MARSI KOLÓNIÁK és a FÖLDI ÉLET (Ismét!)

 Pável Márta

MARSI KOLÓNIÁK és a FÖLDI ÉLET

A mai földi ember tevékenységét ha elég messzeségből/kívülről tudom nézi, akkor sok mindenen kell, hogy csodálkozzam.

Elképedek azon, ahogyan emberek százezrei eszementen kutatják a csillagokat. Látványos, meg  izgalmas, este is látni…, ott van, megértem, kíváncsiak vagyunk…., de egzisztenciálisan mire megyünk ezzel? Nagyon hosszú távon lehet, hogy lenne értelme (így felfogottan kell is…), de amit az ember ma tesz, az nem teszi lehetővé a hosszú távot, most nagyon is a jelenre kellene koncentrálniuk. Ami lényeges információt kaphatunk, az minimum egy fényév távolságra van, de van, ami 30-40, sőt több fényév távolságra van. (Tudjuk: a fényév az a távolság, amit a fény légüres térben 1 év alatt tesz meg.) Pl. az Orion-köd 1350 fényév, vagy a Sas-köd 6500 fényév. Tetejében a Tejútrendszer legszélén vagyunk…., jól eldugva, talán esztelen károkozásunk csökkentésére…!

Ez azt jelenti, a múltat látjuk, hogy ha csak nem a Napot nézzük, ami kb. 8 percre van – ennyi idő után jönnénk rá, ha eltűnne– :) . Még a Naprendszert is akár „jelenben” tanulmányozhatjuk, távolabbi része is jó pár év, hónap míg célhoz ér az, ami rakétát stb. kilövünk.

Gondoljunk bele, szinte csak a múltat, az igen távoli múltat kutatjuk. Ez nekem olyan nyomorúságos. Nagyon örvendeznek, ha megtalálnak egy fehér törpét vagy egy pulzárt, vagy egy fekete lyukat, vagy bármit. Csak katasztrofálisan baj az, már bőven lehet, hogy már nincs is, vagy lehet, hogy éppen felénk tart. Sőt az is lehet, hogy ez az egész átalakult, vagy valamivel helyet cserélt, stb., vagy új született s még nem jutott el a tudatunkig, mert majd évszázadok múlva láthatja a földi ember, ha van addig lét. Ki tudja, merre száguldunk, mert nincs követhető nyomunk, nem tudunk magunk felé fordulni, ehhez előbb távolodni kéne.

Ismét felhívom a figyelmet, a múltat kutatjuk.

Ugyanakkor itt van a másik oldal – ami még annyira sem logikus, mint az előző –, az a terv, hogy a Marsra megyünk kolóniákat építeni. Istenem! Ugyan minek? Miért? Mit tudunk a Marsról? Nem sokat. Tudhatják-e a nagy kolónia tervezők, hogy van-e élet a föld alatt, esteleg nem oda menekült a régi feltételezett civilizáció? Valahogy úgy érzem, több ott az értelmes élet, mint álmaikban is gondolnák.  Vagy a Mars kivégző osztag lesz, éjjel szépen előkúsznak az őslakósok – akik eddig csak jelzésképpen a járművünk elött buckákat/„fánkocskákat” tologattak -, és elnyiszálják a nagy okos, betolakodó földiek gigáját. Erre is nagy esély van, azokat kellene elsőre odaküldeni, akik ezt kitalálták, ezzel is higulunk…!

A Marson már volt élet – számomra nem kérdés, persze, hogy volt, meg van is –, minden jel erre vall, látszanak a folyómedrek, egyebek, és az élet a felszínről eltűnt, valódi okai hipotézisek során sem derültek ki. S messzebb is van a Naptól, ami nekünk, kis fázósaknak, nem túl jó. Honnan veszik, miért gondolják, hogy mi majd ezzel a „rengeteg nagy” tudásunkkal - ami a nullához közelít - majd mi rendet teszünk (?- :) ) újból megcsináljuk, hogy folyékony víz legyen, meg élhető levegő, meg minden. Ez tisztán kidobott erő és pénz. Miért nézik le a marsi elődöket, ők nem tudták ezt megtenni, akik anno a Marson éltek, hogy megtartsák a levegőt, ha ez olyan könnyű dolog lenne? Vagy ezzel pont úgy voltak, mint mi most a Földdel, a Marsról ábrándozunk, közben felforr a lábunk alatt a Föld, ahelyett, hogy ezzel foglalkoznának. Az is lehet, hogy sem ők, sem mi a bolygóinkkal semmit sem tehetünk a természet végtelen erőivel szemben, nagyon kevesek vagyunk ehhez. Ez is az igazság része lehet.

Szerintem fölösleges ilyen szinten ábrándozni, ez valahogy nem illik egy racionálisan gondolkodó lényhez, ha az emberiséget annak nevezhetem…!

Tragikomikus, hogy a Marson kolóniákat szeretnénk felépíteni, ugyanakkor a Földön a legalapvetőbb problémákat sem tudják megoldani. Pl. tengervíz tömeges sótalanítása, hogy a ivóvíz nyereséges vagy legalábbis megélhető áron elérhető lehessen a súlyos vízhiány megoldására, a sivatagok öntözésére. Amit már sok forrásból ezerszer megírtak, nem tudjuk megoldani a földön belül az elsivatagosodás megakadályozását, például Amerika közepén némelyik város   kiszáradt. A saját bolygónkon, ami vizes, nedves, tengerek  vannak, mégsem bírunk alapvető dolgokkal sem. Sürgősen itt kéne tenni – ha képesek lennénk rá… -, míg nem késő. Nem bírunk olyan időjárási anomáliákkal, ami emberek százezreit kényszerít elvándorlása, vagy pusztulásra. Ha ezeket sem tudjuk megoldani, akkor mire számítanának a Marson? Ez az egész erősen irracionális.

Gyerekes mese, hogy a Marsra elmegyünk és a leglehetetlenebb körülmények között majd mi vizet fakasztunk, meg jó levegőt csinálunk, növényeket termelünk stb. Hát ezen már úgy valahol az embernek el kell gondolkozni, hogy itt valami hibádzik az emberek agyában. Lehet, hogy én vagyok túl racionális, vagy túl cinikus, de úgy gondolom, hogy meg kéne fordítani a gondolkodást, és nem visszafelé kéne vakarni a dolgokat, hanem innen haladni ELŐRE, s ha már itt minden rendben van, lehet partizánkodni a környező bolygókon. Mielőtt az ember bárhova is eljutna, addigra észre sem veszi, úszni fog, mert a tengervíz elönti a partokat, a (mutáns) időjárás kezelhetetlenné fajul. Ha így megy tovább, előbb el fognak EMBEREK SZÁZEZREI pusztulni, lesznek iszonyatos földrengések stb.  Innentől kezdve ennek az egésznek semmi, de semmi értelme sincs.

Most lehetne rám azt mondani, hogy depresszív vagyok - az igaz, hogy újabban nincs túl jó kedvem -, viszont ezek a realitások. Az emberiség qualitásában amúgy is leszálló ágban van – szerintem - pl.  ha megnézzük a fiatalokat egyáltalán nem arra nevelik, hogy hogyan élje  túl, hanem hogy észrevétlen elpusztuljon. Ott van a számítógép, okos telefon (majd kockafejű gyerek), mindenféle játékok, több mint felében diákok, egyetemisták is isznak, kábítóznak, meg egy részük erkölcsi mocsárban fetrengek. Az erkölcsiség, a humánus érzés, a szeretet  meg sehol sincs.

Amit nagyon kevesen hisznek, hogy nem csak mi emberek vagyunk értelmesek ezen a bolygón, hanem az „idegen lények” több fajtája is van, de nagyon ritkán teszik láthatóvá magukat. Ők, akik körülöttünk vannak, itt a Földön is velünk együtt élnek. Nekik sem mindegy, hogy mi mit teszünk. Igyekeznek „bolondbiztossá” tenni a Földet pl. nem autentikus források szerint, az atomrakétákat USA-ban leállították, vagy az oroszokra ráijesztettek stb. Ha háborúzunk, bombázunk, robbantgatunk, akkor többet is látni közülük a helyszín felett. Sokszor nem is tudják mennyi mindent tesznek, hogy gyerek kezéből /ami az ember/ kivegyék a veszedelmes (atom)játékokat, vagy megpróbálják felhívni a figyelmet  az anomáliákra. UFO-k = idegen lények, velünk vannak. Többször megírtam, hogy a világegyetem minden zuga tele van lelkes lényekkel, függetlenül attól, szemünknek láthatóak vagy nem. Így van ezzel a Földünk is. Ők   nem fogják megengedni, teljes joggal be fognak avatkozni, mert be is kell, hogy avatkozzanak, a saját érdekükben. Ugyanis ez a bolygó az övék is, akkor is, ha az emberiség nem tud róla, vagy nem képes felfogni. Azt gondolom, hogy ezekkel az előlényekkel sokkal rosszabbat teszünk, mint magunkkal, mert ők olyan erkölcsi szinten állnak, hogy nem pusztíthatnak ki minket.(Pl. míg az embereknek, ha egy medve útban, van simán lelövik stb.) Habár ők is meg tehetnék velünk. Mi most kezdünk olyan erkölcsi szinten állni, hogy most már börtön jár, ha a kutyát, meg a macskát,  satöbbi kínozzuk. Az Ufók így vannak velünk, csak nekik nem jár börtön, mert erkölcsileg olyan szinten vannak, hogy nem bántanak, pont ezért is tudunk nekik szenvedést okozni.

Sajnos - szerény véleményem szerint - sehol se vagyunk. A kutatásainknak az lenne az igazi haszna, ha felfedezéseik nyomán is magába mélyedne az emberiség, alázatosan szemlélne, s amit meg tud, azt beépítené egy univerzális harmóniába, amivel ő hasznára válna természetnek és nem a kárára, mert most csak kárt okoz. Az önzés, a pénzéhség, a szeretetlenség, a szellemi és erkölcsi leépülés jelenségével, pont ellenkező irányba mennek, nem építik be, amit megtudnak, nem változik meg az emberiség tudata, nem gondolkoznak el, nem válnak emelkedetté, sőt zuhannak lefelé. Ha a mai társadalmat irányító felső tizezernek nem ez a cél, hogy mi az igazi céljuk nem tudom, csak vélem. Ki gondolja, hogy az ilyen szinten lévőket, más ezerszer fejlettebb lények engedik, hogy más bolygókon terjessze ezt a semmit?

  Az lenne a jól felfogott érdekünk, hogy amit kaptunk, ezt a Földet, kellene ezer százalékosan megbecsülni, itt kellene az anomáliákat felmérni, vagy megismerni. Rá kell jönnünk pl., hogy azt se tudjuk, hogy mi van a tenger fenekén, megdöbbennek, ha valaki egy kicsit lejjebb tud menni, és másmilyen élőlényeket találnak. Nem tudjuk, hogy mi van a hegyek mélyén, nem tudjuk, hogy milyen igazán a föld szerkezete, csak egy darabig, azt sem tudjuk, hogyan működik az agyunk stb., akkor mit keresünk mi a Marson vagy a Vénuszon?

Tévedés ne essék, nem vagyok konzervatív, sőt nagyon is nem, a gondolkodásom rugalmassága inkább sért másokat, mert nem tudnak követni, és az emberek többségükben szeretik a silányabb dolgokat. Ezért aztán miután - sajnos csak kevesen vagy- nem tudnak követni, vagy felismerik, hogy emelkedettséget kívánna, ki kellene lépniük az eddigi komfort zónájukból, így nagyon sokan szívből tudnak utálni. Hát ezen se fogok csodálkozni, meg nem is érdekel. Remélem, hasonló utat követek mint ajánlottam. Tegnap elmélkedésben Isten mondott egy nagyon szépet nekem, mivel megosztottam Vele a keserveimet.( Ez is az emberiség normájának túllépése, hogy az ember beszélgethet Istennel.) Szóval Isten Rá jellemző módon azt mondta a panaszaimra: Ha egy angyalt le tudnak lőni puskával, akkor az az angyal nem angyal! Megértettem. Már csak a megvalósításon kell gondolkozni, hogy lehet  nem olyan közel menni, hogy belém tudjanak lőni, vagy engednem/emelnem kell a tudatomat arra a szintre, ahol nem érhetnek el. Semmivel sem törődve, menni kell az utamon, arra, amerre az Isten vezet.  De nem hinném, hogy ez a marsi kolónia lenne- :) .