etetni, hogy a pánikba essen az ember, és azt gondolja, hogy tényleg nincs   senki vele, tényleg elhagyta az Isten, hogy nem is volt.

Ebben a szörnyű világba  -  ahol   baj követ bajt- egyetlen egy remény maradt volna az Isten, ha azt is elveszik akkor az emberiség szinte csoportos öngyilkosságot is elkövethet, és a legszörnyűbb rémtetteket is megteheti, mi tartaná vissza?   Semminek nincs semmi értelme, az egy rettenetes dolog lenne, és ezt nem szabad megengedni, úgy kellene megtanítani az embereket, hogy Isten nem cserélhető fel, nem veszthető el, az ufó és Isten nem egy . Igaz sokszor el lehetne jutni oda a mi ismereteink birtokában, hogy az egy biblia jelenség ufó volt stb.. Mégis messze nem egyenlő az Istennel. 

 Végezetül ki és mi az Isten?   Isten megnyilvánulása és testet    öltése volt Jézus Krisztus,   de Isten mégsem ember, nem humanoid lény, nem behatárolható, hanem végtelen, elképzelhetetlen anyagon túli fényerő, értelem és az elképzelhetetlenül minden jónak a hordozója, és akkor még csak egy icipici rész mondtam el, hogy ki lehet az Isten.   Isten csak akkor lehetne  ilyen ufós dolgokkal helyettesíteni, ha a rossz az Isten képük, ha olyan Isten képük van, mint például a tószegi templomban van egy szentháromság szobor - ami lehet hogy több száz éves - nem  ment,i hogy annál  primitívebb.  A szentháromságos ábrázolás - biztos van, rosszabb is, de én   környezetemben nem láttam -, tehát egy vaskos Atya egy vaskos galambot tart a kezében és egy vaskos Jézus van alul,  ha így gondolkoznak akkor összedőlhet a világkép, akkor összedőlhet a hit, az Istenben összedőlhet a remény, mert ezt  formát amit sulykolnak,   ezt valóban meg lehet dönteni egy ufóképpel.

 Ugyanakkor nem akarom bántani az ufokat sem, mert tisztában vagyok azzal,  hogy  itt vannak, itt is voltak, jönnek és számunkra elképzelhetetlen módon dimenziót váltanak, mindent tudnak. A hiszékenyebb, vallásilag nem tanult  embereknek valóban   Istennek tűnhetnek, mert olyan dolgokat tudnak csinálni amiről fogalmunk sincs hogyan teszik. Ismétlem az még nem baj,  hogy esetleg Istennek is dolgoznak, miért is ne. Az viszont baj, hogy sok csaló ezzel visszaél.  Többen  megpróbálják  önmagukat  prófétának, időutazónak, egyebeknek kiadni riogató jóslatokkal, amiből semmi sem jött be. Ilyenek saját magukból kiindulva  előadják, hogy a Istentelen ufók vannak stb.. Lehet, hogy vannak, ahogyan vannak olyan emberek is  akik Istentelenek,   de nem azufókra nem ez a jellemző, mert minél fejlettebb egy lény - vagy minél fejlettebb egy földi tudós, nagy része mindenütt odáig jut, hogy megáll a  tudománya, mert a végén ott áll az Isten -, annál jobban tud az alapról, az általunk Istennek nevezett abszolútumról. 

 Írásom nem hittérítés akar lenni, mert akkor nem így kezdeném, hanem sokkal primitívebben  – hogy sokan értsék-, de most ez egy hívő embernek  szóló vigasz és gondolkodás, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni, ne engedjék magukat elkeseríteni, mert az Isten velünk van, az Isten bennünk van és ha mi nem akarjuk eltávolítani őt, akkor nem hagy el minket.

Ő az   első kérő szóra velünk lesz, igaz a szabad akaratunkat nem veszi el, de  ha odaadjunk viszont elfogadja és javunkra használtatja. Mi az egész emberét társadalomban benne vagyunk, és az egész társadalom egy része sötétségben él,   a sötétségük bűzével minket is ellep, ez ellen igaz, hogy magunkat felfűtjük isteni fénnyel, valamit tudunk segíteni illetve magunk mikró és makró környezetében tudunk fényesebb viszonyokat teremteni, csak az a kérdés, hogy mekkora erővel rendelkezünk, és mekkora hittel. Erről még sokat lehetne beszélni, mindenesetre a remény ne hagyjon el bennünket, mert az Isten nem hagyott el minket, még ha sokszor nem is érezzük, de velünk van.

 

Pável Márta

AZ INTERDIMENZIONÁLIS ELMÉLETRŐL - GONDOLATOK

Az utóbbi időkben az ufókkal foglalkozó oldalakon elterjedt egy olyan nézet, hogy az idegen lények nem is biztos, hogy idegenek, mert lehet, hogy régebb itt élnek a Földön, mint mi, vagy párhuzamosan élnek velünk.

A másik elmélet pedig az, hogy nem kell nekik féreglyuk meg egyebek, mert esetleg más dimenzióból kerülnek elő. Erről, hogy a másik dimenziókból kerülnek elő, megosztanék pár tapasztalatot. Ismertem egy megbízható embert, aki részesült két olyan élményben is, ami jelen témában érdekes lehet.

Egyik - többek közt - amit tudatott, azt egy elmélkedés közben élte meg. Míg az udvaron szemlélődött, megnyílt neki egy másik dimenzió – akkor fel sem fogta, mi történt, úgy elképedt-, és ebben másik dimenzióban látta, hogy a saját kertjében, a háza fölött van ez a dimenzió, az idegen lényekkel. Itt minden fehér márványszerű volt, fehér világ volt, semmiféle növények sem voltak. Több, kb. fél méteres, kis manócskaszerű, mint a törpék, olyan fura emberek éltek itt. Nagyon idősnek tűntek, fehér szakállal, akik nagyon dühösek lettek attól, hogy ez az ismerősöm felfedezte őket. Tehát ők tudták, hogy megismerte őket, és szemmel láthatóan nem tetszett nekik. A telke felett volt egy „épület” is, mint a mesében, egy kis aranyos, várkastélyszerű ház. Tudom, hogy ez a látás igaz volt, és mélyen elgondolkoztató, kiket, miket zavarhatunk ebben a világban tetteinkkel, rossz energiával, atommal stb.

Ugyanez az ismerősöm mesélte, hogy egy éjszaka átélt egy ufós találkozást. Mikor elvitték, mint barátot, mint partnert, vagy mint kollégát kezelték, és megmutatták neki, hogy milyen járművel jöttek. Ismerősöm mesélte, hogy a járműben emlékeztették, hogy annak ellenére, hogy ő most ember, tudott közlekedni a dimenziók között és most is tud, csak elfelejtette. Mikor emlékezették hogyan, rögtön működött is, és a tudatával neki kellett menni a „plasztikus falnak”, és négy-öt dimenziót is tudott így menni. Illetve, nehéz volt megállapítani - elmondása szerint -, hogy mennyit ment, mert a dimenziók között nem vasfal van és nem kerítés, hanem egy bizonyos fajta egyre finomodó átmenet, és ezért nagyon nehéz pontosan behatárolni, hogy mikor, melyikben van. Tudatta, az biztos, hogy vagy fél tucaton ment át.

Miután egy ilyen - nekem teljesen autentikus - tapasztalatot megismerek, nagyon valószínűnek tartom ezt az interdimenzionális közlekedést. Ez az elmélet nekem sokkal valószínűbb, mint a féreglyukas elképzelés, habár az sem lehetetlen. A dimenzióváltás az önmaguk felsőfokú működtetése révén lehetséges, ez csak a tudatnak a játéka, mindig oda helyezi magát, vagy oda teremti meg a tudatával a formát, ahol meg akar egy picit mutatkozni, vagy kis ideig maradni. Olyan tudatuk van, hogy játszva mehetnek a dimenziók közt, tehát a tudattal bármit lehet működtetni. Tudom, ez sokaknak elképzelhetetlen, de ideje lenne hozzászokni. A sok háború, acsarkodás, hazudozás helyett ilyen és hasonló gondolatokkal kellene az emberiséget „fertőzni”, hogy végre az lehessen, ami, mert ez egy nagy realitás. Nincs steril emberi élet, nem is volt, nem is lesz, mindent áthat minden. A viselkedésünknél erre is nagyon kellene figyelni, mert a hatás-kölcsönhatás elve is működik.

Pável Márta KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK UFÓKKAL KAPCSOLATBAN

Pável Márta

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK UFÓKKAL KAPCSOLATBAN

 

Várnai Zseni: Távoli bolygók küldöttei jöttek,

Találkoztál velük, oly természetesen viselkedtek.

 Mint a majmok magad felé mutogattál,

S makogtad; ember vagy.

De válasz nélkül hagytak

És elrepültek az Antartiszra.

Kis idő múlva ismét megálltak előtted;

magyarul kérdeztek,

de mire felelhettél volna,

elfelejtetted az anyanyelvedet.

Tanácsot kérni ezek után?

Nem vagyok olyan öreg

Mint a jövevények,

Nem vagyok olyan bölcs,

mint a százötven évesek,

 akiknél öregebbek voltak a küldöttek.

Ha találkoznék velük,

Tanácsot kérnék, hogy mit tanácsoljak neked.

 

Vannak-e idegen lények=UFO-k?

Igen vannak, sokkal többen, mint gondolnánk.

Ártalmasak nekünk, embereknek? 

  Akiket ismerek, illetve akikről tudok, azok nem. De összességében sem, mert nem valószínű, hogy azok lennének, ugyanis akkor az emberiség nem érte volna meg ezt a kort a Földön. Sokkal előbb eltávolítottak volna minket. Az viszont kérdés, hogy az emberiség ártalmasnak tekinti-e azt, hogy egyénileg, kollektíven, akár szellemileg és egyéb módon, bizonyos egyedeket manipulálnak, akik valószínűleg anno ebbe bele is egyeztek.

Hol vannak, hol léteznek?

 Szerintem az egész világegyetem tele vannak különböző értelmes élettel. Tehát mindenütt vannak. S mivel a dimenziók egymásra épülnek, ez még több ok arra, hogy ezt állítsam.  

Miért nem tapasztaljuk meg a jelenlétüket szemtől szemben, rosszul keressünk?

Igen, ez van. S ne humanoid lényeket keressünk, mert az elég kevés van, viszont még a világűr is bizonyos szinten lakott.  Elképesztő létformák vannak, ami nem is látható a szemnek, és nem is tapintható. Nem készült fel az emberiség az eltérő formák keresésére. Ha látható például egy sötétzöldes massza, azt nem gondolja senki életnek, pedig abban is lehet igen magas fokú értelem. Nagyon sokféle megnyilvánulás van, és nagyon nagy alázatot kíván tőlünk az, hogy ezt felismerjük, és így keressük őket. Pontosan ezért nehéz megmondani, mert nagyon sokfélék, és a keresési módszerünk beszűkült, mert többnyire oxigén-, szén- vagy szilíciumalapú feltételek szerint keresünk. Messze nem így kéne keresni, és nem csak azt, amit a műszereinkkel mérni lehet, ugyanis az érzékelő szerveinket ezekre a műszerekre építettük, hanem ezen túl is kéne lépni, mert java részük más tartományban létezik.

Mit akarhatnak tőlünk?

 Nagyon sokféle ok lehet. Egyrészt lehet, hogy egy kikísérletezett fajta vagyunk, ami további kísérleteknek van kitéve. Természetesen vannak szelekciók is, meg amit mutációnak hívunk (hirtelen előjön, és az sem érthető miért), de vannak olyan leépülések is, amiben egyedek kiszóródnak. De ez nem egy-két év alatt lejátszódó esemény, hanem több száz vagy ezer év alatt. Tehát az, hogy mit akarnak tőlünk, az nagyon sokféle választ igényel. Egyrészt lehet, hogy egy in vivo laboratórium vagyunk nekik, egy kísérleti telep, de az is lehet, hogy ez egy fajnemesítési folyamat, amiben ők is részesülnek, illetve amit esetleg elvesztettek, azt itt még pótolhatják. Nem ismerjük őket, így a teljes okot sem, viszont vannak kilengések ezekben az életfajtákban is, és ezt még nekünk nem nagyon lehet megérteni, hogy a szemléletük, hogy működik.

Mi az a hibridizáció, amit sokszor hallunk?

Ez a hibridizációs kapcsolat főleg a szürke lények körében zajlik az emberrel, valószínűleg nagyon közel állunk genetikailag egymáshoz.  Tudni kell, hogy a szürke lények fölött vannak magas fehérek, nem ismert pontosan a viszonyuk, talán munkakapcsolatban vagy hierarchikus kapcsolatban élnek. A magas fehérek sokkal hívőbbek, spirituálisabbak, „fényérzékenyebbek”, mint a szürkék, de ők is erősen hajlanak arra, hogy spirituálisak legyenek, amit az idők folyamán elvesztettek, s ennek észlelik a kárát is. Valószínűleg a hibridizáció azért zajlik le, s olyan embereket keresnek, akik spirituálisabbak, és genetikailag, erkölcsileg is tisztábbak, natúrabbak, és belőlük meg magukból akarnak egy új fajt csinálni, amit a hibák kiküszöbölésével és az általuk elvesztett képességek beépítésével dolgozzák össze. Úgy tűnik, egy ellenállóbb, embertől némileg kisebb termetű, kreolabb, de nagyon tehetséges lények létrehozása a cél. Ezek a szürke lények nagyon jószándékkal vannak, segítőkészek, nem kell félni tőlük. Ők valószínűleg születésünk előtt megegyeztek velünk – csak a többség nem emlékszik rá… –, hogy milyen segítő, nemesítő programban veszünk részt, el kell fogadni, hogy segíteni kell egymást. Semmi probléma nem származik abból, ha fölösleges petesejtet vagy egyéb sejteket kiemelnek – úgyis a menstruációval eltávozna –, vagy a testünkből se hiányzik egy-egy sejt, nem kell hisztizni, részt kell venni ezekben a programokban kulturáltan és segítőkészen, mert ennek van haszna is. Mi haszna van? Azt látom, hogy akik ebben a programjukban benne vannak, azokat később is figyelemmel kísérnek, tehát – mondhatnám – ismerik a hála fogalmát. Ha beteg lenne a donor ember, akkor később is meggyógyítják, és nagyon sok olyan szervi bajt ki tudnak küszöbölni, ami másként nem megy, például kicserélnek egy méhet, vagy különböző készülékek behelyezésével a refluxot leveszik, megszüntetik stb. De sok mást is meg lehetne említeni, amit megtesznek, és nem úgy, hogy kérik őket, hanem saját maguk veszik észre, hogy probléma van, és akkor egy éjszaka segítenek, de azért hagynak nyomot, nem félelmetesek, de tudatják, hogy megcsinálták.

Hogy kellene az embereknek viselkedni az UFO-jelenséggel szemben?

 Kulturáltan fel kellene fogni azokat, amiket pl. leírtam, és nem hisztériázni kéne, hanem józanul megérteni a dolgokat. Mondok egy egyszerű példát. Ha nekem van mondjuk egy   kutyám, aki sok mindenre megtanítható, szeretem, és ha látom, hogy valami baja van, akkor – azért, mert szeretem – elviszem orvoshoz, netalántán csináltatok neki – ha úgy kell – műlábat, vagy megműtetem. Mi nekik nem háziállatok vagyunk, de várhatóan együttműködő lények, ők is így gondolnak ránk, hogyha valami baj van, és együttműködtünk, jó szándékkal vagyunk, akkor ők is — igaz, rapszodikusan, de időnként – segítenek rajtunk.

Mikorra érhetjük el, hogy teljes kapcsolatfelvétel lesz az ember és az idegen lények között?

Hát erre a kérdésre nehéz a válasz, mert nagyon sokféle lény van. Legvalószínűbb, hogy legelőször a szürkékkel kerülünk közelebbi kapcsolatba, meg az üveglényekkel, valamint a nagy fehérekkel. Valószínűleg…!? Lehet, de nem tartom valószínűnek azt, hogy a fizikai dimenzióban lesz a kapcsolat. Nekünk a dimenzió meghatározásunk szubjektív, sok más sáv is van, amik időnként átlóghatnak egymásba. A szürke lények sem teljesen három- és négydimenziósak, tehát félig meddig tudnak ilyenek és olyanok is lenni – a 4D közelebbi nekik –. Az üveglények is nagyon halványan észlelhetőek, azt mondom, hogy a három és négy dimenziók közöttiek. Nekünk kell finomítani, tovább kell menni…, akkor észlelni lehet őket, és a minimális anyagi létüket is. A kapcsolatfelvétel inkább tudati szinten történhet, és nem fizikai síkon, mert igazából mi is szellemi lények vagyunk, csak elkorcsosultunk. Valószínűleg ők azokkal a lényekkel akarnak kapcsolatban lenni, akik hajlandóak újból visszatérni a régi formájukba, mert ők azt a formát akarják nekünk, és nem ezt a nagyon anyagi síkra lezuhant formánkat.

Végezetül, ki vagyok én, s hogy merem ezeket állítani?

 Az ufo-sas felületen azért kezdtem el foglalkozni az ufókkal, mert lassacskán szeretném elmondani amennyi tapasztalatom, illetve amennyi kapcsolatom van. (Itt lehet nevetgélni, meg gúnyolódni, azok legyenek szívesek tegyék le ezt a lapot, én kockafejű, zárt szellemű emberekkel nem tudok mit kezdeni, és ez nem nekik szól.)  Szóval az, amiket leírtam, a tapasztalataimon alapulnak. S ha figyelik az összes UFO-jelenséget, a kapcsolatfelvételeket, akkor összeállt a kép, hogy mindegyik korrelál egymással. Tehát nem álmodtam, és nem légből kapott, hanem hasonlóképpen zajlanak le másutt is. Ezek csak valószínűleg egy-egy részt képviselnek, és nem az egészet látjuk még egyben, mert ehhez egy kicsit transzcendensen kell állni az embernek, hogy merje egybe nézni a dolgokat, magát is kívülről belehelyezve. Az emberiségre nem mint egy egyedi jelenségre kell nézni, hanem mint egy nagy egész történésnek egy icipici részére, amibe szervesen illeszkedünk.