Jól elvagyunk itt a Földön, vagy csupán betelepítettek vagyunk?

 Pável Márta

Jól elvagyunk itt a Földön, vagy csupán betelepítettek vagyunk?

Mivel ez a téma meglehetősen érdekel, sokszor elolvasom az ilyen témájú cikkeket, az alábbi, számomra kb. 90 %-ban elfogadható elméletet fogom elemezi:

_{http://www.borsonline.hu/aktualis/itt-a-bizonyitek-foldonkivuli-faj-az-emberiseg-/71936}

„Dr. Ellis Silver nem kevesebbet állít, mint hogy az emberiség nem volt a Földön lezajlott evolúció része, fajunk csupán néhány tízezer évvel ezelőtt került ide.

Az ökológus tudományos vagy annak látszó bizonyítékokkal igyekszik alátámasztani elméletét. Szerinte az emberek földönkívüli eredetére utal, hogy csúnyán leégünk a napon, hogy hátfájdalmaink vannak és hogy annyira szenvedünk a szüléstől, mint egyetlen más faj sem bolygónkon... Szerinte azért nem bírjuk az erős napsütést, mert nem erre terveztek minket ‒ ellentétben pl. a valóban itt kifejlődött hüllőkkel ‒ , valamint krónikus betegségeinket is az okozza, hogy mint ‒ egyéb, tőle független alváskutatók kimutatták ‒ az emberi szervezet biológiai órája eredetileg 25 órára van kalibrálva, nem pedig 24-re…

Silver szerint azért vannak gerincproblémáink és azért fáj a hátunk, mert eredetileg egy kisebb gravitációjú helyről származunk, és a szervezetünk még nem alkalmazkodott teljesen az itteni viszonyokhoz. „Ahhoz képest, hogy a Föld legfejlettebb faja vagyunk, túlságosan sok testi hiányosságunk van, amelyek nagy veszélyt jelentenek ránk. Ez nem logikus” ‒ érvel a tudós.”

Igen, valóban NEM LOGIKUS! Az ember – legalább is én ‒ sokszor testidegennek érzi a Földet pl. olyan dolgokba vagyunk belekényszerítve, ami megalázó. /S kérdezem, HONNAN az a TUDÁS, HOGY EZ MEGALÁZÓ?/ Ilyen a pénzkeresésért való szakadatlan robot, ami elmegy a táplálékra, hogy közlekedni tudjunk, lakni tudjunk valahol, mert az is pénz, de főleg az elfogadható élet utáni vágy megvalósítása is sokba kerül. Rabok, lehatároltak vagyunk a testünkben, lássuk be, egy biokémiai feldolgozó üzem vagyunk melléktermékekkel, hő, energia, szag, salakanyagok stb., rengeteg működési hibával! Sokan még ott tartanak, hogy ez a minden, büszkék az izmaikra vagy a húsos ajkaikra. Ilyen gondolatokkal a fejemben hogy lehetne engem és a gondolataimat megértő emberek tömege, örülhetek, ha pár tucat akad. Ez, ha szellemileg tudatosul, akkor válik kínzóvá, röghöz kötöttek vagyunk. Mt 6,25 Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

Akkor még nem beszéltem a szellemi silányságokról. Itt is durván kétféle ember van: aki szinte állati szinten élve vegetál, csak a biológiai alapfunkciók működnek, s ennek örül is, írni megtanították és ontja a szennylapokat a szexmániával, üres fecsegésekkel. A másik, akinek ez fáj, mert ez az ember belül tudja, talán egyre jobban tudja, hogy ő nem csak ennyi. _uo. „Szerinte a földön élt neandervölgyiek és más ősemberek kereszteződtek a valószínűleg több mint négy fényévnyi távolságból, az Alfa Centauriról (a hozzánk legközelebbi naprendszerről) érkezett fejlett idegen lényekkel, akiket ide száműztek erre a planétára ‒ ennek eredményei lennénk mi.” Ismerem a földi vélekedéseket, meg a fajelméleteket gyártók elítélését is, de sajnos szemmel láthatóak a testi, szellemi felfogóképességbeli, szelídségi, intelligenciabeli stb. különbségek. Lehet, hogy az egyik résznél ősember ősemberrel szaporodott, a másik a behozottakkal keveredett ősember, a harmadik, hogy ezek az importált lények csak maguk között szaporodtak. S mára ennek ezerféle variációja lett.

Rengeteg és nagy kérdések vetődnek fel. Kik vagyunk, minek vagyunk? Igen, magam talán már valamennyire tudom, de ebben fehér holló vagyok, akitől inkább félnek, bizonyos szinten tartanak, mint szeretnek, jobbára csak befogadnak. Egyre jobban meg lehet élni a szellemi magányt. Fizikailag vannak az ember körül, de valójába mennyire vannak? Mindig eszembe jut Avilai Szt. Teréz lelki anyám mondta: Senki sem értett meg, ezt beláttam. Nagyon fájó valóság ezt megtapasztalni. Minél mélyebbre megyek, annál többen kihátrálnak mellőlem, s nem adhatom fel a szintemet, mert az a valóságos halál lenne.

Hogy mi nem itt alakultunk ki, azt a fentiekben felsorolt rejtett igényeim is mutatják. De ehhez az elmélethez sok mindent hozzá lehetne tenni. Pl. Miért van bennünk egyfajta öntudat, miért vagyunk testileg – szerintem ‒ rosszul szerkesztettek, lélekben a csillagok közé vágyódóak, ergo nem idevalók.

_uo. „… a Föld egyfajta börtönbolygó lehet, ahová egy másik földönkívüli faj telepítette az agresszív természetű emberi fajt büntetésből.” Fontosnak tartom leszögezni, az én gondolkodásomban nem keveredik össze Isten a más idegen lényekkel. Sőt nagyon is külön vannak. Isten örök, teremtetlen, halhatatlan, végtelen, formátlan Fény, értelem és minden jó tulajdonságok hordozója, s aki közelebb van Hozzá lélekben, az jobban részesedik ebből, és ez látszik is rajta. Jézus Krisztus maga jön hozzánk, a magukat vándorlásra kényszerítő lényekhez elmondani, mit kell tennünk. Előbb az Isten maga jön, majd teremt embereket, akik az Ő nevében munkálkodnak. „Mt 9,36-38 Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" ‒ mondta akkor tanítványainak. "Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz."

Az igaz, hogy mára egyre kevesebben vannak a munkások és még kevesebben, akik hallgatnak ránk, önfejű, matériába süllyedt lett az anno spirituális emberiség. Az idegen, ismeretlen lények is Isten hatókörébe tartoznak, csak nem annyira anyagba süllyedtek, mint a földi ember, s többségében nagyobb érzékenységük van Isten irányába, így ők is a munkásai lehetnek a többi lény megmentésében.

Ez az elmélet itt kezd érdekessé válni, mert semmi sem zárja ki a hivatkozott hipotézist, miszerint büntetésből máshonnan betelepítettek vagyunk. (Ilyen a Földön is volt, mikor a renitens embereket a mai Ausztráliába telepítették.) Sőt, ha Jézus Krisztus szavait veszem, akkor arra kell rájönni, hogy Ő végtelen szeretetében – mivel a lelkünk Tőle van ‒ gyermekei után jött, s elmondta/megtanította, hogy illeszkedhetnénk vissza a jobb, kulturáltabb, finomabb létbe, mármint azok, akik nem tudnak Vele végleg hazamenni. Ha ilyen szemmel értelmesen olvassa valaki az evangéliumokat, nagyon meg fog döbbenni. Az egész összecseng, akár a cikk mondandójával is. Mindenütt az Újszövetségben a szeretet és a szelídség volt hangsúlyozva.

Mindig kétkedésre és egyben elfogadásra is késztetett az, hogy hova viszik azt, akit fölvesznek? Erről már írtam cikket, lélekben is fölvehetnek, de akkor miért érdekes, hogy hol van, és hova ne menjen? Valószínűleg – egy nagy katarzis esetén, pl. nagy meteor ‒ testi áttelepítés is lesz. Akkor hova is? Hát oda, ahonnan büntetésből elhozták a lényeket. Jellemző és teljesen belevág a képbe, hogy csak a jókat viszik vissza. Ez teljesen összefügg a cikk elméletével.

Biblia Mt 24,40-41: Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

Mikor lesz ez? A Bibliából nem kapunk választ, csak ennyit: Mt 25.12-13 De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Nagy kérdés, mennyire vagyunk éberek, de még nagyobb az, hogy mennyire vagyunk elvihetően jók…!